Májbetegségek táplálkozási terápiája a táplálékbevitel állapota alapján

Kenichiro Yasutake

1 Egészségügyi és táplálkozástudományi tanszék, Egészségügyi és Szociális Jóléti Tudományok Kar, Nishikyushu Egyetem, Kanzaki 842-8585, Japán

2 Klinikai Kutatóközpont, Kyushu Orvosi Központ, Nemzeti Kórházi Szervezet, Fukuoka 810-0065, Japán

Motoyuki Kohjima

3 Gasztroenterológiai Osztály, Kyushu Orvosi Központ, Országos Kórházi Szervezet, Fukuoka 810-0065, Japán

Manabu Nakashima

4 Egészségügyi Központ és Gyógyszerésztudományi Kar, Fukuoka Egyetem, Fukuoka 814-0180, Japán

Kazuhiro Kotoh

5 Orvostudományi és Bioregulációs Tudományok Tanszék, Orvostudományi Doktori Iskola, Kyushu Egyetem, Fukuoka 812-8582, Japán

Makoto Nakamuta

2 Klinikai Kutatóközpont, Kyushu Orvosi Központ, Nemzeti Kórházi Szervezet, Fukuoka 810-0065, Japán

3 Gasztroenterológiai Osztály, Kyushu Orvosi Központ, Országos Kórházi Szervezet, Fukuoka 810-0065, Japán

Munechika Enjoji

2 Klinikai Kutatóközpont, Kyushu Orvosi Központ, Nemzeti Kórházi Szervezet, Fukuoka 810-0065, Japán

4 Egészségügyi Központ és Gyógyszerésztudományi Kar, Fukuoka Egyetem, Fukuoka 814-0180, Japán

Absztrakt

1. Bemutatkozás

A máj a táplálkozási anyagcsere egyik fő szerve, beleértve a fehérjeszintézist, a glikogén-tárolást és a méregtelenítést. Ezek a funkciók kisebb-nagyobb mértékben károsodnak májbetegségben szenvedő betegeknél, ami különféle anyagcserezavarokat eredményez, és zavart táplálkozási állapotuk összefügg a betegség előrehaladásával. Ezért az étrendi tanácsadás és a táplálkozási beavatkozás egyes májbetegségek egyéb gyógykezelését támogathatja.

A nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) a túlzott táplálékfelvétel okozta betegség, amely hepatocita triglicerid felhalmozódáshoz, elhízáshoz és inzulinrezisztenciához vezet; ennélfogva a táplálkozási terápia a NAFLD alapvető kezelése. A NAFLD a kóros állapotok széles spektrumával rendelkezik az egyszerű szteatózistól a nekro-gyulladással és fibrózissal járó steatosisig, ezt az állapotot alkoholmentes steatohepatitisnek (NASH) nevezik. A NAFLD-betegek táplálékfelvételét energia-túlterhelésként jellemzik magas szénhidrát- és zsírtartalmú étrend vagy túlzott koleszterin-bevitel. Krónikus hepatitis C-ben (CHC) szenvedő betegeknél a táplálkozási támogatás várhatóan elősegíti az antivirális kezelés hatását, például az n-3 többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA-k) gátolják a HCV replikációját, az alacsony vastartalmú étrend pedig hatékonyan csökkenti a májkárosodást. . Különböző táplálkozási problémák, valamint klinikai tünetek rejlenek a májcirrhosisban (LC), a krónikus hepatitis végső szakaszában, a befolyásolás szövődményeiben és a prognózisban. Ezért a táplálkozási terápia fontos e problémák megelőzésében. Ebben a cikkben a táplálkozási szempontokat és a hasznos táplálkozási terápiákat vázolják fel a NAFLD/NASH, CHC és LC betegeknél.

2. A táplálékbevitel profilja a NAFLD betegeknél

2.1. Magas szénhidráttartalmú étrend, beleértve az üdítőitalok túlzott bevitelét

A NAFLD-betegek vizsgálatai azt találták, hogy a cukor vagy a cukortartalmú italok napi fogyasztása kétszer vagy annál több volt, összehasonlítva az összehasonlított kontrollokkal [1–3]. A képalkotás azt mutatta, hogy a zsírmájbetegség súlyosbodott az elfogyasztott üdítőitalok számának növekedésével, ami arra utal, hogy a cukortartalmú italok fogyasztása a NAFLD jelentős előrejelzője [3]. Ezenkívül a NASH-ban szenvedő betegeknél az egyszerű cukrok vagy szénhidrátok aránya, amelyek hozzájárulnak a teljes energiafogyasztáshoz, lényegesen magasabb volt, mint az egyszerű steatosisos betegeknél [4]. Ezeket a megállapításokat a következő mechanizmus magyarázza; a túlzott szénhidrát-/cukorfelvétel aktiválja a szterin szabályozó elem-kötő protein-1c-t (SREBP-1c), amely transzkripciós faktorként aktiválja a de novo zsírsavszintézist hepatocitákban [5].

