Langmuir 12. kötet, 11. sz

ACS ID-jével kell bejelentkeznie, mert a Mendeley-fiókkal bejelentkezhet.

Bejelentkezés ACS ID-vel

VAGY KERESNI hivatkozásokat

Még nem látogatott meg egyetlen cikket sem. Kérjük, látogasson el néhány cikkbe, ahol megtekintheti a tartalmat.
  • kiadványok
  • az én tevékenységem
    • Nemrég nézett
  • felhasználói források
    • Szerzők és lektorok
    • Könyvtárosok és számlavezetõk
    • ACS tagok
    • eAlerts
    • RSS és mobil
  • támogatás
    • Weboldal-bemutatók és oktatóanyagok
    • Támogatási GYIK
    • Élő csevegés az ügynökkel
    • Hirdetőknek
    • Könyvtárosok és számlavezetõk számára
  • párosítás
    • Készülék párosítása
    • Párosítsa ezt az eszközt
    • Párosított állapot
  • Saját profilLoginKijelentkezésKészülék párosításaPárosítsa ezt az eszköztPáros állapot
  • rólunk
    • Áttekintés
    • ACS és nyílt hozzáférés
    • Partnerek
    • Események
TARTALOM TÍPUSAI

Minden típus

TÁRGYAK

kötet

A borítóról:
Ebben a számban:
Cikkek
Fluorszénhidrogének: Felszíni szabad energiák és van der Waals kölcsönhatása
  • Calum J. Drummond,
  • George Georgaklis, és
  • Derek Y. C. Chan

A szilárd fluorozott szénhidrogének felszíni szabad energiáit olyan módszer alkalmazásával számoltuk ki, amely dielektromos adatokat és a van der Waals-i (diszperzió) kölcsönhatások elméleti előrejelzéseit használja fel. A közvetlen erőmérések és a késleltetett van der Waals-kölcsönhatások elméletének eredményei közötti kiváló egyetértés alátámasztja a módszertant. Két viszonylag új fluor-szénhidrogén polimert azonosítottak úgy, hogy az összes tömeges homogén polimer szilárd anyag közül a legkevesebb ismert felszíni szabad energiával rendelkeznek. Ez a tanulmány megerősíti, hogy a szilárd felület szabad energiáinak becslése a diszperzív szerves folyadékokkal való érintkezési szögmérések alapján függ mind a folyadékok, mind a szilárd anyagok dielektromos tulajdonságaitól.

Adszorbeálódnak-e az alkántiolok a Tl-Ba-Ca-C-Cu-O-alapú magas hőmérsékletű szupravezetők felületére? A H2O-tartalom kritikus szerepe az adszorpciós folyamatban
  • Kaimin Chen,
  • Feng Xu,
  • Csád A. Mirkin,
  • Rung-Kuang Lo,
  • K. S. Nanjundaswamy,
  • Ji-Ping Zhou, és
  • John T. McDevitt

A Tl1.4Ba2CaCu2O7.0, egy magas hőmérsékletű szupravezető (HTSC) reaktivitását egy redox-aktív adszorbát molekula felé, amelynek tiolfunkciója az oldószer típusa és a H2O tartalom függvényében vizsgálták. Korábban arról számoltak be, hogy az alkántiolok nem stabilan kemizorizálódnak a Tl2Ba2CaCu2O8/Tl2Ba2Ca2Cu3O10 fázisok felületén, megkérdőjelezve az alkanetiol adalékolásának általános jellegét a kuprátalapú HTSC-ken. Itt bemutatjuk, hogy szigorúan száraz körülmények között a 11-merkaptoundekanoil-ferrocén (1) tisztán adszorbeálódik a Tl1.4Ba2CaCu2O7.0 felületén, és közepesen stabil, redox-aktív egyrétegű filmeket képez. Az 1 redox aktivitását alkalmaztuk az adszorbeált felület lefedettségének becsléséhez, és bebizonyosodott, hogy H2O hozzáadása az 1 módosító oldataihoz hátrányosan befolyásolja az egyrétegű adszorpciós folyamatot. Az 1-hez 0,1 M oldatban, 5% H2O etanolban áztatott elektródák esetében nem volt kimutatható az 1-hez kapcsolódó redox aktivitás, ami annak tulajdonítható, hogy BaCO3 korróziós réteg képződött, amely megtiltotta az 1 adszorpcióját a HTSC felületére. Megvitatják a minta sztöchiometria fontosságát az adszorpciós folyamatban is.

