Serdülőkori elhízás, a testsúly megváltozása és a magas vérnyomás

New York-i New York-i Columbia Egyetem, Mailman Közegészségügyi Iskola Epidemiológiai Tanszékéről (S.F.S., T.L.G.-W.); és Minnesota Egyetem Orvostudományi Tanszék, Minneapolis, Minnesota (C.J.C.).

Ön a cikk legfrissebb verzióját nézi. Előző verziók:

Absztrakt

Bevezetés

A gyermekkori elhízás az Egyesült Államok egyik fő közegészségügyi problémája, amely aránytalanul érinti a fekete és a spanyol gyerekeket, valamint az alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzetű gyermekeket. 1,2 A gyermekkori elhízásnak közvetlen és hosszú távú hatása is van. Például az elhízott gyermekeknél nagyobb valószínűséggel alakul ki cukorbetegség, magas vérnyomás és megemelkedett koleszterinszint, minden kardiovaszkuláris kockázati tényező az élet elején. 3 Ezenkívül a gyermekkori elhízásnak hosszú távú következményei vannak a kardiovaszkuláris kockázatra és a felnőttek kardiovaszkuláris egészségére, amelyeket csak nemrégiben vizsgáltak.

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a túlsúlyos/elhízott gyermekek túlsúlyosak/elhízottak lesznek. A Bogalusa szívvizsgálatban a serdülőkorban túlsúlyos fekete férfiak és nők 52%, illetve 62% voltak nagyobb valószínűséggel elhízott felnőttek. 4 Ezenkívül a bizonyítékok arra utalnak, hogy a gyermekkori elhízás közvetlen hatással van a kardiovaszkuláris kockázatra. 8 nagy epidemiológiai vizsgálat összevont vizsgálata megállapította, hogy a testtömeg-index felső decilisében (BMI) szenvedő gyermekeknél a magas vérnyomás esélye 2,5-3,7 között mozgott, összehasonlítva a BMI alsó decilisében lévő gyermekekkel, kortól, fajtól és nemtől függetlenül. 5 Egy nemrégiben Dániában végzett tanulmányban a fogyókúrára utaló elhízott gyermekek 50% -a magas vérnyomásban szenvedett. 6.

E megállapítások ellenére a gyermekkori elhízásnak a felnőttkori elhízástól független hosszú távú következményei az egészségre nagyrészt ismeretlenek. A legújabb tanulmányok szerint a gyermekkori elhízás felnőttkorban kardiovaszkuláris rizikófaktorokkal társul. 7,8 Egy 4 prospektív kohorszvizsgálat nemrégiben készült metaanalízise dokumentálta a magas vérnyomás kockázatának növekedését az elhízott felnőttek körében a nem elhízott felnőttekhez képest; a hatás nagysága nagyobb volt, ha az elhízott felnőttek szintén túlsúlyosak voltak/elhízott serdülők. 9 Ezzel szemben azoknál, akik gyermekkorban túlsúlyosak/elhízottak, de felnőttként nem voltak elhízottak, a hipertónia kockázata hasonló volt, mint azoknak, akiknek gyermekkorukban és felnőttkorukban normális volt a BMI, ami arra utal, hogy a gyermekkori elhízás hatásai nem állandóak, és a súly előnye veszteség felnőttkorban; a tanulmány azonban nem tudta megállapítani, hogy hasonló előnyöket figyeltek-e meg faji/etnikai csoportok között. Mivel bizonyos faji/etnikai csoportok nagyobb terhet rónak az elhízás járványára, fontos meghatározni, hogy a különböző faji/etnikai csoportok között megfigyelhető-e hasonló hatás.

Kevés olyan adatkészlet van, amely lehetővé teszi a mért magasságot és súlyt az életszakaszokban, ugyanazon kohorszban. Így megvizsgáljuk a serdülőkori és felnőttkori elhízási státusz, valamint a felnőttkori prehipertónia és hipertónia közötti összefüggést a serdülők egészségének országos longitudinális vizsgálatában (Add Health), és feltárjuk, hogy vannak-e faji/etnikai és nemi variációk az asszociációban.

Mód

Tanulmány a népességről

Fő expozíció

A második követési hullám során, 1 évvel az alapvizsgálat után, otthoni látogatásokat végeztek a serdülő testmagasságának és súlyának felmérésére. A BMI-t a mért magasság és súly (kg/m 2) alapján számítottuk ki. A Centers for Disease Control and Prevention BMI 11-es növekedési referenciát használták az életkor- és nemspecifikus BMI-percentilisek meghatározásához. A serdülőkori túlsúlyt a 2. hullám értékelésekor a BMI ≥85. percentilisként határozták meg. A negyedik utánkövetési hullám során ismét otthoni látogatásokat hajtottak végre, amelyek magukban foglalták a résztvevők magasságának és súlyának mérését. Az elhízást felnőttkorban a BMI ≥30-ként határozták meg a 4. hullám értékelésénél. Négy kategóriát hoztak létre az elhízás állapotának meghatározására serdülőkorban és felnőttkorban: (1) normál testsúlyúnak minősítették azokat a résztvevőket, akik serdülőkorban normális testsúlyúak voltak, és felnőttkorukban nem voltak elhízottak; (2) azokat, akik serdülőkorban nem voltak túlsúlyosak/elhízottak, de felnőttkorukban elhízottak, súlygyarapodásnak minősítették; (3) azokat a résztvevőket, akik serdülőkorban túlsúlyosak/elhízottak, de felnőttkorukban nem voltak elhízottak, súlycsökkenésnek minősítették; és (4) azokat, akik serdülőkorban túlsúlyosak/elhízottak és felnőttkorukban elhízottak, krónikusan túlsúlyosaknak/elhízottaknak sorolták.