2.2. Nagy zsírtartalmú étrend

Felismerték, hogy a túlzott zsírbevitel által okozott energia túlterhelés okozza a NAFLD-t [6]. Ha összehasonlítottuk a táplálkozási szokásokat a NASH betegek és egészséges egyének között, akkor a telített zsírsavak bevitele szignifikánsan magasabbnak bizonyult a NASH betegeknél [7]. Az egyenértékű napi kalóriabevitelű mintaállatoknál a zsír/energia arány növelése magas zsírtartalmú étrenddel a testtömeg növekedését, a vércukorszint szabályozását, a steatosis előrehaladását és markáns májgyulladást eredményezett [8], szoros összefüggést mutat a túlzott zsírbevitel és a NASH között. Ezzel kapcsolatban azt javasolják, hogy a peroxiszóma proliferátor által aktivált receptor-y (PPAR-γ) aktiváció fontos szerepet játszhat [5].

2.3. Túlzott koleszterin bevitel

A táplálékbevitel vizsgálatában az étrendi koleszterinszint szignifikánsan magasabb volt a NASH-ban szenvedő betegeknél, mint egészséges egyéneknél [7]. Vizsgálatunkban is az étrendi koleszterinszint szignifikánsan magasabb volt a nem elhízott NAFLD betegek, elhízott NAFLD betegek és egészséges kontrollok sorrendjében [9]. Állatmodellekben, amelyekben az étrendi energiafelvétel normális határokon belül volt, a magas koleszterinszintű étrend elhízás nélkül indukálta a NAFLD-t [10–12]. A túlzott koleszterinbevitel megnöveli metabolitjait, az oxiszterolokat, amelyek agonista ligandumok a máj X receptor α (LXRα) számára, ami az LXRα-SREBP-1c útvonal aktiválódását és a de novo zsírsavszintézist eredményezi hepatocitákban [13, 14]. . Továbbá, a NAFLD májban a hepatocita koleszterinszint túlzott, de a de novo koleszterinszintézis tovább aktiválódik, ezért a lipid anyagcsere szabályozatlan [13, 14].

3. Táplálkozási terápia a NAFLD betegek számára

3.1. Elhízott betegek kezelése (a NAFLD szokásos típusa)

Ha a NAFLD-betegek táplálkozási terápiáját fontolgatják, először a tényleges táplálékbevitelt és -tartalmat kell részletesen megvizsgálni, hogy megállapítsák, melyik tápanyag a NAFLD fő oka, vagyis szénhidrát, zsír vagy koleszterin. Mivel a táplálékbevitel állapota és a lipid anyagcseréhez kapcsolódó tényezők máj expressziós mintázata eltérő az elhízott és nem elhízott NAFLD betegek között, a táplálkozási terápia célpontja is különbözik a két csoportban.

Köztudott, hogy a NAFLD fő oka az elhízott betegek túlzott táplálékfogyasztása. A gyakorlatban a táplálékbevitel csökkentése metabolikus műtét vagy étrendi tanácsadás útján javítja a NAFLD állapotát elhízott betegeknél [15, 16]. Az elhízott NAFLD betegek táplálkozási bevitelének profilja általában túlzott szénhidrát- és zsírbevitelt mutat. Ezért ezen tápanyagok bevitelének normalizálása, amely súlycsökkenéshez vezet, kijavíthatja a máj rendellenes metabolizmusának ördögi körét. A betegek számára azonban gyakran nehéz fenntartani a súlycsökkenést. A súlycsökkentés további terápiái, beleértve a gyomor- és hasnyálmirigy-lipázok gátlóit, mint például az orlisztát, és az endokannabinoid receptorok elleni új antagonisták, jelenleg is kifejlesztésre kerülnek, bár ezek nem bizonyultak hatékonynak vagy mellékhatások nélkül.

