Láb és boka

Az emberi testben a láb és a boka együttesen biztosítja az egyensúlyt, a stabilitást, a mozgást és a meghajtást.

Ez a komplex anatómia a következőkből áll:

26 csont
33 ízület
Izmok
Inak
Szalagok
Az erek, az idegek és a lágyrész

Bokatörések

A bokaízület három csontból áll: a sípcsont, a fibula és a talus, amelyek együtt vannak tagolva. A fibula és a sípcsont vége (az alsó lábszárcsontok) alkotják a belső és a külső malleolust, amelyek a bokaízület csontos kiemelkedései, amelyeket a boka mindkét oldalán érezhet és láthat. Az ízületet egy rostos membrán, úgynevezett ízületi kapszula védi, és szinoviális folyadékkal van megtöltve a sima mozgás érdekében.

A bokasérülések nagyon gyakoriak a sportolóknál és a fizikai munkát végző embereknél, gyakran súlyos fájdalmat és mozgássérülést okozva. A boka sérülései után fellépő fájdalom vagy egy szakadt szalagból származhat, és boka ficamnak nevezhető, vagy egy törött csontból származik, amelyet boka törésnek neveznek. A boka törése fájdalmas állapot, amikor a bokaízületet alkotó egy vagy több csont törik. A boka ízületét különböző szalagok és más lágy szövetek stabilizálják, amelyek szintén megsérülhetnek a boka törése során.

Okoz

A boka törése a boka túlzott gördülése és elfordulása miatt következik be, általában baleset vagy olyan tevékenység következtében, mint az ugrás vagy leesés, ami hirtelen stresszt okoz az ízületben.

Tünetek

Boka törés esetén azonnali duzzanat és fájdalom jelentkezik a boka körül, valamint mozgássérült. Bizonyos esetekben a vér felhalmozódhat az ízület körül, ezt az állapotot hemarthrosisnak nevezik. Súlyos törés esetén a bokaízület körüli deformitás jól látható, ahol a csont kiállhat a bőrön.

A törések típusai

A boka töréseit az érintett bokacsont helye és típusa szerint osztályozzuk. A bokatörések különböző típusai:

Oldalsó Malleolus-törés, amelyben az oldalsó malleolus, a boka külső része eltörik.
Mediális Malleolus-törés, amelyben a mediális malleolus, a boka belső része megszakad.
Posterior Malleolus törés, amelyben a hátsó malleolus, a sípcsont csontos púpja megszakad.
Bimalleoláris törések, amelyekben mind az oldalsó, mind a medialis malleolus csontok eltörnek
Trimalleoláris törések, amelyekben mind a három oldalsó, mediális és hátsó csont megszakad.
A syndesmotikus sérülés, amelyet boka magas ficamának is neveznek, általában nem törés, de törésként kezelhető.

Diagnózis

A bokasérülés diagnózisa fizikai vizsgálattal kezdődik, majd röntgensugárzás és a sérült terület CT-vizsgálata a részletes megtekintés érdekében. Általában nagyon nehéz megkülönböztetni a törött bokát más körülményektől, például ficamtól, elmozdulástól vagy ínsérüléstől anélkül, hogy röntgenfelvételt készítenének a sérült bokáról. Bizonyos esetekben nyomást gyakorolnak a bokára, majd speciális röntgensugarakat készítenek. Ezt az eljárást stressztesztnek nevezzük. Ezt a tesztet alkalmazzák a törés stabilitásának ellenőrzésére annak eldöntésére, hogy szükség van-e műtétre vagy sem. Bonyolult esetekben, amikor a szalagok részletes kiértékelése szükséges, MRI-vizsgálat ajánlott.

Kezelések

Közvetlenül a bokasérülés után és orvoshoz fordulás előtt jégcsomagolást kell elhelyezni, és a lábat magasan kell tartani a fájdalom és duzzanat minimalizálása érdekében.

A boka törésének kezelése a csonttörés típusától és stabilitásától függ. A kezelés nem műtéti módszerekkel kezdődik, és azokban az esetekben, amikor a törés instabil és nem rendezhető át, sebészeti módszereket alkalmaznak.

A nem műtéti kezelés során a boka csontja átrendeződik és speciális síneket vagy gipszkötést helyeznek el az ízület körül, legalább 2-3 hétig.

