Nagy dózisú szildenafil-citrát, mint súlyos erekciós rendellenességek gyógyító terápiája

Absztrakt

Ennek a vizsgálatnak a célja a magas dózisú szildenafil hatékonyságának és tolerálhatóságának értékelése volt, mint megmentő terápia azoknál a betegeknél, akik refrakterek a maximális ajánlott szildenafil adagra. 54 teljes körűen vizsgált, krónikus merevedési elégtelenségben szenvedő beteget vizsgáltak, akik korábban nem tudtak válaszolni a szildenafil (100 mg) otthoni vizsgálatára nemi életre alkalmas erekcióval. Mindegyik férfit szildenafillal kezelték otthon, legfeljebb 200 mg-os emelésig, amíg a maximális válasz vagy az elviselhetetlen káros hatások nem jelentkeztek. Az erekciós funkciót a kezelés előtti, az International Erectile Function Index (IIEF) erekciós funkció doménjének felhasználásával számolták 100 mg szildenafil és maximális szildenafil dózis mellett, valamint egy globális hatékonysági kérdést 4 hét kezelés után.

A vizsgálati csoport átlagéletkora 59,6 ± 11,2 év volt. 13/54 (24%) artériás ED-vel, 16/54 (30%) kevert vasculogén ED-vel, 9/54 (17%) cavernosalis veno-okkluzív diszfunkcióval, 11/54 (20%) poszt radikális retropubicus prosztatektómiával és 5/54 (9%) pszichogén ED volt. 13/54 (24,1%) válaszolt a szildenafilra a maximális 200 mg-os maximális dózis mellett, 4/13 150 mg-ot, 9/13 200 mg-ot adott meg. 41/54 (76%) nem reagált a szildenafilra. A 3. és 4. kérdés átlagos IIEF pontszáma 1,5 és 1,4 volt a kiinduláskor, 2,2 és 1,9 100 mg szildenafil mellett, 2,8 és 2,5 150 mg szildenafil mellett, illetve 3,0 és 2,9 200 mg szildenafil mellett. Négy hét elteltével a kezelést úgy tekintették, hogy az erekciójuk javult a szildenafil 100 mg-os, 150 mg-os és 200 mg-os betegek 37% -ánál, 46,3% -ánál és 68% -ánál. 34/54 (63%) a maximális dózisú szildenafil-mellékhatásokról számolt be, amelyek fejfájást (19), arcpírot (32), dyspepsia (14), orrdugulást (11), szédülést (5) és látászavarokat (5) jelentettek. 4/13 (31%) válaszadó nem volt hajlandó folytatni a kezelést káros hatások miatt.

Összegzésképpen elmondható, hogy a 200 mg-ig terjedő szildenafil hatékony megmentési terápia a korábbi nem szildenafil-betegek 24,1% -ánál, de a mellékhatások lényegesen nagyobb gyakorisága és a kezelés abbahagyásának 31% -a korlátozza.

Bevezetés

A merevedési zavar (ED) az a képesség, amely nem képes kielégítő nemi aktushoz elegendő merevségű erekciót elérni és fenntartani. 1 Közösségi alapú epidemiológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a szexuális diszfunkció, különösen az ED, gyakori rendellenesség a betegeknél, és csökkenő életminőséggel jár. 2,3,4,5

A szildenafil-citrát (Viagra TM, Pfizer, Egyesült Királyság), egy erős, kompetitív 5-ös típusú foszfodiészteráz izoenzim (PDE-5) inhibitor, az első orális gyógyszer, amely jelentős és megbízható hatékonyságot mutat a legtöbb ED-ben szenvedő beteg esetében. 6 A nitrogén-oxid/cGMP út szexuális izgatás útján történő aktiválódását követően a PDE-5 izoenzim szildenafil általi gátlása megnöveli a cGMP testi intenzitását és fokozza a pénisz erekcióját. A szildenafil hatékonynak tűnik a merevedési funkció helyreállításában és a közösülés sikerességének javításában a betegek széles körében, beleértve a magas vérnyomásban, cukorbetegségben, gerincvelő sérülésében, egyéb egyidejűleg fellépő betegségekben, valamint az egyidejűleg sokféle gyógyszert szedő betegeknél. Hatékonysága az ED mértékével és súlyosságával függ össze, szignifikánsan csökkent hatékonysággal súlyos vasculogén ED-ben, diabéteszes ED-ben és radikálisan prosztatectomia utáni ED-ben szenvedő betegeknél. 6,8,9,11