Fő eredmény

A negyedik követési hullám során (2007–2008, átlagéletkor 29 év) házon belüli felmérést végeztek, és 3 vérnyomásmérést végeztek egy Microlife automata vérnyomásmérővel, miután a résztvevő 5 percig ült. Az utolsó 2 mérés átlagát használtuk az átlagos szisztolés vérnyomás (SBP) és a diasztolés vérnyomás kiszámításához. A résztvevőket arra kérték, hogy biztosítsák a kérdezőnek az összes olyan gyógyszert, amelyet jelenleg szedtek vagy szedtek az elmúlt 6 hónapban. Az összes rendelkezésre álló gyógyszerből vérnyomáscsökkentő gyógyszereket (β-adrenerg blokkolókat, kalciumcsatorna-blokkolókat, angiotenzin-konvertáló enzimeket) azonosítottak. A prehipertenzió meghatározása szerint az SBP 121 és 140 Hgmm között van, vagy a diasztolés vérnyomás 81 és 89 Hgmm között van. A magas vérnyomást úgy határozták meg, hogy az SBP értéke megemelkedik ≥140 Hgmm vagy a diasztolés vérnyomás ≥90 Hgmm, vagy antihipertenzív gyógyszerek alkalmazásával jelentik (n = 256).

Kovariátusok

A kérdőívek információkat gyűjtöttek a szociodemográfiai tényezőkről, beleértve az életkort, a nemet, a fajt/etnikai hovatartozást, a szülők által elért legmagasabb iskolai végzettséget (2. hullám), a legmagasabb elért iskolai végzettséget (4. hullám), az egyéni szintű háztartások jövedelmét (4. hullám) és a jelenlegi napi dohányzást ( hullám 4). A legmagasabb iskolai végzettséget az alábbiak szerint osztályozták: kevesebb, mint a középiskolai, középiskolai végzettségűek, néhány főiskolai, főiskolai végzettségűek vagy felsőfokú végzettségűek. A szülői oktatást a következőképpen osztályozták: kevesebb, mint a középiskolai végzettségű, középiskolai végzettségű, néhány főiskolai, főiskolai végzettségű vagy felsőfokú végzettségű. A háztartások felnőttkori jövedelmét a következő kategóriába sorolták

Asztal 1. A hozzáadott egészségügyi résztvevők demográfiája (2–4. Hullám)

Teljes minta (n = 8543)Demográfiai adatok (%)Szex Férfiak4086 (51,9) Nők4457 (48.1)Faj/etnikum Fehér nem spanyol5187 (72,1) Fekete1926 (15.4) Spanyol1430 (12.4)Legmagasabb Oktatási Szint Kevesebb mint középiskola618 (8.8) Érettségi1572 (19.6) Néhány főiskolai3547 (40.4) Főiskolai vagy felsőfokú végzettség2806 (31,2)Háztartások jövedelme

2. táblázat. A súlyállapot és a vérnyomásállapot súlyozott előfordulása faj/etnikai hovatartozás és nem szerint az egészségi állapotra vonatkozó vizsgálatban (n = 8543)

A prehipertenziót vizsgáló kiigazított elemzések során jelentős összefüggéseket figyeltek meg a fekete, a spanyol és a fehér nők körében, akik felnőttkorukban elhízottak, vagy kamaszkorukban krónikusan túlsúlyosak/elhízottak voltak, és felnőttkorukban elhízottak maradtak, összehasonlítva a normál testsúlyú nőkkel mindkét időpontban (3. táblázat ). A felnőttkorban elhízott spanyol férfiak és fehér férfiak, valamint a serdülőkorban krónikusan túlsúlyos/elhízott és felnőttkorban elhízott férfiak nagyobb valószínűséggel voltak prehypertenzívek, mint a normál testsúlyú férfiaknál mindkét időpontban.

3. táblázat. Az elő- és magas vérnyomás esélyei súlyállapot alapján serdülőkorban (átlagéletkor 16 év) és fiatal felnőttkorban (átlagéletkor 29 év) faj/etnikai hovatartozás és nem szerint, súlyozott elemzések, egészségi állapot (n = 8543)

Az életkor, az iskolai végzettség, a dohányzás állapota és a háztartás jövedelme alapján kiigazított modellek. A OR az esélyhányadost jelzi.

