Sikeres fogyás GLP-1 agonistákkal

Összefoglaló betekintés

A GLP-1 agonisták hatékonyak a fogyásban, mivel késleltetik a gyomor kiürülését, jóllakottságot váltanak ki és csökkentik az ételt
Ezeket a szereket sikeresen tanulmányozták elhízott, nem cukorbeteg betegeknél
A súlycsökkenés eredményei már a kezelés két hetében megfigyelhetők
Különösen a liraglutid bizonyult hatásosnak hosszú távú (2 éves) fogyás esetén
A liraglutid még nagyobb súlycsökkenési eredményeket is eredményez, mint az orlisztát
Kedvezőbb hatások a HbA1c-re és a vérnyomásra a liraglutid és az exenatid mellett
A fokozott jóllakottság dózisfüggő hatás
Az oldható rost és a GLP-1 agonisták kombinálása növeli a fogyás eredményét

A GLP-1 jóllakottságot vált ki, csökkenti a táplálékfelvételt

A glükagonszerű peptid-1 (GLP-1), a természetben előforduló inkretin, étkezés után felszabadul, serkenti az inzulin szekrécióját, gátolja a glükagon felszabadulását, késlelteti a gyomor kiürülését és csökkenti a táplálékfelvételt a fokozott jóllakottság révén. A bélhormonok fontos szerepet játszanak az étvágyszabályozásban, és a GLP-1 az egyik jelentős bélhormon, amelyet mind a cukorbetegség, mind a súlykezelés terén vizsgáltak. A glükagon szekréciójának elnyomása és a gyomor ürítésének késleltetése mellett a testsúlycsökkenésre gyakorolt pozitív hatásai az agyban kifejtett tevékenységéből fakadnak, ahol jóllakottságot vált ki, ezáltal csökkentve a táplálékfelvételt. 1 Korai tanulmányok vizsgálták ezt a kapcsolatot, és kimutatták, hogy a GLP-1 hormon infúziója hosszan tartó étkezési vágyat és csökkent éhségérzeteket eredményezett. 2

A hormon a bél L-sejtjeiből szekretálódik a tápanyagok bevitele után, de rendkívül rövid felezési ideje, 1-2 perc. A dipeptidil-peptidáz IV (DPP-4) enzim általi gyors inaktiválás következtében a természetes peptid önmagában nem rendelkezik a terápia eszközének hatékonyságával. A szintetikus úton előállított GLP-1 agonistákat, például az exenatidot és a liraglutidot ehelyett a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében engedélyezték, és már évek óta sikeresen alkalmazzák kiegészítő vagy monoterápiában a HbA1c csökkentésére a cukorbetegségben; a legújabb kutatások a súlycsökkenésre gyakorolt hatásukra összpontosítottak még cukorbetegeknél sem.

A GLP-1 agonisták elhízott, nem cukorbeteg betegeknél vizsgálták

A túlsúlyos vagy elhízott betegeknél nagyobb valószínűséggel alakul ki cukorbetegség, így ezek a betegek még nagyobb kockázatot jelentenek a kardiovaszkuláris események szempontjából. A testsúlycsökkentés jelenlegi jóváhagyott kezelési módjai magas arányú nemkívánatos eseményeket és nagy mértékű kopást okoznak, ezért kevéssé mutatnak sikert a tartósan tartós fogyásban. De a legújabb kutatások ígéretes eredményeket mutatnak: 25 randomizált, kontrollált vizsgálat szisztematikus áttekintése és metaanalízise vizsgálta a fogyás eredményeit mind cukorbeteg, mind nem cukorbeteg betegeknél, akiket az FDA által jóváhagyott glukagon-szerű peptid-1 receptor agonistákkal, liraglutiddal vagy exenatiddal kezeltek. Megjelent 2012. januárban BMJ, a tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a GLP-1 agonistákkal kezelt betegeknél nagyobb a súlyvesztés, valamint alacsonyabb a koleszterin és a vérnyomás szintje, szemben a placebóval, inzulinnal vagy más cukorbetegség elleni gyógyszerekkel kezelt betegekkel. 3

A súlycsökkenés már két héttel a kezelés után bekövetkezik

Egy másik friss tanulmány, amelyet 2012 elején kell közzétenni Cukorbetegség ellátása, kimutatta, hogy a GLP-1 agonistákat sikeresen alkalmazták nem cukorbeteg elhízott nőknél fogyás céljából. A napi kétszeri exenatiddal végzett rövid távú kezelés mérsékelt súlyvesztéssel járt már a kezelés két hetében. Ennek a 35 hetes vizsgálatnak, amely két 16 hetes kezelési periódusból és egy 3 hetes crossover periódusból állt, a vizsgált populáció több mint kétharmada fogyott és csökkent a derék kerülete. A vizsgálati alanyok hozzávetőlegesen 39% -a kevesebb, mint 5% testsúlyt vesztett, míg a vizsgálati személyek legalább 30% -a a testsúly több mint 5% -át vesztette az alapvonallal összehasonlítva. A vizsgálati alanyok két hetes kezelés után naponta kétszer 5 μg-ról 10 μg-ra emelték az exenatidot vagy a placebót, és a vizsgálatban résztvevő összes nő hasonló hányingerről, éhségről és jóllakottságról számolt be. 4

Még a heti egyszeri exenatid-kezelés is sikeres volt a fogyás fenntartásában két év után. Utánkövető értékelésében a DURATION-1 vizsgálat arról számolt be, hogy kétéves kezelés után az exenatid QW-vel kezelt betegek 66% -a tapasztalt súlycsökkenést, és 61% -uk csökkent HbA1c és testtömeg-csökkenést. 5.

