Miért csiklandoznak egyesek?

A csiklandozás szórakoztató játék, átmeneti bosszúság vagy mélyen kellemetlen élmény lehet, az ember csiklandó válaszától függően.

Az emberek abban különböznek, hogy mennyire érzékenyek a csiklandozásra. Vannak, akik csak néha csiklandoznak, míg mások egyáltalán nem.

A tudósok évszázadok óta megvitatták a csiklandó reakciót, a kutatók azonban még csak most kezdik megérteni, hogy miért vannak emberek csiklandósak, és milyen célt szolgálhat ez a furcsa válasz.

Néhány ember csiklandóbb, mint mások.

A kutatók nem teljesen értik, miért csiklandozóak az emberek és milyen evolúciós előnyökkel járhat a csiklandozás, bár számos lehetséges magyarázat létezik.

Kétféle csiklandozás létezik, különböző okokkal:

Knismézis az, amikor egy enyhe bőrirritáció, például a bőrön járó bug, késztetést vált ki a lemosására. Egyesek úgy vélik, hogy ez a válasz megvédheti a rovarcsípést. Az ember ily módon csiklandozhatja magát.
Gargalézis intenzívebb csiklandozás, az a fajta, ami miatt az emberek nevetnek, ha valaki többször megérinti a test érzékeny területét. Az emberek ily módon nem csiklandozhatják magukat.

Vannak, akik úgy vélik, hogy a csiklandás reakciója védő lehet. A leginkább csiklandozó testrészek is a legkiszolgáltatottabbak, például a has és a torok. A csiklandás okának elhárítására szolgáló automatikus reflexszerű válasz segíthet megvédeni ezeket az érzékeny területeket.

A csiklandozás reflexív válasz lehet. Vannak, akik nem élvezik, ha csiklandozzák őket, de ez mégis nevetésreflexet okozhat. Ugyanakkor, ugyanúgy, ahogy az ember sírhat, ha hagymát vág, anélkül, hogy feltétlenül szomorú lenne, a nevetés sem mindig jelenti az élvezetet.

2013-ban egy tudóscsoport agyi szkennerbe helyezte az embereket, majd csiklandozta a lábukat. Megállapították, hogy az akaratlan válaszokkal kapcsolatos agyterület (a hipotalamusz) aktív volt, amikor a csiklandozás nevetést váltott ki. Ez arra utal, hogy a csiklandó válasz akaratlan.

A szerzők azt is észrevették, hogy az agy fájdalmas élményként kezelheti a csiklandozást. Ez megmagyarázhatja, hogy egyesek miért visszahúzódnak a csiklandozás hatására, és miért sok csiklandozó játék jár azzal, hogy üldöznek valakit, aki megpróbál megúszni.

Egy másik 2013-as fMRI-tanulmány megállapította, hogy az agy másképp reagált, attól függően, hogy a nevetés csiklandozásból vagy a barátokkal való viccelődésből fakadt. Ez alátámasztja azt az elképzelést, hogy a csiklandozás reflexszerű válasz.

Az emberek csiklandóbbak, ha a csiklandozás meglepő módon elkapja őket. Ez megmagyarázhatja, hogy az emberek miért nem csiklandozhatják magukat.

Ezért az embernek a csiklandóságának tudata befolyásolhatja a csiklandóságát.

A csiklandó válasz részben az ember hangulatától függ. Az emberek gyakran kevésbé csiklandozóak, ha szomorúak vagy mérgesek.

A patkányok csiklandozásának 2016-os tanulmánya szerint a szorongás kevésbé reagált a csiklandozásra. Ez embereknél is igaz lehet.

Az ember csiklandozása attól is függ, hogy ki csiklandozza őket. A megbízható barát csiklandozása valószínűleg erősebb csiklandó választ vált ki, mint egy idegen.

A kutatók nem tudják, miért vannak egyes emberek csiklandóbbak, mint mások. Egyesek úgy gondolják, hogy a csiklandozás genetikai lehet, de nincs meggyőző kutatás, amely alátámasztaná ezt az elméletet.

Néhány ember csiklandozó lehet a test bizonyos részein, mások nem. Például egy ember nagyon csiklandozó lehet a lábán, de nem a hóna alatt.

Vannak, akik érzékenyebbek az érintésre, mint mások, ezért a bőr érzékenysége szerepet játszhat abban, hogy mennyire csiklandós az ember. Azoknál a személyeknél, akiknek a test egy bizonyos részében elvesztik az érzésüket, vagy érzéketlen idegekkel rendelkeznek, kevésbé valószínű, hogy megtapasztalják a csiklandó választ.

A csiklandozás nem csak az emberekre jellemző, ami azt jelzi, hogy mind az emberek, mind más állatok hasznára vált.

Más emlősök, beleértve a majmokat és az egereket is, csiklandozásuk jeleit mutatják. A majmok csiklandozó játékokat játszanak egymással, az egerek pedig csiklandoznak a csiklandozáson.

A csecsemők 6 hónapos korukig nem reagálnak a csiklandozásra. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a csecsemők csak akkor válnak csiklandóssá, ha megtudják, hogy a csiklandozásnak viccesnek kell lennie.

A nevetés azonban nem mindig jelzi az örömöt, és a korai kutatások azt sugallják, hogy még akkor is, ha a csecsemők nem látják, hogy a csiklandozás másokban nevetést okoz, a csiklandozás eredményeként végül is nevetnek.