Metabolikus szindróma esete

Rabia Khatoon

1. MMed (FamMed, UM), a Malayai Egyetem Alapellátási Orvostudományi Tanszéke

AR Sinnathuray

2. MRCGP, FAMM, Malajai Egyetem Alapellátási Orvostudományi Tanszék

Absztrakt

Ez az esettanulmány egy 40 éves nőt szemléltet, aki mellkasi kényelmetlenséget szenvedett, amelyet később metabolikus szindrómával diagnosztizáltak. A metabolikus szindróma gyakori állapot, amely a kardiovaszkuláris morbiditással és a mortalitással jár együtt. Alapellátás-szolgáltatóként korán fel kell fedeznünk ezt az állapotot, beavatkoznunk kell és megelőznünk kellően a szövődmények megjelenése előtt.

BEVEZETÉS

A metabolikus szindróma vagy X szindróma a kardiovaszkuláris betegségek morbiditásával és mortalitásával járó kockázati tényezők csoportja (CVD). Bár gyakori, nem kapta meg az általa indokolt figyelmet, és gyakran figyelmen kívül hagyták. Alapellátás-szolgáltatóként aktívan figyelnünk kell ezekre a betegekre annak érdekében, hogy korai felismerés, beavatkozás és megelőzés történhessen. Az alábbiakban egy metabolikus szindrómás kínai hölgyet írunk le.

ESET ÖSSZEFOGLALÓ

Madam LSC, egy 40 éves háziasszony, egy hétig tartó mellkasi kényelmetlenséggel jelentkezett a harmadlagos kórház alapellátási klinikáján. Korábban nem volt cukorbetegsége (DM) vagy magas vérnyomása (HT). Korai menopauza volt 37 éves korában. Az édesanyja diabetes mellitusban és magas vérnyomásban szenved. Volt dohányos volt, és nagyon mozgásszegény életmódot folytatott. A fizikális vizsgálat egy elhízott, 82 kg testtömegű, 165 cm magasságú, 32 kg/m 2 testtömegű nőt mutatott ki. Pulzusa 78/perc volt; a vérnyomás (BP) a karok mindkét oldalán 160/110 Hgmm volt. Acanthosis nigricans volt a nyakán, de a többi általános és szisztémás vizsgálat normális volt. Véletlenszerű vércukorszintje 8,9 mmol/l volt glükométerrel mérve.

További vizsgálatokat rendeltek el a kardiovaszkuláris (CV) kockázatok, az idő előtti menopauza, valamint a lehetséges kardiovaszkuláris célszervi károsodások felmérésére. Nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel kezelték costochondritis miatt.

Egy héttel későbbi áttekintéskor az eredményei a következők voltak: éhomi vércukorszint (FBS) 8,3 mmol/l, triglicerid (Tg) 2,4 mmol/l, összkoleszterin (TC) 8,3 mmol/l, LDL-koleszterin (LDL-C) 6,07 mmol/L, HDL-koleszterin (HDL-C) 0,98 mmol/l, a szérum kreatinin és az elektrolit normális volt, a májfunkciós teszt (LFT) enyhén emelkedett AST és ALT szintet mutatott, a HbA1C 8,46%. Pajzsmirigyfunkciós tesztjei, a szérum kortizol, az ösztradiol, a progeszteron, a tesztoszteron és a DHEAS normális értéket mutattak. FSH-ja 57,1 mU/L és LH 27,9 mU/L volt, és ezek a menopauza tartományában voltak. Makróalbuminuria volt. Az elektrokardiogramja, a mellkas röntgenfelvétele és a Pap-kenet eredménye normális volt. Vérnyomása tartósan magas maradt, 160/106 Hgmm értékkel. Korai menopauzával járó metabolikus szindróma minden jellemzője megvolt.

Naponta kétszer 850 mg metformint, éjszaka 10 mg szimvasztatint, napi 5 mg amlodipint és 2,5 mg enalaprilt adtak hozzá később. A korai menopauza további értékeléséhez nőgyógyászhoz, diétás tanácsért pedig dietetikushoz utalták. Nem farmakológiai intézkedéseket (testsúlycsökkentés, testmozgás, alacsony sótartalom, viselkedésmódosítás és étrend), a terápiához való ragaszkodást, a rendszeres nyomon követést és a gyógyszerek lehetséges mellékhatásait vizsgálták.

