Motivációs interjúk a gyermekkori elhízás kezelésében

Maria Borrello

1 Pszichológiai Tanszék, Bergamo Egyetem, Bergamo, Olaszország

Giada Pietrabissa

2 Pszichológiai Kutatólaboratórium, IRCCS Istituto Auxologico Italiano, Ospedale San Giuseppe, Piancavallo, Olaszország

3 Pszichológiai Tanszék, Milánói Katolikus Egyetem, Milánó, Olaszország

Martina Ceccarini

1 Pszichológiai Tanszék, Bergamo Egyetem, Bergamo, Olaszország

2 Pszichológiai Kutatólaboratórium, IRCCS Istituto Auxologico Italiano, Ospedale San Giuseppe, Piancavallo, Olaszország

Gian M. Manzoni

2 Pszichológiai Kutatólaboratórium, IRCCS Istituto Auxologico Italiano, Ospedale San Giuseppe, Piancavallo, Olaszország

4 Pszichológiai Kar, eCampus Egyetem, Novedrate, Olaszország

Gianluca Castelnuovo

2 Pszichológiai Kutatólaboratórium, IRCCS Istituto Auxologico Italiano, Ospedale San Giuseppe, Piancavallo, Olaszország

3 Pszichológiai Tanszék, Milánói Katolikus Egyetem, Milánó, Olaszország

Absztrakt

Az elhízás a világ egyik legelterjedtebb és legsúlyosabb közegészségügyi problémája. Mind a felnőtteket, mind a gyermekeket kritikus fizikai, társadalmi és pszichológiai következményekkel jár. Jelen áttekintés célja azoknak a tanulmányoknak az értékelése, amelyek a motivációs interjúkészítési technikák hatásait vizsgálták a túlsúlyos és elhízott gyermekek kezelésében. A PubMed és a PsychINFO elektronikus adatbázisokban olyan cikkeket kerestek, amelyek megfelelnek a felvételi kritériumoknak. A felülvizsgálat olyan tanulmányokat tartalmazott, amelyek a motivációs interjúk (MI) komponenseinek alkalmazásán alapultak, és amelynek célja a testtömeg-index (BMI) megváltoztatása túlsúlyos vagy elhízott gyermekeknél 2 és 11 éves kor között. Hat cikket választottak ki és tartalmaznak ebben az áttekintésben. Három tanulmány arról számolt be, hogy az MI statisztikailag szignifikáns pozitív hatást gyakorolt a BMI-re és a másodlagos, elhízással kapcsolatos viselkedési eredményekre. Az MI alkalmazható túlsúlyos és elhízott gyermekek kezelésében, de hatékonysága nem bizonyítható, mivel az ezen a mintán nem végeztek vizsgálatokat.

Bevezetés

Az elhízás olyan összetett rendellenesség, amely túlzott mennyiségű testzsírt foglal magában, amelyet általában az energiafogyasztás és az energiafogyasztás közötti egyensúly hiánya okoz (Bray és Popkin, 1998).

A túlsúlyt és az elhízást a BMI-re hivatkozva mérjük, amelyet úgy határozunk meg, hogy a kilogrammban kifejezett súlyt elosztjuk a méter magasságának négyzetével (kg/m 2) (Pietrabissa et al., 2012). Ez az index széles körben alkalmazott módszer a túlsúly és az elhízás osztályozására felnőttek és gyermekek számára egyaránt, de az eredményeket másként értelmezik. 2 és 20 év közötti gyermekek és serdülők esetében a BMI-t a gyermek életkorához és neméhez viszonyítva értelmezik, mivel a testzsír mennyisége az életkor előrehaladtával változik, és nemenként változik (American Academy of Pediatrics Committee on Nutrition, 2003; Flegal és Ogden, 2011). Ezenkívül a BMI pontossága jelentősen változik az egyes gyermekek testzsírosságának függvényében. Így az életkorra és nemre jellemző percentilisek az alsúlyt, az egészséges testsúlyt, a túlsúlyt és az elhízást osztályozzák a gyermekeknél. A túlsúlyos állapotot akkor határozzák meg, amikor a BMI a nem és az életkor szerint a 85. és a 95. percentilis között van. A gyermeket elhízásként azonosítják, ha a BMI-je megegyezik vagy meghaladja a 95. percentilis értékét (Barlow, 2007).

A gyermekkori elhízás aránya világszerte jelentősen megnőtt 1990 és 2010 között, és a fejlődő és a fejlett országokban egyaránt 60% -kal nő az elhízás. az ilyen arányok várhatóan folyamatosan nőnek az egész világon, és 2020-ban elérik a mintegy 60 millió túlsúlyos és elhízott óvodáskorú gyermeket (De Onis et al., 2010).