További táplálkozási eszközként a PUFA-k és az antioxidáns hatású E-vitamin hatékony lehet a NAFLD-ben. A NAFLD-betegek klinikai vizsgálatában az etil-icosapentáttal, egy n-3 PUFA típusú kezelés 12 hónapig javította a máj működését egy biokémiai értékelés során [17]. Az n-3 PUFA-k az SREBP-1c és a de novo zsírsavszintézis aktivitásának elnyomásával mutatják ki hatásukat. Ez azt jelenti, hogy az n-3 PUFA-k hatékonyak lehetnek azoknál a betegeknél, akiknél a NAFLD fő oka a túlzott szénhidrátbevitel vagy a PUFA-hiány, de a NAFLD-ben kevésbé hatékony a túlzott zsírbevitel miatt. Az E-vitamin erősebb antioxidáns aktivitása miatt nagyobb hatást mutat a NASH-ban szenvedő betegeknél, mint az egyszerű steatosisban szenvedő betegeknél [18].

3.2. Nem elhízott betegek kezelése

Az n-3 PUFA-k javíthatják az inzulinrezisztenciát és a NAFLD-t azáltal, hogy csökkentik a májdaganat nekrózis faktor α szintjét. Az n-3 PUFA-k az SREBP-1c expresszió negatív szabályozásával is elnyomják a zsírsavszintézist, és a PPARa expresszió aktiválásával elősegítik a zsírsav β-oxidációját [24, 25]. Ezek a tények arra utalnak, hogy a PUFA-bevitel hiánya a táplálékfogyasztástól független NAFLD-hez vezet. Mivel a nem obese NAFLD-betegeknél hiány tapasztalható a PUFA-bevitelről, táplálkozási terápiaként n-3 PUFA-ban gazdag halak és n-3 PUFA-kiegészítők, például EPA és dokozahexaénsav ajánlottak. Egyes növényi vegyületek, mint például a kurkuma, antioxidáns hatásúak, és várhatóan terápiás hatást mutatnak a NAFLD-re.

4. Táplálékbevitel profilja CHC betegeknél

Jelenleg a CHC fő stratégiája az interferon (IFN) alapú vírusellenes terápia és a májvédő kezelések. Japánban korábban magas energiatartalmú, magas fehérjetartalmú és magas vitamintartalmú étrendet javasoltak a CHC-s betegek számára. Ez az elv a Patek és Post által jelentett táplálkozási terápia jelentésének kiszélesítésével terjedt el és érvényesült, amely megfelelő volt az alkoholos hepatitis prognózisának javításához a nagy ivók körében [26]. Általában a CHC-betegek táplálkozási bevitele majdnem hasonló az egészséges egyének táplálékfelvételéhez [27]. Az IFN alapú vírusellenes kezelés során azonban a betegek 11–29% -ánál jelentkezik a fogyás az étvágycsökkenés és az alultápláltság miatt [28–32]. Jóllehet a vas csökkentése phlebotomiával és az alacsony vas-diéta szintén hatékony a májkárosodás esetén a CHC-ben szenvedő betegeknél [33–35], néhány beteg még mindig vasban gazdag ételeket és étrend-kiegészítőket szed, mert úgy gondolja, hogy a glikogén- és vasban gazdag corbiculae helytelen információ, a kurkuma és a szarvasmarha máj, amelyek a népi gyógymódokban alkalmazott akut hepatitis kezelésére szolgáló hagyományos élelmiszerek, krónikus hepatitis esetén terápiás hatást mutatnak.

5. Táplálkozási terápia CHC betegeknél

5.1. Táplálkozási terápia az IFN-alapú vírusellenes terápia során

CHC-ben szenvedő betegeknél a HCV-fertőzés a glükóz és a lipid anyagcseréjét, valamint a máj steatosisát zavarja [36–38], ami csökkenti az IFN-alapú vírusellenes terápia hatását és befolyásolja a májfibrózist [39–42]. Néhány betegnek azonban glükóz- és lipidanyagcsere-rendellenessége van, és elhízása az életmóddal összefüggő betegség miatt, függetlenül a HCV-fertőzéstől.

Egy nemrégiben készült metaanalízis azt mutatta, hogy az inzulinrezisztencia csökkenti az IFN alapú terápia antivirális hatását, függetlenül a HCV genotípustól [43, 44]. Ezért az antivirális terápia megkezdése előtt jobb az anyagcsere-rendellenességek javítása, beleértve az elhízást és az inzulinrezisztenciát diétás terápiával és testgyakorlással. Az IFN-alapú terápia megkezdése után a testsúly csökken az étvágycsökkenés és az emésztési tünetek miatt sok betegnél [28, 29]. Egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy a nyugalmi energiafelhasználás nem nőtt az IFN alapú vírusellenes terápia során, és a terápia során a fogyás az energiafogyasztás csökkenésének tulajdonítható [29]. Bár nincsenek útmutatások a táplálkozási terápia végrehajtására, meg kell akadályozni az életminőség romlását vagy az alultápláltságot az antivirális terápia megszakításának elkerülése érdekében.

