"Miért tartotta Kína Aksai Chint, és feladta Dél-Tibetet?"

2011. február 21

(D S Rajan úr, a Chennai Kínai Kutatóközpont igazgatójának megjegyzése:

Az alábbiakban bemutatjuk BR Deepak író, egy kínai nyelvű blog tartalmának angol fordítását, amely legutóbb a club.china.com/data/thread…/6_1.html weboldalon jelent meg 2010. december 18-án. blog a weboldal „Katonai megfigyelő” oszlopában található. Az író megállapítja, hogy már jó ideje forgalomban van; eredetileg 2009 közepén, majd valamikor 2010-ben küldte el a PLA szárazföldi erők fóruma „A kínai-indiai háború következő fordulója: Kína páncélosai 24 órán belül felülkerekedhetnek India szívén” címmel. A 2010. decemberi írás azzal érvel, hogy Mao Ce-tungs döntése Aksai Chin megtartásáról, valamint a „Dél-Tibet” és Tawang feladásáról bölcs lépés volt, mert előbbinek földrajzi előnye jóval nagyobb. Emellett fenntartja, hogy Pakisztán fontos erő India elszigetelésében, és Kínának támogatnia és védenie kell Pakisztánt.

Weboldalunkon a CCCS hasonló, kínai nyelven megjelenő „jingoistic” cikkeket hív fel a nézők figyelmébe. Hangsúlyozni kívánja, hogy a blogban és a korábban közölt vélemények magánszemélyektől származnak, és hogy nem lesz helyénvaló ezeket a blogokat összekapcsolni sem a weboldallal, sem a china.com-mal, sem a KNK kormányával, sem a kínai kommunista párttal. Fontos azonban, hogy a kínai társadalom legalább néhány szekciójának vannak olyan nézetei, amelyek érzékenyek a kínai-indiai kapcsolatokra. A nézőket arra kérjük, hogy értsék meg a következők tartalmát ebben az összefüggésben. )

A fordítás megkezdődik

Egész India a kínai második tüzérség közepes hatótávolságú tűzerejének hatókörében van. Hogy őszinte legyek, ha Kína és India között újabb háborús fordulat következik, a kínai páncélosok 24 órán belül át tudják futni India [Újdelhi] szívét. Ami azonban megakadályozza a kínai hadsereget ebben?

Manapság sokan azt állítják, hogy fontos stabilizálni a helyzetet Kína környezetében; fontos a béke és a biztonság megteremtése Kína gazdasági fejlődéséhez, ezért rohannak az Indiával folytatott határvita rendezésére, akár bizonyos területi érdekek kárára is. Ez rövid távon előnyös lehet a kínai gazdaság számára, de hosszú távon súlyos következményekkel jár Kína nemzetbiztonságára és gazdasági fejlődésére.

A határkérdés megoldását nem lehet egyszerűen a konfliktusok szemszögéből felmérni, hanem e két ország megfelelő stratégiai magasságából kell vizsgálni, mivel e területek tulajdonjoga hosszú távú nemzeti érdekekhez, hatalmi előrejelzésekhez és összehúzódásokhoz kapcsolódik. India és Kína.

Jelenleg a vitatott terület Kína és India között elsősorban Dél-Tibet [Arunachal] és Tawang a keleti szektorban, valamint Aksai Chin a nyugati szektorban. Kína Aksai Chin birtokában van, míg India elfoglalta Dél-Tibetet és Tawangot. Mivel Aksai Chin nagy magasságban van, kopár és erőforrásokban szűkös, Dél-Tibet és Tawang alacsony éghajlatú, megfelelő éghajlattal rendelkező és rendkívül gazdag erőforrásokkal rendelkező régió; ez az egyik legtermékenyebb régió Tibetben. Ezért Kínában sokan azt a nézetet vallják, hogy a kínai-indiai háború nyomán óriási hiba volt az elhagyatott Aksai Chin-t megtartani, és elszakadni a Dél-Tibettel és Tawangtól. Ebben az összefüggésben Kínában sokan azzal érvelnek, hogy a határkérdés megoldása érdekében Indiának át kell adnia ezt a területet, vagyis Kína lemond az Aksai Chinről, és visszakapja Dél-Tibetet és Tawangot. Ezek az emberek azonban nem értették, hogy e néhány terület milyen hatással van India egészének nemzeti érdekeire.