A következő nyolc hónapban a szerző rendszeresen követte nyomon, súlya 74 kg-ra csökkent. Magas rosttartalmú, alacsony zsírtartalmú és alacsony szénhidráttartalmú étrendet fogyasztott, és elkezdett kocogni. Ebéd után a véletlenszerű vércukorszint (RBS) 6,0 mmol/l volt, a BP pedig 120/70 Hgmm volt. Az ismételt éhomi biokémiai eredmények azt mutatták, hogy az FBS 6,5 mmol/l, HbA1C 6,69%, TC 6,1 mmol/l, LDL-C 3,2 mmol/l, HDL-C 1,02 mmol/l, Tg 3,1 mmol/l, és a májenzimek változatlanok maradtak. Gratuláltak neki, hogy sikeresen csökkentette súlyát, és arra ösztönözte, hogy folytassa intézkedéseit. A szimvasztatin adagját 20 mg-ra emelték, és szemorvoshoz utalták a korai diabéteszes retinopathia értékelésére. Továbbá tanácsot kapott a lábápolásról és a megfelelő cipőről.

VITA

A metabolikus szindróma a felnőttek körülbelül 25% -át érinti, és a központi elhízás miatt különösen növekszik.1 A metabolikus szindróma meghatározásához néhány kritériumot használtunk, de leírjuk az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által általánosan elfogadott definícióját és a sokat vitatott, a közelmúltban definiált kritériumokat. a Diabetes Mellitus Nemzetközi Szövetségétől (IDF kritériumok) 2 [lásd az 1. táblázatot].

Asztal 1

WHO (1998) IDF (2004)

A diagnózis kritériumai	2. típusú DM vagy csökkent glükóz tolerancia (IGT) és a következő tényezők bármelyike	Központi elhízás plusz a következő két tényező bármelyikének 2
Magas vérnyomás	BP> 140/90 Hgmm és/vagy jelenleg antihipertenzív terápiában részesülnek	Szisztolés vérnyomás ≥130 vagy diasztolés vérnyomás ≥85 Hgmm, vagy jelenleg antihipertenzív terápiában részesülnek
Diszlipidémia	Tg> 1,7 mmol/L (150 mg/dl) és/vagy HDL-C 1,7 mmol/L, vagy ezen lipid rendellenesség vagy 30 kg/m2 HDL-C és/vagy derék/csípő arány> 0,9 kezelésére férfiaknál és> Nőknél 0,85	Központi elhízás (derék kerülete ≥94 cm a férfiaknál és ≥80 cm az európaiaknál).
Szőlőcukor	2. típusú DM vagy IGT	Az éhomi plazma-glükóz ≥5,6 mmol/L (100 mg/dL) vagy a korábban diagnosztizált 2-es típusú DM (ha FBS> 5,6 mmol/L, erősen ajánlott az orális glükóz-tolerancia teszt [OGTT], de nem szükséges a a szindróma.)
Egyéb	Mikroalbuminuria (éjszakai vizeletalbumin kiválasztási sebesség> 20 mcg/perc vagy 30 mg/g Cr)

A metabolikus szindróma lényegében a krónikus betegségek, mint például a diabetes mellitus, a magas vérnyomás, a dyslipidaemia és az elhízás csoportjának kezelése körül forog. A metabolikus szindrómában szenvedő betegek esetében nincs egyetlen kezelés, hanem ezeknek a krónikus betegségeknek a korai felismerése és kezelése, valamint a kockázati tényezők módosítása. Mindezek a krónikus állapotok „kenyér és vaj” problémák, amelyekkel az általános gyakorlatban találkoznak, és mégis nehéz elérni az optimális kontrollt. A legfontosabb módosítható kockázati tényezők közé tartozik a dohányzás, és a beteget figyelmeztetni kell annak abbahagyására

Inzulinrezisztencia

Általános egyetértés van abban, hogy az inzulinrezisztencia a metabolikus szindróma kiváltó oka. Az inzulinrezisztencia és az ebből eredő hyperinsulinaemia szerepet játszik a glükóz intolerancia kialakulásában és a 2-es típusú diabetes mellitus, a magas vérnyomás, a policisztás petefészek-szindróma, a hiperkoagulabilitás és az érgyulladás, valamint a CVD esetleges kialakulásában.4 Az IDF a közelmúltban központi elhízást javasolt a metabolikus szindróma fontos alkotóeleme, mivel szorosan korrelál a metabolikus szindróma egyéb komponenseivel, és könnyen mérhető a derék kerülete segítségével.

