RostSelMash
| Ростсельмаш oroszul = Rostselmash | |
| Rosztov-on-Don, Oroszország | |
| Sokoldalú | |
 Rostselmash (Ростсельмаш oroszul) orosz mezőgazdasági gépgyártó vállalat, székhelye Rostov-on-Don. 1929. június 21-én alapították. Elsősorban kombájnokat gyárt, és a 2007-ben vásárolt Buhler VERSATILE anyavállalata. [idézet (forrás) szükséges] Tartalom
Rostselmash ma [szerkesztés | forrás szerkesztése]A Rostselmash Company a legismertebb mezőgazdasági gépek gyártója a Szovjetunió utáni korszakban. A cég állítása szerint 1929-es alapítása óta több mint 2,5 millió egységet szállított ügyfeleinek több mint 48 országban. Jelenleg a Rostselmash az egyetlen orosz mezőgazdasági gépgyártó, amely CAD-CAM technológiát használ. A vállalat bemutatta és elsajátította a legújabb világszínvonalú fejlesztéseket a tervezés és a mérnöki számítógép területén. Ma a «Rostselmash» 17 országban dolgozik, és kereskedői hálózatában több mint 220 partner van. 2005-ös gazdasági évben a vállalat forgalma meghaladta a 400 millió amerikai dollárt. A vállalat egyik döntő eredménye a SIMA-2005 (Franciaország) nemzetközi agrárüzlet-kiállítás innovációinak versenyében a társaság számára elnyert ezüstérem volt. A Rostselmash Company már 2006-ban bemutatja a betakarító felszerelésekkel kapcsolatos legújabb megoldásait, felállítási fejlesztési stratégiájának megfelelően. Szponzorálták az FC Rostovot (egy futballklubot), amelyet régebben FC Rostselmash-nak hívtak az üzlet részeként, de 2008-tól visszatért a szülőváros nevéhez. [1] Rostselmash története [szerkesztés | forrás szerkesztése]A háború előtt (1931-1940) [szerkesztés | forrás szerkesztése]Két betakarított betakarítóval 1931 nyarán elkészült a betakarító részleg kísérleti üzletében, elnevezték őket Sztálinetz. A betakarítókat a Krasznodar régióbeli Hutoroc farm területén tesztelték a Caterpiller (és Holt előd) és az amerikai Oliver betakarítóival együtt. A szovjet gépek jobban működtek, és külföldi társaikkal ellentétben nemcsak gabonát, hanem napraforgót, kukoricát és köleset is le tudtak vágni. 1932 januárjában a rostselmashi üzem új aratógép-összeszerelő részlegét állították üzembe, 1932 májusában pedig a Stalinetz-1 aratógépek első csoportját küldték a földekre. A rostselmashi gyár építése óta az ország nemcsak leállította a betakarítókat, hanem meg is kezdte exportálni azokat. [2] 1937-ben a világ Párizsban az egyetemes kereskedelmi-ipari kiállításon mutatta be eredményeit, ahová a Rostselmash elküldte az újat Sztalinetz-1 kombájn. A kiállítás helyszínére szállítása volt a legnehezebb feladat, a kombájnt nyitott emelvényen szállították, sok ember várta az egyes állomásokon, hogy meglássa azt a példátlan gépet. A Sztalinetz-1 kombájn elnyerte a Grand Prix-t az 1937-es párizsi kiállításon. [idézet (forrás) szükséges] A rostselmashi üzem által termelt aratógépek országszerte nagy népszerűségnek örvendtek. Amikor ezzel a berendezéssel dolgozott, a vezető üzemeltetők megdöntötték a betakarítási világrekordokat. Például a bChkalov régióban a gazdáknak 378 hektár helyett 6012 hektár földet sikerült betakarítaniuk, és 16 tonna üzemanyagot tudtak megtakarítani. Ezt a munkát két összekapcsolt kombájn végezte el, így 1637 embert alkalmaztak, 373 lovat, 25 gépi aratógépet, 25 cséplőgépet, 25 nyerőgépet, 40 osztályozót használtak. A kézi betakarítás ebben az esetben 3323 ember részvételét igényli. 1938-ban Moszkvában. mezőgazdasági kiállítást nyitottak meg, ott Rostselmash megszerezte az első fokú oklevelet. 