Műtéti kezeléssel a csonttöréshez hozzá lehet férni a boka területének bemetszésével, majd speciálisan kialakított lemezeket csavaroznak a csontra a törött részek átrendezése és stabilizálása érdekében. Ezután a bemetszést összezárják, és az operált bokát egy sínnel vagy öntettel rögzítik.

Műtét utáni ellátás

Boka műtét után utasítást kap, hogy kerülje el a boka súlyának terhelését mankók használatával legalább hat hétig tartó járás közben.

A bokaízület fizikoterápiáját az orvos javasolja. 2-3 hónapos terápia után a beteg képes lehet a szokásos napi tevékenységek elvégzésére.

Kockázatok és szövődmények

A boka törése során előforduló kockázatok és szövődmények magukban foglalhatják a csontok nem megfelelő öntését vagy helytelen beállítását, amely deformitásokat és végül ízületi gyulladást okozhat. Bizonyos esetekben az idegekre gyakorolt nyomás idegkárosodást okozhat, ami súlyos fájdalmat okozhat.

Ritkán a műtét a törés hiányos gyógyulását eredményezheti, amelynek helyreállításához újabb műtétre van szükség.

Saroktörések

A calcaneus vagy sarokcsont egy nagy csont, amely a láb hátsó részén található. A calcaneus kapcsolódik a talushoz és a cuboid csontokhoz, hogy kialakuljon a láb subtaláris ízülete. A törés egy csonttörés a traumától vagy a különböző betegségektől. A calcaneusig terjedő törések típusai a súlyosságtól függenek, és magukban foglalják a stabil töréseket, az elmozdult töréseket, a nyitott, a zárt és az aprított töréseket.

A calcaneus törése leggyakrabban olyan traumás eseménynek tudható be, mint a magasból történő leesés, elforduló sérülés, motoros balesetek, sportos sérülések és a boka megrándulása.

A calcaneus törése súlyosnak tekinthető, és helytelen kezelés nélkül hosszan tartó problémákat okozhat. Az ízület merevsége és fájdalma, valamint az ízületi gyulladás gyakran jelentik a calcanealis törés kockázatát.

A calcanealis törések általánosan látható jelei és tünetei a következők

Fájdalom a sarokban
Duzzanat a sarokban
Zúzódások a sarokban
Képtelen járni vagy súlyt viselni a lábon

A calcanealis törés kiértékelését képalkotással, azaz röntgen- és CT-vizsgálattal végezzük. A törés súlyossága alapján az orvos javasolja a kezelési tervet.

A calcanealis töréseket a törés típusa és a lágyrész károsodás mértéke alapján kezelik.

Nem sebészeti kezelés
- A pihenés, a jég, a kompresszió és a magasság (R.I.C.E.) - a leggyakrabban alkalmazott kezelési lehetőség. A sérült láb távol tartása (pihenése) nagyban meg tudja gyógyítani a törést. Ha az érintett területet egy törülköző fölött jégcsomagokkal borítja, csökkenti a duzzanatot és fájdalmat. Kompressziós harisnya és rugalmas pólya szintén segíthet a fájdalom gyógyításában. A lábak elhelyezése a szív szintje felett csökkenti a duzzanatot.
- Immobilizáció - A sérült láb öntése megakadályozza a csonttörés elmozdulását. Javasoljuk, hogy mankóval járjon, hogy elkerülje a testtömeg viselését, amíg a gyógyulás meg nem történik.
Sebészeti kezelés
- Nyitott redukció és belső rögzítés - Ez a műtét magában foglalja a csontdarabok visszahelyezését fémlemezekkel és csavarokkal, hogy visszahelyezzék őket, és normális helyzetbe hozzák őket.
- Perkután csavarrögzítés - Ez a legelőnyösebb kezelés azokban az esetekben, amikor a csontdarabok nagyok. A csontot lehet tolni vagy húzni, hogy a helyére álljon anélkül, hogy nagy bemetszést végezne. Ezután a fémcsavarokat kis bemetszéseken keresztül behelyezik és rögzítik a csontdarabok összetartásához.