Jarow et al 65% -os szildenafil-válaszarányról, az életminőség jelentős javulásáról és a káros hatások 35% -os előfordulásáról számolt be. 9 Virag hasonló eredményekről számolt be, 60% -os válaszaránnyal és 26,75% -os gyakorisággal. 10 McMahon et al hasonló válaszarányról számoltak be, 67,5% -kal, de a káros hatások nagyobb gyakorisággal, 53,6% -kal. 11 Ezek a szerzők hasonló hatékonysági arányról számolnak be, de a mellékhatások gyakoribb előfordulása a Sildenafil Study Group által közöltekhez képest. 6.

A gyártó által javasolt maximális szildenafil adag 100 mg. Egy tanulmányt terveztek prospektív módon áttekinteni egy krónikus ED-ben szenvedő betegcsoportot, akik nem reagáltak a 100 mg szildenafilra, és akiket otthoni körülmények között kezeltek az ajánlott maximális dózist (150 mg és 200 mg) meghaladó szildenafil adagokkal. A kezelés hatékonyságát, biztonságosságát és toleranciáját soros orvosinterjúk és a beteg által beadott IIEF kérdőív segítségével értékelték.

Anyagok és metódusok

Minden férfit otthon növekvő adag szildenafil-citráttal (100 mg, 150 mg és 200 mg) kezeltek 1 órával a tervezett szexuális tevékenység előtt, amíg a maximális válasz vagy az elviselhetetlen káros hatások jelentkeztek. Az elsődleges hatékonysági végpont a Nemzetközi Erekciós Funkció Index (IIEF) erekciós funkció doménjének 3. és 4. kérdésére adott válasz volt, miután a szildenafil minden egyes adagját kipróbálták. A másodlagos hatékonysági végpont az volt, hogy 4 hét kezelés után a globális értékelési kérdésre adott válasz: „Javított-e ez a kezelés az erekcióján?”.

Az eredményeket standard statisztikai analízissel elemeztük, beleértve a leíró statisztikákat és a Student-okat is t-teszt.

Eredmények

54 krónikus ED-ben szenvedő beteget vontak be átlagosan 59,6 ± 11,2 éves korba a vizsgálati csoportba. Az ED etiológiája 5 betegnél (9%) pszichogén volt, 13 betegnél arteriogén (24%), 9 betegnél cavernosal veno-okkluzív diszfunkció (CVOD), 16 betegnél MVED (30%) és poszt radikális retropubikus prosztatectomia ED 11 betegnél (20%). Az ED átlagos időtartama 16,6 hónap volt (4–32 tartomány). Huszonnégy beteg cukorbetegségben szenvedett, 27-ben magas vérnyomás, 26-ban dyslipidaemia és 20-ban füstölt cigaretta volt. Két vagy több érrendszeri kockázati tényező volt jelen 46 betegnél (1. táblázat).

A kielégítő nemi aktushoz elegendő merevségű és időtartamú erekció 13 betegnél (24,1%) fordult elő maximális medián 200 mg-os dózis mellett. Négy beteg (7,4%) 150 mg-ot igényelt, 2 pszichogén ED-ben szenvedő és 2 arteriogén ED-ben szenvedő beteg volt. A fennmaradó 9 betegnél (16,7%) 200 mg-ra volt szükség, és 2 pszichogén ED-ben szenvedő, 3 arteriogén ED-ben szenvedő, 2 cavernosalis veno-okkluzív diszfunkcióval rendelkező és 2 poszt radikális prosztatectomia ED-ben szenvedő betegből állt. A válaszban részesült 13 beteg közül kilenc (69%) úgy döntött, hogy folytatja a szildenafil-kezelést. Összességében elmondható, hogy a magas dózisú szildenafil 5 betegből 4-ben (80%) pszichogén ED-ben és 49-ből 9-ben (18,4%) volt hatékony (2. táblázat). A poszt radikális prosztatectomia ED-ben szenvedő 11 beteg közül 2 betegnél kétoldalú idegkímélő radikális retro-pubicus prosztatectomia (NSRRP) esett át, egy pedig egyoldalú, a többi pedig nem idegkímélő eljáráson ment keresztül. A műtét és a kezelés közötti átlagos intervallum 5,2 hónap volt. A magas dózisú szildenafil 1, bilaterális NSRRP-vel kezelt emberben és 1 egyoldalú NSRRP-vel kezelt férfiban volt hatásos.

