Pozitív deviancia használata a sikeres súlykontroll gyakorlatok meghatározásához

Heather L. Stuckey

1 Penn State Hershey Orvostudományi Főiskola, Hershey, Pennsylvania, USA

Jarol Boan

2 Penn State Hershey Medical Center, Hershey, Pennsylvania, USA

Jennifer L. Kraschnewski

2 Penn State Hershey Medical Center, Hershey, Pennsylvania, USA

Michelle Miller-Day

3 Pennsylvaniai Állami Egyetem, University Park, Pennsylvania, USA

Erik B. Lehman

1 Penn State Hershey Orvostudományi Főiskola, Hershey, Pennsylvania, USA

Christopher N. Sciamanna

2 Penn State Hershey Medical Center, Hershey, Pennsylvania, USA

Absztrakt

A pozitív deviancia alapján (a sikeres egyének gyakorlatát vizsgálva) 36 stratégia közül öt elsődleges témát azonosítottunk, amelyek 61 embernél segítenek fenntartani a hosszú távú fogyást (súlykontrollt). Mélyinterjúkat folytattunk annak meghatározása érdekében, hogy a sikeres egyének mit tettek és/vagy gondoltak rendszeresen a testsúlyuk ellenőrzésére. A témák magukban foglalták a súlykontroll gyakorlatait, amelyek a) táplálkozással kapcsolatosak: a víz-, gyümölcs- és zöldségfogyasztás növelése, valamint az étkezés állandó időzítése és tartalma; b) fizikai aktivitás: legalább 3 ×/hét gyakoriság követése és követése; c) visszafogás: a visszafogás gyakorlása az egészségtelen ételek korlátozásával és/vagy kerülésével; d) önellenőrzés: étkezés megtervezése és a kalória/súly előrehaladásának nyomon követése; és (e) motiváció: részt vesznek olyan motivációs programokban és kognitív folyamatokban, amelyek befolyásolják a súlykontroll viselkedést. A mind a gyakorlatokat, mind a gyakorlati megvalósítást magában foglaló átfogó adatok felhasználásával pozitív devianciát alkalmaztunk egy átfogó gyakorlati lista elkészítéséhez, hogy beavatkozásokat fejlesszünk ki az egyének számára, hogy ellenőrizzék súlyukat.

A hosszú távú súlykontroll sok amerikai cél; a fogyás és a karbantartás azonban továbbra is jelentős kihívást jelent (National Heart, Lung and Blood Institute [NHLBI], 2000; Wadden, Butryn és Wilson, 2007). Jelenleg az amerikaiak 66% -a túlsúlyos, testtömeg-indexe (BMI)> 25 kg/m 2 vagy elhízott, testtömeg-indexe> 30 kg/m 2 (Ogden, Carroll, McDowell és Flegal, 2007). A túlsúly vagy az elhízás sok krónikus betegség, köztük a 2-es típusú cukorbetegség, a szívbetegségek és a stroke kockázatát növeli (NHLBI, 1998). A testsúly-szabályozás egyik legnagyobb nehézsége sok amerikai számára az, hogy ez egy életen át tartó folyamatot jelent. A sikeres súlykontrollt egyre inkább krónikus egészségi állapotnak tekintik, hasonlóan a cukorbetegséghez és a magas vérnyomáshoz, amely folyamatos kezelést igényel (Ely és mtsai., 2008; Logue és mtsai., 2005; Rhodes, Bookstein, Aaronson, Mercer és Orringer, 1996).

