Meckel divertikulikulmiája

Meghatározás

A Meckel divertikulikulmiája egy olyan műtéti eljárás, amely a vékonybél nyálkahártyájában izolálja és eltávolítja a kóros divertikulumot (Meckel divertikuluma) vagy tasakát, valamint a környező szöveteket. Az elzáródás, tapadás, fertőzés vagy gyulladás eltávolítására szolgál.

Célja

Meckel divertikuluma egy bél divertikulum (tasak), amely abból adódik, hogy a húgycső (köldök) csatorna nem képes bezáródni az embrionális fejlődés öt hetében. A vitteline csatornát bélszövetrétegek szegélyezik, amelyek sokféle formába fejlődhetnek, pluripotens sejteknek. Meckel divertikuluma jóindulatú veleszületett állapot, amelynek egyeseknél nincsenek tünetei, másoknál szövődmények alakulnak ki.

A diverticulák 90 százaléka közel van a felső bél ileocecalis szelepéhez, és a túlnyomórészt gyomor- és hasnyálmirigy-sejtekből álló szövet kémiai változásokat okoz a nyálkahártyában vagy a belek bélésében.

A diverticula nyálkahártyájában található leggyakoribb sejtek a gyomorsejtek (az összes Meckel diverticulum-eset 50% -ában vannak jelen). A gyomorszövet erősen savas szekréciója Meckel divertikulumának korai tüneteit okozhatja. Úgy gondolják, hogy a hasnyálmirigy szövet lúgos szekréciója az esetek kis részében - mintegy 5% -ában - diverticula gyulladás forrása is.

A diverticula gyulladása vagy a diverticula körüli belek fertőzése diverticulitis néven ismert állapotot eredményez, amelyet antibiotikumok . Ha azonban akut, akadályokat és vérzést okoz, a műtét a választott kezelés.

Demográfia

Meckel divertikuluma a lakosság körülbelül 2% -ában van jelen. Ez a vékonybél veleszületett rendellenessége a leggyakrabban. Bár a rendellenesség mindkét nemnél jelentkezik, a férfiaknál

Leírás

A belek nyílt műtéte akut esetekben javallt. A műtét során eltávolítják a divertikulumot tartalmazó bélszakaszt, általában az ileumot vagy a felső beleket. A divertikulum eltávolítása után a bél egészséges részei összekapcsolódnak. Némi vita folyik arról, hogy ajánlott-e a tünetmentes Meckel mellékesen talált divertikulumának műtéte. Egyes kutatók kimutatták, hogy a diverticulum megelőző eltávolítása kevésbé kockázatos, mint a műtéti szövődmények, és rámutatnak arra, hogy a Meckel diverticulumban szenvedő betegek 6,4% -ánál életük során kialakulnak az állapot szövődményei.

A sebész döntésétől függően a műtét minimális lehet, a gyulladást tartalmazó tasak izolálása, majd eltávolítása, vagy kiterjedtebb lehet. Ez utóbbi esetekben a környező szövetek eltávolításra kerülnek a pergális gyulladás, az elzáródás vagy az inguinalis sérv (Littre-sérv) bebörtönzése miatt. A további szövetek eltávolítása az ismétlődések megelőzése érdekében történik. A legújabb tanulmányok bebizonyították a laparoszkópos, vagy minimálisan invazív diverticulectomia megvalósíthatóságát, apró kamerákon keresztül kis bemetszések és videoképek felhasználásával. Erről az eljárásról nem végeztek hosszú távú vizsgálatokat.

A műtétet általános érzéstelenítésben végezzük. A vékonybelet izolálják, és a divertikulumot eltávolítják, néha a belek kis szegmensével. Operatív technikákat alkalmaznak a belek levágott végszakaszainak összekapcsolására. Egyes sebészek inkább két műtétet hajtanak végre, és csak akkor csatlakoznak a bélszakaszokhoz, ha a szegmensek valamilyen gyógyulást tapasztalnak. Ebben az esetben a hasfalban sztóma vagy ideiglenes kimenet jön létre a tubulusnak a belekhez való csatlakozásához, ahol egy külső készülék, az úgynevezett osztóma képes hulladékot fogadni, amíg a bélszakaszok újra nem csatlakoznak.

Diagnózis/előkészítés

Meckel divertikulum diagnózisainak túlnyomó többsége véletlenszerű, vagyis a bárium-vizsgálatok, más állapotok hasi műtétje vagy boncolás során fedezték fel. Az állapot leggyakoribb tünete a bélvérzés, amely a szövődményekkel küzdő betegek 25-50% -ában fordul elő. A vérzés a két évnél fiatalabb gyermekeknél a legjelentősebb tünet. A bélelzáródások gyakoriak, amelyek a divertikulát körülvevő szövet szövődményei. A tüneti Meckel divertikulumának az apendicitishez hasonló tünetei vannak. Az alsó hasi fájdalom vagy a diverculitits az esetek 10–20% -át teszi ki, és gondos diagnózist igényel, hogy meg lehessen különböztetni a vakbélgyulladástól. Kezeletlenül a diverticulitis a bél perforációjához és a peritonitishez vezethet.

