Középkori kovács mindennapi élet (céhek, munka és képzés)

A középkori kovácsok fontos szerepet játszottak közösségeikben, mint a fegyverek és a mindennapi eszközök megalkotói. Várakban, városokban és falvakban éltek és dolgoztak, és sokféle embernek szolgáltak - hatalmas királyoktól kezdve az alázatos gazdákig. Sok középkori kovácsmester szigorú képzésen ment keresztül, és a tanonc, az utazó és a mester soraiban emelkedett, hogy megbecsültebb és befolyásosabb kézművesekké váljanak.

középkori
Fotó: Mathias Erhart. Ez a munka Creative Commons Nevezd meg! 2.0 általános licenc alatt van licencelve.

Abban az időben, amikor a vas bányászatán és olvasztásán jelentős újítások történtek, és az átlagembereknek tartós, helyi és megfizethető fémtermékekre volt szükségük, a kovácsok munkája iránt nagy volt a kereslet. A kovácsok nem pusztán a királyok fegyveresei, hanem a középkorban is létfontosságú felszerelésnek örvendtek közösségeikben.

Hol dolgoztak a középkori kovácsok?

A korai középkorban a kovácsok többsége a várak falai között dolgozott, páncélt és fegyvereket készítettek a felsőbb osztálybeli királyok, urak és más nemesek számára. Mivel a vas a kora középkori időszakban jobban megijesztett, ezért többnyire ezekre a tárgyakra volt fenntartva, így a városokban és a falusi falvakban is alacsony volt a kovácsmunkák iránti igény.

A középkori kovácsok létfontosságúak voltak a vár határain belül, de számos vidéki faluban és településen is megtalálhatók voltak.

A 12. század közepére azonban, ahogy a bányászati ​​technika fejlődött, és az alacsonyabb osztályú emberek mindennapi életükben több fémtárgyat kezdtek használni, a kovács a várfalakról vándorolt, hogy falvakban és városokban tömegek között éljen. A várkovácsok védelmet nyertek azzal, hogy gazdag, hatalmas emberekért dolgoztak, és megvolt a fizikai biztonságuk is azoknak a várfalaknak, amelyek mögött éltek és dolgoztak. Ezek a kovácsok idejük nagy részét jeles munkáltatóik közelében töltötték, és csak akkor tévedtek el a kastélytól, ha a közeli városban nagy volt a munka iránti igény.

A városi kovácsoknál éppen az ellenkezője volt a helyzet. Ritkán hagyták el saját közösségüket, hacsak nem a megfelelő felszereléssel rendelkező kovács voltak (kovácsszekérre volt szükség a távolsági munkavégzéshez), és ritkán hívták volna őket egy kastélyba foglalkoztatás céljából. Függetlenül attól, hogy hol dolgoztak a kovácsok, a legtöbb kovács nem tévedt túl messze a fő ügyfélkörtől, és inkább egy kis területen építette hírnevét.

Milyen tárgyakat készítettek a középkori kovácsok?

A kovácsok bevezetése a nyüzsgő városokba és elszigetelt falvakba megváltoztatta az ügyfelekkel való interakció módját és diverzifikálta az általuk létrehozott terméktípusokat. Míg a várkovácsok főleg kardokat, tőröket, lándzsákat, nyílhegyeket, páncélokat, pajzsokat és más, a hadviselés során használt tárgyakat hoztak létre, a falusi és városi kovácsoknál sokkal szélesebb körű projektek várták az ügyfeleket.

A várkovácsokat rendszeresen megbízták különféle fegyverek és páncélok létrehozásával és javításával.

Az alkalmi fegyver mellett a várfalakon kívüli kovácsok általában gazdálkodási és háztartási eszközöket, körmöket, zsanérokat, zárakat, kulcsokat, ékszereket, sőt kínzóeszközöket készítettek. A falusi kovácsok valószínűleg idejük nagy részét mezőgazdasági eszközökön, háztartási cikkeken és körmökön dolgozták, míg a városi kovácsok a bonyolultabb és speciálisabb tárgyak, például zárak, ékszerek és kínzóeszközök elkészítésével lettek volna felelősek. Mivel ezeket a termékeket gazdagabb ügyfeleknek adták volna el, a városi kovácsok általában jómódúbbak voltak, mint falusi társaik.

A városi és falusi kovácsok kevesebb fegyvert gyártanának, de hatalmas mennyiségű szerszámot, háztartási cikkeket és még csecsebecséket is előállítanának.