Az elsődleges végpont, a IIEF erekciós funkció doménjének 3. és 4. kérdésére adott átlagos válaszok 1,5 és 1,4 voltak a kiinduláskor, 2,2 és 1,9 100 mg szildenafil mellett, 2,8 és 2,5 150 mg szildenafil mellett, valamint 3,0 és 2,9 200 mg szildenafil mellett. A szildenafil Q3 és Q4 átlagos pontszáma statisztikailag magasabb volt a kiindulási értéknél, minden etiológiai csoportban és minden dózisnál (P 1.ábra

Válasz a QEF II. Típusú merevedési funkció doménjére a kiinduláskor, 100 mg szildenafil és 200 mg szildenafil.

A kiindulási Q4 IIEF erekciós funkció doménre adott válasz, 100 mg szildenafil és 200 mg szildenafil.

A globális értékelési kérdésre adott átlagos válaszok 100 mg, 150 mg és 200 mg szildenafil adásával.

A káros hatások súlyosságát a betegek 51,2% -ánál enyhe, 31,4% -ánál mérsékelt és 17,4% -ánál súlyosnak értékelték (3. táblázat). A szildenafilra reagálók a mellékhatások hasonló gyakoriságáról és súlyosságáról számoltak be (61,5%), mint a nem reagálók (63,4%). A szildenafil-válaszadók közül négy (31,0%) nem volt felkészülve a szildenafil-kezelés folytatására olyan elviselhetetlen káros hatások miatt, mint a dyspepsia (3), az arc kipirulása (4), a fejfájás (3) és a szédülés (1). Ebből a 4 betegből három további intrakavernás injekcióval (ICI) folytatott kezelést választotta, egynek pedig egy felfújható péniszprotézist hajtottak végre.

Vita

Az a felismerés, hogy a corpora cavernosa véráramlását az érrendszeri simaizom tónusa szabályozza, és hogy ez a tónus különféle szerekkel farmakológiailag megváltoztatható, az ED kezelésének egyik legjelentősebb előrelépésének tekinthető. Az ED kezdeti terápiáját ideális esetben etiológiának kell meghatároznia, de bizonyítékokon kell alapulnia, olyan tényezőktől függően, mint a kezelés hatékonysága, káros hatások, a beteg és a partner elfogadottsága, pszichológiai hatás, reverzibilitás és költség. Az ED ideális kezelésének egyszerűnek kell lennie, nem invazívnak, nem fájdalmasnak, magas a sikerességi aránya és kevés kisebb mellékhatást okozhat. A jelenleg rendelkezésre álló kezelési lehetőségek közül a szildenafil felel meg a legjobban ezeknek a kritériumoknak. Az ED-ben szenvedők többsége jelenleg az orális terápiát választja első vonalbeli kezelésként, és a szildenafilt, a jelenleg elérhető egyetlen PDE5-gátlót írják fel nekik.

Az ED-ben szenvedő betegek 30-35% -ának többsége, aki nem reagál a szildenafil maximális ajánlott adagjára (100 mg), az ICI-terápiát választotta második vonalbeli terápiának. Shabsigh et al arról számoltak be, hogy az alprostadil terápia hatékonyan és biztonságosan alkalmazható azoknál a betegeknél, akiknek sikertelen a kezdeti szildenafil-kezelés. 67 olyan betegnél, akik nem reagáltak kielégítően a szildenafilra, az alprostadil ICI 60 (89,6%) és 57 (85,1%) betegnél szignifikáns javulást eredményezett a IIEF leltár erekciós funkció doménjének 3. és 4. kérdésében. 16 A szildenafil és az ICI kombinált terápiájáról korábban beszámoltak, hogy hatékony mentő terápia a szildenafil nem reagálók számára. 61 betegből huszonkilenc (47,5%), akik nem reagáltak a szildenafil monoterápiára, nemi aktusra alkalmas erekcióval reagáltak a szildenafil (100 mg) és a Trimix ICI kombinált kezelésére. 14 Nyilvánvaló, hogy az ICI, annak ellenére, hogy hiányzik a szájon át alkalmazott gyógyszer nyilvánvaló vonzereje, továbbra is az ED-kezelés fegyvertárának egyik fő eleme.

