Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás

A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás (CP) egy olyan betegség, amelyet a szekréciós hasnyálmirigy progresszív gyulladása jellemez, ami a normál szövet helyettesítését nem működő fibrotikus szövetekkel.

Kapcsolódó kifejezések:

  • Akut hasnyálmirigy
  • Neoplazma
  • Endoszkópos ultrahang
  • Diabetes mellitus
  • Mutáció
  • Hasnyálmirigy
  • Hasnyálmirigy-csatorna
  • Hasnyálmirigy-gyulladás
  • Hasnyálmirigyrák

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás

Absztrakt

A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás leírható gyulladásos folyamatként, amelyet a hasnyálmirigy-parenchima és a fibrózis képződésével járó duktális struktúrák irreverzibilis megsemmisítése jellemez. Ez a kifejezés számos olyan klinikai eredményt és tünetet ír le, amelyek multidiszciplináris megközelítést igényelnek az ellátáshoz. A pontos, korai diagnózis felállítása nehéz lehet, ezért fontos felismerni a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás kialakulásának kockázati tényezőit (azaz az alkoholt, a dohányzást, a genetikai tényezőket stb.), Valamint a különféle képalkotó vizsgálatokban a lehető legnagyobb hasznosságot. A kezelés célja a fájdalomkezelés, a hasnyálmirigy-elégtelenség korrekciója és a kapcsolódó szövődmények kezelése. A fájdalomcsillapítás a kezelés klinikailag legnagyobb kihívást jelentő aspektusa lehet, mivel etiológiája többtényezős, a mechanizmusok pedig rosszul érthetőek. A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás kezelése magában foglalja az orvosi, endoszkópos és sebészeti megközelítések kombinációját. Ez a fejezet bemutatja a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás jelenlegi diagnosztikai és kezelési módozatait, valamint áttekintést ad a releváns közzétett adatokról, amelyek hitelesek a használatukban.

Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás

Következtetés

A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás a normál hasnyálmirigy-parenchima progresszív és irreverzibilis pusztulását és fibrózissal történő helyettesítését eredményezi, amely végül exokrin, később pedig endokrin elégtelenséghez vezet. Nincs egyszerű egységesítő patogenezismechanizmus. Ehelyett inkább a kockázati tényezők, köztük a környezeti expozíció, a genetikai tényezők és az anatómiai rendellenességek közötti kölcsönhatás hajlamosít a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás kialakulására. A kezelési döntéseket a beteg bemutatásának kell vezérelnie, de akadályozza a konszenzusra vonatkozó irányelvek hiánya és a klinikusok elfogultsága. A terápiás lehetőségek közé tartozik a kockázat módosítása, fájdalomcsillapító terápia, diéta, endoszkópos terápia és sebészeti terápia. A betegeket legjobban nagy térfogatú központokban lehet radiológiai, endoszkópos és sebészeti szakértelemmel ellátni, valamint a szociális munkások, dietetikusok és pszichológusok kiegészítő rendszerével.

Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás

Jacques Devière,. Richard A. Kozarek, Ercp (harmadik kiadás), 2019

Absztrakt

Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás

Áttekintés

A nyugati társadalmakban a felnőtteknél a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás (CP) leggyakoribb etiológiája a hosszú távú alkoholfogyasztás, amely az esetek 70% -át teszi ki. Jóllehet a CP etiológiája számos, valamint a klinikai és morfológiai jellemzők jól ismertek, a CP kórokozó mechanizmusai továbbra is megfoghatatlanok. Jelentős tudományos előrelépés történt a CP mögöttes genetikai, sejtes és molekuláris aspektusainak megértésében, de a CP különféle tényezőinek elindító eseményeiről folytatódik a vita. Számos hipotézist javasoltak a CP-vel rendelkező betegek alcsoportjainak patofiziológiájának magyarázatára, de egyelőre nem létezik egyetlen, egységesítő elmélet. A CP patogenezisével kapcsolatos legismertebb hipotézisek közé tartozik a nekrózis-fibrózis, a toxikus-metabolikus okok, az oxidatív stressz, a dugó és kő kialakulása a csatornaelzáródással, az elsődleges csatornaelzáródás és az őrszem akut pancreatitis eseménye (SAPE).

Ez a fejezet három szakaszra oszlik. Az első rész a CP ismert etiológiáját mutatja be; a második rész a CP legfontosabb kórokozó mechanizmusainak tárgyalása. A CP etiológiáját és patogenezisét a TIGAR-O osztályozás (toxigén – anyagcsere, éndiopátiás, genetikus, autoimmun, recurrent súlyos, obstruktív), amelyet Etemad és Whitcomb (2001) javasolt, Stevens és munkatársai (2004) elegánsan körvonalaztak. Elkerülhetetlen, hogy adatokat szolgáltassunk a CP patogeneziséről, miközben bemutatjuk annak etiológiáját és fordítva; ily módon az olvasó jobban megérti a betegség folyamatát. A fejezet harmadik része a CP diagnózisának megközelítését tárgyalja, különös hangsúlyt fektetve a radiológiai diagnosztikai módszerek alkalmazására, valamint a leggyakrabban használt hasnyálmirigy-funkciótesztek rövid ismertetésére.

Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás

Henrique J. Fernandez, MD, Jamie S. Barkin, MD, MACP, MACG, in GI/Liver Secrets (negyedik kiadás), 2010

4 Mi az autoimmun hasnyálmirigy-gyulladás?

Ez a CP legutóbb leírt formája. Szklerotizáló pancreatitis, lymphoplasmacytic pancreatitis vagy idiopátiás tumefaktív krónikus pancreatitis néven is ismert. Autoantitestek jelenléte, megnövekedett szérum immunglobulin-szint, megemelkedett Ig4-szint a szérumban, valamint a kortikoszteroidok beadására adott válasz. A betegnek általában hasi tömege és sárgasága jelentkezik hasi fájdalommal. A képalkotás a hasnyálmirigy diffúz vagy fokális megnagyobbodását mutatja a hasnyálmirigy-csatorna szűkületével. A patológiai jelentések limfoplazmatikus infiltrátumot mutatnak. Ez a típusú CP más autoimmun rendellenességekkel társult, mint például az elsődleges szklerotizáló cholangitis, az autoimmun hepatitis, az elsődleges biliaris cirrhosis, a Sjögren-szindróma és a scleroderma.

Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás

Steven D. Waldman, MD, JD, a Pain Review-ban, 2009

Kezelés

A krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegek kezdeti kezelésének a fájdalom és a felszívódási zavar kezelésére kell összpontosítania. Az akut hasnyálmirigy-gyulladáshoz hasonlóan a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás kezelése is elsősorban a hasnyálmirigy nyugalomba helyezésére irányul. Ez úgy érhető el, hogy a beteg NPO-ját (semmi szájon át) tartja a szérum gasztrin szekréciójának csökkentése érdekében, és ha ileus van jelen, akkor nasogastricus szívást indít. A rövid hatású erős opioid fájdalomcsillapítók, például a hidrokodon ésszerű következő lépést jelentenek, ha a konzervatív intézkedések nem kezelik a beteg fájdalmát. Ha ileus van jelen, akkor a parenterális kábítószerek, például a meperidin jó alternatíva. Mivel az opioid fájdalomcsillapítók képesek elnyomni a köhögési reflexet és a légzést, a klinikusnak ügyelnie kell arra, hogy szorosan figyelemmel kísérje a beteget, és utasítsa a beteget a megfelelő tüdő WC-technikákra. Mint minden krónikus betegség esetében, az opioid fájdalomcsillapítók használatát is gondosan ellenőrizni kell, mivel a visszaélések és a függőség lehetősége nagy.

Ha a tünetek továbbra is fennállnak, a CT által vezérelt cöliákia plexus blokkolás helyi érzéstelenítővel és szteroiddal jár, és segíthet csökkenteni a betegséggel járó halálozási és morbiditási arányokat. Ha ennek a technikának a megkönnyebbülése rövid életű, akkor a neurolitikus CT-vezérelt celiaciás plexus blokkolás alkohollal vagy fenollal ésszerű következő lépést jelent. Alternatív megoldásként a folyamatos mellkasi epidurális blokk helyi érzéstelenítővel, opioiddal vagy mindkettővel megfelelő fájdalomcsillapítást biztosíthat, és lehetővé teszi a beteg számára, hogy elkerülje a szisztémás opioid fájdalomcsillapítókkal járó légzési depressziót.

A hipovolémiát agresszíven kell kezelni kristályos és kolloid infúzióval. Hosszan tartó krónikus hasnyálmirigy-gyulladás esetén parenterális táplálkozás szükséges az alultápláltság elkerülése érdekében. A súlyos nekrotizáló hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegeknél, akik nem reagálnak az említett kezelési módokra, szükség lehet a műtéti vízelvezetésre és a nekrotikus szövet eltávolítására.

Az akut és krónikus hasnyálmirigy-gyulladás biomarkerei

Bhupendra S. Kaphalia, a Toxikológiai Biomarkerek, 2014

Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás

A krónikus vagy meszesedő hasnyálmirigy-gyulladás egy folyamatos gyulladásos válasz, amelyet súlyos morfológiai változások (például szabálytalan szklerózis és exokrin parenchima tartós elvesztése) jellemeznek, amelyek fokálisak, szegmentálisak vagy diffúzak lehetnek. Klinikailag a krónikus hasnyálmirigy-gyulladást visszatérő vagy tartós hasi fájdalom jellemzi, bár a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás fájdalom nélkül is jelentkezhet. A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás nem oldódik meg önmagában, és a hasnyálmirigy lassú pusztulásává válhat. Etiológiától függetlenül a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás klinikai mintázatát az akut hasnyálmirigy-gyulladás visszatérő epizódjai jellemzik a korai szakaszban, majd hasnyálmirigy-elégtelenség, steatorrhoea, hasnyálmirigy-meszesedés és esetleg a diabetes mellitus a krónikus stádiumban. A hasnyálmirigy-sérülés és a hasnyálmirigy-gyulladás elsődleges oka azonban magában a mirigyben a zimogének intra-acináris aktiválása (Lankisch és Banks, 1998).

Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás

Absztrakt

A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás a hasnyálmirigy akut gyulladásának visszatérő epizódjaiként nyilvánulhat meg, amely a krónikus hasnyálmirigy-diszfunkcióra helyezhető, vagy állandóbb problémát jelenthet. Amint a hasnyálmirigy exokrin funkciója romlik, steatorrhea és azotorrhea malabszorpció alakul ki. Az Egyesült Államokban a krónikus hasnyálmirigy-gyulladást leggyakrabban az alkoholfogyasztás okozza, amelyet cisztás fibrózis és rosszindulatú hasnyálmirigy-daganatok követnek. Az örökletes okok, például az alfa-1-antitripszin-hiány szintén gyakoriak. A fejlődő országokban a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás leggyakoribb oka a súlyos fehérje-kalória-alultápláltság. Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás akut hasnyálmirigy-gyulladásból is származhat.

A hasi fájdalom a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás gyakori jellemzője, és utánozza az akut hasnyálmirigy-gyulladás fájdalmát; enyhe és súlyos között mozog, és egyenletes, unalmas epigasztrikus fájdalom jellemzi, amely a széleken és a mellkason sugárzik. Az alkohol és a zsíros ételek fogyasztása után a fájdalom rosszabb. Az émelygés, a hányás és az étvágytalanság szintén jellemző jellemzők. Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás esetén a klinikai tünetek gyakran súlyosbodási és remissziós időszakoknak vannak kitéve.

Dysbiosis az exokrin hasnyálmirigy jóindulatú és rosszindulatú betegségeiben

Vékonybél baktériumok elszaporodása krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban

A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás általában gasztrointesztinális (GI) traktus mikrobiális rendellenességeket eredményez. Valójában a vékonybél baktériumok elszaporodása (SIBO) a CP-ben szenvedő betegek legfeljebb 14,7% -ában fordul elő, akiknél még nem végeztek GI-műtétet [21]. A SIBO olyan állapot, amelyben a vékonybélben megnövekedett baktériumterhelés túlzott erjedést és gyulladást eredményez. Krónikus béltünetekkel, például hasi kellemetlenséggel, puffadással, hasmenéssel és felszívódási zavarral társul [22]. A SIBO klinikai megnyilvánulásai és jelei néha magának a CP-nek tulajdoníthatók; ezért minden CP-beteget át kell szűrni a tünetekre való tekintet nélkül a SIBO szempontjából, hogy megkülönböztessék a nem reagáló steatorrhea tüneteit, hogy elkerüljék a hasnyálmirigy enzim-helyettesítő terápia (PERT) szükségtelen megnövekedett adagját. A SIBO társulhat a vastagbél mikrobiota egyensúlyhiányával a CP betegeknél; ezt azonban még nem vizsgálták [23] .

Hasnyálmirigy polipeptid (PP)

Tetsuya Kono,. F. Charles Brunicardi, az Endokrin betegségek enciklopédiája, 2004

Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás

A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás egy komplex kóros állapot, amely egész életen át tartó exokrin és endokrin rendellenességből áll. Az endokrin diszfunkció cukorbetegségként jelentkezik, de többszörös hormonhiányt mutattak ki. A keringő immunreaktív PP bazális és étkezés által stimulált szintjét különösen érinti a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás, olyannyira, hogy a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás diagnosztizálásának szűrővizsgálataként javasolták a PP-szintek mérését. PP-hiányos állapotokban, például krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban, kimutatható májrezisztencia áll fenn az inzulin ellen, amelyet a PP beadásával meg lehet fordítani (9. ábra).

hasnyálmirigy-gyulladás

9. ábra Átlagos plazma glükózkoncentráció 180 perc alatt 40 g/m 2 orális glükóz tolerancia teszt (OGTT) után krónikus hasnyálmirigy-gyulladásos betegeknél (n = 10) és kontrollok (n = 6). A nyitott körök a kezdeti OGTT során csökkent vagy diabéteszes állapotot jeleznek. A kitöltött körök a kezdeti OGTT során normális vagy nem diagnosztikus állapotot jeleznek. Az OGTT2-t 18 órával hajtottuk végre 8 órás szarvasmarha-PP infúzió után (2 pmol/kg perc). Az OGTT 3-ot 1 hónappal később végeztük. Tizennyolc órával a PP infúzió után minden károsodott diabéteszes OGTT-ben szenvedő beteg alacsonyabb átlagos plazma-glükóz-választ mutatott. Újranyomtatva Andersen-től (1990). A hasnyálmirigy-polipeptid szerepe a glükóz metabolizmusában. In „Gasztrointesztinális endokrinológia: receptor- és poszt-receptor mechanizmusok” (J. C. Thompson, szerk.), 333–357. Academic Press, San Diego, Kalifornia, engedéllyel.