Rehabilitáció

A kezelési eljárástól függetlenül a páciensnek ajánlott fizioterápiát végezni és rendszeresen gyakorolni az egyszerű gyakorlatokat a funkció helyreállítása érdekében. Ez elősegítené az izmok rugalmasságának elnyerését, és a teljes gyógyulás után a beteg normális tevékenységekkel folytathatja mindennapi életét.

Lisfranc (középtalp) törés

A tarsometatarsalis ízület a láb közepén található régióra utal. Lisfranc ízületeknek is nevezik. Ez a tarzális csontok (a láb hét csontos csontjainak csoportja) és a lábközépcsontok (öt hosszú csont csoportja a lábban) találkozása. A tarsometatarsalis régió deformitása oka lehet ízületi gyulladás és traumás motoros balesetek.

A tarsometatarsalis ízületi gyulladást a fájdalom, a funkcionális károsodás és a lábközépi instabilitás jellemzi. A véraláfutások és a duzzanat megjelenése a középtalp hátsó oldalán a gyakran megfigyelt tünetek. Az orvos először a láb fizikai állapotát vizsgálja meg és tapintással (kézzel tapintva). Lehet, hogy azt javasoljuk, hogy készítsen röntgenfelvételt. Lehet, hogy elküldik Önnek, hogy végezzen CT vagy MRI vizsgálatot, hogy több információt nyújtson az állapotáról.

A sérülés korai szakaszát fájdalomcsillapítókkal, szteroid injekciókkal és speciális lábbeli vagy gipsz viselésével lehet kezelni. Tarsometatarsalis ízületi fúzió ajánlott, ha az összes nem műtéti eljárás nem bizonyítja hatékonyságát a sérülés kezelésében.

A láb és a boka stressztörései

A stressztörést a csont kis repedésének nevezik, amely a csont túlzott sérüléséből adódik. Általában az alsó láb és a láb súlycsontjaiban fejlődik ki. Amikor a láb izmai túlterheltek vagy megterhelődnek, nem képesek elviselni a stresszt, és amikor ez megtörténik, az izmok átterelik a stresszt a csontra, ami stressztörést eredményez.

A stressztöréseket a testmozgás intenzitásának gyors növekedése okozza. Ezeket okozhatja a kemény felületen történő ütközés, a nem megfelelő cipő és a megnövekedett fizikai aktivitás is. Az egyes sportágakban, például kosárlabdában, teniszben vagy tornában részt vevő sportolóknak nagyobb a kockázata a stressztörések kialakulásának. E sportok során a láb ismétlődő stresszei kemény felületre csapnak, traumát és izomfáradtságot okozva. Az edzők közötti nem megfelelő pihenéssel rendelkező sportolónál stressztörés is kialakulhat.

A nőknél nagyobb a stressztörés kialakulásának kockázata, mint a férfiaknál, és összefüggésbe hozható „női sportoló triádként” emlegetett állapottal. Ez az étkezési rendellenességek, az amenorrhoea (szabálytalan menstruációs ciklus) és az osteoporosis (a csontok elvékonyodása) kombinációja. A nőknél nő a stressztörés kialakulásának kockázata, ha csökken a csonttömeg.

A leggyakoribb tünet a lábfájdalom, amely a gyakorlatok során általában súlyosbodik, és pihenéskor csökken. Duzzanat, véraláfutás és érzékenység is előfordulhat egy adott ponton.

Orvosa a tünetek és a kockázati tényezők megbeszélése után diagnosztizálja az állapotot, és megvizsgálja a lábat és a bokát. A törés megerősítéséhez szükség lehet néhány diagnosztikai vizsgálatra, például röntgen-, MRI- vagy csontszkennelésre.

Kezelés

A stressztöréseket nem sebészeti megközelítéssel lehet kezelni, amely magában foglalja a pihenést és a láb és a boka fizikai aktivitásának korlátozását. Ha a gyermekek túl gyorsan térnek vissza a stressztörést okozó tevékenységhez, az krónikus problémákhoz vezethet, például nehezebben gyógyuló stressztörésekhez. Újra sérülés történhet anélkül is, hogy a stressztörés teljesen meggyógyulna.

