Csontkovács

Kapcsolódó kifejezések:

Auriculoterápia
Csontkovács
Manuális terápia
Gyógytornász
Mellkas gerinc
Derékfájdalom

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Derékfájdalom

P.E. Baldry MB BS FRCP, John W. Thompson PhD MB BS FRCP, in Akupunktúra, kiváltó pontok és izom-csontrendszeri fájdalom (harmadik kiadás), 2005

Sacroiliac törzs, amely nem kapcsolódik a terhességhez

A terhességgel való kapcsolat nélkül jelentkező derékfájást gyakran sacroiliaci megterhelésnek diagnosztizálják, különösen az osteopathák, de az ízület általában olyan kevéssé mozog, mivel különösen erős szalagok tartják helyzetben, amely nem terhesség alatt nagyon valószínűtlen, hogy megterhelésnek legyen kitéve, és ugyanolyan valószínűtlennek tűnik, hogy manipulatív eljárásoknak legyen alávetve. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy krónikus derékfájdalmak esetén gyakran finom érzékenység jelentkezik az ízületet borító „gödrön” történő nyomásgyakorlásban, és az akupunktúrás tű behelyezése a maximális érzékenység pontjába gyakran nagyon hasznos.

Az elme-test interakciók biológiai alapjai

Don Hanlon Johnson, folyamatban az agykutatásban, 2000

„Iskolák” és módszer

Félrevezető lenne azt a benyomást kelteni, hogy az ITS-t külön tételként tanítják az egyes iskolákat jellemző módszertől. A munka minden iskolája jellegzetesen különbözik, részben abban, ahogyan a gyakorlati szakemberek megismerkednek az ITS-sel. Mindegyik az érintés végtelen lehetőségeinek egy meghatározott tartományát testesíti meg, mind az érintő potenciáljának, mind pedig a meghatott kliensben megnyilvánuló óriási mennyiségű adat részének. A valóság ismertebb példái megtalálhatók a kínai orvoslás gyakorlóinak hosszú képzésében, akiknek meg kell tanulniuk érzékelni az öt impulzust; vagy a klasszikus osteopathák képzése, akik kiképzettek a cerebrospinalis folyadék lüktetésének érzékelésére. Az ITS fenti leírásaiban szereplő három iskola esetében ezeket a különbségeket találjuk:

Rolfing: a gyakorlók arra összpontosítanak, hogy megtanulják felismerni a gradienseket a test fasciális síkjaiban a behatolás különböző mélységeiben; az izom- és a fasciális rostos szövetminták, valamint a páciens által kiváltott ellenállások, amikor különféle régiókban és mélységekben érintik őket.

Test – elme központosítás: rendkívül analitikus a test különböző rétegeinek: szervek, folyadékok, csontok „hallgatásában”. De észlelése nem jár „behatolással”.

Continuum: Tisztább „hallgató” érintés, nem elemző hozzáállás. Formáját tekintve hasonló a meditáció bizonyos hagyományos rendszereihez, amelyek figyelmét arra irányítják, amely pillanatról pillanatra felmerül, anélkül, hogy megpróbálna változtatni rajta. Ebben az esetben ahelyett, hogy a lélegzetre, gondolatokra vagy érzésekre összpontosítana, a gyakorló a pillanatnyi érzésre összpontosít, amely a másik ember megérintéséből adódik.

E fókuszbeli különbségek ellenére a megosztott alap elég világos ahhoz, hogy elképzelhető legyen a közös megközelítés tanítása az emberek nagy lakosságának érintésére, ha ezt kísérletileg validálták.

