Csalhatnánk-e az agyat a fülzúgás leállítására?

A fülzúgás a hang észlelése (például csengés, zümmögés, zihálás vagy dúdolás) külső hangforrás hiányában.

agyat

A fülzúgás lehet állandó vagy szakaszos, állandó vagy lüktető. Lehet, hogy érzékeli az egyik fülben vagy mindkettőben, vagy a fej közepén. Néhány ember azt gondolhatja, hogy a zaj külső forrásból származik, és annak eredetét keresi, amíg a hang felfedezése valójában nem keletkezik bennük!

A fülzúgás nagyon gyakori, és minden korcsoportban beszámolnak róla, mivel az emberek mintegy 30% -a élete egy pontján tapasztalhat fülzúgást. Általában a fülzúgás megszűnik, de az emberek 10% -ánál a fülzúgás tartós.

Lehet, hogy ismeri a fülében csengő érzés élményét egy jó zene mellett töltött éjszaka után. Talán még soha nem gondoltál rá másodszor, mivel a hang általában eltűnik önmagától. De mi lenne, ha reggel felébrednél, és még mindig csengene a füledben? És mi van, ha a csengetés soha nem áll le?

A fülzúgás a felnőtt népesség 10-15% -át érinti világszerte, és jelenleg nem állnak rendelkezésre gyógyszeres terápiák a piacon. Ennek oka annak korlátozott megértése, hogy a fülzúgás miként alakul ki, és mi akadályozza annak eltűnését.

Munkám a Leicesteri Egyetemen a jelenlegi tudásbeli hiányosságok pótlására összpontosít - és Dr. Thomas Tagoe, az egyik volt PhD hallgatóm, akit a Hallásvesztés Akció finanszírozott, izgalmas felfedezéseket tett, amelyeket nemrégiben publikáltak a The Journal of Experimental Ideggyógyászat. A felfedezés nem varázslatos tabletta a fülzúgás ellen, de feltárja a fejlődésének néhány mechanizmusát, és lehetőséget nyújt a lehetséges kezelésre.

Fantom hangok

A jelek generálása és továbbítása az agyban állandó változásoknak van kitéve. A jeleket különösen a "plaszticitásnak" nevezett folyamatban lehet fokozni vagy lecsökkenteni. Amikor a jelek fokozódnak, "hosszú távú potencírozásnak" nevezik ezt a folyamatot, amely kritikus fontosságú az emlékek megismerésének és tárolásának képességében.

Annak ismerete, hogy a fülzúgás olyan fantomhang, amely a külvilágban nem létezik, de észlelhető, arra utal, hogy az agyban valahol vannak olyan sejtek, amelyek hamis jelet generálnak egy nem létező hangra válaszul. Tanulmányok azt mutatják, hogy a hallójelek a cochlea-ból, a belső fülbe kerülnek a dorsalis cochleáris magnak nevezett agyi struktúrába. Tehát arra a törekvésünkre, hogy megtudjuk, hogyan alakul ki a fülzúgás, és mi akadályozza annak elmúlását, itt kezdtük: a háti cochleáris magban.

A háti cochleáris mag sejtjei képesek fokozni a jeleiket. Thomas laboratóriumban elért korábbi eredményei alapján jó okunk volt azt hinni, hogy ez a képesség veszélybe kerülhet többszörös hangos expozíció után. Ha igaz, ez erős bizonyíték lenne arra, hogy a háti cochleáris magot hamis jelgenerátorként vonják be, és terápiás beavatkozás célpontjává tennék.

Ennek tesztelésére olyan kutatási programot terveztünk, amely fülzúgást indukál egy állatmodellben. Ez magában foglalta a hangos hangzás többszörös expozíciójának megteremtését, a jelerősítő képesség korlátozásainak tesztelését és végül annak felmérését, hogy ez döntő jelentőségű-e a tinnitus nevű hamis hallási jel előállításában.

Gyanúnk igaz volt: a hangos hangzásnak való kitettség megakadályozta, hogy a háti cochleáris mag fokozza bejövő jeleit. Ami még érdekesebb volt, hogy a hangos hanghatás miatt felfelé fordultak a tárcsák, telített a jelátvitel, és nem maradt több hely a jel tovább erősítésére. A nagy hangnak való kitettség ezért megváltoztatta az agy plaszticitását, így a háti cochleáris mag sérülékeny állapotba került.

Mi váltja ki a fülzúgást?

A fülzúgás gyakrabban fordul elő halláskárosodásban szenvedő embereknél, amelyet a csiga vagy a hallóideg károsodása okoz. A fülzúgás oka lehet erős zaj (azonnal robbanás vagy hosszú időn át többszörös tapasztalatok), a hallóideget károsító gyógyszerek, középfülproblémák (például fertőzések és érdaganatok) és az öregedés, mivel a halláskárosodás fokozatosan fejlődik.

A fülzúgás a Meniere-kór tünete is lehet, a belső fül egyensúlyi mechanizmusának zavara. Egyes gyógyszerek, mint például az aszpirin, bizonyos antibiotikumok, maláriaellenes szerek, rákellenes szerek és görcsoldók szintén fülzúgást válthatnak ki vagy ronthatják annak észlelését. A fülzúgás tapasztalata egyesek számára elviselhető lehet, mások számára pedig bosszantó és fájdalmas.

Az akusztikus túlzott expozíciós modellünkben a fülzúgás ideiglenes halláskárosodást vagy "nehezen halló" élményt vált ki, ahol az egész világ úgy tűnik, hogy lecsökkentette a hangerejét. Ebben az időszakban a háti cochleáris sejt sejtjei jelük fokozásával próbálják kompenzálni ezt az alacsony környező térfogatot.

Ez a beavatkozás sikeres, de mire az ideiglenes halláskárosodás megszűnik, a jelerősítést "memóriaként" tárolták a dorzális cochleáris magban, olyan emlékként, amelyet nem könnyű elfelejteni. Ennek a forgatókönyvnek a következménye a fülzúgás, egy hamis jelképzés, amelyet külső inger hiányában észlelnek. Röviden, megmutattuk, hogy a fülzúgás a folyamatos fájdalmas tanulás állapota.

Megmutattuk, hogy a fülzúgás egy adott hangfrekvencián áll be, a hangos expozíció tapasztalata után. Még jobb, hogy megmutattuk, hogy a magas magnéziumtartalmú étrend megakadályozhatja, hogy a háti cochleáris mag teljesen felfordítsa a tárcsákat, és ezt emlékezetként a helyükbe rögzítse. Ezzel a beavatkozással meg tudtuk akadályozni a fülzúgás későbbi észlelését.

A következő lépés azoknak a gyógyszereknek az azonosítása, amelyek megakadályozhatják a fülzúgás kialakulását, és meg is fordíthatják azt. Most van egy jó kiindulópontunk, és olyan gyógyszereket keresünk, amelyek megemelhetik az agy magnézium-koncentrációját vagy utánozhatják annak hatását. Amíg ez a munka nem fejeződik be, a kipróbált biztonsági intézkedésekre kell támaszkodnunk - a zajterhelés korlátozására vagy a fülvédő viselésére.