Korlátlan nátriumtartalmú étrend hatása az ascitesre májcirrózisban szenvedő betegeknél

Xi-bing Gu

* Májbetegség osztály, Wuxi Fertőző Kórház, Wuxi, Kína.

Xiao-juan Yang

* Májbetegség osztály, Wuxi Fertőző Kórház, Wuxi, Kína.

Hong-ying Zhu

* Májbetegség osztály, Wuxi Fertőző Kórház, Wuxi, Kína.

Bo-yu Xu

† Belső Kínai Orvostudományi Tanszék, Nanjing Kínai Orvostudományi Egyetem, Nanjing, Kína.

Absztrakt

Háttér/Célok

Az elmúlt években vita folyt arról, hogy Kínában aszciteszes cirrhotikus betegeknél nátriumkorlátozott étrendet (SRD) kell-e alkalmazni. Ennek a vizsgálatnak az volt a célja, hogy összehasonlítsa a nátrium-korlátozott és korlátozás nélküli étrend hatását a plazma renin-aktivitásra (PRA), a vese véráramára (RBF) és az ascitesre májcirrózisban.

Mód

Kétszáz ascites cirrhotikus beteget véletlenszerűen két csoportra osztottak (98 eset a nátrium-korlátozás nélküli étrend [SUD] csoportban és 102 eset az SRD csoportban); 95 beteg (96,94%) a SUD csoportban és 97 beteg (95,1%) az SRD csoportban szenvedett poszt-hepatitis B cirrhosisban.

Eredmények

A vér nátrium- és RBF-értéke magasabb volt a SUD-csoportban, mint az SRD-csoportban (p Kulcsszavak: Májcirrózis, ascites, nátrium-korlátozás nélküli étrend, albumin, vesekeringés

BEVEZETÉS

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

1. Betegek

Asztal 1

A demográfiai és klinikai alapjellemzők összehasonlítása a kezelési csoportok között

HE, máj encephalopathia; HRS, hepatorenalis szindróma; SUD, nátrium-korlátozás nélküli étrend; SRD, nátrium-korlátozott étrend.

A SUD és SRD csoportokban a kalória-bevitel 1 043,15 ± 225,03 kcal/nap volt, szemben 1 044,25 ± 213,12 kcal/nap, ascites 2,59 ± 1,13 cm (fekvő helyzetben ultrahangos vizsgálattal, elülső májban nincs visszhangterület 2,59 ± 1,13 cm) 2,48 ± 1,12 cm-rel szemben a SUD csoport 20 esetben (20,41%) és az SRD csoportban 21 esetben (20,59%) volt az alsó végtagok világos ödémája (χ 2 = 0,001, p> 0,05). A vizelet mennyisége 1 243,75 ± 201,12 ml/nap, szemben az 1 248,12 ± 382,11 ml/nap értékkel, Child-Pugh B osztályú osztály 26 esetben (26,53%), 28 esetben (27,45%) és Child-Pugh C osztályban 72 esetben (73,47) %), szemben a SUD és az SRD csoport 74 esetével (72,55%). A kezelés előtt mindkét csoportban kóros májfunkció volt jelen, de ezeknél az összehasonlításoknál p> 0,05. Nem volt szignifikáns különbség a vér nátrium- és kloridtartalmában, vizelet-nátrium- és kloridtartalmában, PRA, A II, ALD és RBF között a két betegcsoport között (2. és 3. táblázat).

2. táblázat

Vér-nátrium és -klorid, vizelet-nátrium és -klorid, valamint a vizelet mennyisége a két csoportban a kezelés előtt és után (X ± SD)

BS, normál érték, 135-155 mmol/l; BC, normálérték, 98-108 mmol/l; USA, normálérték, 27-387 mmol/nap; UC, normál érték, 170-255 mmol/nap.

BS, vér-nátrium; BC, vérklorid; USA, vizelet-nátrium; UC, vizelet-klorid; UV, vizelet mennyisége; BT, kezelés előtt; AT, kezelés után; SUD, nátrium-korlátozás nélküli étrendcsoport; SRD, nátrium-korlátozott étrend.

* Összehasonlítva a kezelés előttiével és az SRD csoporttal 10 nappal a kezelés után, t = 4,09-50,21, p † Összehasonlítva a kezelés előtti SRD csoportéval, t = 3,89-10,85, p ‡ Összehasonlítva az előző SRD csoportéval kezelés, t = 0,98, p> 0,05.