A közelmúltban számos tápanyagot azonosítottak a HCV proliferációjának elnyomásával vagy elősegítésével, és jelentős figyelmet keltenek [45]. Ismeretes, hogy a β-karotin, a D-vitamin, a linolsav, az arachidonsav, az eikozapentaénsav, a dokozahexaénsav, a vas és a cink elnyomó hatásúak, míg a retinol, az E-vitamin, a K-vitamin, a C-vitamin, a koleszterin és a szelén elősegítő hatásúak a HCV proliferációjáról. Például, amikor a D-vitamin szérumkoncentrációját 32 NE/ml-nél vagy annál magasabb szinten tartották 2000 NE D3-vitamin napi adagolásával, az IFN-alapú kezelés CHC-betegek vírusellenes hatása jelentősen javult [46]. Meglehetősen fennáll annak a lehetősége, hogy a PUFA-bevitel hiánya rontja az IFN-alapú kezelés antivirális hatását CHC-ben szenvedő betegeknél [47]. Ezenkívül egy in vitro vizsgálatban a HCV szaporodását jelentősen elnyomta PUFA-kkal, például arachidonsavval, eikozapentaénsavval és dokozahexaénsavval végzett kezelés [48, 49]. Ezenkívül beszámoltak arról, hogy a β-karotintartalmú ételek és a növényi táplálék adjuváns hatást mutatnak az IFN-alapú vírusellenes terápiában [50, 51]. Ennek megfelelően ezeket a tápanyagokat várhatóan adjuvánsként fogják használni HCV-fertőzött betegek vírusellenes terápiájában.

5.2. Táplálkozási terápia vasfelhalmozott betegek számára

CHC-s betegeknél a máj vasfelvétele felgyorsul, és a hepatocytákban gyakran nyilvánvaló a túlzott vasfelhalmozódás [52–59]. Amikor a túlzott vas Fe 2+ -ból Fe 3+ -ra változik, szabad gyökök keletkeznek, és az oxidatív stressz a sejtmembrán és a DNS sérülését okozza, ami hepatitis progresszióhoz vezet. A vas által közvetített sérülés megelőzésére a flebotomia és az alacsony vastartalmú diétaterápia hatékony [33–35]. A hosszú távú phlebotomia alacsony vas-diétás terápiával csökkenti a CHC-ből származó hepatocelluláris carcinoma (HCC) kialakulásának kockázatát [60]. Japánban a kívánt napi vasbevitel 2, míg az LC-t okozó vírusos hepatitisben szenvedő betegek több mint 30% -a is elhízott (BMI> 25 kg/m 2) [69]. Bár az LC-betegek táplálkozási állapotát önmagában a BMI nem tudja megbecsülni, az LC-betegeknél a közelmúltban megfigyelhető a növekvő táplálkozási bevitel tendenciája. Az LC-betegek táplálkozási állapotát változatosabbá tették a táplálkozási szokások közelmúltbeli változásai és a táplálkozási terápia előrehaladása, beleértve az elágazó láncú aminosavakkal (BCAA) történő kezelést is.

7. Táplálkozási terápia LC-betegek számára

7.1. Táplálkozási terápia LC-vel PEM-mel

Az energiafogyasztás és a fehérjebevitel iránymutatásaként az Európai Klinikai Táplálkozási és Anyagcsere Társaság (ESPEN) támogatta a konszenzusos táplálkozási normát az LC betegek esetében: 35–40 kcal/kg/nap energiában és 1,2–1,5 kcal/kg/nap fehérjék [71]. A szabvány azonban nem mindig releváns, és az olyan körülményektől függően kell megváltoztatni, mint a faj, a napi aktivitás intenzitása, a PEM, a glükóz-intolerancia, a fehérje-intolerancia és az elhízás. Ezért az irányelv rugalmas kezelésére van szükség. Az LC-ben szenvedő betegek táplálkozási értékeléséhez a kalorimetria lehet a legjobb módszer.

8. Következtetések

A NAFLD/NASH betegeknél a túlzott tápanyagok felderítése az étrendi bevitel gondos vizsgálatával jobb táplálkozási terápiát eredményez. A CHC-ben szenvedő betegek vírusellenes terápiájának jobb eredményeinek elérése érdekében a táplálkozási ellátás/támogatás jelentős stratégia. CHC-ben szenvedő betegeknél az alacsony vas-diétás terápia hatékony a májkárosodás csökkentésében és a HCC megelőzésében. Az LC-betegek táplálkozási állapota széles spektrumú. Ezért az LC-betegek táplálkozási terápiáját a szövődmények, a táplálkozási állapot és az étrendi bevitel felmérése után kell megtervezni.