Elhízás és krónikus derékfájás

Az oszteopátiás manipulatív kezelés hatásainak számszerűsítése

Ami az SE csoportot illeti (csak speciális gyakorlatok), a protokoll kombinált hátsó iskola (Heymans et al., 2004) és kognitív viselkedési megközelítésből (Henschke et al., 2010) állt, amelynek célja a hasi és a hátsó izmok megerősítése és nyújtása, mozgósítás volt. és a betegek számára megfelelő ergonómiai ismeretek nyújtása a gerinc biztonságos használatához. Minden beteg tíz 45 perces SE-ülésen esett át. Ami az OMT + SE csoportot illeti, a korábban leírt specifikus gyakorlatok mellett a betegek egy további 45 perces egyéni foglalkozáson estek át, amelyet tapasztalt és gyakorlott osteopata biztosított. Az OMT a beteg klinikai képére irányult. Az alkalmazott technikák nagy sebességű, alacsony amplitúdójú tolóerő volt a mellkasi gerincben (Downie et al., 2010); koponyatechnikák (Sutherland, 1939; Magoun, 1966; Kostopoulos és Keramidas, 1992); és myofascialis felszabadulás (Fryer és mtsai, 2009). Az ilyen technikák alkalmazása az oszteopátiás diszfunkció módszertani és koncepcionális elméletén alapult, azaz „a szomatikus komponensek sérült vagy megváltozott funkciója: csontvázszerkezet, ízület, myofascialis a vaszkuláris nyirok- és idegrendszerhez képest” (Centers for Medicare and Medicaid Services, 2009).

Mindegyik résztvevőt Menegoni és mtsai által felállított marker segítségével kvantitatív módon értékeltük. (2008) a kezelés előtti és utáni törzshajlítás alatti kezelés után és után, valamint a másodlagos kimenetel mértéke az LBP klinikai skálája volt: Visual Analogue Scale (VAS 0-100) a fájdalom mérésére (Huskisson, 1974); a Roland és Morris fogyatékosság kérdőíve (RM) (Roland és Morris, 1983); és az Oswestry derékfájás fogyatékosság kérdőíve (OQ) (Fairbank et al., 1980) a fogyatékosság felmérésére.

A kapott adatok, amelyeket a 34.3. Táblázat mutat be, azt bizonyították, hogy a kinematikára gyakorolt szignifikáns hatásokról csak az OMT + SE esetében számoltak be, a mellkasi ROM közel 20% -os javulásával. Az alkalmazott klinikai skálák összes pontszáma jelentősen javult. A legnagyobb javulás az OMT + SE csoportban történt. Az adatok eredményei azt mutatták, hogy a kombinált rehabilitációs kezelés (OMT + SE) hatékonynak bizonyult a mellkas gerincének biomechanikai paramétereinek javításában elhízott, cLBP-s betegeknél. Ezek az eredmények az OMT-nek tulajdoníthatók, mivel ezek nem voltak nyilvánvalóak az SE csoportban. A fogyatékosság és a fájdalom csökkenését is megfigyelték. Megállapították, hogy a specifikus gyakorlatokat és az OMT-t ötvöző megközelítés hatékonyan csökkenti a fájdalmat és a fogyatékosságot elhízott cLBP betegeknél, hasonlóan önmagában az SE-hez, de önmagában az SE-vel ellentétben a mellkasi gerinc hajlításának kinematikájának jelentős javulásával is jár. Úgy tűnik, hogy a ROM fejlesztései kifejezetten az OMT-nek köszönhetők, mivel az egyedül SE-vel kezelt csoport nem jelentett ugyanazokat az eredményeket. Úgy tűnik, hogy az OMT további előnyt nyújt, ha egy multidiszciplináris megközelítésbe integrálják, amely aktív specifikus gyakorlatokat is magában foglal.

34.3. Táblázat Az előre hajlítási szögekhez és a klinikai skálához kapcsolódó paraméterek a két figyelembe vett csoport számára a PRE és a POST munkamenetben

SE csoport + OMTGroup SEBiomechanikai paraméterekPREPOSTPREPOST

αFTI [°]	RAJT	7,21 (3,54)	6,39 (4,37)	6,32 (4,55)	4,76 (3,11)
αFTI [°]	ROM	101,74 (14,48)	104,69 (11,98)	92,02 (12,58)	92,14 (10,37)
α1 [°]	RAJT	21,33 (3,72)	20.30 (4.76)	22,19 (6,21)	23,85 (6,49)
α1 [°]	ROM	52,11 (12,74)	55,23 (9,73)	48.03 (11.44)	49,17 (11,58)
α2 [°]	RAJT	−8,53 (7,77)	−6,65 (9,39)	−13,96 (13,34)	−16,75 (10,41)
α2 [°]	ROM	27,86 (4,43)	24,80 (7,16)	23,44 (9,74)	22,68 (8,74)
α3 [°]	RAJT	−6,35 (7,79)	−10.45 (9.76)	−2,29 (13,96)	−3,43 (13,22)
α3 [°]	ROM	30,24 (5,88)	35,99 (7,76) *	29,25 (10,85)	28,99 (8,39)
Klinikai mérleg
VAS		55.00 (6.46)	14.12 (11.52) *	54,36 (8,02)	29,64 (8,13) *
RM		9,38 (2,13)	3,13 (2,85) *	9,64 (2,54)	7,27 (2,19) *
OQ		9,63 (2,45)	3,5 (1,69) *	13.00 (4.47)	9,18 (3,34) *