3. táblázat

PRA, AII, ALD és RBF a két csoportban a kezelés előtt és után (X ± SD)

PRA, plazma renin aktivitás; II, angiotenzin II; ALD, aldoszteron; RBF, vese véráramlás; SUD, nátrium-korlátozás nélküli étrend; SRD, nátrium-korlátozott étrend; NC, normál vezérlés; BT, kezelés előtt; AT, kezelés után.

* Összehasonlítva az NC csoportéval, t = 7,26-19,61, p † Összehasonlítva a kezelés előttiével és az SRD csoportéval 10 nappal a kezelés után, t = 4,99-40,31, p ‡ Összehasonlítva a kezelés előttiekkel t = 5,87-20,03, p § A kezelés előttihez képest t = 0,99, p> 0,05.

2. Terápiás módszerek

Mindkét csoportot ugyanazokkal a szilimarin-készítményekkel (Zhong Xing Pharmaceutical Co., Ltd., Jiangsu, Kína) kezeltük a máj működésének védelme érdekében, ALB intravénás infúzióhoz 5-10 g, hetente háromszor (heti 25 g), furoszemidet (20 mg, naponta kétszer) és spironolaktont (naponta kétszer 40 mg) adtak be szájon át, és adagjaikat a vizelet és az ascites térfogatától függően módosították. Mindkét csoportban megfelelően korlátozták a vízbevitelt, és a napi fogyást 0,5 kg alatt szabályozták. Egy esetben a SUD csoportban 3 600 ml/nap vizelet volt, a testtömeg 0,7 kg/nap csökkent, 1 esetben az SRD csoportban 3500 ml/nap vizelet volt, a testtömeg 0,6 kg/nap csökkent, a furoszemidet és a spironolaktont fél adagban használták a két esetre. Az SRD-csoport 14 esetben, amikor az alacsony vér-nátrium vesekárosodást eredményezett, a furoszemidet és a spironolaktont fél adagban alkalmazták. Más betegeknél a diuretikumok dózisa nem változott. A furoszemid teljes mennyisége 176,3 g volt a SUD csoportban, 238,34 g az SRD csoportban, a spironolakton teljes mennyisége pedig 352,57 g volt a SUD csoportban, 461,92 g az SRD csoportban. A furoszemid átlagos mennyisége SUD csoportban 1,82 ± 0,24 g volt, ami kevesebb volt, mint az SRD csoportban (2,36 ± 0,44 g) (t = 10,8, p 2 × átlagos véráramlási sebesség × szívfrekvencia. 8, 9 RBF tesztet végeztek speciális ultrahangos technikusok.

5. A vizelet és az ascites térfogatának meghatározása

Minden nap huszonnégy órás vizeletmennyiséget regisztráltunk, az ascitust hetente kétszer mértük B-típusú ultrahang segítségével, majd az ascites eltűnése után 7-10 naponként. Az ascites térfogatát speciális ultrahangos technikusok mérték. Az ascites térfogatát úgy határoztuk meg, hogy az elülső májban nincs visszhangterület cm, miközben a betegek fekvő helyzetben feküdtek.

6. Statisztikai elemzés

Randomizált kontrollos vizsgálat a nátrium-korlátozás nélküli étrend (SUD) ascitesre gyakorolt hatásáról májcirrózisban szenvedő betegeknél. Progresszív áramlás a különböző szakaszokban. Kórházunkban 271 cirrhosis ascites esetet kaptak, amelyekre a jogosultságot 2007 januárja és 2010 májusa között értékelték. Az összes eset közül 71 beteget kizártak, 61 olyan esetet, amely nem felel meg a felvételi kritériumoknak, és 10 olyan esetet, amely elutasította a részvételt. A megmaradt 200 beteget véletlenszerűen két csoportba osztották: 98 esetben SUD-ot és 102 esetben korlátozott nátriumtartalmú étrendet (SRD). A betegek mind a SUD, mind az SRD csoportban beavatkozást kapnak. A spontán bakteriális peritonitis a SUD csoport 1 esetben fordult elő a kezelés utáni ötödik napon. A felső emésztőrendszeri vérzés 1 esetben az SRD csoportban jelentkezett a kezelés utáni harmadik napon, és a két eset kivonult a vizsgálatból. A SUD-csoportban kilencvenhét és az SRD-csoportban 101 esetben végezték el a vizsgálatot a kirekesztésig vagy a halálig.