A fiatalok körében széles körben elterjedt elhízás nemcsak a gyermekek száma miatt, hanem annak következményei miatt is jelentős társadalmi aggodalmat kelt a közegészségügyben. A gyermekek túlsúlyos állapota valószínűleg felnőttkorban is fennmarad (Singh és mtsai., 2008), amelyek egész életükben befolyásolják és befolyásolják a fiatalokat fontos egészségügyi problémák, például kardiovaszkuláris, anyagcsere, tüdő, gasztrointesztinális és ortopédiai kialakulása miatt. (Daniels, 2009). A gyermekkori elhízásról szóló vizsgálatok pszichológiai és társadalmi következményeket is jelentenek (Bean és mtsai, 2008). A fő pszichés zavarok az ADHD, az egészséggel kapcsolatos rossz életminőség (Pulgaron, 2013), a magányhoz, a szomorúsághoz és az idegességhez kapcsolódó alacsony önértékelés (Strauss, 2000), valamint a negatív énkép 5 éves kortól (Davison és Birch, 2001). A társaikkal való kapcsolatokban az elhízott gyermekeket gyakran egészségtelennek, iskolai alkalmatlanságnak és lustának nevezik (Hill és Silver, 1995).

Tekintettel a probléma dimenziójára, a gyermekkori elhízás kezelését rendkívüli fontosságúnak ismerik el. Alapvető fontosságú az élelmiszer-bevitel és a minőség megváltoztatása (Latzer et al., 2009), a fizikai aktivitás növelése és az ülő szokások csökkentése (Epstein et al., 1995, 2000). A szülők nagyon fontosak a kezelés, segítve a gyermekeket az új egészséges életmód és étkezési szokások bevezetésében és kezelésében, valamint példaképként képviseltetve magukat (Campbell és Crawford, 2001). A családok súlykontroll programokban való részvételének kulcsfontosságú szerepe miatt támogatni és együtt kell működni a szülőkkel a gyermekek egészségtelen szokásainak megváltoztatására (Golan és Crow, 2004).

Motivációs interjú

Az MI alkalmazásáról ígéretes megközelítést jelentettek az elhízás kezelésében (Resnicow és mtsai, 2006). Az MI-t „együttműködési, célorientált kommunikációs stílusként határozzák meg, különös tekintettel a változás nyelvére. Úgy tervezték, hogy erősítse a személyes motivációt és az adott cél iránti elkötelezettséget azáltal, hogy az elfogadás és az együttérzés légkörében előhívja és feltárja a személy saját változásainak okait ”(Miller és Rollnick, 2013). Segíthet a családi életmód és étkezési szokások megváltoztatásában, ami kulcsfontosságú a túlsúlyos vagy elhízott gyermekek állapotának kezelésében. Az MI-s orvos arra ösztönzi a családot, hogy fejtse ki saját okait a problémás magatartás mellett és a változás ellen, és gondolkodjon el a jövőbeli célok és a jelenlegi viselkedés közötti ellentmondásokról vagy szakadékról (Kirk et al., 2005).

A klinikai orvosok receptjein és a konfrontáción alapuló hagyományos, irányelvszerűbb megközelítések ellenére az MI középpontjában az ügyfél autonómiájának és együttműködésének támogatása, valamint a változtatás iránti motivációjának felidézése áll, amely az embert aktívan részt veszi a gondozási és váltási folyamatban. A tanácsadó nem határoz meg célt az ügyfél számára, és nem támasztja alá saját nézőpontját, de egy „irányító stílus” használatával a szakember segíti az ügyfelet mind az új megküzdési stratégiák, mind a jövőbeli cselekvési terv kidolgozásában (Rollnick et al., 2008; Rollnick és mtsai, 2010).

A négy folyamatot (bevonás, fókuszálás, felidézés és tervezés) követve a szakember arra készteti a beteget, hogy önállóan egyénítsen és válassza ki a legjobb módot a változásban való továbblépéshez (Miller és Rollnick, 2013).

Az MI-t jó eredményekkel alkalmazták különböző egészségügyi területeken, mint például a kábítószer-fogyasztás, a dohányzás, a cukorbetegség és a fogyás (pl. Britt et al., 2004; Hettema et al., 2005; Rubak et al., 2005; Martins és McNeil, 2009; Lundahl és mtsai, 2013).