1940. június 14-én az 50000 Sztalinetz-1 aratógépet állították össze az üzem fő futószalagján. Világháború (1941-1945) [szerkesztés | forrás szerkesztése]A háború elején a Rostselmash több ezer alkalmazottja indult háborúba. Feleségeik, nővéreik és gyermekeik helyettesítették őket munkahelyükön. A vállalatok műhelyeit átalakították katonai termelésre. A gépeket alapok nélkül szerelték fel a közös gerendákra, amelyek lehetővé tették számukra a berendezések szétszerelését és cseréjét néhány órán belül. [3] Amikor a német hadsereg csapatai a város közeledténél tartózkodtak, Rostselmash munkásai a frontra küldött katonai termékeket gyártottak, miközben egyidejűleg védelmi konstrukciókat és bombamenedékeket állítottak fel. 1941. október 13-án Rostselmash személyzete megkapta a parancsot a berendezések szétszerelésének és expozíciójának megkezdésére Taskentbe. A növény kiürítése titán feladattá vált. Az üzem egész területe folyamatos mozgó terheket jelentett, amelyeket emelőegységekkel, görgőkkel és repüléssel szállítottak. Az üzem kiürítéséhez több mint 3500 vasúti kocsit használtak. 1941. október 19-én az utolsó munkáscsoport elhagyta az üzemet Titarenko M.M igazgató vezetésével. Taskentben az üzem személyzete is kihasználásokat hajtott végre. A kiürített üzem elhelyezésének helyei a város különböző részein helyezkedtek el. Nem volt elég hely, és a berendezés bizonyos részét el kellett küldeniük a Taskenttől 60 km-re fekvő Chirchikbe. Tehát Üzbegisztánban megjelent a «Rostselmash» négy alosztálya, közülük három Taskentben, egy pedig Csircsikben található. Az üzem 33 napon belül elkezdte katonai termékeket gyártani és a frontra küldeni, miután a berendezés megérkezett Taskentbe. A gépegységeket és vezetékeket szabadtérre, hangárokba vagy más, erre a célra sietve felszerelt helyiségekbe szerelték. 35 napos folyamatos munka során először gyártották az öntöttvasat. 3 hónapon belül a hátsó területre evakuált üzem műhelyeit 12 ezer négyzetkilométernyi üres területre emelték. Rostselmash 82 mm-es és 120 mm-es kaliberű habarcsbombákat, Katyusha rakéták fejét, 50, 100 és 250 kg-os robbanásveszélyes bombákat gyártott. 1943. február 14-én a Déli Front csapatai felszabadították Rostov-on-Don-ot. A várost zűrzavarokká változtatták. Szinte az összes vállalkozás megsemmisült, beleértve a Rostselmashot és annak munkásságát. A kapituláció előtt nyolc nappal a német csapatok módszeresen felrobbantották és leégették az üzemet. Az összes műhely, szállásegység, a Clubnaya utcai kulturális központ, a Mezőgazdasági Gépintézet épülete és más épületek romokba kerültek. Az üzemnek okozott anyagi veszteség meghaladta a 180 millió rubelt. Február 23-án, 10 nappal a felszabadulás után, az első 33 gépegység elkezdett dolgozni. Ezzel egyidejűleg megkezdték a katonai termékek gyártásának előkészítését, megszervezték a tartályok, traktorok és gépjárművek műszaki szervizelését. Meg kellett tisztítaniuk 150 ezer m 3 törmeléket, 21 millió téglát, 37 ezer m 3 betont kellett elhelyezniük, hogy 8 ezer tonna acélmunkát és 185 ezer m 3 tetőfedést szereljenek fel. Rövid időn belül 145 ezer négyzetméter termelő létesítményt állítottak üzembe. Amíg az üzemet aktívan felújították, a Rostselmash mérnökei A.A. Krasznicsenko, B. B. Proshunin és I.I. Popov új betakarítót tervezett «Stalinetz-6» néven. 1947. április 30-án új «Stalinetz-6» betakarítókat állítottak össze a betakarító gépek osztályán. Az új modell tervezői Sztálin-díjasok lettek. Átállás önjáró betakarítókra (1946-1961) [szerkesztés | forrás szerkesztése]Az ötvenes évek közepén a termelő vállalkozások specializációja körvonalazódott a nemzetgazdaságban. 1955 augusztusa óta a Rostselmash a Központi Bizottság júliusi plénuma határozatának megfelelően megkezdte a gabona betakarítók gyártását. Az ekéket és a kukoricabetakarítókat kivonták a termelésből, és az üzem fokozatosan átállt a kizárólag gabonakombájnok gyártására. 