Azoknak a betegeknek, akiknek divertikulitisz-tünetei vannak, például akut hasi fájdalom, különféle képalkotó vizsgálatokat végeznek, beleértve a CT-vizsgálatot is, kolonoszkópia , vagy a szigmoidoszkópia (az alsó vastagbél megtekintése a végbélbe helyezett apró videoműszeren keresztül). Gyermekek számára a nátrium-Tc-pertechnetát speciális radioaktív izotópja, amely a divertikulum nyálkahártyájára reagál, lehetővé teszi a gyulladás vagy a fertőzés radiográfiás megtekintését. Felnőtt betegeknél a bárium-vizsgálatok segíthetnek a diagnózisban. Akut vérzés esetén az erek MR képalkotása hatékony diagnosztikai eszköz.

Ha Meckel divertikulumának műtétét jelzik, beöntést adnak (kivéve, ha szövődmények ellenjavallják) a bél teljes megtisztítása és a fertőzés elkerülése érdekében.

Utógondozás

A bélműtét komoly eljárás, a gyógyulás két hétig is eltarthat. A kórházban töltött posztoperatív napok száma függ a divertikulum műtét mértékétől és a műtét előtti állapot szövődményeitől. Eltekintve a szövődményektől, a betegek általában körülbelül egy hétig tartózkodnak a kórházban. Közvetlenül a műtét után a beteget gondosan megfigyelik, intravénás folyadékot és antibiotikumot adnak neki. A műtéti katétereket vagy sztenteket a következő két napban eltávolítják, szájon át történő étellel a bélhangok hallatán.

Kockázatok

A bélműtétnek bármilyen nyitott műtéttel járó műtéti szövődménye van. Ide tartoznak a tüdő és a szív szövődményei, valamint a gyógyszerekre adott reakció, vérzés és fertőzés.

Normál eredmények

A műtét szokásos eredménye az elzáródás, a fájdalom és a fertőzés vége. A nagyon sikeres eredmények közé tartozik a bélműködés visszatérése és a napi tevékenységek.

Morbiditás és mortalitás

A Meckel divertikulum szövődményeiben szenvedő betegeknél 10–12% -ban fordulnak elő olyan korai posztoperatív szövődmények, mint a bélszivárgás, a varratvonal szivárgása vagy az intraabdominális tályog. Későbbi szövődmények a betegek körülbelül 7% -ánál fordulnak elő, beleértve a bélelzáródásokat és a bélelapadásokat. A tünetekkel járó divertikulummal rendelkező betegek műtétjeinek halálozási aránya 2–5%. Tünetmentes betegeknél, akik véletlenszerű diverticulectomián mennek keresztül, korai és késői szövődmények egyaránt az esetek 2% -ában fordulnak elő, a halálozási arány pedig 1%.

Alternatívák

A diverticulitist rutinszerűen az étrend megváltoztatásával kezelik, amely magában foglalja a rostban gazdag ételek és az ömlesztett adalékanyagok, például a Metamucil növelését. A visszatérő támadásokat, perforációt, szöveti adhéziókat vagy fertőzéseket kezdetben antibiotikumokkal, folyékony étrenddel és ágynyugalommal kezelik. Ha az orvosi kezelés nem távolítja el a szövődményeket, sürgősségi műtét talan szukseges.

Erőforrások

könyveket

Townsend, Courtney M. "Divertikuláris betegség" In Sabiston Sebészeti tankönyv 16. kiadás W. B. Saunders Company, 2001.

folyóiratok

"A komplikált Meckel divertikulumának laparoszkópiával támogatott reszekciója felnőtteknél." Sebészeti laparoszkópia, endoszkópia és perkután technikák 12. (3) (2000. június 1.): 190–4.

- Meckel divertikuluma. Amerikai családorvos 61. cikk (4) bekezdés (2000. február 15.).

szervezetek

Nemzetközi Alapítvány a funkcionális gasztrointesztinális rendellenességekért (IFFGD). P.O. Box 170864, Milwaukee, WI 53217-8076. (888) 964-2001 vagy (414) 964-1799. fax: (414) 964-7176. http://www.iffgd.org .

Országos emésztőrendszeri betegtájékoztató központ. 2 Information Way, Bethesda, Maryland 20892-3570. http://www.niddk.nih.gov .

Egyéb

Nancy McKenzie, Ph.D.

KI VÉGREHAJTJA AZ ELJÁRÁST ÉS HOL VÉGREHAJTJA?

A műtét kórházi körülmények között történik, a sebészi és a gyomor-bélrendszeri műtétet továbbképző orvos által. Ha a műtét minimálisan invazív, csak kis bemetszéseket igényel, akkor a kórház ambuláns műtéti területén végezhető el.