A túlsúlyos, elhízott emberek súlyának csökkentésében történő MI használatát vizsgáló tanulmányok többsége általában a felnőtt populációt veszi figyelembe (pl. Carels et al., 2007; Van Dorsten, 2007; West et al., 2007; Armstrong et al., 2011; Hardcastle et al., 2013), és ígéretes eredményeik alátámasztják az MI hatékonyságát az életmódváltás motivációjának fokozásában (Pietrabissa et al., 2013; Castelnuovo et al., 2014). Ehelyett az MI serdülőknél történő alkalmazásával kapcsolatos szakirodalom gyenge (pl. Berg-Smith és mtsai, 1999; Resnicow és mtsai, 2005; Neumark-Sztainer és mtsai, 2010; Macdonell és mtsai, 2012; Bean és mtsai. ., 2015), és még kevesebben foglalkoznak túlsúlyos vagy elhízott gyermekekkel. Az eredmények azt mutatják, hogy az MI pozitív hatással van mind a serdülők egészségesebb étkezési magatartására és fizikai aktivitására, mind a motivációs foglalkozások észlelt magas megelégedettségére.

Hatékonyságának maximalizálása érdekében az MI rugalmasan alkalmazkodik a beteg jellemzőihez és igényeihez (Emmons és Rollnick, 2001), és különösen a gyermekek esetében figyelembe veszik az egyedülálló kliens életkorát (Resnicow és mtsai, 2006).

Ez az áttekintés azokra a tanulmányokra összpontosít, amelyek az MI alkalmazását vizsgálják elhízott, legfeljebb 11 éves gyermekek kezelésére, és a korábbiaktól eltérően (Resnicow et al., 2006; Limbers et al., 2008; Martins és McNeil, 2009; Christie és Channon, 2014) nem tekinti a serdülőket érintő műveket. A hozzájárulás célja azoknak a tanulmányoknak az értékelése, amelyek az MI technikák hatásait vizsgálták a túlsúlyos és elhízott gyermekek kezelésében.

Mód

Tanulmány kiválasztása

2014 júliusában széles körű szakirodalmi kutatást végeztek az MI komponenssel történő beavatkozásokon alapuló vizsgálatok azonosítására a BMI megváltoztatására a túlsúlyos vagy elhízott 2–11 éves gyermekek kezelésében.

Két elektronikus adatbázisban, a PubMed és a PsychINFO-ban keresték a következő kulcsszavakat: „motivációs interjúk”, „gyermekkori elhízás”, „túlsúlyos gyermekek”, „gyermekkori elhízás”.

További felvételi kritériumok a következők voltak: publikáció 2007 és 2014 júniusa között, túlsúlyos (BMI a 85. percentilisnél vagy annál magasabb, és alacsonyabb, mint az azonos korú és nemű gyermekek esetében a 95. percentilis) felvétele vagy elhízott (BMI a 95. percentilisnél vagy annál magasabb gyermekeknél) azonos korú és neműek), gyermekek, kísérleti vagy kvázi kísérleti tervezés, angol nyelven írt cikkek.

A szülőket is tartalmazó vizsgálatokat csak akkor vették figyelembe, ha a motivációs beavatkozás elsődleges célja a gyermek volt.

Eredmények

A kiválasztott tanulmányok leírása

Végül hat cikk került bele.

A résztvevők jellemzőinek áttekintése az egyes mellékelt tanulmányokról 1. táblázat 1. táblázat . A beavatkozás típusát és főbb eredményeit a Táblázat2 2 .

Asztal 1

A minta kiválasztott cikkjellemzői.

CikkN Minta életkor A minta súlya

Schwartz és mtsai., 2007	91.	3–7	85. percentilis ≤ BMI ≤ 95. percentilis vagy 50. percentilis ≤ BMI ≤ 85. percentilis, ha legalább 1 szülő BMI ≥ 30
Taveras et al., 2011	475	2–6	BMI ≥ 95. percentilis vagy 85. percentilis ≤ BMI ≤ 95. percentilis, ha legalább egy szülő túlsúlyos
Davoli és mtsai., 2013	372	4–7	85. percentilis ≤ BMI ≤ 95. percentilis
Small et al., 2013	60	4–8	Túlsúlyos vagy elhízott gyermekek a BMI percentilis szerint
van Grieken et al., 2013	637	5.	Túlsúlyos, nem elhízott gyermekek
Wong és Cheng, 2013	185	9–11	Elhízott gyermekek a hongkongi növekedési felmérés (HKGS) nemspecifikus referenciatáblázatai szerint

2. táblázat

Kiválasztott cikk beavatkozás leírása és főbb eredményei.