Prostatitis vs. prosztatarák tünetei és jelei

Prostatitis vs. prosztatarák tények

Mi a prosztatagyulladás?

A prosztata a férfi reproduktív rendszerének része, amely folyadékokat választ ki, amelyek elősegítik a spermiumok szállítását. A mirigy közvetlenül a hólyag alatt fekszik, és körülveszi a húgycsövet (a húgyhólyagot elvezető csövet).

A prosztatafertőzések irritálhatják a prosztatát, gyulladást és a mirigy duzzadását okozhatják. A prosztatafertőzések leggyakrabban 30-50 éves férfiaknál fordulnak elő, de idősebb férfiaknál. Sajnos sokan azonosítják a prosztatafertőzés és a prosztatagyulladás kifejezéseket, de a prosztatafertőzések csak kettőt tartalmaznak a "prosztatagyulladás" kifejezés négy fő osztályozásából, a fertőző típusok pedig csak néhányat tartalmaznak a prosztatagyulladásban diagnosztizált betegek teljes számából.

Az Országos Egészségügyi Intézetek konszenzusának négy típusa jelölte meg a prosztatagyulladás osztályozását.

Akut bakteriális prosztatagyulladás
Krónikus bakteriális prosztatagyulladás
Krónikus (nem bakteriális) prosztatagyulladás/krónikus kismedencei fájdalom szindróma (CPPS; néha prostatodynia), a CPPS altípusokkal, gyulladásos és nem gyulladásos
Tünetmentes gyulladásos prosztatagyulladás

A krónikus, nem bakteriális prosztatagyulladást időnként fertőzés is okozhatja; a fertőző ágens alacsony szinten lehet, és nem található meg a prosztata szekréció kultúrájában. A tűbiopszia során olyan betegeket is találtak, akiknél nehezen tenyészthető anaerob organizmus, amely valószínűleg a fertőzést okozza, és megmagyarázhatja, hogy a hosszú távú antibiotikum-terápia miért segíthet egyes betegeknél ebben a diagnózisban. Ha tűbiopsziával vagy más vizsgálatokkal azonosítanak fertőző ágenseket, akkor a diagnózist akut vagy krónikus prosztatagyulladásra kell változtatni. A krónikus, nem bakteriális prosztatagyulladás/CPPS tudományosan nem bizonyítottan elsősorban a prosztata betegségének vagy gyulladásos folyamatnak az eredménye.

KÉPEK

Mi a prosztatarák?

A prosztatarákban a normális sejtek átalakuláson mennek keresztül, amelynek során normális kontroll nélkül nemcsak növekednek és szaporodnak, hanem mikroszkópos megjelenésükben is megváltoznak, és behatolhatnak a szomszédos szövetekbe. A prosztatarák sejtjei rosszindulatú daganatokká vagy tömegekké alakulnak, amelyek ezt követően elárasztják a környező szöveteket azáltal, hogy behatolnak a térbe, és elengedhetetlen oxigént és tápanyagokat vesznek fel. Ezeknek a daganatoknak a ráksejtjei végül a véráramon és a nyirokrendszeren keresztül behatolhatnak a távoli szervekbe. Ezt a behatolási és más szervekre való átterjedési folyamatot metasztázisnak nevezzük. Gyakori metasztatikus helyek, ahol a prosztatarák sejtjei végül megtalálhatók, a medence nyirokcsomói és a csontok. A tüdőben és a májban is előfordulhat prosztatarák lerakódása vagy áttétje, de ez ritkábban fordul elő.

Szinte az összes prosztatarák a prosztata mirigysejtjeiből származik. A test bármely szervének mirigysejtjéből származó rák adenokarcinóma néven ismert. Ezért a prosztatarák leggyakoribb típusa egy adenokarcinoma. A leggyakoribb nem adenokarcinóma az átmeneti sejtes karcinóma. Egyéb ritka típusok közé tartozik a kissejtes karcinóma és a prosztata szarkóma.

Az idősebb férfiaknál általában megnagyobbodott prosztata van, amelyet jóindulatú (nem rákos) állapot okoz, benignus prosztata hiperplázia (BPH). A prosztata mirigy sejtjeinek száma folyamatosan növekszik a prosztata mirigyben a BPH-ban. A BPH vizelési tüneteket okozhat, de nem egyfajta prosztatarák (lásd BPH).

Az Egyesült Államokban a prosztatarák a férfiak leggyakoribb rákos megbetegedése, és a férfiaknál a rákos megbetegedések második leggyakoribb oka (az első a tüdőrák). Hetedik férfinak életében prosztatarákot diagnosztizálnak. Sok esetben ez lassan mozgó betegség lehet, és más természetes okok előtt nem okoz halált. 39-ből csak egy férfi hal meg prosztatarákban. Idén mintegy 180 000 új prosztatarákra számítanak, és ebben az évben 26 000 haláleset következik be a prosztatarák miatt.

Ez az alacsony halálozási ráta arra is utal, hogy a közvélemény tudatosságának fokozása a korábbi felderítéssel és kezeléssel kezdte befolyásolni az elterjedt rák okozta halálozást.

Úgy tűnt, hogy a prosztatarák gyakorisága növekszik, részben a szérum prosztata-specifikus antigén (PSA) tesztek széles körű elérhetősége miatt. Ennek a betegségnek a halálozási aránya azonban folyamatosan csökkenést mutat, és az Egyesült Államokban jelenleg több mint 2 millió férfi él, miután életük egy pontján prosztatarákot diagnosztizáltak náluk.

A betegség diagnosztizálásának becsült életkori kockázata a kaukázusiaknál 17,6%, az afrikai amerikaiaknál pedig 20,6%. A prosztatarák okozta halálozás kockázata az életben hasonlóan 2,8%, illetve 4,7%. Ezen számok miatt a prosztatarák valószínűleg befolyásolja a ma élő férfiak jelentős részének életét.