Központi idegrendszeri depresszánsok

A központi idegrendszeri depresszánsok olyan gyógyszerek vagy anyagok, amelyek lassítják az agyi aktivitást, így hasznosak szorongás, pánik és alvászavarok kezelésében.

Indítsa el a gyógyulás útját

Mik azok a központi idegrendszeri depresszánsok?

központi
A központi idegrendszeri (CNS) depresszánsok olyan gyógyszerek, amelyek lelassítják az agyi aktivitást, hatásossá téve őket számos állapot kezelésében. Ezek a gyógyszerek úgy hatnak, hogy befolyásolják a gamma-aminovajsav (GABA) neurotranszmittert, amely olyan mellékhatásokhoz vezet, mint álmosság, relaxáció és csökkent gátlás. A központi idegrendszeri depresszánsokat számos különböző rendellenesség kezelésére használják, többek között: álmatlanság, szorongás, pánikrohamok, stressz, alvászavarok, fájdalom és rohamok. A központi idegrendszeri depresszánsoknak három fő típusa van: nyugtatók, altatók és nyugtatók.

A központi idegrendszeri depresszánsok közé sorolt ​​gyógyszerek a következők:

A központi idegrendszeri depresszánsok különböző osztályai különböző módon működnek, de mind képesek csökkenteni a központi idegrendszer aktivitását és alacsonyabb szintű tudatosságot az agyban. Míg a központi idegrendszeri depresszánsok mind megosztják ezt a képességet, az ebben a gyógyszerosztályban található anyagok között jelentős különbségek vannak. Különösen egyeseket általában biztonságosabbnak tartanak, és többet írnak fel, mint másokat. Fontos azonban megjegyezni, hogy szinte minden depresszáns képes függőséget okozni, és csak az előírás szerint szabad alkalmazni. A központi idegrendszeri depresszánsokat néha nyugtatóknak vagy nyugtatóknak nevezik, bár ezeket a kifejezéseket jobban alkalmazzák a központi idegrendszeri depresszánsok meghatározott kategóriáira.

Kérdések a kezelésről?

Kérjen bizalmas segítséget a nap 24 órájában. Hívjon most:

  • Hozzáférés a legjobb kezelési központokhoz
  • Gondoskodó, támogató útmutatás
  • Pénzügyi segítségnyújtási lehetőségek
(855) 826-4464

Alkohol

Az alkohol a világon az egyik legszélesebb körben használt drog. Az, hogy az agyat milyen mértékben befolyásolja ez a központi idegrendszeri depresszáns, attól függ, hogy az ember mennyit és milyen gyorsan iszik. Az alkohol kezdeti pozitív viselkedési hatásai miatt sokan nem veszik észre, hogy az anyag központi idegrendszeri depresszáns. Például, amikor valaki először kezd inni, kevésbé tartózkodhat és lazábbnak érezheti magát az alkohol kémiai változásai miatt az agyban. Azonban minél többet iszik valaki, annál jobban érinti az agyat, és valószínűsége van annak, hogy a negatív érzelmi válasz eluralkodik majd rajta. Az alkohol valójában fokozhatja a szorongást és a stresszt, nem pedig csökkentheti, és más negatív reakciókat válthat ki, például haragot, agressziót és depressziót. A krónikus alkoholfogyasztás függőséghez, függőséghez és elvonási tünetekhez is vezethet, amikor megpróbálja abbahagyni a gyógyszer használatát.

Ismerje meg Dr. Bhatt orvosi igazgatót

Barbiturátok

A barbiturátok vagy „downers” egyfajta központi idegrendszeri depresszáns, amelyet szorongás, feszültség és alvászavarok kezelésére írnak fel. A gyakori barbiturátok közé tartozik az Amytal, a Luminal (fenobarbitál), a Mebaral, a Nembutal és a Seconal. A barbiturátokat korábban általában biztonságos depresszánsnak tekintették, de a bántalmazás, a függőség és a túladagolás problémái gyorsan nyilvánvalóvá váltak a széles körű vényköteles kezelés után. Ezek a gyógyszerek eufória és kikapcsolódás érzetét kelthetik, még akkor is, ha kis adagokban szedik őket, ami egyeseknél visszaéléseket ösztönöz. A barbiturátok szintén drámai hatással vannak az alvási szokásokra, ami elnyomja a REM alvást. Az 1950-es és 1970-es évek közötti különösen magas visszaélési arányokra reagálva kifejlesztették és népszerűsítették az általában kevésbé függőséget okozó és túladagolást okozó benzodiazepineket. Mivel a függőség és a túladagolás lehetősége olyan magas, a gyógyszereket már nem szokták használni szorongás és alvási problémák kezelésére.

