Mit mondanak a tejelő tehenek a táplálkozási programjukról?

A rutinszerű takarmányvizsgálat, a takarmánykiegyenlítés és a takarmánynak a gazdaságban történő végrehajtása mind a költséghatékony takarmányozási programok kulcsfontosságú eleme, amelyek célja a tejelő tejelő állomány optimális teljesítménye. A tejelő tehenek megfigyelésére fordított idő felbecsülhetetlen értékeket adhat arra vonatkozóan, hogy a táplálkozási program valóban működik-e. A tejelő tehenek etetésekor rájövünk, hogy a tejelő állomány több adagot fogalmaz meg, etet és fogyaszt. Ezek az adagok tartalmazzák a táplálkozási szakember által kiegyensúlyozott étrendet, a gazdaság dolgozói által a tehenek által táplált adagot, és ami a legfontosabb a tehenek által elfogyasztott és a tehénben megemésztett adagot. A tejelő állomány táplálkozási programjának kiértékelésére fordított idő segíthet észrevenni a lehetséges problémákat, és lehetővé teszi a változásokat megelőző változásokat. Ennek az értékelésnek nemcsak a termelési nyilvántartások elemzését kell magában foglalnia, hanem a tejelő tehenek körültekintő megfigyelését és áttekintését is. Az állomány ezen „átjárható” értékelésének tartalmaznia kell a test állapotának, a kérődzés, a mozgás és a trágya konzisztenciájának értékelését.

Tejtermelés

A fejőállomány takarmányozási programjának értékelése megkezdődhet, de nem korlátozódhat erre, a teljes állomány és a külön kezelt tehéncsoportok tejtermelésének értékelésével. Tehénre jutó napi átlagos tejtermelés az egész állományonként vagy tehéntenyészenként értékes eszköz lehet a takarmányozási programra adott napi reagálás és más kezelési gyakorlatok nyomon követésére. Ez a gyakorlat azonban nem biztosítja a legjobb módszert a termelés időbeli összehasonlítására, mivel a tej átlagos napjainak, a laktációs számnak és a tejösszetevőknek a változása érvénytelenné teheti ezeket az összehasonlításokat.

Az időbeli összehasonlítás a legjobb, ha a tejtermelést a tej és a laktációs szám standard napjainak számításával számolják. A legtöbb DHI-jelentés az átlagos tejtermelést számítja ki az állomány vagy tehéncsoport (húrok) esetében, standardizálva a második laktációs tehenekre és 150 nap tejjel. A Dairy Records Management System (DRMS, Raleigh, NC) által feldolgozott nyilvántartások esetében ezt a számított értéket „150 napos standard tejnek” nevezik. A Valley Ag Software (Dairy Comp 305) esetében ezt a számítást „kezelési szintű tejnek” hívják. A tej 2-3 napnál nagyobb tejcsökkenését ki kell értékelni, hogy meghatározzuk a tej csökkenésének lehetséges okát a vizsgálati időszakok között. A termelés csökkenése nemcsak a táplálkozási egyensúlyhiányt tükrözi, hanem az irányítási változásokat is, például a tehén kényelmét (azaz a bekapcsolt ventilátorokhoz kapcsolódó hőstresszt) vagy az egészségügyi problémákat (azaz tőgygyulladás vagy sántaság).

A mindennapi tejrögzítő szoftverek széles körű alkalmazásával az egyes gazdaságok összehasonlíthatják a tehencsoportok termelését egy meghatározott időszakban, és összehasonlíthatják a tejtermelést az előző csoportokkal. Például az ellés utáni 4 és/vagy 8 hetes tejtermelés felhasználható a friss tehenek teljesítményének értékelésére és arra, hogy az átmeneti táplálkozási és kezelési programok mennyire működnek a gazdaságban. Természetesen ezeket az információkat össze kell kapcsolni az értékelendő meghatározott időkereten belül ellő tehenek egészségügyi információival.