A mellékhatásokról a tanulmány résztvevői gyakrabban számoltak be, mint a korábbi vizsgálatok résztvevői, bár a káros hatás súlyossága hasonló volt. 6,8,9,20 A fejfájás, az arc kipirulása, az orrdugulás és a dyspepsia továbbra is a leggyakoribb káros hatás. A jelentett mellékhatások nagyobb gyakorisága ebben a vizsgálatban egyértelműen az alkalmazott szildenafil magasabb dózisával függ össze. A káros hatások a szildenafil mint PDE-5 és gyenge PDE-6 inhibitor farmakológiai hatását tükrözik. Külön érdekesség, hogy a szildenafil-válaszadók 31% -a nem volt felkészülve a szildenafil-kezelés folytatására az elviselhetetlen káros hatások miatt. Ez jelentősen ellentétes a korábban közöltekkel (2,6% és 9%). 6,11 Ez azonban kevesebb, mint a jelentett alprostadil ICI 37% -os lemorzsolódási arány. 21 Mint ilyen, a nagy dózisú mentési terápia szerepét korlátozza az, hogy a beteg elfogadja a káros hatások nagyobb gyakoriságát.

Ez a tanulmány a nagy dózisú szildenafil szedésével összefüggő súlyos kardiovaszkuláris káros hatások hiányáról számol be, ami megerősíti a szildenafil korábban jelzett kiváló biztonsági profilját. A szívkoszorúér-betegség és a szívinfarktus kialakulásának fokozott kockázata szintén kimutatható ED-ben szenvedő betegeknél. Több kutató beszámolt az ateroszklerotikus koszorúér-betegség (CAD) és az ED közötti összefüggésről. Ez nem meglepő, mivel az ED-ben szenvedő betegek többségének vasculogén ED-je van a hypogastrico-cavernous tengely ateroszklerózisa miatt. Ezenkívül mindkét klinikai egység ugyanazokkal a kockázati tényezőkkel rendelkezik, beleértve a cigarettázást, a magas vérnyomást, a hiperlipidémiát és a cukorbetegséget. Az akut miokardiális infarktus és a szívhalál előfordulása ebben a vizsgálatban meghaladja az általános közösségben tapasztaltakat. 22.

Következtetés

A szildenafil hatékony kezelés az ED-ben az etiológiák széles keresztmetszetében. Az első hatékony orális ED kezelésként a szildenafil egyértelműen azokra a betegekre vonzódik, akik kezdeti kezelést igényelnek. Ez a tanulmány azt mutatja, hogy az ED-ben szenvedők 24,1% -a, aki nem reagál a szildenafilra a gyártó által ajánlott maximális dózis mellett, a gyógyszer magasabb dózisára reagál. Válaszukat azonban a káros hatások szignifikánsan nagyobb gyakorisága korlátozza. Ezek a mellékhatások, annak ellenére, hogy túlnyomóan enyheek, a kezelés megszakításának 31% -ával járnak.

Hivatkozások

NIH Konszenzus Konferencia. Impotencia, NIH Konszenzus Fejlesztő Testület az impotenciáról JAMA 1983; 270: 83–90.

Laumann EO, Paik A, Rosen RC. Szexuális diszfunkció az Egyesült Államokban: prevalencia és prediktorok JAMA 1999; 281: 537–544.

Feldman HA, Goldstein I, Hatzichristou DG, Krane RJ, McKinlay JB. Az impotencia és annak orvosi és pszichoszociális összefüggései: a massachusettsi férfi öregedési vizsgálat eredményei J Urol 1994; 151: 54–61.

Bortolotti A, Parazzini F, Colli E, Landoni M. Az erekciós diszfunkció epidemiológiája és kockázati tényezői Int J Androl 1997; 20: 323–334.

Jonler M, Moon T, Brannan W, Stone NN, Heisey D, Bruskewitz RC. Az életkor, az etnikai hovatartozás és a földrajzi elhelyezkedés hatása az impotenciára és az életminőségre Br J Urol 1995; 75: 651–655.

Goldstein I, Lue TF, Padma-Nathan H, Rosen RC, WD kormányok, Wicker PA. Orális szildenafil erekciós zavarok kezelésében New Engl J Med 1998; 338: 1397–1404.

Boolell M et al. Szildenafil: orálisan aktív, 5-ös típusú ciklikus GMP-specifikus foszfodiészteráz-gátló a pénisz merevedési zavarainak kezelésére Int J Impot Res 1996; 8.: 47–52.