Fogyás

A metabolikus szindróma kezelésének egyik fontos szempontja a súlycsökkentés. A súlycsökkentés reális célja a testtömeg 7-10% -kal történő csökkentése 6-12 hónapos időszak alatt.3 Ezt úgy érik el, hogy a betegeket arra ösztönzik, hogy összpontosítsanak a testmozgásra és javítsák személyes aktivitási szintjüket. Nagy előny, ha az ülő személyek mérsékelt intenzitású gyakorlatokat építenek be életmódjukba.1 A rendszeres testedzés és az állóképességi edzés testzsírvesztést indukálhat, a hasi és a zsigeri zsírszövet mozgósítása pedig növelheti az inzulinérzékenységet és javíthatja az atherogén lipoprotein profilt. a kitűzött céloknak reálisaknak és elérhetőnek kell lenniük, és a beteg elfogadottságának és megfelelésének szintjéhez kell igazítani. 7 A DASH (étrendi tanácsok a szisztolés magas vérnyomás leállításához) étrendet hangsúlyozni kell, ide tartoznak a gyümölcsök, zöldségek, alacsony zsírtartalmú tejtermékek, egész szemek, halak, többszörösen telítetlen és egyszeresen telítetlen zsírok.8 Átfogó nemzeti tervet kell kidolgozni az elhízási járvány megelőzésére és kezelésére, mivel az szorosan összefügg a metabolikus szindrómával.

Magas vérnyomás

A kezelés másik fontos szempontja a beteg vérnyomásának optimalizálása.10 Az ADA10 és a JNC 7 10 a vérnyomás célját javasolja a cukorbetegségben szenvedő beteg számára, hogy 130/80 Hgmm alatt legyen. Az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) inhibitorok, amelyek megakadályozhatják a mikrovaszkuláris és makrovaszkuláris szövődményeket, valamint az albuminuria előrehaladását10, előnyös terápiás szerek, hacsak másképpen nincs ellenjavallat.

Glikémiás kontroll

A jó glikémiás kontroll fontos a metabolikus szindrómás betegek kezelésében. A HbA1C szint célja kevesebb, mint 7%. Az UKPDS 33 25% -kal csökkentette a mikrovaszkuláris szövődmények kockázatát 2-es típusú cukorbetegeknél, akik intenzív glikémiás kontrollt értek el.10 Fontos továbbá azonosítani azokat a betegeket, akiknél csökkent a glükóz tolerancia (IGT). Az IGT-ben szenvedő betegek egy-háromnegyedénél az IGT diagnózisától számított egy évtizeden belül kialakul a diabetes mellitus. Az IGT-től a diabéteszig terjedő éves progresszió aránya 1-10% között mozog. 10 A Da Qing IGT és Diabetes tanulmány kimutatta, hogy az étrend és a testmozgás 6 éves időtartam alatt jelentősen csökkentette a diabetes mellitus előfordulását az IGT-ben szenvedők körében. 11 A Diabetes Megelőzési Program azt is kimutatta, hogy az életmódbeli beavatkozás hatékonyabb volt, mint a terápiás beavatkozás, és az életmódbeli beavatkozásban részesülőknél a diabétesz mellitus előfordulása 58% -kal csökken, míg az IGT-ben szenvedő betegeknél a Metformint kapók 31% -a.12 Fontos tanácsot adni a betegnek, hogy korán változtassa meg életmódját a cukorbetegség kialakulásának megakadályozása érdekében.

Diszlipidémia

A lipidszint csökkentése központi szerepet játszik a cukorbetegségben szenvedő betegek morbiditásának és mortalitásának csökkentésében. A cukorbetegek terápiájának célja az LDL-C Nelson MR elérése. A metabolikus szindróma és több kockázati tényező kezelése. Aust Fam orvos. 2004; 33. ((4)): 201–4. [PubMed] [Google Tudós]