Mi a bodza és milyen előnyei vannak?

Gyakori gyógynövény és étel, amelyet gyógyszerként használnak sok kultúrában

Történelmileg a bodza gyógynövényként és táplálékként nagyon sok kultúrában nagyra értékelődik. A növény kis faként vagy cserjeként növekszik, és virágokat terem, majd bogyók következnek. A gyümölcs sötét, fényes lila, ősszel betakarítható, de termőhelyenként változó. Érdekes módon az éretlen bogyók éretlenül enyhén mérgezőek, de érett állapotban ehetőek lekvárok és zselék, chutney és különbséges szószok főzése után. A bodza különböző fajtáit különféle célokra ültetik, különösen azért, hogy az édes bodzavirágokat borok és szívek készítéséhez használják. Kellemes kiegészítője a pazar ízű és elegáns tanninszerkezetű keverékeknek.

Köznyelven sok utalás található az idősebb növényre, amely több ezer évre nyúlik vissza. A Biblia többször hivatkozik a bogyóra, Hans Christian Andersen pedig sok mesében említi a teát. A Cary Grant főszereplésével készült Arzén és régi csipke című film kulcsfontosságú vonalvezetést mutat arzénnal mérgezett bodzaborral. Még a modern referenciák is, például a Harry Potter, utalnak a bodzára, például a bodza fából készült bodza pálcára.

A bodza hagyományos előnyei

A gyógynövénygyógyászat sok gyakorlója a bodzafára úgy tekint, mint egy gyógyszertárra önmagában. A virágokat és a bogyókat egyedülálló módszerekkel alkalmazzák a wellness elősegítésére, míg a hajtásokat meg lehet enni, a leveleket pedig külsőleg lehet alkalmazni, de a növény többi alkotóeleme valóban mérgező.

A bodzát évezredek óta használják népi gyógymódokban a láz és az influenza egyéb tüneteinek megelőzésében és enyhítésében. Klinikai vizsgálatok szerint néhány bodza kivonat csökkentheti az influenzaszerű tüneteket. Úgy gondolják, hogy a bodzabogyóban található antocianidinek immunmoduláló, esetleg vírusellenes és gyulladásgátló hatásúak. A bodza számos vitamint tartalmaz, köztük A-, C-vitamint és káliumot.

előnyei

A bodza taxómiája és növekedése

Az idősebb növény tudományos neve Sambucus nigra, és idősebbnek vagy európai idősebbnek is nevezik. A faj korábban a Caprifoliaceae család tagja volt, amelyet lonc családnak is neveztek, de több genetikai vizsgálat után a kisebb Adoxaceae családba költözött. A cserje növekszik Európában, Észak-Afrikában, Nyugat-Ázsiában, az Egyesült Államokban, sőt Patagóniában is.

Az idősebb fa csodálatos cserje a környezet számára, mivel gyökérzetük rendkívül sűrű, ami megakadályozza az eróziót. A parti zónák vagy a vízi utak mentén fekvő területek fontosak és szükségesek sok faj fennmaradásához. Az idősebb növények képesek gyökér- és szélgátló struktúrát biztosítani ezeken a területeken, és számos vadon élő állat számára hasznosak. Az idősebb fajok meglehetősen robusztusak és stabil élőhelyeket biztosítanak, különösen a madárpopulációk.