Benzodiazepinek

Néha „benzóként” hívják, a benzodiazepinek központi idegrendszeri depresszánsok, amelyeket szorongás, alvászavarok, görcsök és más akut stresszreakciók kezelésére írnak fel. A gyakori benzók közé tartozik a Valium, a Xanax és az Ativan. A benzodiazepinek az alvást kiváltó, nyugtató és izomlazító tulajdonságok miatt rendkívül hatékonyan kezelik a szorongást és az álmatlanságot. Bár a rövid távú kezelés szempontjából biztonságosnak tekintik, a hosszú távú vagy tiltott használat tolerancia, függőség és elvonási tünetek kialakulásához vezethet a kezelés abbahagyása vagy gyors csökkenése esetén.

Altató

A központi idegrendszeri depresszánsok ebbe a kategóriájába tartoznak a nem benzodiazepin alvást segítő szerek vagy „z-drogok”, például az Ambien, a Sonata és a Lunesta. Ezeket a gyógyszereket kifejezetten az álmatlanság és más alvászavarok kezelésére tervezték. Ezek az altatók kémiailag különböznek a többi központi idegrendszeri depresszortól, és úgy működnek, hogy más módon stimulálják a GABA neurotranszmittert. A benzodiazepinektől eltérően a Z-gyógyszerek nem csökkentik a szorongást. Úgy gondolják, hogy a gyógyszereknek kevesebb mellékhatása és függőségi kockázata van a benzodiazepinekhez képest; a hosszú távú használat azonban továbbra is függőséget és függőséget eredményezhet.

Opioidok

Az opioidok a leggyakrabban felírt fájdalomcsillapítók az Egyesült Államokban és a világ nagy részén. Néhány opioidot, például a metadont, más célokra is használják, például az opioid-függőség kezelésére. Számos különböző opioid létezik, beleértve a legális vényköteles gyógyszereket, például a kodeint és a hidrokodont, valamint az illegális utcai drogokat, például a heroint.

Míg az opioidok erőssége, addiktív képessége és egyéb aspektusai rendkívül változatosak, általában kémiailag nagyon hasonlóak és jellemzően hasonló hatásúak. Míg az opioidokat rendkívül hatékonynak tartják a fájdalom kezelésében, egyúttal a világ egyik leginkább függőséget okozó és legveszélyesebb kábítószere is. Évente az opioidok túladagolása amerikai tízezrek életét veszi el.

Kezdje a gyógyulás útján.

A központi idegrendszeri depresszánsok hatása

A központi idegrendszeri depresszánsok a GABA neurotranszmitter termelésének fokozásával működnek, ami viszont lelassítja az agyi aktivitást, relaxációs érzéseket, álmosságot és számos egyéb hatást vált ki, többek között:

  • Csökkent vérnyomás
  • Kitágult pupillák
  • Zavartság vagy dezorientáció
  • Lassított pulzus és légzés
  • Álmosság vagy fáradtság
  • Vizelési nehézség
  • Szédülés
  • Koncentrációs nehézség
  • Emlékezet kiesés
  • Lassú reakcióidő
  • Relaxáció és eufória
  • Homályos beszéd
  • Csökkent gátlások
  • A koordináció elvesztése
  • Csökkent ítélőképesség
  • Elfeketítve

A hosszú távú használat számos negatív hatást is eredményezhet, amelyek az alkalmazott depresszáns típusától és a visszaélések súlyosságától függenek. Különösen a depresszánsok krónikus bántalmazói képesek toleranciát kialakítani, és a kívánt hatások fenntartása érdekében növekvő dózisokat igényelhetnek. Egyéb lehetséges hosszú távú hatások a következők:

  • Krónikus fáradtság
  • Súlygyarapodás
  • Hiperszomnia
  • Szexuális diszfunkció
  • Légzési és alvási nehézségek
  • Depresszió
  • Öngyilkos gondolatok
  • Fizikai függőség
  • Függőség

A központi idegrendszeri depresszánsok alkalmazásának másik lehetséges mellékhatása a túladagolás. A depresszánsok túlzott fogyasztása légzési depresszióhoz, görcsrohamokhoz és akár halálhoz is vezethet. A központi idegrendszeri depresszánsokat nem szabad kombinálni olyan gyógyszerekkel vagy anyagokkal, amelyek szedációt okoznak, ideértve a vényköteles fájdalomcsillapítókat, bizonyos vény nélkül kapható allergiás gyógyszereket és alkoholt. Kombinálva lassíthatják a légzést, vagy a pulzusszámot és a légzést, ami végzetes lehet. Ez a kockázat akkor is súlyosbodik, ha központi idegrendszeri depresszánsokat használnak stimulánsok, például kokain vagy Adderall hatásainak ellensúlyozására. Különösen rendkívül veszélyes kombinálni több központi idegrendszeri depresszort, mert a súlyos szövődmények, például a túladagolás, a légzési elégtelenség és a halál kockázata nagymértékben megnő.

