Súlycsökkentés a jobb vizuális eredmény érdekében idiopátiás koponyaűri magas vérnyomás esetén


vizuális

Igény szerinti szolgáltatások

Folyóirat

  • SciELO Analytics
  • Google Tudós H5M5 ()

Cikk

  • szöveg új oldal (béta)
  • Angol (pdf)
  • Cikk xml formátumban
  • Hogyan lehet idézni ezt a cikket
  • SciELO Analytics
  • Automatikus fordítás

Mutatók

  • Idézi SciELO
  • Hozzáférési statisztikák

Kapcsolódó linkek

  • Idézi a Google
  • Hasonlóak a SciELO-ban
  • Hasonlóak a Google-ban

Ossza meg

Arquivos Brasileiros de Oftalmologia

Nyomtatott verzió ISSN 0004-2749 On-line verzió ISSN 1678-2925

Arq. Bras. Oftalmol. vol.81 no.1 São Paulo jan./febr. 2018

http://dx.doi.org/10.5935/0004-2749.20180006

Súlycsökkentés a jobb vizuális eredmény érdekében idiopátiás koponyaűri magas vérnyomás esetén

Redução de peso para a melhora do resultado visual na hipertensão intracraniana idiopática

Mehmet Resit Isik 1

1 Izmir Atatürk Oktatási és Kutatási Kórház, Törökország.

A súlycsökkenés és a vizuális eredmény közötti összefüggés értékelése túlsúlyos, idiopátiás intrakraniális hipertóniában szenvedő betegeknél.

Harminckilenc újonnan diagnosztizált, túlsúlyos (testtömeg-index> 25 kg/m 2) idiopátiás koponyaűri magas vérnyomásban szenvedő beteget vizsgáltak retrospektíven. Valamennyi beteget acetazolamiddal kezeltek, és súlycsökkentő programot is ajánlottak. A betegeket e súlycsökkentő programnak való megfelelésük szerint az étrend-siker (1. csoport) és az étrend-kudarc csoportokba (2. csoport) csoportosítottuk. A testtömeg-indexet, a papillémát, a látásélességet és a perimetrikus átlageltérést összehasonlítottuk a 6 hónapos vizsgálati időszak végén.

Az 1. és 2. csoport nem különbözött az alapvonal átlagos testtömegindexétől (32,63 ± 5,61, 32,35 ± 5,06 kg/m 2), a látásélességtől (0,080 ± 0,13, 0,130 ± 0,24 logMAR), a perimetrikus átlageltéréstől (-9,978 ± 0,68, -12,86 ± 8,91), illetve papilléma-fokozat (2,94 ± 0,22, 2,90 ± 0,30), ill. (P> 0,05). A 6 hónapos követés során az 1. csoportba tartozó betegek, akik megfeleltek mind az orvosi, mind a diétás terápiának, szignifikánsan javultak minden paraméterben, ideértve a testtömeg-indexet (p 25 kg/m 2) is, foram estudados retrospectivamente. Todos os pacientes foram submetidos a tratamento médico com acetazolamida e Receberam um program para redução de peso. Os pacientes foram osztályozás acordo com o cumprimento do program de redução de peso em: sucesso da dieta (Grupo 1) e falha da dieta (Grupo 2). Os índices de massa tizedes, papiledema, acuidade visual e desvios médios perimétricos foram Compareados no final de 6 meses.

Os grupos não apresentaram diferenças em relação às médias da linha de base de índice de massa corporal (32,63 ± 5,61/32,35 ± 5,06 kg/m 2), acuidade visual (0,080 ± 0,13/0,130 ± 0,24 logMAR), desvios médios perimétricos (-9,978 ± 0,68/-12,86 ± 8,91) e níveis de papiledema (2,94 ± 0,22/2,90 ± 0,30) (p > 0,05). Durante o período de acompanhamento de 6 meses, os pacientes do grupo 1, que obedeceram as terapias médicas e dietéticas, melhoraram sigativamente em todos os parâmetros, incluindo o índice de massa corporal (p (1 - 6). Ezenkívül a a súlycsökkentés az elhízás módosítása és az IIH kezelése érdekében megerősítést nyert (5, 7–10). Ebben a tanulmányban a túlsúlyos vagy elhízott újonnan diagnosztizált és orvosilag kezelt IIH kohorszban a súlycsökkenés vizuális eredményre történő értékelését tűztük ki célul.