A víz szerepe a hidratáló erőben, Bilayers lipid között
  • Lalith Perera,
  • Ulrich Essmann és
  • Max L. Berkowitz

A biomembránok között ható hidratációs erők természetének megértése érdekében számítógépes szimulációkat hajtunk végre folyékony kristályos dilauroil-foszfatidil-etanol-amin (DLPE)/víz felett, és összehasonlítjuk az eredményeket a korábban közölt dipalmitoil-foszfatidil-kolinnal (DPPC)/vízrendszerekkel. Mindkét rendszer szimulációja alapján azt találjuk, hogy a felszín hatása a víz tulajdonságaira csak rövid tartományban detektálható, és hogy a membrán felülete molekuláris méretben durva. Megállapítottuk, hogy a hidratációs erő annak a következménye, hogy (a) csak egy vagy két réteg szolvatáló vizet távolít el a membrán felületéről, és (b) szterikus kölcsönhatások. A szolvatáló víz részletes felépítése felelős a DLPE membránok és a DPPC membránok közötti hidratációs erő különbségéért.

Kvázi-rugalmas és statikus fényszórási adatok inverziójának kondicionálásának kvantitatív értékelése a részecskeméret-eloszlásokhoz
  • Chris De Vos,
  • Luc Deriemaeker, és
  • Robert Finsy

Az adatátviteli mátrixok rangsorát alkalmazzák kvantitatív kritériumként a statikus, egyszögű és többszögű kvázi-rugalmas fényszórási (QELS) adatok inverziójának rossz állapotának mértékének értékelésére a részecskeméret-eloszlások intenzitása alapján, száma és mennyisége. Bebizonyosodott, hogy a háromszögű és több szögadatkészlet egyidejű (korlátozott) inverziója térfogatbeli eloszlás esetén jól kondicionálható. A QELS spektrális adatok inverziója alig jobb feltételekkel összehasonlítva a korrelációs adatok inverziójával. Úgy tűnik azonban, hogy a spektrális adatok az adatgyűjtési eljárások során körülbelül tízszer lassabb mintavételi időt igényelnek. A statikus adatok inverziója térfogat szerinti eloszlásokra szintén megfelelő feltételeknek tűnik.

A felületaktív anyagok hatása a szuperkritikus szén-dioxid és a polietilén-glikol közötti interfaciális feszültségre
  • Kristi L. Harrison,
  • Keith P. Johnston és
  • Isaac C. Sanchez
Szerves dehalogenizációk fokozott aránya mikroemulzióban, adsorbált fém-ftalocianinok felhasználásával elektródákon
  • Geoffrey N. Kamau és
  • James F. Rusling

A szénelektródákon adszorbeált réz- és nikkel-ftalocianinokat és azok tetra-szulfonátjait használtuk az 1,2-dibromobután (DBB), a transz-1,2-dibromociklohexán (DBCH) és a triklór-ecetsav (TCA) elektrokémiai katalitikus redukciójához kétfolytonos mikroemulzióban. didodecil-dimetil-ammónium-bromid (DDAB), dodekán és víz, valamint homogén acetonitril/víz elegyében. Szögletes hullám voltammetriát alkalmaztunk látszólagos pseudo-elsőrendű sebességállandók (k ’) előállításához a sebesség-meghatározó lépéshez (rds), amely magában foglalja a szerves halogenidek reakcióját két elektron által redukált katalizátorokkal. A DBCH és a DBB csökkentése nagyobb k ’értékeket eredményezett a mikroemulzióban, mint a homogén oldószerben. A TCA redukciójához nagyobb k ’értékeket találtunk a homogén oldószerben. Az eredmények azt sugallják, hogy a DBCH és a DBB nagyobb reakciósebességet eredményez a mikroemulzióban, mivel a viszonylag nem poláros szerves halogenidek előkoncentrálása miatt az MPCTS-bevonatú elektród felületaktív filmjébe kerül. A TCA részben elutasítható a filmből, csökkentve annak reakciósebességét. Tehát, ha elektródákat adszorbeált katalizátorokkal használunk mikroemulziókban, akkor a reaktáns koncentrációja az elektródon egy adszorbeált filmben fontos sebességszabályozó tényezőnek tűnik.

Pontos módszer a felületaktív egyrétegű nyíró felület viszkozitásának mérésére
  • Jordan T. Petkov,
  • Krassimir D. Danov,
  • Nyikolaj D. Denkov,
  • Richard Aust és
  • Franz Durst

Fogalmilag új és rendkívül érzékeny módszert mutatnak be az adszorbeált vagy szétterített felületaktív egyrétegek nyírási felületi viszkozitásának meghatározására gáz-folyadék határfelületen. A felület viszkozitását egy kis gömb alakú részecske ellenállási együtthatójából számítjuk, amely a kapilláris erő hatására az interfészen úszik. Ebből a szempontból az eljárás hasonlít az ismert Stokes-módszerre a folyadékok tömeges nyíróviszkozitásának mérésére. A nátrium-dodecil-szulfátból és a hexadecil-trimetil-ammónium-bromidból adszorbeált egyrétegek nyírási viszkozitását mértük. A módszer érzékenysége 10-8 Pa m s nagyságrendű.