Kész segítségre?

Ne pazarolja még egy másodpercet. Írja be a telefonszámát a hívás fogadásához
együttérző kezelési szakértőtől.

A központi idegrendszer depressziójának visszaélése jelei

A központi idegrendszer depressziójának első jele a gyógyszerek orvosi irányítás nélküli, vagy az orvos által előírt irányelveken kívüli szedése. Ilyen például a nagyobb dózisok szedése a mérgezés fokozása érdekében, és valaki más vényének felvétele. Egyéb figyelmeztető jelek a következők:

  • Titkos vagy rendellenes viselkedés
  • Csökkent társadalmi aktivitás vagy munka termelékenysége
  • Hangulatingadozás
  • Depresszió vagy apátia időszakai
  • Energia vagy motiváció hiánya
  • Elvonási tünetek, ha nem alkalmaznak depresszánsokat
  • Nem sikerült a kábítószer-használat abbahagyásának kísérlete

A visszaélések másik beszédes jele a központi idegrendszeri depresszánsok keverése más gyógyszerekkel, beleértve az opioidokat és az alkoholt, hogy fokozzák hatásukat. Ez súlyos káros egészségügyi reakciókhoz és életveszélyes következményekhez vezethet.

Központi idegrendszeri depresszió visszavonása

A központi idegrendszeri depresszánsok abbahagyása visszavonáshoz vezethet. Mivel a depresszánsok befolyásolják az agy kémiai tulajdonságait és a lassú aktivitást, a megvonás súlyos és hirtelen lehet, amikor az egyén abbahagyja szedését. A megvonási tünetek általában 12–24 órával kezdődnek a gyógyszer utolsó adagja után, és a legsúlyosabbak 24–72 óra között. A megvonási tünetek általában e kezdeti időszak után kezdenek elhalványulni, amelyet akut elvonásnak neveznek; azonban egyes tünetek, úgynevezett poszt-akut elvonási tünetek (PAWS) akár 24 hónapig is fennállhatnak.

Ezenkívül sok olyan ember, aki benzodiazepin- vagy barbiturát-megvonáson megy keresztül, visszapattanó hatást is tapasztal, amelyben az az állapot, amely miatt eredetileg nyugtatót szedtek, erősebb lesz, mint korábban. Például valaki, aki szorongás miatt szedte a Xanax-ot, gyakran rosszabb szorongást tapasztal a gyógyszer abbahagyása után. Valakinek, aki a központi idegrendszeri depresszáns használatának befejezésén gondolkodik, vagy aki abbahagyta és megvonástól szenved, azonnal orvoshoz kell fordulnia.

A központi idegrendszert depresszív elvonási tünetek a következők:

  • Álmatlanság
  • Nyugtalanság
  • Hányinger
  • Hányás
  • Rázás
  • Gyengeség
  • Túlzott izzadás
  • Ingerlékenység
  • Hallucinációk
  • Szorongás
  • Pánikrohamok
  • Test remegés
  • Rohamok
  • Depresszió
  • Izommerevség vagy fájdalom
  • Az észlelés változásai
  • Szívdobogás
  • Feszültség
  • Feszültség
  • Memória problémák
  • Fokozott vérnyomás és pulzus
  • Túlérzékenység a fényre és a hangra
  • Fájdalmak

A depresszánsokból való kivonás potenciálisan életveszélyes szövődményekkel járhat. Ezek a kockázatok felerősödnek, ha valaki önállóan felhagy a gyógyszerek használatával, vagy megpróbálja abbahagyni a „hideg pulyka” szedését. Az orvos által támogatott méregtelenítés a legbiztonságosabb kivonási lehetőség a központi idegrendszeri depresszánsoktól, mivel az orvosok fokozatosan csökkenthetik a felhasználást, és felírhatnak bármilyen gyógyszert az elvonási tünetek gyengítésére.