Mézes dió törékeny (Gozinaki)

(Megjegyzés: A bejegyzés korábbi verziója 2013-ban jelent meg az Eat with Pleasure című blogomban.)

A mézben kandírozott diót hagyományosan szilveszterkor és az egész grúziai ünnepi időszakban élvezik. (A karácsonyt ünneplő grúzok többsége január 7-én teszi ezt, amikor az ortodox egyház (Juliánus) naptár szerint esik.) A ropogós törékeny jól tart, és nem igényel túl sok helyet a gyomrokban, amelyek már az ünnepi napoktól kifeszültek. Amikor gozinaki-t készítek, szeretek keverni a diót mogyoróval, pekándióval vagy mandulával, és egyvirágú mézzel minden tételhez megkülönböztető jelleget kölcsönözni. Amint a méz karamellizálódik, meleg, édes parfümjével tölti meg a házat, valahol a narancsvirágok és a mézeskalács között. Mire a törékenyt a vágódeszkámra fordítottam, hogy kihűljön, mindenki már vár a konyha ajtaja előtt, kapaszkodva egy darabért.

Rágcsáljon rá egy négyzetre, hogy áthaladjon a délutáni közepi munkanapon, párosítson egy eszpresszóval egy édes csemegéért, hogy ne érezze magát bűnösnek az evés miatt, vagy a következő túra során hozzon magával egy zacskót hogy energiában maradjon.

Mézes dió törékeny (Gozinaki)
Kb. 25 2-in. darabok

1 ½ csésze dió felét
1 ½ csésze mogyoró
1 csésze jó minőségű méz
1 evőkanál cukor
1/2 tk. tengeri só, osztva