Védőlábbelik ajánlhatók, amelyek segítenek csökkenteni a láb stresszét. Orvosa gipszet alkalmazhat a lábra, hogy rögzítse a lábat, ami szintén segít a stressz eltávolításában. Mankók használhatók a láb súlyának megakadályozására, amíg a stressztörés teljesen meg nem gyógyul.

Műtétre lehet szükség, ha a törés nem gyógyul meg teljesen nem műtéti kezeléssel. Orvosa bemetszést végez a lábon, és belső rögzítőkkel, például vezetékekkel, csapokkal vagy lemezekkel rögzíti a láb törött csontjait, amíg meg nem gyógyul, majd ezeket a rögzítőket eltávolíthatják vagy véglegesen a testben hagyhatják.

Az alábbi intézkedések közül néhány segíthet a stressztörések megelőzésében:

Győződjön meg arról, hogy bármilyen új sporttevékenységet lassan kezd, és fokozatosan halad
Kereszt-edzés: Több gyakorlatot is használhat ugyanazzal a szándékkal a sérülések megelőzésére. Például futhat páros napokon, és páratlan napokon kerékpározhat, ahelyett, hogy minden nap futna, hogy csökkentse a túlzott használatból eredő sérülések kockázatát. Ez korlátozza az egyes izmoknál jelentkező stresszt, mivel a különböző tevékenységek különböző módon használják az izmokat.
Gondoskodjon az egészséges étrend fenntartásáról, és vegye be étrendjébe a kalciumban és D-vitaminban gazdag ételeket
Győződjön meg arról, hogy gyermeke bármilyen sporttevékenységhez megfelelő lábbelit vagy cipőt használ, és kerülje a régi vagy elhasználódott cipők használatát
Ha gyermeke fájdalomra és duzzanatra panaszkodik, azonnal hagyja abba a tevékenységeket, és győződjön meg arról, hogy gyermeke néhány napig pihen

Talus törések

A talus egy kis csont a bokaízületnél, amely összeköti a sarokcsontot és az alsó láb két csontját, lehetővé téve a láb fel és le mozgását. A talus csont törései előfordulhatnak nagy magasságból történő leesés, gépjármű balesetek vagy a boka elfordulása miatt. A tünetek közé tartozik a boka súlyos fájdalma, járásképtelenség, duzzanat és érzékenység.

Amikor ezekkel a tünetekkel jelentkezik a klinikán, orvosa alapos fizikai vizsgálatot végez és röntgen- vagy CT-vizsgálatot rendel el a törés helyének és súlyosságának diagnosztizálásához. A talus töréseket nem műtéti vagy sebészeti módszerekkel kezelik.

Nem műtéti kezelés: Ha a csont nem mozdult ki az igazításból, orvosa 6-8 hétig gipszbe helyezi a bokáját. Azt tanácsolják, hogy végezzen olyan gyakorlatokat, amelyek segítenek megerősíteni a lábad és a bokád, valamint helyreállítani a mozgás tartományát, miután a gipsz eltávolításra került.

Sebészeti kezelés: A sebész újraszervezi a törött csontot, és fémlemezekkel és/vagy csavarokkal stabilizálja. A kis csonttöredékeket eltávolíthatjuk és helyettesíthetjük csontgraftokkal. A műtét után 6-8 hétig gipszet kell viselnie a teljes gyógyulásig. Fizikoterápiás gyakorlatok indulnak a mozgás helyreállítása érdekében.

A lábujj és a lábfej törései

Az elülső láb a láb elülső része, amely magában foglalja a lábujjakat. A láb ezen részén előforduló törések fájdalmasak, de gyakran nem akadályozzák. Kétféle törés létezik, nevezetesen traumatikus törés és stressztörés. Traumás törések akkor fordulnak elő, ha a lábad közvetlen ütközést okoz egy kemény felületen. A stressztörések apró hajszálrepedések a csontban, amelyeket leggyakrabban az ismételt stressz okoz. A lábujj és a lábfej törésének tünetei közé tartozik a fájdalom, a véraláfutás, a duzzanat és a járásképtelenség.

