Súlycsökkenés fej- és nyakrákos betegeknél a hagyományos és gyorsított sugárkezelés alatt és után

Sandra Ottosson

1 Klinikai Tudományok Otorinolaryngology Tanszék, Umeå Egyetem, Umeå, Svédország

Björn Zackrisson

2 Sugártudományi Tanszék, Onkológia, Umeå Egyetem, Umeå, Svédország

Elisabeth Kjellén

3 Klinikai Tudományok Tanszék, Lund Egyetem és Skåne Egyetemi Kórház, Svédország

Per Nilsson

3 Klinikai Tudományok Tanszék, Lund Egyetem és Skåne Egyetemi Kórház, Svédország

Göran Laurell

1 Klinikai Tudományok Otorinolaryngology Tanszék, Umeå Egyetem, Umeå, Svédország

Absztrakt

Háttér

A súlyvesztés gyakori a fej és a nyak laphámsejtes karcinómájában (SCCHN) szenvedő betegek körében, és elsősorban a daganattal és a kezeléssel összefüggő tényezőknek köszönhető. Jelen tanulmány célja a súlycsökkenés értékelése SCCHN-ben szenvedő betegeknél, akik két különböző sugárterápiás (RT) ütemezésen esnek át.

Anyag és módszerek

A táplálkozási adatokat elemezték az ARTSCAN vizsgálatból, egy kontrollált randomizált prospektív svéd multicentrikus vizsgálatból, amelynek célja a hagyományos frakcionálás (napi 2,0 Gy, 7 hét alatt összesen 68 Gy) és a gyorsított frakcionálás (1,1 + 2,0 Gy naponta, összesen 68) összehasonlítása volt. Gy 4,5 hét alatt). Hétszázötven beteget randomizáltak és 712 beteget követtek az RT kezdetétől a jelen táplálkozási vizsgálatban.

Eredmények

A betegek súlycsökkenése 11,3% (± 8,6%) volt az akut fázisban (az RT kezdete legfeljebb öt hónappal az RT leállítása után). A két RT frakcionálási séma között nem tapasztaltunk különbséget a súlycsökkenésben (p = 0,839). Három tényező volt szignifikánsan prediktív az akut fázis alatti súlycsökkenés szempontjából, azaz a tumor helye, a túlsúly/elhízás vagy a tubusos táplálás hiánya az RT kezdetén. Ezenkívül a súlycsökkenés legalacsonyabb pontja az RT leállítása után öt hónappal következett be.

Következtetés

A jelen tanulmány eredményei nem mutattak különbséget a súlycsökkenésben a két RT frakcionálási ütemterv között, és rámutattak arra is, hogy a súlycsökkenés az SCCHN-ben multifaktoriális probléma. Ezenkívül a fogyás legalacsonyabb szintje a kezelés befejezését követő öt hónapban következett be, ami intenzívebb táplálkozási beavatkozásokat igényel a kezelés utáni időszakban.

Jól ismert, hogy a fej és a nyak laphámsejtes karcinómájában (SCCHN) szenvedő betegek olyan csoportot képviselnek, amely a kezelés alatt és után táplálkozási zavarokban szenved [1]. Bár nemzetközileg nem létezik az alultápláltság általánosan használt definíciója, az alultápláltság jelentett előfordulása az SCCHN-ben 20–67% között változhat [2]. A fogyás a legfontosabb paraméter, amelyet a táplálkozási állapot leírására használnak a klinikai gyakorlatban [2,3], különösen a BMI-vel és az étkezési problémákkal kapcsolatos információkkal együtt [4].

A betegség következtében fellépő akaratlan fogyás oka elsősorban a zsírmentes tömeg csökkenése [5], és az SCCHN kezelése során tapasztalt súlyvesztésnek számos különböző magyarázata lehet [1,6,7]. Maga a tumor akadályozhatja a bolus átjutását, ezáltal nyelési problémákat okozva [1,8]. Az anyagcsere változásai befolyásolhatják a beteg étvágyát és erejét [1]. A kezelési területen szövetkárosodás következtében fellépő akut és késői toxicitás közvetlen hatással lehet az étkezési képességre [1,6]. Az SCCHN-ben szenvedő betegek táplálkozási károsodásának felügyeletére és kezelésére vonatkozó stratégiák heterogének, és nem állapítottak meg „aranyszínvonalat”. Az optimális táplálkozási stratégiák ismeretei hiányosak, és a prediktív tényezők és a fogyás közötti kapcsolat nem teljesen ismert.

