Rexetin 20mg 30 tabletta antidepresszáns csoportos gyógyszer online vásárlása - DR

Üzlet
Utasítás
Fizetés és szállítás
Kosár
Kapcsolatba lépni
Blog

Orvos dopping bolt

DR. DOPING
Üzlet
Stressz és szorongás
Rexetin 20mg 30 tabletta

Rexetin 20mg 30 tabletta

Rexetin (Paroxetinum, Paroxetin, Reksetin) - Ez egy antidepresszáns, amely egy szerotonin újrafelvételt blokkoló preszinaptikus membrán, amely lehetővé teszi a szerotonerg hatások erősítését a központi idegrendszerben, ami antidepresszáns hatást eredményez.

A gyógyszer javítja a viselkedést és a kognitív funkciókat.

Bizonyság:

Különböző etiológiák depressziója, beleértve a szorongással járó állapotot is.
Obszesszív-kompulzív rendellenesség (rögeszmés szindróma).
Pánikbetegség, beleértve a tömegben maradás félelmét (agorafóbia).
Szociális fóbia.
Generalizált szorongásos rendellenesség (GAD).
A poszttraumás stressz zavar.

Az anti-kezelés részeként is használják.

Ellenjavallatok:

A MAO-gátlók egyidejű vétele és a törlésüket követő 14 napos időszak.
Terhesség.
Szoptatás (szoptatás).
18 év alatti gyermekek és tizenévesek (klinikai tapasztalat hiánya miatt).
A gyógyszerrel szembeni túlérzékenység.

Terhesség és szoptatás:

A paroxetin biztonságosságát terhesség alatt nem vizsgálták, ezért terhesség és szoptatás alatt nem alkalmazható, kivéve, ha a kezelés orvosilag potenciális előnye meghaladja a gyógyszer szedésével járó lehetséges kockázatokat.

Szükség esetén a szoptatás alatt történő alkalmazásnak el kell döntenie a szoptatás befejezésének kérdését.

A fogamzóképes nők felkészülésének ideje alatt kerülni kell a fogantatást (megbízható fogamzásgátló módszereket kell alkalmazni).

Különleges utasítások:

A MAO-gátlókkal egyidejűleg és a törlésüket követő 14 napon belül paroxetin-kezelésben részesülő ellenjavallatok. A jövőben a paroxetint fokozott óvatossággal kell alkalmazni, mivel a kívánt terápiás hatás elérése érdekében kis adagokkal történő kezelést és az adag fokozatos növelését kell elérni. 14 napos paroxetin-kezelés után nem lehet elkezdeni a MAO-gátlók kezelését.

Ha a beteg korábban mániás állapotban volt, a paroxetin szedése alatt figyelembe kell venni a relapszus előfordulásának lehetőségét (mint más antidepresszánsok szedésekor). A gyógyszer kardiovaszkuláris rendszerének megsértése esetén óvatosan kell alkalmazni.

A paroxetint óvatosan kell alkalmazni epilepszia (és más antidepresszánsok) kórtörténetében. A betegek 0,1% -án végzett klinikai megfigyelések szerint a paroxetin epileptiform rohamokat okoz. Ebben az esetben meg kell szakítani a terápia menetét. Kevés a tapasztalat az ECT és a paroxetin egyidejű alkalmazásáról.

A depresszióban szenvedő betegek és az absztinencia során kábítószer-függőségben szenvedő betegek öngyilkossági kísérleteinek hajlandósága kapcsán a kezelés során szorosan figyelemmel kell kísérni. Sok esetben hyponatremia van, különösen idős betegeknél, akik vizelethajtót kapnak. A paroxetin eltörlése után a vér nátriumszintjében a normális szintre. Bizonyos esetekben a paroxetin-kezelés során fokozott vérzés lépett fel (főleg ecchymosis és purpura).

A gyógyszert óvatosan írják fel glaukómában, mivel a paroxetin (és más szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók) mydriasisot okoznak. A paroxetin hátterében ritkán figyelhető meg hiperglikémiás állapot.

Javasolt használat:

A belseje tabletta formájában van. A szokásos felnőtt adag 20 mg (0,02 g), naponta egyszer (általában reggel). Szükség esetén jó tolerálhatóság, és az adagot 10 mg-mal növelheti egy hétközönként a maximális napi 50 mg-os adagig (idősek napi 40 mg-ig).

Mellékhatások:

A mellékhatásokat a kezelésben részesülő betegek teljes számának százalékos arányában észlelik.

Az emésztőrendszerből: hányinger (12%); néha - székrekedés, hasmenés, étvágytalanság; ritkán - megnövekedett májfunkciós tesztek aránya; egyes esetekben - súlyos májműködési zavar. A paroxetin szedése és a változás között nem bizonyított a májenzimek aktivitása, okozati összefüggés, de kóros májfunkció esetén ajánlott a paroxetin abbahagyása.

