NASH diagnózis

Hogyan állapítja meg orvosom, hogy van-e NAFLD vagy NASH?

Mert a legtöbb ember NAFLD nincsenek tünetei, és szűrése jelenleg nem ajánlott, a zsírmájbetegséget gyakran rutinszerű vérvizsgálat vagy más egészségügyi állapot szűrése során fedezik fel. Például a vérmunkája magas szintet mutathat májenzimek, vagy a hasának ultrahangjával kiderülhet, hogy a máj megnagyobbodottnak tűnik. Orvosa különféle módszereket alkalmaz annak megállapítására, hogy zsíros májbetegsége van-e.

KÓRTÖRTÉNET

A kórtörténet részeként orvosa megkérdezi:

    • Milyen gyógyszereket szed annak eldöntésére, hogy egy gyógyszer okozhatja-e zsírmáját.
    • Az alkoholfogyasztásról annak meghatározása, hogy a máj zsírja az alkoholos zsírmáj betegség vagy az alkoholmentes zsírmáj betegség jele. Az orvosi vizsgálatok nem mutatják be, hogy az alkohol okozza-e a máj zsírtartalmát, ezért fontos, hogy őszinte legyünk orvosával.
    • Milyen az étrend, a fizikai aktivitás szintje és egyéb életmódbeli tényezők, amelyek hozzájárulhatnak a NAFLD kialakulásának valószínűségéhez
    • Ha korábban már volt olyan egészségügyi állapota, amely valószínűbbé teszi a NAFLD kialakulását, például 2-es típusú cukorbetegség, elhízás, magas vérnyomás és magas zsírtartalom, például trigliceridek vagy abnormális koleszterinszint.

FIZIKAI VIZSGA

A fizikai vizsga során az orvos:

    • Vizsgálja meg testét a NAFLD vagy a NASH tüneteinek keresésére, mint például a megnagyobbodott máj vagy a bőr és a szemfehérje sárgulása (sárgaság).
    • A testtömeg-index (BMI) kiszámításához ellenőrizze magasságát és súlyát. A BMI a magasság alapján becsüli meg, hogy mennyit kell mérnie. Tekintse meg az alábbi táblázatot, hogy megnézze, a BMI melyik kategóriába tartozik. A legtöbb szakértő szerint a 30-nál nagyobb testtömeg-index (elhízás) egészségtelen. Ha önállóan szeretné kitalálni a BMI-t, sok webhely számolja ki Önnek, amikor megadja a magasságát és súlyát.

Ha a normálnál több vagy kevesebb izom van, akkor a BMI nem biztos, hogy tökéletes mértéke annak, hogy mennyi testzsír van. Az egészségügyi szolgáltató figyelembe veheti a derék kerületét és a derék-csípő arányát is.

VÉRVÉTEL

diagnózis
A következő vérvizsgálatokat az orvosi értékelés része lesz.

  • Májfunkciós tesztek (LFT) vagy májenzimek
    Ez egy vérvizsgálati csoport, amelyet a májbetegségek és károsodások felderítésére, értékelésére és nyomon követésére használnak.

A máj sejtjei enzimeknek nevezett fehérjéket tartalmaznak, amelyek olyan vegyi anyagok, amelyek segítik a májat a munkájában. Amikor a májsejtek károsodnak vagy megsemmisülnek, a sejtekben lévő enzimek kiszivárognak a vérbe, ahol vérvizsgálattal mérhetők. A májenzimek vizsgálata általában két fő enzim szempontjából ellenőrzi a vért:

  • ALT (alanin-aminotranszferáz)
  • AST (aszpartát-aminotranszferáz)

Ha a máj gyulladás miatt károsodott, ezen enzimek szintje magasabb lehet a normálnál. Az ALT és az AST szintje azonban nem mondja el, hogy mekkora hegesedés (fibrózis) lehet a májban, és nem jósolja meg, hogy mekkora májkárosodás alakul ki. Néhány NAFLD-ben szenvedő embernél ezek a májenzimek is normálisak lehetnek

    Fibrosis értékelési tesztek
    Ezek a vérvizsgálatok olyan pontszámot eredményeznek, amely megbecsüli a máj hegesedésének vagy fibrózisának szintjét. Tartalmazzák:

  • AST-trombocita arány index (APRI) pontszám
  • Fibrosis-4 (Fib-4) pontszám
  • Lipid profil
    Ez a teszt a vérzsírokat, például a koleszterint és a triglicerideket méri.