Ez a tanulmány az Orvosi Világszövetség helsinki nyilatkozatának tételeit követte, és a vizsgálati protokollt az intézmény etikai bizottsága jóváhagyta. Ez egy IIH kohorsz retrospektív, nem intervenciós keresztmetszeti vizsgálata, amelyet az elmúlt 5 évben értékeltek. Ebből a csoportból harminckilenc beteg teljesítette a következő felvételi feltételeket:

Az IIH diagnózisa a módosított Dandy-kritériumok szerint (11, 12)

A kezdeti testtömeg-index (BMI) meghaladja a 25 kg/m 2 -et

Az IIH kezelése a súlycsökkentésre és az acetazolamid (napi 500-2000 mg) vagy az acetazolamid alkalmazására korlátozódik, minimum 6 hónapos vizsgálati időszak alatt

Csak egy ágyéki szúrás történt, elsősorban az IIH diagnosztizálásához

A látásélességet (VA) minden látogatás alkalmával Snellen diagram segítségével értékeltük, standard megvilágítás mellett

Megbízható látómezők (VF), amelyeket minden látogatás során Humphrey VF analizátorral kapunk

A Frisén (13) besorolás alapján osztályozott papillémák (hiányzik: 0 fokozat, enyhe: 1 fokozat, közepes: 2 fokozat és jelzett: 3 fokozat)

Az első vizsgálat során és a vizsgálati időszak alatt kapott súlymérések

Magas ICP-vel társított gyógyszerek nem használhatók

A fogyókúrához a dietetikushoz utalják

A klinikai adatokat elvonták a betegek orvosi nyilvántartásából. BMI-t használtak az elhízás monitorozására. A papilléma, a VA és a perimetrikus átlageltérés (PMD) voltak a fő eredménymérő tényezők mindegyik beteg számára a diagnózisukat követő első 6 hónapban. Az adatokat minden beteg esetében kiértékelték a diagnózisuk után 6 hónapig. Ha a páciensnek a tanulmányi időszak alatt a progresszív látásvesztés miatt cerebrospinalis folyadékelterelésen esett át, akkor csak a műtéti beavatkozás előtti adatokat használták fel. Az elemzés során a legrosszabb szem VA, PMD és papilledema fokozatú értékeit használtuk. A VA pontszámokat elemzés céljából a megfelelő logMAR (a felbontás minimális szögének logaritmusa) ekvivalensekké konvertáltuk. Az elhízás szintjét a BMI határozta meg, amelyet a tömeg (kg) és a magasság négyzetének (m) osztva számítottak ki. A túlsúlyt úgy határozták meg, hogy a BMI> 25 kg/m 2, az elhízást pedig> 30 kg/m 2. Az elhízás soros méréseinek elemzését az első és a hatodik hónap közötti időbeli változásra végeztük.

A statisztikai elemzéseket az SPSS for Windows 15-ös verziójával (SPSS, Inc., Chicago, IL) végeztük. Az összes adatot átlag ± standard deviációként (SD) adtuk meg. A csoportok alapváltozóinak állandó változóit a független minták t-próbájával hasonlítottuk össze, miután Levene-teszt segítségével teszteltük a csoportok varianciájának egyenlőségét. A kategorikus változókat a chi-négyzet teszt segítségével hasonlítottuk össze. A párosított minták t-tesztjét használtuk a vizsgálati paraméterek kiindulási és végső értékeinek összehasonlítására. A 0,05 alatti p értékű különbségeket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük.

Harminckilenc beteget vizsgáltak retrospektíven, akik megfeleltek a felvételi kritériumoknak. Mindegyikük túlsúlyos volt vagy elhízott a diagnózis felállításakor. Kétoldalú papillémát (tartomány: 0-3 fokozat) 37 betegnél találtak. Az egyik betegnél egyoldalú lemez ödéma volt, a másik lemez normálisnak tűnt, a fennmaradó páciensnél az egyik oldalon optikai atrófia, a másik oldalon optikai lemez ödéma volt a diagnózis idején.

Az 1. csoportba 19 olyan beteget vontak be, akik betartották a diétaterápiát és legalább 6% -kal (4,32 ± 2,69) csökkentették BMI-jüket dietetikus irányításával. A 2. csoportba 20 olyan beteg került, akik nem teljesítették a diétaterápiát; ennek ellenére kisebb BMI-változásokat mutattak (-0,16 ± 1,46) a vizsgálati periódus alatt. A két csoport kiindulási paramétereit az 1. táblázat mutatja. A csoportok átlagos életkor és nem szerinti megoszlás tekintetében hasonlóak voltak, és a csoportok kezdeti BMI, VA, PMD és papilléma osztályai nem különböztek szignifikánsan.