A viselkedési beavatkozások a táplálkozás és a testedzés és a viselkedési stratégiák kombinációján keresztül jelentik az elhízás kezelésének alapkövét napjainkban (Burke és mtsai, 2009; NHLBI, 2000; Wadden és mtsai, 2007). A Diabetes Megelőzési Program (DPP) egy példa egy magatartási beavatkozásra, amelyet 3200 túlsúlyos egyénnel végeztek (Knowler et al., 2002). A résztvevők 16 egyéni kezelést kaptak, amelyeket regisztrált dietetikusok végeztek, és amelyek a fizikai aktivitás növelésére és a kalóriabevitel csökkentésére tervezett tantervekre összpontosítottak. Az életmódbeli beavatkozás résztvevői átlagosan 5,6 kg-ot fogytak le, ami lényegesen nagyobb súlyt jelent, mint a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében választott első vonalbeli orális gyógyszer (metformin) vagy a kontrollcsoportok. A DPP mellett nemrégiben készítettek egy áttekintést a túlsúlyos és elhízott alkalmazottak munkahelyi táplálkozásának és fizikai beavatkozásainak hatékonyságáról. Az áttekintés 47 olyan tanulmányt tartalmazott (főként információs és viselkedési stratégiákat alkalmazva), amelyekben a súlyállapot szerény, összesített javulást mutatott (Anderson et al., 2009). Az internetet sikeresen alkalmazták szállítási módként az egészségügyi magatartás megváltoztatásának elősegítésére és a fogyás kiváltására (Krukowski, West, & Harvey-Berino, 2009; Webb, Joseph, Yardley és Michie, 2010).

A testsúlycsökkentésre ajánlott legmegfelelőbb étrendről a táplálkozási szakemberek már régóta vitatkoznak, különös tekintettel a makrotápanyagok összetételére (Gardner et al., 2007; Sacks et al., 2009). A 311 túlsúlyos/elhízott nővel végzett randomizált, kontrollált vizsgálat A – Z súlycsökkenés-tanulmányának kutatói azt találták, hogy az Atkins-diétához rendelt (alacsony szénhidrát-bevitelre jellemző) résztvevők több súlyt vesztettek, mint azok, akiket a Zóna, Ornish, ill. Tanulja meg a diétákat (Gardner et al.). Egy újabb, 811 túlsúlyos felnőtt vizsgálata során, amely a zsírok, fehérjék és szénhidrátok különböző összetételű étrendjének négy étrendjének egyikét választotta ki, a kutatók azt találták, hogy bármely csökkentett kalóriatartalmú étrend klinikailag jelentős fogyást eredményezett (Sacks et al.). Elvégezték az A – Z súlycsökkenés vizsgálat másodlagos adatelemzését, és a kutatók ismét arra a következtetésre jutottak, hogy a testsúlyváltozás nagyobb volt a leginkább ragaszkodóknál, mint a legkevésbé ragaszkodó résztvevőknél, függetlenül az étrendi csoportok kijelölésétől (Alhassan, Kim, Bersamin, King és Gardner, 2008).

Bár mind a táplálkozási, mind a magatartási megközelítés a súlykontrollhoz végső közös utat vezet be a kalóriabevitel korlátozására és/vagy a kalóriakiadások növelésére, az e célok elérésére alkalmazott lehetséges gyakorlatok száma számos és változatos. A fogyás fenntartásában segítséget nyújtó súlykontroll-gyakorlatok nagy része az Országos Súlykontroll Regiszterben (NWCR) szereplő alanyok tanulmányaiból származik. Az NWCR egy több mint 6000 felnőtt hosszú távú vizsgálata, akik legalább 1 font súlycsökkenést tartottak fenn legalább 30 fonton keresztül. Az NWCR-t például arra használták, hogy megtanulják, hogy a sikeresebbek általában gyakrabban mérlegelik magukat (Butryn, Phelan, Hill és Wing, 2007), gyakrabban reggeliznek (Wyatt et al., 2002), önállóan - gyakrabban figyelemmel kíséri bevitelüket és aktivitásukat, többet gyakorolnak (McGuire, Wing, Klem, Lang és Hill, 1999), alacsonyabb zsírtartalmú étrendet fogyasztanak (McGuire és mtsai; Wyatt és mtsai, 1999), korlátozottan fogyasztanak étkezési csoportok (Raynor, Jeffery, Phelan, Hill és Wing, 2005), és kevesebb televíziót néznek (Raynor, Phelan, Hill és Wing, 2006).