Az adatokat átlagként fejezzük ki (szórás).

A törzs, a medence, az ágyéki és a mellkasi pozitív értékek a vizsgált szegmens előre hajlását jelezték, egyébként negatív értékeket. * = p

Fizikoterápia és transzkután idegi stimuláció

Nathaniel P. Katz, Susan LaViolette, a Neurológia irodai gyakorlatában (második kiadás), 2003

DIAGNOSZTIKAI ÉRTÉKELÉS

A gyógytornászt kiképzik mély mozgásszervi értékelés elvégzésére. Rándulások, myofascialis fájdalom, íngyulladás, bursitis, facet ízületi szindrómák és más ilyen entitások diagnosztikai dilemmákat vethetnek fel az orvos számára, amelyeket a gyógytornász gyakran tisztázhat. Ezeknek a szindrómáknak gyakran olyan okai vannak, mint a rossz testtartás, a nem optimális munkaállomás, az ismétlődő megterhelés vagy az izmok egy csoportjának nem megfelelő ereje, hogy kielégítse igényüket. Az orvos gyakran figyelmen kívül hagyja ezeket a hajlamosító biomechanikai tényezőket, ami a "sikeres" kezelés után a tünetek kiújulását eredményezi. Például a trochanterikus bursitis a tenzor fascia lata izom feszességéből származhat; a bursa injekciója ideiglenesen kijavítja a problémát, ezt elkerülhetetlenül megismétlődés követi, amíg az alapvető izomproblémát nem kezelik.

A mozgásszervi rendellenességek csoportja létezik, ezeket oszteopáták, csontkovácsok és manuálisan képzett gyógytornászok ismerik fel és kezelik, amelyeknek az ortodox orvosi közösségben kevés a nyelvtudása vagy elfogadottsága. Ilyenek például a gerinc ízületeinek eltolódása, subluxációk és különféle lágyrész szindrómák. Az ilyen szindrómák a kézi orvoslás rovatába sorolhatók. Míg az ortodox orvosok vitathatják ezeknek a szindrómáknak a létezését és a tünetek magyarázatára felajánlott hipotéziseket, a manuálisan képzett gyógytornász segíthet felismerni az ilyen szindrómákat és megbeszélni azokat az orvosok által elfogadható nyelven.

A páciens állapotának diagnosztizálása mellett a gyógytornász rendkívül hasznos a páciens funkciójának felmérésében. Bár a fizikai terapeuták valamilyen módon foglalkoznak vele, a funkcionális értékelés teljes alspecialitássá fejlődött. A gyógytornász összehasonlíthatja a páciens jelenlegi funkcionális képességeit a foglalkoztatásához, sportjához vagy otthoni igényeihez szükséges képességekkel, ésszerű célokat tűzhet ki, és végigvezetheti a beteget egy funkcionális helyreállítási programon, amelyet e célok elérésére terveztek. Az ilyen értékelések és programok különösen hasznosak a munkával kapcsolatos sérüléssel vagy fogyatékossággal küzdő betegeknél. A formális funkcionális képesség-felmérés dokumentálja a beteg képességeit az értékelés idején. Az orvos ezeket az információkat felhasználhatja racionális és következetes ajánlások megfogalmazására a munkába való visszatérés vagy más tevékenységek kapcsán, ami többek között csökkenti a sérült munkavállaló munkába való visszatérésének felelősségét.

Összefoglalva: a gyógytornászhoz fordulás diagnosztikai értékelés céljából akkor a leghasznosabb, ha a beteg mozgásszervi rendellenességben szenved, amelynek pontos jellege nem világos, ha létezhetnek mögöttes biomechanikai hajlamosító tényezők, és amikor fontos a funkcionális értékelés és a célok kitűzése, mint pl. a sérült munkavállalóban.