A radioterápia (RT) önmagában vagy műtéttel és/vagy rákellenes gyógyszerekkel kombinálva az SCCHN kezelésének fő támasza [6,9]. A hagyományosan frakcionált RT napi 1,8–2,0 Gy abszorbeált dózisból áll, a hét öt napján leadva, összesen 68–70 Gy dózisig. A daganatos sejtek gyors proliferációjára vonatkozó elméletek miatt érdeklődés mutatkozik az általános kezelési idő lerövidítése iránt, vagyis a napi magasabb abszorbeált dózis leadása (két részre osztva), ami rövidebb teljes kezelési időt eredményez. Az ARTSCAN vizsgálatot, egy kontrollált randomizált svéd multicentrikus vizsgálatot végeztek azzal a céllal, hogy összehasonlítsák a hagyományos frakcionálást (CF) a gyorsított frakcionálással (AF) és a kezelés hatását az eredményre, az általános túlélésre és az életminőségre. A tanulmány kétéves eredményei nem mutattak szignifikáns különbségeket a két kezelési ütemterv között a lokális-regionális kontroll, az ok-specifikus túlélés és a teljes túlélés tekintetében [10]. Jelen tanulmányban az ARTSCAN vizsgálat adatait használták a súlycsökkenés és a kapcsolódó impakt faktorok vizsgálatára CF-ben vagy AF-ben szenvedő betegeknél. A jelen tanulmány fő célkitűzései a fogyás időbeli elemzése voltak, a két RT ütemtervre összpontosítva, valamint az RT alatti és utáni súlycsökkenés egyéb klinikai tényezőinek feltárása.

Anyag és módszerek

Betegek

1998 novembere és 2006 júniusa között 750 beteget szájüreg, oropharynx, hypopharynx vagy gége M0 SCCHN-jével (a glottikus T1-2, N0 kivételével) randomizáltak, hogy CF-t kapjanak (2,0 Gy/nap, összesen 68 Gy hét hét alatt). vagy AF (1,1 Gy + 2,0 Gy/nap, összesen 68 Gy 4,5 hét alatt) egyetlen modalitásként vagy preoperatív RT-ként. Korábbi rosszindulatú betegség a fej és a nyak régiójában, 18 év alatti életkor, képtelenség megérteni a kezeléssel, a várható nem megfelelőséggel és a kemoterápiával kapcsolatos információkat közel három hónappal a randomizálás előtt, kizárva a betegeket a vizsgálatban való részvételből. Tizenhét beteg nem volt alkalmas értékelésre, ezért 733 beteg adatai álltak rendelkezésre az ARTSCAN vizsgálatban. A tanulmányt az egyes résztvevő központok etikai bizottsága jóváhagyta, és minden résztvevő írásos hozzájárulást kapott a részvételhez. Összesen 12 kezelési központ vett részt a vizsgálatban, országos szinten. Az ARTSCAN tanulmány minőségbiztosítási programját máshol írják le [11]. Az alkalmazott RT-technikákról és az alkalmazott dózisfrakcionálási ütemtervekről további információkat lásd Zackrisson és mtsai. [10].

Adatgyűjtés

A klinikai értékeléseket az RT minden hetében, az RT megszűnését követő 4–6. Héten, öt hónapon, majd ezt követően három havonta, legfeljebb két évig végezték el. Ezen időpont után a betegeket félévente legfeljebb öt évig követték nyomon.

Táplálkozási adatok

A kezelés előtti súlyt és az RT befejezését követő öt hónapos súlyt (itt akut fázisnak nevezzük) használtuk a relatív százalékos súlycsökkenés kiszámításához. Azoknál a betegeknél, akiknél a súlyadatok regisztrálva voltak az RT kezdetén, az RT 3. hetén, 4–6 héttel az RT megszűnése után, valamint öt és 11 hónappal az RT megszűnése után, az időbeli súlyváltozás szemléltetésére szolgáltak.

Az akut fázis alatti fogyás jellemzői

Többszörös lineáris regressziós analízist alkalmaztunk az egyváltozós elemzésből származó szignifikáns változók modelljének elkészítéséhez, hogy megjósoljuk a súlyvesztést az akut fázis során (n = 230). Az akut fázis alatti fogyást használtuk függő változóként (numerikus). Hét független változót alkalmaztak a modellben: a modell 2 éves korcsoportja mind a hét független változót magában foglaló 27,8% volt (p I. ábra). Az ábra gyors fogyást mutat az RT alatt, amely az RT után is folytatódik, a súlycsökkenés legalacsonyabb értékével az RT megszűnése után öt hónappal. A betegek ugyanazon alcsoportjának elemzésekor az átlagos testsúly (kg) az idők során jelentősen megváltozott (p Chasen MR, Bhargava R. A fej- és nyakrákos betegek táplálkozási kompromisszumához hozzájáruló tényezők leíró áttekintése. Support Care Cancer. 2009; 17: 1345–51. [PubMed] [Google Tudós]