Dinsmore WW, Hodges M, Hargreaves C, Osterloh JH, Smith MD, Rosen RC. Szildenafil-citrát (Viagra) merevedési zavarban: közel normalizáció széles spektrumú erekciós diszfunkcióval rendelkező férfiaknál, összehasonlítva az életkornak megfelelő egészséges kontroll alanyokkal Urológia 1999; 53: 800–805.

Jarow JP, Burnett AL, Geringer AM. A szildenafil-citrát klinikai hatékonysága az etiológia és az előzetes kezelésre adott válasz alapján J Urol 1999; 162: 722–725.

Virag R. A szildenafil (Viagra) javallatai és korai eredményei merevedési zavarok esetén Urológia 1999; 54.: 1073–1077.

McMahon CG, Samali R, Johnson H. A szildenafil-citrát hatékonysága, biztonságossága és beteg általi elfogadhatósága a merevedési zavarok kezelésére J Urol 2000; 164: 1192–1196.

Hanash KA. Az erekciós diszfunkció célorientált terápiájának összehasonlító eredményei J Urol 1997; 157: 2135–2138.

Kormányok WD et al. A szildenafil (Viagra) hatékony a súlyos merevedési zavarok kezelésében: Az Európai Impotencia-kutató Társaság második ülésének előadásai, Madrid Int J Impot Res 1998; 10.: S49.

McMahon CG, Samali R, Johnston HM. Intracorporalis injekcióval nem reagáló betegek kezelése önmagában szildenafilrel vagy polyagent intracorporalis injekciókkal kombinálva J Urol 1999; 162: (6) 1992–1997.

Shabsigh R. A szildenafil (Viagra TM) hatékonyságát a merevedési zavar etiológiája nem befolyásolja Int J Impot Res 1998; 10.: S32.

Shabsigh R, Padma-Nathan H, Gittleman M, McMurray J, Kaufman J, Goldstein I. Az intrakavernás alprostadil alfadex (EDEX TM/VIRIDAL TM) hatékony és biztonságos erektilis diszfunkciójú betegeknél a szildenafil (Viagra) sikertelensége után Urológia 2000; 55: (4) 477–480.

Közös klinikai áttekintés az NDA-20-985-hez - Szildenafil a férfiak impotenciájához. 148–106. Tanulmány, 1999. január 22., 126–130.

Lowentritt BH et al. Szildenafil-citrát radikális retropubikus prosztatektómia után J Urol 1999; 162: (5) 1614–1617.

Hong EK, Lepor H, McCullough AR. Időfüggő páciensek elégedettsége a szildenafilral az erekciós diszfunkcióval (ED) az idegkímélő radikális retropubikus prosztatektómia (RRP) után Int J Impot Res 1999; 11.: (1. kiegészítés) S15 – S22.

Morales A, Gingell C, Collins M, Wicker PA, Osterloh IH. Az orális szildenafil-citrát klinikai biztonsága az erekciós diszfunkció kezelésében Int J Impot Res 1998; 10.: 69–74.

Porst HJ. A prosztaglandin E1 érvelése erekciós elégtelenségben: A világméretű tapasztalatok felmérése Urol 1996; 155: 802–815.

Anderson KM, Odell miniszterelnök, Wilson PW, Kannel WB. A szív- és érrendszeri betegségek kockázati profiljai Am Heart J 1991; 121: 293–298.

Anderson M, Nicholson B, Louie E, Mulhall JP. A vasculogén merevedési zavar elemzése, mint az okkult szívbetegség előrejelzője: J Urol 1998; 159: 30.

I. Matsuzawa, Kondo Y, Horiuchi K, Akimoto M, Jokohama H. Szívértékelés futópad teszttel ED-betegeknél a szildenafil-citráttal történő kezelés előtt Int J Impot Res 2001; 13.: (1. kiegészítés) S72.

Kawanishi Y et al. Ischaemiás szívbetegség merevedési zavarban szenvedő betegeknél Int J Impot Res 2001; 13.: (1. kiegészítés) S76.

O'Kane PD, Jackson G. Merevedési zavar: van-e néma obstruktív koszorúér-betegség? Int J Clin Pract 2001; 55: 219–220.

Cheitlin MD, Hutter AM Jr, Brindis RG, Ganz P, Kaul S, Russell RO Jr, Zusman RM. ACC/AHA szakértői konszenzusos dokumentum. A szildenafil (Viagra) alkalmazása szív- és érrendszeri betegségekben szenvedő betegeknél J Am Coll Cardiol 1999; 33: 273–282.