A cetil-trimetil-ammónium-tosilát-víz rendszer reológiája. 2. Lineáris viszkoelasztikus rendszer
  • J. F. A. Soltero,
  • J. E. Puig és
  • O. Manero

Ebben a munkában részletesen megvizsgáljuk a cetil-trimetil-ammónium-tozilát (CTAT) -vízrendszer lineáris viszkoelasztikus tulajdonságait. Ez a rendszer hosszú és hosszú micellákat képez alacsony és közepes koncentrációban, és 25% C-on 27 tömeg% CTAT feletti hatszögletű fázist eredményez. A kis amplitúdójú oszcillációs nyírási kísérletek alacsony frekvenciáján vagy a stressz relaxációs mérések során hosszú időn át tartó reológiai viselkedést egyetlen domináns relaxációs idő szabályozza, bár a CTAT magas koncentrációiban a terminális régió rugalmassági modulusának lejtőjétől való eltéréseket észlelünk . Magasabb frekvenciák esetében azonban van egy további mechanizmus, amelynek frekvenciafüggését több reológiai modellel elemzik. Az adatok Cates elmélete alapján történő elemzése azt mutatja, hogy a rendszer rugalmas micellákból áll a lassú törés határában, és állandó összefonódási sűrűséget mutat az egész micelláris régióban, annak ellenére, hogy az átlagos micellahossz a koncentrációval monoton csökken. Ilyen körülmények között a reptáció felgyorsulása a törés és az újraképződés kinetikai folyamata révén a relaxációs mechanizmus.

Mezofázisos szilikátokban lévő felületaktív molekulák szerkezetének és dinamikájának vizsgálata szilárdtest 13 C-NMR alkalmazásával
  • Li-Qiong Wang,
  • Jun Liu,
  • Gregory J. Exarhos és
  • Bruce C. Bunker
Ultrafinom fémrészecskék képződése fordított micellás rendszerekben: Az intermicelláris csere hatása a részecskék képződésére
  • Upendra Natarajan,
  • Kalyan Handique,
  • Anurag Mehra,
  • Jayesh R. Bellare és
  • Kartic C. Khilar
Oldható blokk-kopolimer felületaktív anyagok felületi fényszórási vizsgálata a levegő/víz interfészen

A poli (etilén-oxid) -blokk-poli (dimetil-sziloxán) kopolimer felületaktív oldatok termikusan gerjesztett kapilláris hullámait felületi fényszórással (SLS) vizsgálták. A Wilhelmy-lemez módszerrel mért felületi feszültség jól egyezik a felületi fényszórási adatok alapján kiszámítottal, a Kelvin-egyenlet felhasználásával alacsony és magas koncentrációk mellett, miközben az eltérés a 4 × 10-7 és 2 × 10- közötti koncentráció-tartományban figyelhető meg. 6 g/ml. Ezt az eltérést a felület adszorpciójának és az egyrétegű relaxációnak tekintik. Az SLS-spektrumból levezetett felületi rugalmassági modulus (ε ’) 7,8 × 10-7 g/ml körüli koncentrációnál mutatja a maximumot. A Lucassen diffúziócsere-modelljével megjósolt ε ’komoly eltérést mutat adatainkkal. Ezenkívül az ε ‘’ érték negatívnak bizonyul bizonyos régiókban, és minimális értéket mutat 3 × 10-6 g/ml alatti koncentrációk esetén. Az ε ’’ negatív értékekről korábban már beszámoltunk, és ennek oka lehet az SLS eredmény értelmezésére jelenleg használt diszperziós egyenlet elégtelensége.

Szelektív Na + transzfoszfolipid kétrétegű membránon keresztül szintetikus Calix [4] arén hordozóval
  • Takashi Jin,
  • Masataka Kinjo,
  • Tomiyasu Koyama,
  • Yoko Kobayashi, és
  • Hajime Hirata
Liotróp folyadékkristályosság amfifil blokk-kopolimerekben: Hőmérsékleti hatások a fázis viselkedésére és szerkezetére a különböző összetételű poli (etilén-oxid) -b-poli (propilén-oxid) -b-poli (etilén-oxid) kopolimereknél
  • Paschalis Alexandridis,
  • Dali Zhou, és
  • Ali Khan

A bináris amfifil polimer-víz rendszerek fázis viselkedését és felépítését három polietilén-oxid-b-poli (propilén-oxid) -b-poli (etilén-oxid) (PEO-PPO) polimer koncentrációjának és hőmérsékletének függvényében tanulmányozták. -PEO) különböző összetételű kopolimerek, (EO) 6 (PO) 34 (EO) 6 (L62), (EO) 13 (PO) 30 (EO) 13 (L64) és (EO) 37 (PO) 58 ( EO) 37 (P105), 2H-NMR és kis szögű röntgensugárzás (SAXS) alkalmazásával. A képződött liotróp folyadékkristályos (LLC) fázisok száma növekszik a poli (etilén-oxid) tartalommal és a polimerek molekulatömegével az L62 sorrendben.