Számos tanulmány készült a súlykontrollt befolyásoló tényezők meghatározására (Booth, Blair, Lewis és Baek, 2004; Harvey-Berino, 1999; Qi & Dennis, 2000; Wing és mtsai, 2007). Booth és munkatársai megállapították, hogy az egész éves súlycsökkenést leginkább befolyásoló magatartás a kalóriatartalmú italok és ételek kerülése az étkezések végén és között (nassolás). Egy 24 hetes magatartási súlycsökkentő programban (Harvey-Berino) a kutatók hasonlóan azt tapasztalták, hogy alacsony a kalóriabevitel-csoportnál a testzsír és a nyugalmi anyagcsere arányának nagyobb csökkenése és a testzsír tartós csökkenése 18 hónapon belül. A fontos üzenet az volt, hogy a kalória számít a súlykontrollban. Hasonlóképpen, Qi és Dennis egy 6 hónapos viselkedésmódosító, étrendi, alacsony intenzitású gyaloglás, súlycsökkentő program keretében tanulmányozták a fogyáshoz vezető étkezési magatartást. Azok, akik sikeresek voltak, 20% -kal növelték teljes étkezési magatartásukat és javították 14 pozitív étkezési magatartás elfogadását, ami több mint kétszerese annak, aki nem fogyott. A súlygrafikon fenntartása és a napi mérés szintén fontos stratégia volt. A STOP Regain klinikai vizsgálatról (Wing és mtsai.) Beszámolva a kutatók arról számoltak be, hogy a napi önmérés növekedése sikeres fogyás fenntartásával volt összefüggésben.

Számos intézkedést hoztak létre a rövid távú fogyás sikeres gyakorlatainak azonosítására, mint például az Eating Behaviors Inventory (EBI); azonban ezek egyikét sem a fogyás sikeres személyeinek tanulmányozásával hozták létre (Jeffery & French, 1996, 1999; Nothwehr, Dennis és Wu, 2007; Nothwehr és Peterson, 2005; O’Neil et al., 1979). Az EBI-t arra használják, hogy a kezelési kézikönyvek felméréséből kiválasztott viselkedési súlycsökkentő programokban elméletileg a fogyáshoz kapcsolódó magatartásmintákat vegyék fel (O’Neil et al., 1979). A fogyókúrával foglalkozó szakirodalomban csak egy tanulmányt alkalmaztak a táplálkozási, testmozgási és társadalmi gyakorlatok értékelésére, amelyeket a vizsgált populáció egyénei határoztak meg egészségük vagy súlykontrolljuk szempontjából (Blair, Lewis és Booth, 1994), annak ellenére, hogy a válaszadók a kérdőívek saját megfogalmazását régóta ajánlják (Booth et al., 2004; Fishbein & Ajzen, 1975).

Az elmúlt 20 év során olyan megközelítés alakult ki, amelyben intenzív kvalitatív kutatásokat alkalmaznak a sikeresek viselkedésének megismerésére, és később ezeknek a viselkedéseknek a terjesztésére. Ezt a megközelítést pozitív devianciának hívják, és számos különböző probléma javítására alkalmazták, ideértve az üzleti gyakorlatot (Collins, 2001), a fertőzési arányt (Hopkins & Withers, 2002), az immunizációs programokat (Naimoli, Challa, Schneidman és Kostermans, 2008) és tanítási készségek (Reid, 1999). A pozitív eltérés eltér az Országos Súlykontroll Regiszter (NWCR) által alkalmazott megközelítéstől és a hasonló, felülről lefelé alkalmazott módszerektől. Felülről lefelé irányuló megközelítésben a szakemberek elkészítik a gyakorlatok listáját, míg pozitív devianciában „alulról felfelé építkező” megközelítést alkalmaznak kvalitatív kutatással e gyakorlatok azonosítására (Awofeso, Irwin és Forrest, 2008; Friedman, Mateu-Gelabert, Sandoval, Hagan és Des Jarlais, 2008). A cikk célja annak leírása, hogy a pozitív deviancia hogyan volt eredményes a sikeres súlykontrollban használt 36 gyakorlat azonosításában, amelyeket a jövőbeni súlycsökkentő beavatkozások irányításához is felhasználnak.

