Spontán ketonuria és a cukorbetegség kockázata: 12 éves prospektív tanulmány

Absztrakt

Célok/hipotézis

A ketonok a perifériás szövetek takarékos üzemanyagának tekinthetők, de klinikai prognosztikai jelentőségük továbbra sem tisztázott. Nagy populációalapú megfigyelési tanulmányban vizsgáltuk a spontán éhomi ketonuria és az incidens diabétesz közötti összefüggést a metabolikus változók változásával összefüggésben.

Mód

8703, cukorbetegségtől mentes egyént elemeztünk a Koreai Genom és Epidemiológiai Tanulmányban, egy közösségi alapú 12 éves prospektív tanulmányban. A (z) (n = 195) vagy koplalás nélküli ketonuria 1: 4 arányú volt a hajlandósági pontszám alapján. Az incidens cukorbetegség az éhomi plazma-glükóz ≥7,0 mmol/l, a terhelés utáni 2 órás glükóz ≥11,1 mmol/l volt meghatározva kétéves OGTT-k esetén, vagy a glükózcsökkentő gyógyszerek jelenlegi alkalmazása. Cox regressziós modellek segítségével elemeztük a kiindulási ketonuria jelenlétével társuló cukorbetegség kialakulásának HR-ét.

Eredmények

12 év alatt a hajlam-pontszámnak megfelelő kohorsz 925 résztvevője közül 190-nél (20,5%) alakult ki cukorbetegség. A cukorbetegség előfordulási aránya szignifikánsan alacsonyabb volt a spontán ketonuriában szenvedőknél, mint a ketonuria nélküli betegeknél (HR 0,63; 95% CI 0,41, 0,97). Az eredmények gyakorlatilag azonosak voltak, amikor az éhező ketonuriában szenvedő résztvevőket összehasonlították az összes ketonuria nélküli résztvevővel (többváltozós kiigazítás után HR 0,66; 95% CI 0,45, 0,96). A követés során a kiindulási ketonuriában szenvedő résztvevők alacsonyabb terhelés utáni 1 és 2 óra glükózszintet és magasabb inzulinogén indexet tartottak az összehasonlítható kiindulási értékek ellenére.

Következtetések/értelmezés

A spontán éhomi ketonuria jelenléte a metabolikus változóktól függetlenül szignifikánsan összefüggött a cukorbetegség csökkent kockázatával. Eredményeink arra utalnak, hogy a spontán éhgyomri ketonuria potenciálisan megelőző szerepet játszhat a cukorbetegség kialakulásában.

Bevezetés

A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő embereknél sokféle metabolikus rendellenesség mutatkozik az inzulinrezisztencia, a hasnyálmirigy béta-sejtek diszfunkciója és a szisztémás gyulladás köré csoportosulva [1, 2]. Különösen az inzulin lipolízist gátló hatásával szembeni rezisztencia növeli a NEFA áramlását a zsírraktárakból az összes szövetbe. A májban a zsíros szubsztrátok felesleges szállítása és oxidációja stimulálja a ketogenezist [3], ezáltal korlátozva az étrend által kiváltott zsírmájkárosodást [4]. A ketonokat extrahepatikus szövetekbe szállítják, ahol az 1. és 2. monokarboxilát transzporterek felveszik és könnyen oxidálódnak. Kedvező energiájuk miatt a ketonok a szervek, köztük a szív, az agy és a vesék takarékos üzemanyagának tekinthetők [6,7,8].

A ketontestek, főleg a β-hidroxi-butirát (βHB), nagyobb koncentrációban keringenek cukorbetegeknél, a fokozott lipolízis és az egész test zsír oxidációjának metabolikus jeleként [9]. Az éhomi βHB-szint azonban rendkívüli körülmények (ritkán koplalva, kísérő ketogén étrend vagy energia korlátozás, inzulin kihagyás stb.) Kivételével ritkán haladja meg az 1 mmol/l-t. Nem cukorbeteg koreai egyéneknél az éhomi ketonuriában szenvedőknél alacsonyabb az elhízás és a metabolikus szindróma előfordulási gyakorisága, mint a ketonuria nélküli betegeknél [10]. Az enyhe ketózis klinikai és prognosztikai jelentősége azonban, amelyet a ketonuria kimutatása tükröz, még mindig bizonytalan. Tekintettel a szérum ketontestekben bekövetkező szerény növekedés potenciálisan előnyös szerepére az energia-anyagcserében és a jelátvitelben [11], nagy populációalapú, 12 éves longitudinális vizsgálatban vizsgáltuk a spontán éhomi ketonuria jelenléte és a cukorbetegség kialakulása közötti kapcsolatot.

Mód

Vizsgálati populáció

A vizsgált populáció a Koreai Betegségmegelőzési és Megelőzési Központ által 2001-ben indított prospektív, közösségi alapú felmérés (Korea Genome and Epidemiology Study, KoGES) résztvevőit foglalta magában. A KoGES 10 030 résztvevőt vett fel, 40–69 évesek, és kétévente elvégzett egészségügyi vizsgálatok eredményeit, valamint a személyes és családi kórtörténet, a dohányzás és az alkoholfogyasztás, valamint a testmozgási szokások kérdéseit tartalmazza. Jelen elemzéshez kizártuk a jelenlegi szteroidhasználókat (n = 15), korábban diagnosztizált cukorbetegségben szenvedők, valamint bármilyen orális hipoglikémiás szert vagy inzulint szedők (n = 682), akiknél a 75 g-os OGTT eredmények hiányoztak (n = 45), és olyan embereknél, akiknek a plazma glükózkoncentrációja ≥7,0 mmol/l egy éjszakai böjt után vagy ≥11,1 mmol/l 2 óra múlva glükóz bevétele után (n = 553) (elektronikus kiegészítő anyag [ESM] 1. ábra). A fennmaradó 8735 személy közül 31-et, akiknek hiányoztak a vizelet ketonjai, és egyet 3+ ketonuria tesztcsíkkal rendelkező eredményekkel - akiknek fiziológiai állapota rendellenes lehetett - szintén kizárták, így 8703 személy adatai maradtak elemzésre.

Ezenkívül a vizelet ketonjainak és a szérum βHB szintjének kapcsolatának feltárására retrospektíven gyűjtöttük a vizeletvizsgálati adatokat és a szérum βHB szinteket 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő egyénektől, akiket nátrium – glükóz kotranszporter 2 (SGLT2) inhibitorokkal kezeltek (n = 441) a Severance Kórházban, a szöuli egyetemhez tartozó tercier kórházban, a KoGES adatbázisban a szérum βHB-adatok hiánya miatt. Valamennyi résztvevő megalapozott beleegyezést adott, és a vizsgálati protokollt a koreai Betegségmegelőzési és Megelőzési Központ és a Severance Kórház Intézményi Felülvizsgálati Testülete (IRB 4-2017-0287) jóváhagyta a Helsinki Nyilatkozattal összhangban.

Adatok és mérések

Eredmények

A résztvevők klinikai és laboratóriumi jellemzői a kiinduláskor

A ketonuria és az esetleges cukorbetegség összefüggése

Tizenkét éves cukorbetegség nélküli túlélés a kiindulási ketonuria szerint; o = 0,024 logrank teszttel