Újszülött neurológia

Iona Novak, Catherine Morgan, a klinikai neurológia kézikönyve, 2019

Kiegészítő és alternatív beavatkozások

Akupunktúra: Képzett akupunktúrás tűkkel és kézi nyomással passzívan alkalmazza az elektrostimulációt a fejbőrre és a testre. A megközelítést széles körben alkalmazzák a keleti orvostudományban, de a gyermekkori fogyatékossággal élő népességben alacsony szintű empirikus bizonyítékokkal rendelkezik (Zhang et al., 2010). Szakértők azt állítják, hogy a megközelítés segít a bruttó motorikus képességek fejlesztésében, annak ellenére, hogy a kezelés nem igényel gyermek által generált, feladatspecifikus, aktív mozgásokat.

Kiropraktikai manipuláció: A kiropraktikus passzívan alkalmazza a gerinc manipulatív terápiáját, hogy a mozgásszervi rendszert fizikailag szimmetrikus anatómiai irányba állítsa. Elméletileg a helyes igazítás megkönnyítheti a mozgás végrehajtását, és csökkentheti a fájdalmat és a másodlagos görcsöt. Agyi sérüléssel küzdő gyermekeknél azonban előfordulhat, hogy a gyermek nem rendelkezik a szelektív motorvezérléssel az igazítás mozgatásához vagy fenntartásához. Ezenkívül a kiropraktika nem tartalmaz olyan gyermek által generált feladat-specifikus mozgásokat, amelyek a mozgáskészség neuroplasztikusságának javulásához vezetnek. Nemkívánatos események, beleértve a gerincvelő sérüléseit is előfordultak. Tekintettel az alátámasztó bizonyítékok alacsony színvonalára (Vohra et al., 2007; Gotlib és Rupert, 2008), a kapcsolódó kockázatokra, költségekre és más, nagyobb pozitív hatást kiváltó beavatkozások meglétére, a megközelítés nem ajánlott.

CranioSacral terápia vagy koponyaűri osteopathia: A CranioSacral terápiával tanúsított osteopata vagy gyógytornász passzív módon fizikai tapintást nyújt a mozgásszervi megterhelés megkönnyítésére és a központi idegrendszer kezelésére. A kiropraktikai kezelés mögött meghúzódó elméleti gondolkodással párhuzamosan az az elképzelés, hogy a helyes összehangolás megkönnyíti a mozgás végrehajtását, és csökkentheti a fájdalmat és a másodlagos görcsöt, bár a kezelés nem tartalmaz gyermek által generált, feladatspecifikus, aktív mozgásokat. Egyetlen klinikai vizsgálat nem mutatta előnyét a gyermekek mozgásának a szokásos ellátáson felül, és előfordulhat a nemkívánatos események kockázata (Wyatt et al., 2011). A szülők blogjain néhány szülő anekdotikusan beszámol arról, hogy gyermeke megkönnyebbülést szenved a székrekedése miatt. Tekintettel az alátámasztó bizonyítékok hiányára (Wyatt et al., 2011), a kapcsolódó kockázatokra, költségekre és más, nagyobb pozitív hatást kiváltó beavatkozások meglétére, a megközelítés nem ajánlott.

Cuevas Medek gyakorlatok: A Cuevas Medek gyakorlatok egy spanyol megközelítés, amelyben a gyakorló a gyereket distálisan és passzívan olyan helyzetbe hozza, amely kihívást jelent vagy „kényszeríti” a „nem nyilvánvaló motoros funkciók” bemutatását (https: // www .youtube.com/watch? v = C0jzNo3dQoU). A gyermeket „kényszerítik” arra, hogy egy automatizált jobboldali választ vagy testtartást igazítson a gyakorló ingerére, hogy megpróbálja egyenesen maradni a gravitációs erővel szemben. Például a gyakorló tarthatja a gyermeket a levegőben, egyenesen álló helyzetben, a bokáknál, és mivel instabil helyzetben van, a technika egyensúlyi reakciót vált ki a gyermekből, hogy megakadályozza az elesést. A Cuevas Medek gyakorlatok gyakorlóspecifikus gyakorlatot idéznek elő, nem feladatspecifikus gyakorlatot. A Cuevas Medek gyakorlatait empirikusan nem vizsgálták, ezért a hatékonyság ismeretlen. Elméleti szempontból a legközelebb álló megközelítések az NDT és a proprioceptív neuromuszkuláris könnyítés (PNF) korai hagyományos formái, amelyek kiigazító reakciókat váltottak ki, és amelyek nem bizonyították a mozgáskészség javulását.