Valószínűleg más vérvizsgálatokat végeznek a zsírmáj egyidejű okainak kizárására, többek között:

  • Vizsgálatok krónikus vírusos hepatitisre, mint pl hepatitis C
  • A máj más kevésbé gyakori okainak vizsgálata, beleértve a ritka genetikai állapotokat, mint például Wilson-betegség
  • Hemoglobin A1C, amely megmutatja, mennyire stabil a vércukorszintje

KÉPES VIZSGÁLATOK

Orvosa olyan vizsgálatokat rendelhet el, amelyek képeket vagy képeket készítenek a májáról, hogy elősegítsék a zsíros májbetegség diagnosztizálását. Különböző típusú eszközökkel különböző típusú képek nyerhetők, beleértve:

Ezek a tesztek nem mutathatnak gyulladást vagy fibrózist, ezért orvosa nem tudja felhasználni őket annak megállapítására, hogy egyszerű zsírmáj vagy NASH-e van-e. Vannak azonban más típusú képalkotó vizsgálatok is, amelyeket a fibrózis mérésére használnak a máj merevségének mérésével. A májmerevség hegesedést jelez; minél több hegesedés van jelen, annál merevebb a máj. A következő tesztek segíthetnek orvosának abban, hogy megállapítsa, van-e májfibrózisa és milyen mértékben.

    • Átmeneti elasztográfia
      Ez a teszt egy speciális ultrahangos készülékkel méri a májmerevséget, a leggyakoribb a FibroScan. A rendszeres ultrahanghoz hasonlóan a vizsga is fájdalommentes és nem invazív.
    • Mágneses rezonancia elasztográfia (MRE)
      Ez egy újabb, nem invazív teszt, amely egyesíti az ultrahang és az MRI képalkotását, hogy vizuális térképet hozzon létre, amely megmutatja a máj merevségének gradienseit. Az MRE a máj merevségének megbízhatóbb mérőeszköze a súlyosan elhízott betegeknél.

MÁJBIOPSZIA

Ha orvosi értékelése nem mutat alternatív okait a májbetegségnek (például gyógyszerek, vírusos hepatitis vagy túlzott alkoholfogyasztás), és a máj képalkotó vizsgálatai zsír- és májmerevséget mutatnak, a NASH gyanúja merül fel. Ha orvosa úgy véli, hogy további megerősítésre van szükség a NASH végleges diagnosztizálásához, a májbiopszia elrendelhető.

A biopszia során orvosa tűt szúr a bordái közé a májába, hogy laboratóriumi vizsgálatok céljából egy kis májszövetmintát gyűjtsön. A NASH-t akkor diagnosztizálják, amikor a szövet mikroszkóppal történő vizsgálata zsírot, gyulladást és májsejtek károsodását mutatja. Ha a szövet gyulladás és károsodás nélkül mutat zsírot, egyszerű zsírmájat vagy NAFLD-t diagnosztizálnak. A májbiopsziára való felkészülésről részletesebb információkat itt olvashat.

Kérjük, hívja segélyvonalunkat az 1-800-GO-LIVER telefonszámon, ha kérdése van az egészségügyi szakemberrel folytatott beszélgetés után.

Kérje meg orvosát, hogy magyarázza el a teszt összes eredményét és következményeit, és ne habozzon feltenni kérdéseket. Ez segít jobban megérteni a diagnózist és azt, hogy az egészségügyi szolgáltató miért javasol egy adott kezelést a továbbiakban.