Míg a középkori kovácsról gyakran azt gondolják, hogy páncélmesternek számít, a falusi és városi kovácsok munkáján keresztül nyilvánvaló, hogy létfontosságú szerepet játszottak abban, hogy fontos eszközöket nyújtsanak minden foglalkozású és társadalmi réteg számára. Abban az időben, amikor az utazás veszélyes és költséges volt, az emberek helyi kézműveseikre támaszkodtak, hogy megfizethető áron készítsék el a szükséges eszközöket. A várakban, a falvakban és a városokban végzett kovácsmunkák eltérései szintén a vas technika térhódításának és a fémtárgyak iránti nagyobb igénynek tudhatók be a középső és a késő középkorban.

Anyagok és folyamatok, amelyeket a középkori Smiths használt

A vas kinyerésének és manipulálásának fejlesztései, amint azt korábban említettük, megváltoztatták azokat az anyagokat, amelyekkel a kovácsok dolgoztak, és lehetővé tették számukra, hogy erősebb, jobb minőségű tárgyakat szélesebb körben készítsenek. A kohászok a 13. században megtudták, hogy az öntöttvas, bár törékeny, könnyen formázható, ezért a vasöntés a formákban ebben az időszakban népszerűvé vált a kovácsok körében.

Az öntöttvas a középkorban népszerű volt rugalmassága miatt, és gyakran használták számos eszközben, konyhai és háztartási cikkekben.

Az öntöttvas maradt a legszélesebb körben használt fém a kora középkorban, bár az urak és a lovagok erősebb fémet kívántak, amely kiváló minőségű fegyvereket és tartós páncélt állít elő. Az 1400-as évekre a fémmunkások felfedezték, hogyan lehetne az öntöttvasban lévő szén mennyiségét tartósabbá tenni. A szénhidrátolási folyamat bányászott vassal kezdődött, amely megolvadt egy kemencében, amíg a redukált vasrészecskék virágzását képezte. A fémmunkások többször hevítették és kalapálták a virágzást, hogy megszabaduljanak a felesleges salaktól, és szénnel juttatták az erõsebb fémet.

A végtermék egy vas- vagy acélrúd volt, amelyet a kovácsok vásároltak, és dolgozták be, amit csak akartak. A vasbányászat és -olvasztás beáramlása az ebben az időszakban folytatott háborúk nagyobb mennyiségének köszönhető, és megnövelte a várkovácsok fegyverkészítési képességei iránti igényt.

A középkorban továbbra is a szén volt a legelterjedtebb üzemanyag költségeinek és széles körű elérhetőségének köszönhetően.

A kovácsok a középkorban a kovácsok fő tüzelőanyagaként a szenet használták. A szén készítésének eredményeként bekövetkezett gyors erdőirtás ellenére más tüzelőanyagok használata soha nem érvényesült a szén megfizethetősége és kiszámítható tulajdonságai miatt, amikor elégették. A középkori kovácsok számára az anyagok költsége és hatékonysága volt a legfontosabb.

A középkori kovács céhek jelentősége

A középkorban a városokban élő kovácsok a helyi céhek fennhatósága alatt dolgoztak, amelyeket valamikor a 12. század folyamán alapítottak. Ezek a középkori szervezetek olyan munkásosztályt tömörítettek, mint kereskedők, kézművesek és kézművesek, és szakszervezet és szakiskola kombinációjaként működtek.

S. Eligio dei Fabbri kovács céhének emblémája. Fotó: Anthony Majanlahti. Ez a munka Creative Commons Nevezd meg! 2.0 általános licenc alatt van licencelve.

A céhek a kereskedők munkáját és a termékek minőségét is figyelték. Területi jellegüknél fogva a céhek a városok egyes szakaszait és azokon belüli sajátos iparágakat követeltek, és nem tévedtek el a kijelölt területüktől.

Kovács Céh Képzése és rangjai

A céhek rangjuk szerint szervezték tagjaikat: tanonc, utazó és mester. A kovácsok és más kézművesek gyermekkorukban jutottak először céhekhez. A szülők elküldték kisfiaikat (általában hét-tizenhárom év közöttiek) kovácsmesterekhez, akik megtanították nekik a szakma alapjait cserébe az üzlet körüli fizikai munkáért.

A tanonc kovácsok gyakran gondozták a kovácsot takarítással, a tűz fenntartásával és a szükséges javításokkal. Mivel a tanoncok dühös tinédzserkorukban együtt éltek mesterükkel, sokan rosszul viselkedtek, és ennek megfelelően megbüntették őket. A mesterek megverhették tanoncaikat, visszatarthatták az étkezést és kényelmetlen feladatokat hajthattak végre, ha huncutak voltak. A szakmunkástanulók hét-kilenc évig maradtak mestereiknél, mire igényt tartottak az utazó státuszra.

A tanonc kovácsok kovácsmesterük mellett dolgoznának, étkeznének és élnének, miközben az utastéri státusz felé törekednének.
Fotó: Hans Splinter. Ez a munka Creative Commons Nevezd meg! 2.0 általános licenc alatt van licencelve.

