Hasnyálmirigy-enzim helyettesítő terápia hasnyálmirigyrákban

A hasnyálmirigyrákos betegek alultápláltságához hozzájáruló tényezők. IL: interleukin; PEI: hasnyálmirigy exokrin elégtelenség; és TNF-a: tumor nekrózis faktor alfa. Warburg-effektus: Magyarázatot lásd a szövegben.

rákok

Az A és B panel a Fagan-nomogramok példáit mutatja be, amelyek bemutatják, hogy a hasnyálmirigy-exokrin elégtelenség (PEI) diagnosztizálásának valószínűsége a fekália-elasztáz 1 (FE-1) adagolásával hogyan változhat különböző forgatókönyvekben, a prevalenciától és a teszt pontosságától függően . Bal oldalon: 40 műtött beteg adatai, a teszt előtti valószínűséggel a PEI 67%. Az FE-1 teszt érzékenysége 91%, specificitása 35%, pozitív valószínűségi aránya (+ LR) 1,4. A teszt utáni valószínűség csak mérsékelten, 74% -ra nő (kék vonal) [27]. A 0,26-os negatív valószínűségi arány (−LR) arra utal, hogy normális FE-1 szintek esetén a PEI teszt utáni valószínűsége akár 35% is lehet (piros vonal). Jobb oldalon (B panel): 15 nem operált, lokálisan előrehaladott hasnyálmirigyrákos beteg esete, a teszt előtti valószínűséggel 87%. Ebben az esetben a teszt utáni valószínűség csak akkor nő 90% -ra, ha az FE-1 szintet csökkentik (kék vonal), de normál értékek esetén (érzékenység 100%, specifitás 22) 0% -ra (piros vonal) csökken %, + LR 1,28, -LR 0) [41].

Pragmatikus megközelítés a hasnyálmirigy-exokrin elégtelenség (PEI) vizsgálatára és kezelésére hasnyálmirigyrákban szenvedő betegeknél.