A központi és a perifériás idegrendszerből: aluszékonyság (9%); remegés (8%); általános gyengeség és fáradtság (7%), álmatlanság (6%); egyes esetekben - fejfájás, ingerlékenység, paresztézia, szédülés, somnambulizmus, csökkent koncentráció; ritkán - extrapiramidális rendellenességek, orofacialis dystonia. Extrapiramidális rendellenesség, amelyet elsősorban a neuroleptikumok korábbi intenzív alkalmazása során figyeltek meg. Ritkán megfigyelt epileptiform rohamok (ami jellemző más antidepresszánsokra és terápiára); megnövekedett koponyaűri nyomás.

Az autonóm idegrendszer óta: izzadás (9%), xerostomia (7%).

Látószervből: egyes esetekben - homályos látás, mydriasis; ritkán - akut glaukóma támadása.

Szív-érrendszer: egyes esetekben - tachycardia, EKG-változások, labilis vérnyomás, ájulás.

A reproduktív rendszerből: ejakulációs rendellenesség (13%), egyes esetekben - változások a libidóban.

A vizeletrendszerből: ritkán - vizelési nehézség.

A víz-elektrolit egyensúlyból: egyes esetekben - hyponatremia perifériás ödéma, tudatzavar vagy epileptiform tünetek kialakulásával. A gyógyszer abbahagyása után a vér nátriumszintje normalizálódik. Bizonyos esetekben ez az állapot az antidiuretikus hormon túltermelésének eredményeként alakul ki. Ezen esetek többsége idős embereknél fordult elő, akik a paroxetin mellett diuretikumokat és egyéb gyógyszereket is kaptak.

Allergiás reakciók: ritkán - bőrpír, véraláfutás, az arc és a végtagok duzzanata, anafilaxiás reakciók (csalánkiütés, hörgőgörcs, angioödéma), bőrviszketés.

Egyéb: ritka esetekben - myopathia, myalgia, myasthenia gravis, myoclonus, hyperglykaemia; ritkán - hiperprolaktinémia, galactorrhea, hipoglikémia, láz és influenzaszerű állapotfejlődés, ízváltozás. Ritkán alakult ki trombocitopénia (az ok-okozati összefüggés a gyógyszer beadásával nem bizonyított). A paroxetin a testtömeg növekedésével vagy csökkenésével járhat. Számos fokozott vérzéses esetet írt le.

A paroxetin a triciklusos antidepresszánsokkal összehasonlítva ritkán okoz szájszárazságot, székrekedést és álmosságot. A gyógyszer hirtelen megvonása szédülést, érzékszervi zavarokat (pl. Paresztézia), szorongást, alvászavarokat, izgatottságot, remegést, émelygést, izzadást és zavartságot okozhat, ezért a gyógyszeres terápia fokozatos leállítását kell végrehajtani (tanácsos csökkenteni a adagolás minden második napon).

A mellékhatások előfordulása és a kezelés intenzitása csökken a folyamat során, így fejlődésük a legtöbb esetben lehetséges a gyógyszer folytatásához.

Gyógyszerkölcsönhatások:

Az ételek és az antacidok nem befolyásolják a paroxetin felszívódását és farmakokinetikáját. A paroxetin triptofánnal történő egyidejű alkalmazása fejfájáshoz, émelygéshez, izzadáshoz és szédüléshez vezet. A paroxetin és a warfarin között farmakodinámiás kölcsönhatás várható (a módosulatlan protrombin idő fokozott vérzéssel jellemezhető); az ilyen kombinációk alkalmazása óvatosságot igényel.

A paroxetin-szumatriptánnal közös alkalmazásban általános gyengeség, hiperreflexia, koordinációhiány figyelhető meg. Szükség esetén egyidejű alkalmazás esetén különös gonddal kell eljárni (orvosi felügyelet szükséges). A paroxetin és benzodiazepinek (oxazepam), barbiturátok, antipszichotikumok egyidejű alkalmazásával nem volt szedáció (álmosság). A neuroleptikumok és a paroxetin együttes alkalmazásának tapasztalata kicsi, ezért ez a kombináció óvatosságot igényel. A paroxetin egyidejű alkalmazása gátolhatja a triciklusos antidepresszánsok metabolizmusát (a CYP2D6 izozim gátlása miatt), ezért egy ilyen kombináció alkalmazása óvatosságot igényel és csökkenti a triciklusos antidepresszánsok dózisát.