Ezért meg kell látnunk Aksai Chin értékét, szem előtt tartva az ország általános érdeklődését. Értéke jóval magasabb, mint Dél-Tibet és Tawang értéke. Egy csomó terület itt több, mint egy udvar Tibet déli részén és Tawangban. Annak érdekében, hogy Dél-Tibetben és Tawangban elfogyasszon néhány darab zsírt, Kína rengeteg húst fog leadni Aksai Chin-ben. Indiát Aksai Chin tartásával örökre rabszolgává tették Kínának. Ezért, hogy feladja Dél-Tibetet és Tawangot, és határozottan kitartson Aksai Chin megvalósította egy nagy ember, Mao Ce-tung elnök stratégiai elképzelését. Ezzel szemben azok, akik az Aksai Chin feladását, valamint Dél-Tibet és Tawang visszaszerzését szorgalmazzák, olyan emberek, akik nem látnak túl az orrukon.

Kínában egyesek azon a véleményen vannak, hogy mivel a béke és a fejlődés, valamint a szomszédos országokkal való harmonikus kapcsolatok kiépítése az idők tendenciája, Aksai Chin nem releváns és elhagyható. Úgy gondolom, hogy ezek az emberek túl naivak. A mai világban annak ellenére, hogy a gazdasági fejlődés és a béke vált az idő témájává, ez a világ lényegében egy dzsungel marad, ahol a gyengét felfalják az erősek. A nemzetek közti gazdasági, politikai és katonai hatalom egyetlen napra sem szűnt meg. Nincsenek állandó barátok és ellenségek, még az igazi testvérek is harcolnak, ha megosztottság van a családban, az ellenséget megfordító barátok száma egyszerűen túl sok. A volt Szovjetunióval, Albániával és Vietnámmal fennálló kapcsolataink benyomása túl kitörölhetetlen.

Ezért a nemzeti érdekek a legfőbbek. Jelenleg sok ember türelmetlen a kínai-indiai határkérdés megoldása iránt. Tetteik nemcsak veszélyesek, de nem is megfelelőek. Hogy világossá váljon, a kínai-indiai határ jelenlegi jelenlegi helyzete rendkívül előnyös Kína számára. A határprobléma évtizedek óta magában foglalja Indiát; India hatalmas erőforrásokat pazarolt rá, és évtizedek óta lehetővé tette Kína békés fejlődését. Amíg a status quo fennmarad, India a következő évtizedekben kénytelen marad védekezni, kénytelen tovább pazarolni a hatalmas munkaerőt és a nemzeti erőforrásokat. Ugyanakkor Pakisztán Indiát is tartalmazza, ezért lehetetlen, hogy India az elkövetkező évtizedekben utolérje Kínát. Kína óriási stratégiai előnyt élvez Indiával szemben a jelenlegi status quo-val szemben; Kína könnyen leigázhatja Indiát, és India az elkövetkező évtizedekben nem lenne képes valós veszélyt jelenteni Kínára.

Ezért nem kétséges, hogy a határkérdést illetően Kínának egyértelmű stratégiai előnnyel kell rendelkeznie az adott időpontban, és amikor stratégiai előnyről van szó, nem szabad lemondanunk róla semmilyen áron vagy különben óriási bajok várnak rájuk. Ennek fényében Kínának a következő szempontokat kell figyelembe vennie, miközben megfogalmazza az Indiával szembeni stratégiáját. 1. Aksai Chin jelenti Kína számára a talaj közép-ázsiai elrettentését; ez egyben létfontosságú nyomáspont India számára is. Kína nem mondhat le egy hüvelyknyi földről Aksai Chin-ben. 2. Pakisztán fontos erő India elszigetelésében. Ugyancsak fontos hídfőállomás Kína Közép-Ázsia feletti ellenőrzésében, valamint a Xinjiang-i stabilitás védőfedezete. Ezért Kínának védenie és segítenie kell Pakisztánt. Pakisztánnal a mi oldalunkon Kína megalapozza majd Közép-Ázsiát.