1955 végén ajánlatot tettek az új „RSM-8” aratógép gyártásának előkészítésére a Rostselmash számára. Ezt a betakarító modellt a Rostselmash, valamint a «Stalinetz-1» és «Stalinetz» mérnökei tervezték. Nagy fejléc-megfogó képességgel és szemcseválasztó képességgel rendelkezett. A csapos cséplőgépet a verő dobra cserélték. Az «RSM-8» kombájn egy éven át (1956 végén - 1958 elején) volt forgalmazva, ebből a modellből csak 50 ezer kombájn készült. 1958 márciusában az üzem új felelős feladatot kapott - 5 hónapon belül átállt az «SK-3» önjáró betakarító szállítására. Március 15-én 17.30-kor az utolsó «RSM-8» kombájn leszállt a futószalagról. 100 munkanapon belül a Földművelésügyi Minisztérium ellenőre elfogadta az első 27 aratógépet, amelyeket Rostselmashban gyártottak a Taganrog építési osztály tervei szerint, Isakson irányításával. 1961. január 24-ig már elkészült a századik «SK-3» önjáró kombájn. Kortörténet (1962-1999) [szerkesztés | forrás szerkesztése]1962 februárjában a Rostselmash elkezdte gyártani a következő modellt - az SK-4-et, amely 25% -kal hatékonyabb volt, mint az előző. Ezt a gépet 1963-ban a lipcsei nemzetközi kiállítás első fokozatú oklevelével tüntették ki. Ez a modell 1964-ben érmet nyert Csehszlovákiában, és ugyanabban az évben a legmagasabb díjat - az «Ezüst Kupát» kapta Magyarországon. Az «SK-4» betakarítót tartották a legtöbb díjazott modellnek a világ összes kukoricabetakarító gépe között. 1969. augusztusára a Rostselmash elkészítette milliós kombájnját. 1973-ban az üzem átállt az aratógépek új modelljére - a Niva több módosítással rendelkezik: domboldali betakarító, rizskombájn stb., Amelyeket különféle természetes zónákban történő munkára, valamint nem gabonafélék betakarítására terveztek. Sőt, abban az időben paradicsomszedőket, cséplőgépeket is gyártottak a len kezelésére, a gabonakultúrák betakarítására szolgáló berendezéseket is. A hetvenes években a Rostselmash üzemet teljesen rekonstruálták. Az újjáépítés miatt az üzem szakosodott vállalkozássá vált, amely képes a nemzetgazdaság számára a korában kifinomult berendezéseket biztosítani. Fél centenáriumára 1979-ben az üzem erős vezető pozíciót foglalt el az ipari szektorban. A nyolcvanas évek elején Rostselmash egy új vonal - «Don» - nagy teljesítményű kukorica betakarítóinak tervezésével és bevezetésével foglalkozott. Ez volt a hetedik átállás az üzem által megvalósított új berendezés gyártására. 1984 februárjában a Rostselmash megalkotta a kétmilliomodik aratógépet. Az első „Don” betakarítókat már 1986 októberében teljes gyártásba helyezték. A Rostselmash következő fejlődési szakasza az állami tulajdonú vállalkozásból nyílt részvénytársasággá történő átszervezés volt, amely 1992 végén az alkalmazottak tulajdonába került. Az ország politikai-gazdasági változásai nem befolyásolhatták hátrányosan az üzemet munka: a leállás gyakoribbá vált, a fizetéseket nem fizették ki. 2000-ben a vállalkozás megújult energiával kezdett dolgozni az új stratégiai befektető - a „Novoe Sodruzestvo” holding társaság, amelynek jelenleg az ellenőrző részesedéssel rendelkezik - érkezése miatt. Ennek eredményeként a foglalkoztatottak száma 18 ezer főig nőtt, az összes fizetési tartozás kifizetésre került, az új aratógépek gyártása fel lett igazítva. A mai tevékenységünk részleteinek megismeréséhez lásd a „Sajtóközpont” részt. Termékek [szerkesztés | forrás szerkesztése]Gabona betakarítása (kombájnok) [szerkesztés | forrás szerkesztése]Takarmánykombájnok [szerkesztés | forrás szerkesztése]Traktorok [szerkesztés | forrás szerkesztése]A traktorpalettát a kanadai Buhler Versatile gyártja, és Versatile márkanéven forgalmazza. Ezek a világ egyik legrégebbi csuklós traktorának örökségét hordozzák. Legalább egy tanyakiállítás alkalmával a Versatile-t átalakították RostSelMash.
| |