Doman Delecato vagy az Emberi Potenciál Intézete: Ebben a kezelésben négy felnőtt „mintázza” (vagyis passzívan mozgatja) a gyermek végtagjait, hogy szimulálja a csúszómászó mozgást. A mintázás lefelé mutató rámpán fordulhat elő, így a gyermek előre mozdulatot tapasztal. A szakértők azt állítják, hogy ez a megközelítés segíti a durva motorikus képességek fejlesztését (először mászás, majd gyaloglás), annak ellenére, hogy a kezelés nem tartalmaz gyermek által generált, feladatspecifikus, aktív mozgásokat. A megközelítés költséges, mert minden kezelt gyermekhez négy felnőtt szükséges. Ennek a költségkorlátnak a leküzdése érdekében néhány szülő felállítja a közösség önkénteseinek névsorát, hogy segítsen a kezelés elvégzésében, amely a szülők anekdotikus jelentése szerint megnöveli a gondozási terhet. A megközelítést empirikusan nem vizsgálták, ezért a hatékonyság ismeretlen. Tekintettel az alátámasztó bizonyítékok hiányára, a költségekre és más olyan beavatkozásokra, amelyekről ismert, hogy pozitív hatást fejtenek ki, a megközelítés nem ajánlott.

Homeopátia: A homeopátiás szakemberek speciális növényi anyagok kombinációit készítik elő, amelyek célja a test azon képességének javítása, hogy meggyógyítsa önmagát. A Cochrane Review nem talált bizonyítékot arra, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességben szenvedő gyermekeknél a homeopátia milyen előnyökkel jár a placebo-hatás mellett (Heirs és Dean, 2007). A szisztematikus áttekintések a gyermekeket érintő súlyos nemkívánatos események kockázatát is azonosították, mivel a növényi gyógyszerek nehézfémeket, növényi mérgeket és szintetikus drogokat, beleértve szteroidokat is tartalmazhatnak (Ernst, 2003).

Hiperbarikus oxigén: A hiperbarikus oxigén a belélegzett 100% -os oxigént biztosítja a túlnyomásos hiperbarikus kamrában. Ennek a kezelésnek az elméleti konstrukciója az, hogy a fokozott oxigénellátás javíthatja vagy visszafordíthatja a hypoxiás agykárosodás következményeit agyi bénulásban szenvedő gyermekeknél. A vizsgálatokat többnyire a hiperbarikus kamrákban kereskedelmi kapcsolatban álló nyomozók végezték, de független adatok is rendelkezésre állnak. A metaanalízis azt mutatta, hogy a kontrollcsoport csoportos kezelése nem eredményezte a bruttó motoros képességek növekedését (Novak és Badawi, 2013), ami talán nem meglepő, tekintve, hogy nem minden agyi bénulás származik hypoxiából, és a hiperbarikus kezelés nem jár semmilyen generált, feladatspecifikus, aktív mozgások. Ezenkívül fennáll a súlyos nemkívánatos események, például a halláskárosodás kockázata.

Reflexológia: A reflexológus nyomást gyakorol a nyomáspontokra, hogy oldja az izomfeszültséget és -fájdalmat, ellazulást és gyógyulást indukáljon. A reflexológiát empirikusan nem vizsgálták, kivéve egy orosz klinikai vizsgálatot, ahol a reflexológiát neuroprotektív gyógyszerrel, masszázzsal és testgyakorlással kombinálták agyi bénulásban szenvedő gyermekek számára, ami megnehezíti a megállapítások értelmezését (Ukhanova és Gorbunov, 2012). Így a hatékonyság önmagában nem ismert. A reflexológia nem foglal magában gyermek által generált, feladatspecifikus, aktív mozgásokat.