A magas vérnyomás vizsgálatakor szignifikáns összefüggéseket figyeltek meg az összes faji/etnikai és nemi csoportban azok között, akik serdülőkorban túlsúlyosak/elhízottak és felnőttkorukban elhízottak, vagy kamaszkorukban normális súlyúak voltak, de felnőttkorukban elhízottak (3. táblázat). Azoknál, akik korábban túlsúlyosak voltak, de felnőttkorukban nem voltak elhízottak, nem volt nagyobb a prehypertonia és a hypertonia kockázata azokhoz képest, akik mindkét időszakban normális testsúlyúak voltak; ezt a megállapítást a fekete férfiak kivételével minden csoportban észrevették.

Megvizsgáltuk továbbá a súlyállapot változása közötti összefüggést mind az időpontok, mind az SBP között felnőttkorban (1. és 2. ábra). A serdülőkorban normál testsúlyú, de felnőttkorban elhízott fekete, spanyol és fehér férfiak SBP-je szignifikánsan magasabb volt (4,4, 4,0 és 5,3 Hgmm) mindkét időszakban normál testsúlyú férfiakhoz képest. Magasabb hatást figyeltek meg azonban a krónikusan túlsúlyos/elhízott fekete, spanyol és fehér férfiak (11,0, 5,3 és 5,9 Hgmm). Jelentős összefüggéseket figyeltek meg a fekete (8,3 Hgmm), a spanyol (7,9 Hgmm) és a fehér nők (6,5 Hgmm) között, akik felnőttkorukban elhízottak, vagy krónikusan túlsúlyosak/elhízottak (6,9, 7,9 és 9,3 Hgmm), illetve normál súlyú nőkkel összehasonlítva mindkét időszakban.

1.ábra. A súlyállapot hatásának becslése a szisztolés vérnyomásra (SBP; Hgmm) összehasonlítva a serdülőkorban és felnőttkorban mért normális testsúlyral a nők/fajok/etnikai hovatartozás szerint rétegezve a serdülőkori egészségre vonatkozó nemzeti longitudinális vizsgálatban (Add Health). Lineáris regressziós elemzések az életkor, a legmagasabb iskolai végzettség, a háztartás jövedelme és a dohányzás jelenlegi állapota alapján. *P

2. ábra. A súlyállapot hatásának becslése a szisztolés vérnyomásra (SBP; Hgmm) a serdülőkorban és a felnőttkorban a normális testsúlyhoz képest a férfiak/fajok/etnikai hovatartozás szerint rétegezve a serdülőkori egészségre vonatkozó nemzeti longitudinális vizsgálatban (Add Health). Az életkor, a legmagasabb iskolai végzettség, a háztartás jövedelme és a dohányzás jelenlegi állapota alapján kiigazított lineáris regressziós elemzések. *P

Vita

Ebben a különböző serdülőkorúak longitudinális vizsgálatában megvizsgáltuk az elhízási állapot változásának összefüggését a serdülőkortól a felnőttkorig, és a magas vérnyomást, és feltártuk, hogy léteznek-e faji/etnikai és nemi különbségek. Eredményeink hasonlítanak ahhoz a néhány tanulmányhoz, amelyek a felnőttkorban történő fogyás előnyeit állapították meg azok között, akik serdülőkorban túlsúlyosak/elhízottak voltak. Egy 4 egyesült államokbeli és európai kohorsz legutóbbi összesített elemzésében a gyermekkorban túlsúlyos/elhízott, de felnőttként nem elhízott férfiak és nők esetében hasonló volt a magas vérnyomás és más kardiovaszkuláris indexek kockázata, mint azoknál, akik normál testsúlyúak maradtak gyermekkoruktól felnőttkorig. 9 Ezt a munkát kiterjesztjük a faji/etnikai változatok feltárásával, és megjegyezzük, hogy a felnőttkorban történő fogyás ugyanolyan magas vérnyomás-kockázattal járt, mint azok, akik normális súlyúak maradtak serdülőkortól felnőttkorig minden faji/etnikai csoport esetében, a fekete férfiak kivételével. Valószínű, hogy más mögöttes feltételek, amelyeket nem számoltunk el, vezérlik ezt az egyesületet.

Perspektívák

Összességében ezek az adatok további támogatást nyújtanak a prevenció uralkodó paradigmájához, amely hangsúlyozza a kockázati tényezők megelőzését az élet elején, hogy csökkentse a krónikus betegségek, például a szív- és érrendszeri betegségek és a diabetes mellitus hatását az élet közepén és később. E megfigyelési kutatás kiemelkedő üzenete, amelyet a 17–19-es klinikai vizsgálatokban kimutattak, hogy a fogyás előnyös az olyan klinikai paraméterek szempontjából, mint a hemoglobin A1C és a vérnyomás, sőt a betegségek előfordulása is. Ezeknek a vizsgálatoknak a hosszú távú nyomon követése tartós súlycsökkenési eredményeket mutat tartós egészségügyi előnyökkel. Vizsgálatunk kiegészíti ezt az üzenetet, és kiterjeszti a súlygyarapodás elsődleges megelőzésére az élet elején. A jövőbeni tanulmányoknak meg kell erősíteniük ezeket az eredményeket más, különféle kohorszokban, és tovább kell meghatározniuk az élet folyamán a kritikus periódusokat, hogy a megelőzési beavatkozásokra törekedjenek.