Tejkomponensek (zsír és fehérje) és tejkarbamid-nitrogén

Tejzsírszázalék: A tejkomponensek, különösen a tejzsír százalék, jelezhetik az étrend hiányosságait. A tejzsír százalékának csökkenése (kevesebb, mint 3,4% a Holsteinnél vagy 4,1% a Jersey teheneknél) az egyensúlyi adag fogyasztását, a hatékony rost hiányát vagy a TMR válogatását jelezheti. A friss tehenek tejfehérjéhez viszonyított magas tejzsír-aránya a testállapot túlzott csökkenését és a zsírmáj-ketózis kockázatát jelezheti az állományban.
Tejfehérje-százalék: Az alacsony tejfehérje-százalék azt jelezheti, hogy nem megfelelő metabolizálható fehérje kerül az állományba. A megfelelő metabolizálható fehérje hiánya magában foglalhatja, de nem kizárólag, az aminosav-táplálást vagy az optimális bendőfermentációt.
Tej-karbamid-nitrogén (MUN): A MUN-koncentrációk céljai 10 és 14 mg/dl között vannak. A 10-nél alacsonyabb értékek általában fehérjehiányt jeleznek, kivéve, ha az állományvezetők szorosan együttműködtek táplálkozási szakemberükkel a célérték csökkentése érdekében. 14 mg/dl-nél nagyobb értékek általában akkor fordulnak elő, ha a fehérjét a szükségleten felül etetik, vagy korlátozott mennyiségben kérődzőként kapható keményítőt és cukrot táplálnak. A vezetőknek meg kell határozniuk állományuk normál értékét, és figyelniük kell a célértéktől való eltéréseket.

A test állapota a szoptatás szakaszában

A test állapotának értékelése azt értékeli, hogy a tejelő tehenek megfelelő mennyiségű testzsír-készletet hordoznak-e a jelenlegi vagy a jövőbeli laktáció támogatására. A test ideális állapota a laktáció szakaszától függően változik. A korai laktáció idején a tejelő tehenek nem képesek elegendő mennyiségű takarmányt elfogyasztani a tejszintézishez szükséges energia biztosításához, és mint ilyenek, zsírszövetet vagy testzsír-raktárakat mozgósítanak a tejtermeléshez szükséges energiahiány biztosítása érdekében. Később szoptatáskor az energiafelvétel meghaladja a tejtermeléshez és a fenntartáshoz szükséges mennyiséget; így a tejelő tehenek visszanyerhetik a testzsír-készleteket. Annak megítélésekor, hogy egy tehéncsoport hordozza-e a megfelelő mennyiségű testállapotot, legalább 10 tehenet, vagy a tehenek csoportjának 10-20% -át kell értékelni, és ezeket az egyes tehenekre vonatkozó pontszámokat kell összehasonlítani a megfelelő stádiumban várható értékekkel laktáció ideje (lásd a táblázatot).

Szoptatás szakasza	Test állapota pontszám
Ellés	3.25
Korai szoptatás	2.75
Laktáció késő közepétől későig	3.0
Kiszárít	3.25

A tejelő tehenek, amelyek túl vékonyak a korai laktáció idején vagy az elléskor, nem lesznek olyan magasak a tejtermelésben, és nem tartják fenn a termelést a korai laktáció idején. A tejelő tehenek az első 60 nap alatt nem veszíthetnek több mint 0,5–0,75 testállapotot. A késői laktáció alatt vagy elléskor (a testállapot 3,5-nél magasabb pontszámú) túlfeltételezett tehenek általában ezeket a betegségeket tapasztalják:

csökkent ellés előtti takarmányfelvétel
nagyobb a valószínűsége az anyagcserének az ellés után
esetleg kevesebb tejtermelés
további egészségügyi kérdések, és
csökkent reprodukciós teljesítmény.

Kérődzés

A kérődzés vagy a cud-rágás nyáltermelést eredményez. A nyál olyan puffereket tartalmaz, amelyek segítenek megőrizni a bendő pH-értékét, és optimálisabb környezetet biztosítanak a bendőbaktériumok számára, amelyek megemésztik a tejelő tehenek étrendjének rostkomponensét. A tejelő tehenek naponta nagy mennyiségű nyálat választanak ki (több mint 26 gallon, amely mennyiség több mint 6 font nátrium-hidrogén-karbonátot tartalmaz). Az étrend semleges detergens rost (NDF) tartalmának növekedésével nő a kiválasztott nyál mennyisége, amely pufferolja a bendő tartalmát. Így finom vonal áll rendelkezésre az étrendben lévő keményítő és rost mennyisége tekintetében a bendő pH-értékének fenntartása, a rostok emésztésének optimalizálása és a tehén számára megfelelő energiamennyiség biztosítása érdekében, hogy fenntartsa önmagát és a tejtermelést.

A tejelő tehenek körülbelül 8 órát töltenek kérődzéssel, ennek az időnek a nagy részét pihenés közben töltik. Ha halkan halad végig egy tehéncsoporton, észreveszi, hogy a tehenek körülbelül 60% -a rágja a bögréjét. Tehéncsoportokban, amelyekben kérődző acidózis gyanúja merül fel, kevesebb tehén rágja a pelyhét, a trágya állaga általában vékonyabb lehet, de a tehenek csoportján belül változó, a takarmánybevitel és a tejtermelés naponta változik az egyes tehenek esetében. A szárazanyag-bevitel és a tejtermelés következetlenségét gyakran nehéz észlelni a csoportos átlagok alapján.