A kovácsmesterek rendelkeztek azokkal az alapvető készségekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy mesterükkel együtt dolgozzanak, munkát keressenek más üzletekkel, vagy akár saját vállalkozásokat nyissanak. Helyi céhük tagjai lettek, és egy életen át tagoknak számítottak. Az utazók kaptak támogatást és folyamatos lehetőségeket helyi céheiktől, és ezzel erős hírnevet szereztek közösségeiken belül.

Kovács Céh szabályai, szabályzatai és felépítése

A középkori céhek szigorú szabályai, amelyek az utazók képesítésére vonatkoznak, jól dokumentáltak. Például a 15. században Nürnbergben az utazóknak négy évig kötelesek voltak dolgozni, mint bejegyzett szolgák a mester előtt, mielőtt elismerték tehetségüket. A céhek azt is megkövetelték az utazóktól, hogy minden évben terjesszenek vizsgára munkát az egyes szakterületeken. Tehát egy olyan kardosnak, aki esetleg kardot, zárat és kulcsot készített, minden tárgyat évente be kell nyújtania a céhéhez ellenőrzésre. Ha a céh jóváhagyja a termékek kivitelezését, az utazó végül feljuthat a mester státusra.

Journeymennek hosszú és nehéz út vezetett a mesterré válásig, és szigorú céhszabályok szerint rendszeres munkát kellett benyújtania értékelésre.
Fotó: Hans Splinter. Ez a munka Creative Commons Nevezd meg! 2.0 általános licenc alatt van licencelve.

A kovácsmesterek bizonyos hatalmakat élveztek céheikben. Szavazhattak céh gyűléseken, meghatározhatták termékeik árát, és segíthettek a minőség-ellenőrzési intézkedésekben. Az utazókhoz hasonlóan a mesterek is bemutattak munkájukkal példákat céhüknek, és ezzel népszerűségre tettek szert. Néha évek kellettek ahhoz, hogy a kovácsmester elkészítsen egy terméket a céh felülvizsgálatához, mert fontos volt, hogy minden lehetséges készséget megmutasson, és olyan egyedi darabot hozzon létre, amely feltűnik a céh tagjai számára. Hírneve és megélhetése a szilárd felülvizsgálattól függött.

Noha a céhek tevékenysége sok szempontból magán- és kizárólagos jellegű volt, a középkori városokban az ipar általános egészségi állapotához is hozzájárultak. A céhek által alkalmazott minőség-ellenőrzési intézkedések biztosították, hogy a piacon lévő termékek megérjék az árukat, és hogy a kézműveseket ne vegyék részt hamisításban vagy csalásban. A céhek még tárgyalásokat is folytattak komoly üzleti aggályok miatt. Annak érdekében, hogy elnyerjék a városokon belüli nagy vezetők és általában a népesek tetszését, a céhek szakértelmük alapján tárgyakat készítettek helyi jótékonysági szervezeteknek és egyházaknak. Végül a középkori céhek megkísérelték bővíteni a vállalkozásokat azzal, hogy több dolgozót vettek fel. Egy németországi kovácsműhelyben huszonkét mester és harmincöt utazó dolgozott, amire addig nem volt példa.

A középkori kovácsok kártérítése és bére

A céhek segítettek abban, hogy a középkorú kovácsok méltányos ellentételezést kapjanak munkájukért, még akkor is, ha ez néha nem pénz formájában valósult meg. A kovácsok gyakran árukért vagy szolgáltatásokért cserébe dolgoztak a közösség többi dolgozójával. Egy gazdának például szüksége lehet egy bizonyos eszközre, amelyet borsóért vagy búzáért cserébe készítenek. Amikor a falusi és városi kovácsok pénzért dolgoztak, maguk határozták meg a bérüket a céhek ajánlása szerint, és tételenként, nem óránként fizették. A várkovácsok az egyes tárgyak meghatározott árán felül éves bért kerestek munkáltatóiktól. A páncélra szakosodottak általában egy méretet viselnek, és külön fizetnek az egyedi illeszkedésért.

Záró gondolatok

A kastélyokban, falvakban és városokban dolgozó középkori kovácsok alapvető termékeket készítettek az élet minden területén élő emberek számára. A kovácsok által végzett munka eltérhet attól függően, hogy hol éltek és dolgoztak, de ez a társadalom fejlődésének szempontjából ebben az időszakban mégis létfontosságú volt. Míg a középkori kovácsok általában kardokkal és pajzsokkal társulnak, valójában széles termékválasztékot hoztak létre, és sokan olyan hatalmas céhek felügyelete alatt dolgoztak, amelyek magas színvonalú kézművességre és őszinteségre számítottak. A középkori társadalomban működő kovácsok munkája mindenki számára fontos volt, nagyon változatos és megbecsült.