Megfelelő tapasztalat van a paroxetin és a lítium gyógyszerek egyidejű alkalmazásában, ezért egy ilyen kombináció kinevezése a vér lítiumszintjének gondos és rendszeres ellenőrzését igényli. Olyan gyógyszerek, amelyek fokozzák vagy gátolják a májenzim rendszerek aktivitását, amelyek befolyásolhatják a paroxetin metabolizmusát és farmakokinetikáját. A máj metabolikus enzimjeinek gátlóival történő együttes alkalmazáshoz szükséges a paroxetin legalacsonyabb hatékony dózisának alkalmazása. A májenzimek induktorainak együttes alkalmazása nem igényli a paroxetin kezdeti dózisának korrekcióját; az adagolás további módosítása a klinikai hatástól (hatékonyság és tolerálhatóság) függ.

A paroxetin jelentősen gátolja a CYP2D6 izozim aktivitását. Ezért a különleges körültekintés a paroxetin egyidejű alkalmazását igényli olyan gyógyszerekkel, amelyek metabolizmusa izoenzim részvételével zajlik, beleértve bizonyos antidepresszánsokat (például nortriptilin, amitriptilin, imipramin, dezipramin és fluoxetin), fenotiazinokat (pl. Tioridazin), 1C osztályú antiaritmiás szereket ( propafenon, flekainid és encainid) vagy azok hatását gátló gyógyszerek (például kinidin, cimetidin, kodein). A CYP3A4 paroxetin-gátlásáról nincs megbízható klinikai adat.

Cimetidinnel együtt alkalmazva a paroxetin paroxetin növeli a plazmaszintet az egyensúlyi szakaszban. A fenobarbitál paroxetin együttes alkalmazásával a paroxetin csökkentette a plazmakoncentrációt és lerövidítette a T 1/2 értékét. Amikor a paroxetin és a fenitoin együttes alkalmazása csökkenti a paroxetin plazmakoncentrációját és a fenitoin mellékhatásainak gyakoriságának lehetséges növekedését. Más antikonvulzív szerek alkalmazása szintén növelheti a mellékhatások gyakoriságát. Hosszan tartó karbamazepinnel, fenitoinnal vagy nátrium-valproáttal kezelt epilepsziás betegeknél a paroxetin további kinevezése nem okozott változásokat a görcsoldók farmakokinetikai és farmakodinamikai tulajdonságaiban; növekvő paroxizmális rohamokat figyeltek meg.

A paroxetin egyidejű alkalmazása a plazmafehérjékhez aktívan kötődő gyógyszerekkel fokozhatja a mellékhatásokat. Elegendő klinikai tapasztalat hiányában a digoxin együttes alkalmazása a paroxetin ilyen kombinációjának kinevezésével óvatosságot igényel. A cserével alkalmazott diazepám nem befolyásolja a paroxetin farmakokinetikáját.

A paroxetin protsiklidina jelentősen növeli a plazma koncentrációját, ezért az antikolinerg mellékhatások megjelenését csökkenteni kell a protsiklidina dózisát. A klinikai vizsgálatok során a paroxetin nem befolyásolja a propranolol vérszintjét. Bizonyos esetekben a teofillin koncentrációjának megfigyelt növekedése a vérben. Annak ellenére, hogy a klinikai vizsgálatok során a paroxetin és a teofillin közötti kölcsönhatás nem bizonyított, ajánlott a teofillin rendszeres ellenőrzése a vérben. Az etanol hatásának erősítését azonosították a paroxetin alkalmazása közben.

Túladagolás:

A tünetek közé tartozik a hányinger, hányás, remegés, kitágult pupillák, szájszárazság, általános izgalom, izzadás, álmosság, szédülés, a bőr kipirulása. Nem volt kóma vagy görcsroham. A halálos kimenetelt ebben az esetben ritka jelek jellemezték, általában a paroxetin és más, kölcsönhatásokat kiváltó gyógyszerek egyidejű túladagolásával. A túladagolás tünetei 2 g paroxetin egylépéses alkalmazásakor vagy nagy adag paroxetin más gyógyszerekkel vagy alkohollal történő együttes alkalmazásakor jelentkeznek. A paroxetin-kezelés a dózisok széles skálájában biztonságos.

Kezelés: gyomormosás, 20-30 gramm aktív szén 4-6 óránként az első 24-48 órában; meg kell szabadítania a légutakat, szükség esetén oxigénellátást kell tartani. Figyelje a test létfontosságú funkcióit és a fenntartásukra irányuló közös tevékenységeket. Nincs specifikus ellenszer. Az erőltetett diurézis, a hemodialízis vagy a hemoperfúzió hatástalan, ha a paroxetin nagy adagja a vérből a szövetekbe érkezett.

Csomagolás:

Eredeti csomagolásban kerül forgalomba. A termék vadonatúj és bontatlan.

Tárolás:

Tartsa távol közvetlen napfénytől.
Tartsa zárva és távol gyermekektől.
Száraz helyen, szobahőmérsékleten tárolandó.
Ne haladja meg a 25 C-nál magasabb tárolási hőmérsékletet

Fontos figyelmeztetés- a külső doboz kialakítása előzetes értesítés előtt változhat!