Az új glükamid felületaktív anyagok tulajdonságai
  • Julian Eastoe,
  • Philippe Rogueda,
  • Andrew M. Howe,
  • Alan R. Pitt és
  • Richard K. Heenan

Beszámoltak az új nemionos felületaktív anyagok tulajdonságairól. Az amfifilek két n-alkil-lánccal és két glükamid fejcsoporttal rendelkeznek, és képletük (CnH2n + 1) 2C [CH2NHCO (CHOH) 4CH2OH] 2 n = 5–9 (itt rövidítve di- (Cn-Glu)) . A 0,4–8% -os koncentrációtartományban lévő di- (C7-Glu) esetén az oldat felső kritikus hőmérséklete (UCST) figyelhető meg; ez egy nemionos felületaktív anyag szokatlan viselkedése. Mindazonáltal ezek az anyagok klasszikus felületaktív anyagként viselkednek a folyadékkristályos fázisok változásának, a felületi feszültségnek és a kritikus micellakoncentrációknak (cmc) az n lánc hosszának függvényében. A kis szögű neutronszórás (SANS) adatai anizotrop micellák jelenlétét jelzik, amelyek di- (C5-, 6- és 7-Glu) esetében hengeresek, de di- (C8-Glu) esetében diszoidálisak. A hőmérséklet (25−70 ° C) láthatóan kevéssé befolyásolja a cmc vagy micella szerkezeteket.

Egy katanionos felületaktív anyag interfaciális tulajdonságai
  • Julian Eastoe,
  • James Dalton,
  • Philippe Rogueda,
  • Donal Sharpe,
  • Jinfeng Dong, és
  • John R. P. Webster

A katanionos felületaktív n-hexil-ammónium-n-dodecil-szulfátot (AM-DS) tartalmazó vizes oldatok interfaciális tulajdonságairól számoltak be. A cmc-t (1,0 mmol dm-3) és az egyensúlyi felületi feszültségeket yeq DuNouy-gyűrű tensiometriával mértük. A dinamikus felületi feszültségeket γ (t) 5 ms és 10 s között mértük a maximális buboréknyomás technikával. Neutronvisszaverődés-mérésekkel meghatároztuk a molekulánkénti terület nagyságát és a felületi felesleget a koncentráció függvényében, valamint az egyrétegű szerkezetet. Ezeknek a kísérleteknek az adatait egyesítettük, hogy elemezzük a γ (t) bomlást a Ward és Tordai egyenlet aszimptotikus megoldásai szempontjából. A kezdeti adszorpciós periódus alatt a dinamikus felületi feszültségek mind összhangban voltak ezzel a diffúzióval vezérelt mechanizmussal. A folyamat vége felé azonban a cmc alatti koncentrációk esetében van néhány bizonyíték gyenge adszorpciós gátra. A mért mennyiségek alkalmazásával a gát szilárdságát 5 és 15 kJ mol-1 között becsültük 25 ° C-on.

Az arany, ezüst, réz, palládium, króm és kálium fémek fizikai és kémiai kölcsönhatási mechanizmusainak azonosítása poliimid felületekkel
  • T. Strunskus,
  • M. Grunze,
  • G. Kochendoerfer és
  • Ch. Wöll
A Mercaptoalkanenitrile monorétegek potenciális függő orientációja és oxidatív bomlása az aranyon. Egy in situ Fourier transzformációs infravörös spektroszkópia tanulmány
  • Yukari Sato,
  • Shen Ye,
  • Toshio Haba, és
  • Kohei Uosaki
Az Au-ra önállóan összeállított alkanetiol monorétegek csíkos fázisainak lánchossztól való függése (111): Atomsugár-diffrakciós vizsgálat
  • N. Camillone,
  • T. Y. B. Leung,
  • P. Schwartz,
  • P. Eisenberger és
  • G. Scoles
Alkil-klór-szilánokból önállóan összeállított egyrétegek hőstabilitása
  • Mildred Calistri-Yeh,
  • Edward J. Kramer,
  • Ravi Sharma,
  • W. Zhao,
  • M. H. Rafailovich,
  • J. Sokolov, és
  • J. D. Brock