A lábujj és a lábfej töréseinek észlelésére orvosa fizikai vizsgálatot végez a lábon, és röntgenvizsgálatot rendelhet a törés helyének és súlyosságának azonosításához. A lábujj és a lábfej törése a következő módszerekkel kezelhető:

Pihenés: A megfelelő mennyiségű pihenés néha elősegítheti a traumás törés gyógyulását.
Szalagozás: Szalagok alkalmazhatók a lábujj rögzített helyzetben tartására.
Merev cipő: Merev talpú cipő ajánlható a lábujj védelmére és megfelelő elhelyezésére.
Buddy taping: A törött lábujjat a szomszédos lábujjhoz egy gézpárnával ragasztják a lábujjak közé.
Műtét: Kezelőorvosa a csonttöréseket csapokkal vagy csavarokkal igazítja át, hogy a csontokat a helyükön tartsák, amíg teljesen meg nem gyógyulnak.

Lábtörés

A lábnak 26 csontja van, és 3 részre osztható:

A hátsó láb két csontból áll, a talus csontból, amely az alsó láb csontjaihoz csatlakozik, és a calcaneus csontból, amely a sarokot alkotja.
A középtalp a navicularis, a téglalap alakú és a három ékírásos csontból áll.
Az elülső láb öt lábközépcsontból és 14 lábujjcsontból áll, amelyeket falangoknak nevezünk.

A hátsó lábat a mediotarsalis ízület választja el a középtávolságtól, a középső lábat pedig a mellső lábtól a lisfranc ízület választja el. Az izmok, az inak és az ínszalagok támogatják a láb csontjait és ízületeit, lehetővé téve számukra, hogy ellenálljanak az egész test súlyának, miközben járnak, futnak és ugranak. Ennek ellenére a trauma és a stressz a lábfej törését okozhatja. Rendkívüli erő szükséges a hátsó láb csontjainak töréséhez. A lábtörés leggyakoribb típusa a stressztörés, amely akkor fordul elő, amikor az ismételt tevékenységek apró repedéseket okoznak a csontokban.

A lábtörések típusai

A lábtörések különböző csontokat és ízületeket érinthetnek, és több típusba sorolhatók:

Calcanealis törések: Ez a típus a sarokcsontot érinti, és leginkább nagy energiájú ütközések eredményeként jelentkezik. Mozgássérüléseket okozhat, és ha a subtaláris ízület érintett, akkor ez súlyos törésnek számít.
Talár törések: A talus csont segít a súly és az erők átadásában az ízületben. A talus törései általában a talus nyakánál vagy középső részénél jelentkeznek.
Navikuláris törések: A navicularis törések ritkák, és többnyire olyan stressztöréseket tartalmaznak, amelyek sporttevékenységeknél, például futásnál és tornánál jelentkeznek, a láb ismételt megterhelésének eredményeként.
Lisfranc-törések: Ez a fajta törés a láb túlzott terhelése miatt következik be, ami a lábközépi szalagok nyújtásához vagy szakadásához vezet.

Okoz

A lábtörések általában egy leesés, gépjármű-baleset, nehéz tárgy leejtése vagy túlzott használat következtében, például sport esetén következnek be.

Tünetek

A lábtörés gyakori tünetei közé tartozik a fájdalom, a véraláfutás, az érzékenység, a duzzanat, az alakváltozás és a súlytalanság.

Diagnózis

Orvosa diagnosztizálja a lábtörést az anamnézisének áttekintésével és a lábának alapos fizikai vizsgálatával. Képalkotó vizsgálatok, például röntgen, MRI vagy CT vizsgálat rendelhető el a diagnózis megerősítésére. A navikuláris töréseket különösen nehéz diagnosztizálni képalkotó vizsgálatok nélkül.

Kezelés

A kezelés a fennálló törés típusától függ. Enyhe törések esetén nem sebészeti kezelés ajánlott, amely magában foglalja a pihenést, a jeget, a kompressziót és a láb megemelkedését. Orvosa javasolhat egy sínt vagy gipszet a láb rögzítéséhez. Súlyosabb törések esetén műtétre lesz szükség az ízületek összehangolásához, rekonstrukciójához vagy beolvasztásához. A csonttöredékeket lemezekkel és csavarokkal együtt lehet tartani.

Fizikoterápia ajánlható a mozgástartás javítása és a lábizmok megerősítése érdekében. A súlyviselésnek azonban fokozatos folyamatnak kell lennie, nád vagy sétabakancs segítségével.