1. Kalória-bevitel

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) aktiválódását nem ascites cirrhotikus betegeknél a nátrium retenció okozza, hanem az alacsony plazma nátriumszinttel függ össze. Minél alacsonyabb a plazma nátrium, annál magasabb a RAAS aktivitás. A plazma alacsony nátrium korrekciójával a RAAS aktivitása gátolt. 7 Nátrium-restrikciós és vizelethajtókkal végzett kezelés után a plazma nátrium- és ozmotikus nyomása csökken, az extracelluláris víz átmegy a sejtekbe, a hatékony vérkeringési térfogat csökken, a vérnyomás csökkenhet, az alacsony vese-vér perfúzió stimulálja az afferens glomeruláris arteriolák nyomásreceptorát, a renin kiválasztódik és A RAAS ezen az alapon aktiválódik. Ebben a vizsgálatban a vér nátrium- és RBF-értéke a kezelés után 10 nappal a SUD csoportban magasabb volt, mint a kezelés előtt, és az SRD csoportban a kezelés után 10 nappal; A PRA, az A II és az ALD a SUD csoportban alacsonyabb volt, mint a kezelés előtt; míg a vér nátrium az SRD csoportban 10 nappal a kezelés után alacsonyabb volt, mint a kezelés előtt, és a SUD csoportban a vér nátrium 10 nappal a kezelés után; ezért a PRA, az A II és az ALD az SRD csoportban 10 nappal a kezelés után magasabb volt, mint a kezelés előtt, és a SUD csoportban a kezelés után 10 nappal mértek.

A RAAS aktiváció, a vese kérgi érösszehúzódása, a csökkent glomeruláris szűrési sebesség, a csökkent vizeletmennyiség és a nátrium, valamint a megnövekedett karbamid-nitrogén és kreatininszint indukálhatja a hepatorenalis szindrómát. A hyponatremia és a plazma renin magas aktivitása független prediktív tényező az I. típusú hepatorenalis szindrómában ascites cirrhotikus betegeknél. 20 Ebben a vizsgálatban az alacsony vér-nátrium által okozott vesekárosodás kevésbé volt súlyos a SUD csoportban, mint az SRD csoportban.

Az ascites cirrhotikus betegek többségének étvágytalansága van, amit az alacsony sótartalmú étrend súlyosbíthat, ezért a kalóriafogyasztás tovább csökkenthető. Ebben a tanulmányban a kezelés után a SUD csoportban a kalória bevitel több volt, mint a kezelés előtt, és az SRD csoportban a kezelés után. A megnövekedett kalóriabevitel előnyös lehet az ALB emelkedéséhez. Ebben a vizsgálatban a kezelés után az ALB a SUD csoportban magasabb volt, mint az SRD csoportban. A megnövekedett ALB elősegíti az ascites eltűnését. Ebben a vizsgálatban az ascites a SUD csoportban a betegek nagyobb arányában tűnt el, mint az SRD csoportban; az ascites eltűnésének ideje rövidebb volt a SUD csoportban, mint az SRD csoportban; és a kórházi tartózkodás a SUD csoportban rövidebb volt, mint az SRD csoportban.

Összefoglalva: ascites cirrhotikus betegeknél alacsonyabb a vér nátriumtartalma. A vizelethajtó és az SRD tovább csökkenti a vér nátriumszintjét, ami gyengíti a vízhajtó hatást, és az ascites lassan eltűnik. A vér nátriumszintjének csökkenése az RBF csökkenését és a PRA, A II és ALD növekedését eredményezi, ami vesekárosodáshoz, a vizelet térfogatának csökkenéséhez és az ascites lassú eltűnéséhez vezethet. Sőt, a vesekárosodás súlyos betegeknél végzetes lehet. Éppen ellenkezőleg, a megfelelő nátrium-bevitel javítja a vizelethajtó hatást és megakadályozza az alacsony vér-nátrium által okozott vesekárosodást. A SUD előnyös a kalória-bevitel, az ALB emelkedése és az ascites eltűnése szempontjából. Ennek a következtetésnek a megerősítéséhez azonban további vizsgálatokra van szükség a nagyobb mintaméretről, hosszú távú nyomon követéssel. A vizsgálatban részt vevő betegek többsége (> 90%) a hepatitis B utáni cirrhosis esete volt, a tanulmányunk és néhány más vizsgálat eredménye közötti különbség a cirrhosis különböző etiológiájából adódhat. A jelen vizsgálat alanyainak nem voltak cirrhotikus szövődményei, ezért a vizsgálat eredményei csak a hepatitis B utáni cirrhosis egyéb szövődmények nélküli eseteire alkalmazhatók. Meg kell vizsgálni a hepatitis B utáni cirrhosist szövődményekkel és más okokból eredő cirrhosissal.

Lábjegyzetek

A cikk szempontjából releváns esetleges összeférhetetlenségről nem számoltak be.