A liraglutid hatásos hosszú távú fogyás esetén

A SCALE tanulmány (Satiety and Clinical Adiposity - Liraglutide Evidence in Non-Diabetic and Diabetic Subjects) a liraglutid súlycsökkenési hatékonyságát vizsgálta egy különösen elhízott populációban. A SCALE betegek kiindulási BMI-je átlagosan 38 kg/m 2 volt, míg a SCALE-betegek kb. Egyharmadának BMI-je meghaladta a 40 kg/m 2 -et. A SCALE vizsgálat két szakaszból állt. Az első periódus egy 4–12 hetes „befutás” volt, amelyben 5% -os súlycsökkenést értek el alacsony kalóriatartalmú étrenddel (1200-1600 kalória/nap) minden alany számára. A randomizálás placebóba vagy liraglutiddal végzett aktív kezelésbe következett (az adagokat heti 3 mg-os utolsó dózisra titrálták). Míg a cukorbetegség szokásos kezelési dózisa 1,8 mg, a terápián felüli 3 mg-os adag nagyobb hatékonyságot mutat a fogyás szempontjából. 6.

Az átlagos súlycsökkenés az első fázisban (a befutási időszakban) stabil 6% -os veszteség maradt a kiindulási súlyhoz képest. A liraglutidos betegek 81 százaléka, míg a placebo betegek 49% -a tartotta fenn ezt a súlycsökkenést 56 héten át. Ezenkívül a liraglutiddal végzett kezelés legalább 5% -os további súlycsökkenés további előnyét mutatta (az átlagos további veszteség 6,1% volt). A liraglutiddal kezelt betegek nagyjából fele mellékhatásként hányingert jelentett; ez a kezelés első néhány hete után rendeződött. 7

A liraglutid nagyobb súlycsökkenési eredményeket mutat, mint az orlisztát; csökkenti a vérnyomást

Egy másik kétéves, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban a cukorbetegek súlycsökkentésére szolgáló liraglutid szintén pozitív eredményeket mutatott. Ennek a 20 hetes tanulmánynak az eredményei, amelyet 2009-ben tettek közzé a Gerely, megállapította, hogy a liraglutid négy különböző dózisának (1,2 mg, 1,8 mg, 2,4 mg vagy 3,0 mg) egyikére randomizált betegek nagyobb súlycsökkenést szenvedtek a placebóhoz képest (o = 0,003 1,2 mg esetén, o 8.

Kedvezőbb hatások a HbA1c-re a liraglutiddal szemben az exenatiddal

Míg mind a GLP-1 agonisták, mind az exenatid és a liraglutid engedélyezettek a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében, egy fej-fej mellett végzett tanulmány, amely összehasonlította a kettőt, kedvezőbb eredményeket talált a liraglutiddal. A LEAD-6 vizsgálat nem mutatta be, hogy a heti egyszeri exenatid injekciók megegyeznének a liraglutid napi injekcióival a HbA1c csökkentésében a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél. A liraglutiddal kezelt betegeknél a HbA1c átlagosan 1,48% -os csökkenést, míg a heti egyszeri exenatiddal kezelt betegeknél a HbA1c átlagosan 1,26% -os csökkenését jelentették. Az exenatiddal kezelt betegek azonban ritkább hányingerről és hányásról számoltak be. 9.

A fokozott jóllakottság dózisfüggő hatás

A GLP-1 agonistákkal tapasztalt fokozott jóllakottság dózisfüggő hatás. Nagyobb dózisú GLP-1 agonista nagyobb hányingert és hányást okoz, ami a késleltetett gyomorürülés átmeneti hatásának tudható be. Noha azt gondolták, hogy az émelygés és a hányás nagyobb mennyisége hozzájárulhat a nagyobb súlycsökkenéshez, a liraglutiddal kezelt betegek post-hoc elemzése, akik legalább egy hányingert és hányást tapasztaltak, nem mutatott szignifikánsan nagyobb súlycsökkenést, mint azok a betegek, akik senki sem tapasztalt. 10.

Az oldható rost és a GLP-1 agonisták kombinálása növeli a fogyás eredményét

A GLP-1 agonisták egyedülálló gyógyszer tulajdonságai biztonságos és hatékony eszközt jelentenek mind a glükózszabályozáshoz, mind a fogyáshoz elhízott betegeknél. Ezek a szerek azonban nagyobb valószínűséggel hatékonyak azoknál az elhízott betegeknél, akik zsigeri zsírral rendelkeznek, és nagy az esélyük a cukorbetegség előrehaladására, szemben más típusú elhízással. 11 Futhermore, a GLP-1 agonista terápia és az élelmi rostok fokozott fogyasztásának kombinálása pozitív hatásokat mutatott a cukorbetegségben és a testsúlycsökkentésben, a vízoldható viszkózus rostok pedig jobb hatékonyságot mutatnak az oldhatatlan rostokhoz képest. Az oldható rost bevitele segít lassítani a gyomor ürülési idejét tömeges képző és szénhidrát-megkötő tulajdonságai miatt; kutatások azt mutatják, hogy a prekurzor, a proglucagon fokozott expressziója miatt emeli a GLP-1 szintjét is. 12,13