Fogalmi keretet

A pozitív deviancia induktív megközelítés annak meghatározása érdekében, hogy mely személyek sikeresek ott, ahol a legtöbb hajlamos kudarcot vallani. A módszer magában foglalja a közösségen belül az egyének gyakorlatát és viselkedését, akik azonos erőforrásokkal jobb eredményeket értek el, mint társaik (Fowles, Hendricks és Walker, 2005). Azok a kutatók, akik a pozitív deviancia bevett elvét alkalmazzák az egészségügyben, inkább induktív, mint deduktív keretet vesznek igénybe a súlykontrollra vonatkozó gyakorlatok meghatározásához. Induktív keretek között a specifikus megfigyelések szélesebb körű általánosításokhoz és elméletekhez vezetnek, más néven alulról felfelé építkező megközelítésként. A pozitív deviancia központi előfeltétele, hogy a lakossággal szembesülő problémára gyakran léteznek megoldások az adott népességen belül, és hogy a tagok olyan tapasztalattal rendelkeznek, amelyet általánosítani lehet a többi tag teljesítményének javítása érdekében. A pozitív deviancia induktív és kvalitatív jellegű, mert olyan személyek tapasztalatait használja fel, akiknek jobb egészségügyi eredményei vannak, mint a többségnek, és elemzi viselkedésüket annak meghatározásához, hogy milyen gyakorlatokat használtak a sikeres eredmények elősegítésére (Timmerman, 2007).

Noha a pozitív devianciát 35 éve alkalmazzák az egészségügyi kimeneteleken (Smith, 1975), tudomásunk szerint ez az első olyan kvalitatív egészségügyi kutatásban megjelent tanulmány, amelyben a kutatók pozitív devianciával magyarázták a sikeres gyakorlatok meghatározását. Számos kutató használta az induktív megközelítéseket a súlykontroll vizsgálatában, ideértve az ételújságok elemzését (Burke, Swigart, Warziski Turk, Derro és Ewing, 2009), a bevándorló szülők válaszainak vizsgálatát a meglévő népegészségügyi oktatási anyagokra és stratégiákra a testsúlykontrollra (Ferrari, Tweed, Anneke Rummens, Skinner és McVey, 2009), valamint azoknak a nőknek a tapasztalataira, akiket túlsúlyosnak minősítettek, miközben fizikai aktivitásban részt vettek (Sabiston, McDonough, Sedgwick és Crocker, 2009), de egyik sem idézte a pozitív deviancia alkalmazását a sikeres egyének gyakorlatának vizsgálatára.

Mód

A pozitív deviancia alkalmazása négy lépést foglal magában (lásd az 1. ábrát), beleértve a) mintavételi stratégiát, b) kvalitatív adatgyűjtést és elemzést, c) reprezentatív mintában történő tesztelést és d) a legjobb gyakorlatok terjesztését (Bradley et al., 2009). Az első lépést, a mintavételi stratégiát a cikk Módszerek szakasza tartalmazza. A második lépés, a kvalitatív adatgyűjtés és -elemzés az Eredmények részben található. A cikk célja annak vizsgálata, hogy a kvalitatív adatok hogyan járulnak hozzá ahhoz, ami ismert a súlykontrollban sikeresek által alkalmazott gyakorlatokról, ezért hangsúlyozzák a második lépést. Tervezzük azonban kutatásaink (c) tesztelését és (d) terjesztését. Jelenleg egy randomizált, kontrollált tesztet futtatunk (n = 100) annak megállapítására, hogy az ebben a tanulmányban azonosított sikeres gyakorlatok mindegyikéhez való hozzáadás és célok kitűzése segíteni fogja-e a testsúlykontrollt egy nagyobb populációban, és az eredményeket a befejezés után terjeszteni fogjuk.