A precíziós technológiák lehetővé teszik, hogy figyeljenek, elektronikusan rögzítsék és generálják a kérődzési tevékenységről szóló jelentéseket, hogy azonosítsák azokat a teheneket, amelyek az adott állomány esetében várható normál tartományon kívül esnek. Ezek a technológiák felhasználhatók olyan optimális tehenek vagy tehenek csoportjainak meghatározására, amelyeknél nem megfelelő a kérődzés ideje, és megcélozzák azokat a teheneket, amelyek későbbi megfigyelést igényelnek (feltéve, hogy a tehén nincs hőfokon) az egészséggel kapcsolatos problémák és az elfogyasztott adag esetleges problémái miatt.

Mozgáspontozás

A létesítmény kialakítása és kezelése, valamint a fertőző betegségek közvetlenül befolyásolják a béna tehenek előfordulását. Táplálkozási szempontból a béna teheneknek általában hosszabb a fekvési idejük, és az etetési szokásaik megváltoztak a nem béna állattársakhoz képest. Kimutatták, hogy ezeknek a béna teheneknek alacsonyabb az etetési ideje, kevesebb a takarmány látogatása, és a szalonhoz legközelebb eső étkezést részesítik előnyben. Ezért nagyon fontos a béna tehenek korai felismerése (2-es mozgási pontszám). Ezeket a teheneket szükség szerint meg kell vágni és kezelni, hogy visszatérhessenek a normális járási járáshoz. Tehenek csoportjának értékelésekor a csoport 70% -ának 1-es mozdulási pontszámmal kell rendelkeznie, ahol a tehenek gyalogláskor vagy állva egy háttal vannak, és járás közben magabiztos, hosszú lépéseket tesznek (Nigel Cook, Wisconsini Egyetem). Az állomány legfeljebb 20% -ának lehet 2-es mozgási pontszáma, ahol a tehénnek íves háta van sétálás közben, de egyenes háttal áll. A tehenek vágása és kezelése 2 mozgási pontszámmal általában azt eredményezi, hogy a tehenek visszatérnek a normális járáshoz.

Trágya konzisztencia

A tejelő tehenekből származó trágyakupacoknak konzisztensnek kell lenniük a borotválkozó krémmel, és 3–6 gyűrűs, 1,5 hüvelyk magas kupacot kell alkotniuk. Tehéncsoporton keresztül járva észre kell venni, hogy a tehenek trágyájának körülbelül 95% -a ilyen állagú. A sűrűség változása, ha egyes tehenek trágyája vékonyabb vagy vastagabb a normálnál, azt jelzi, hogy a tehenek válogathatják a TMR-jüket, vagy a tehenek által elfogyasztott adag nem megfelelő egyensúlyban van, és szubklinikai kérődző acidózis léphet fel. A laza, pezsgő és pépes halmok azt jelzik, hogy a szubklinikai acidózis problémát jelenthet. A takarmányban válogatott takarmány értékelése jobb módszer lehet annak értékelésére, hogy kérődző acidózis jelentkezik-e, mint a trágya konzisztenciájának és összetételének értékelése.

Néhány táplálkozási szakember trágyaszűréssel állapítja meg a bendő rost- és keményítőemésztésének teljességét és a tehenek közötti eltéréseket. A trágyamintákat (1 pohár minta 6-10 tehén/csoport) vízzel öblítenek egy speciálisan kifejlesztett szitán vagy háztartási szitán. A takarmányok szemcseméretének következetlensége a tehenek, az emésztetlen szemcsés részecskék és/vagy a nagy takarmányrészecskék között a takarmány-összetevők nem teljes bendő emésztését jelezheti.

A lényeg

A takarmányozási programok optimalizálása szempontjából kritikus fontosságú az állomány táplálkozási programra adott válaszának értékelése. Ezeknek az értékeléseknek tartalmazniuk kell a tehenek nyomon követését a tejelő állomány tejtermelésén és a tejösszetételen belül, és meg kell határozniuk a test jelenlegi állapotát, a kérődzéssel töltött időt, a mozgást és a tehenek trágyájának konzisztenciáját. Ezeknek a kritériumoknak az alapján, hogy értékelje az etetési programot, objektíven értékelheti a jelenlegi etetési program hatékonyságát, és esetleg korán felismerheti a problémákat. Gyakran hangoztatják, hogy „a tejelő tehenek nem hazudnak”. Ennek előnyére történő felhasználása lehetővé teszi a tejüzemek vezetőinek és táplálkozási szakértőinek betekintést a valójában bekövetkező eseményekbe. Azáltal, hogy időt szánnak tehenek viselkedésének és tejtermelésének megfigyelésére, az etetési programok egészséges, gazdaságilag hatékony tejelő teheneket eredményezhetnek, amelyek pozitívan hozzájárulnak a tejüzem nyereségességéhez.

Szerző: Donna M. Amaral-Phillips