1. táblázat A két vizsgálati csoport kiindulási paraméterei

Csoport paraméterek 1. csoport 2. csoport o N = 19 N = 20
Kor, évek 36,571 ± 0,47 39,651 ± 01,68 0,394
Nem (F/M) 18/1 18/2 1.000
BMI, kg/m 2 32,635 ± 00,61 032,355 ± 00,06 0,870
ICP, mmH20 322,10 ± 80,10 345,900 ± 83,99 0,372
VA, logMAR
(Snellen-frakciók)		 0,08 ± 0,13 (20/25) 0,13 ± 0,24 (20/25) 0,470
PMD, dB -9,97 ± 8,68 -12,86 ± 8,91 0,311
Papilledema fokozat (0-3) 2,94 ± 0,22 -12,90 ± 0,30 0,591

Az adatokat átlag ± SD-ként adjuk meg, hacsak másként nem jelezzük. BMI = testtömeg-index; ICP = koponyaűri nyomás; VA = látásélesség; PMD = perimetrikus átlag eltérés.

A 6 hónapos követési időszak alatt az 1. csoportba tartozó betegek, akik megfeleltek mind az orvosi, mind a diétás terápiának, minden paraméterben szignifikánsan javultak (2. táblázat). Az átlagos BMI 32,63 ± 5,61-ről 28,34 ± 5,27 kg/m 2 -re csökkent (p 2. táblázat A két csoport eredménymérése a terápia megkezdése utáni hatodik hónapban

Eredménymérők 1. csoport 2. csoport N = 19 N = 20 Alapszintű végső P Alapszintű végső P
BMI (kg/m 2) 32,630 ± 5,61 -28,340 ± 5,27 0,000 32,35 ± 5,06 32,61 ± 4,92 0,430
VA (logMAR) -0,084 ± 0,13 0-0,042 ± 0,10 0,001 0,13 ± 0,24 0,18 ± 0,27 0,047
PMD (dB) -9,970 ± 8,68 0-4,480 ± 4,10 0,016 -12,86 ± 8,91 -11,04 ± 7,19 0,185
Papilledema fokozat -2,940 ± 0,22 -00,100 ± 0,45 0,000 2,90 ± 0,30 0,95 ± 1,27 0,000

Az adatokat átlag ± SD-ként adjuk meg, hacsak másként nem jelezzük. BMI = testtömeg-index; VA = végső látásélesség; PMD = perimetrikus átlag eltérés.

1. ábra A két csoport kiindulási és végső átlagos testtömeg-mutatói (kg/m 2). A hibasávok a szokásos hibákat jelzik. Az 1. csoportba tartozó betegek, akik betartották a diétaterápiát, jelentősen csökkentették az átlagos testtömeg-indexüket, míg a 2. csoportba tartozó betegek nem (p értékek, párosított minták t-teszt).

2. ábra A két csoport kiindulási és végső látásélessége (logMAR). A hibasávok a szokásos hibákat jelzik. Az 1. csoportba tartozó betegek, akik betartották a diétaterápiát, jelentős javulást értek el átlagos látásélességükben; másrészt a 2. csoportba tartozó betegeknél jelentősen romlott az átlagos látásélesség (p értékek, párosított minták t-teszt).

3. ábra A két csoport kiindulási és végső perimetriai átlageltérései (dB). A hibasávok a szokásos hibákat jelzik. Az 1. csoportba tartozó betegek, akik betartották a diétaterápiát, szignifikáns javulást értek el a perimetrikus átlageltérésükben, míg a 2. csoportba tartozó betegek nem (p értékek, párosított minták t teszt).

A korábbi vizsgálatokkal (8, 17) ellentétben a diéta-siker csoportban a kezelés során a VF és a VA érezhető javulása volt kimutatható, mivel a kiindulási VA és VF rosszabb volt. Másrészt az étrend-kudarc csoportba tartozó betegek nem mutattak figyelemre méltó változást a PMD-ben; emellett néhányuk logMAR-élességük romlása a tartós papillema miatt következett be. Habár a papilléma fokozatai mind az étrend-sikeresség, mind az étrend-kudarc csoportokban szignifikánsan javultak, a diéta-kudarc csoportban gyakoribb volt az optikai korong sápadtságának egyidejű kialakulása.

Korábbi jelentések szerint az elhízás az IIH hosszabb perzisztenciájának kockázati tényezője (18, 19). Wong és mtsai. (20) összefüggést mutatott a súlycsökkenés és a szisztémás kezelés abbahagyása között, de csak 24 hónapos követés után. Vizsgálati időszakunk nem volt elég hosszú ahhoz, hogy elemezzük az elhízás hatását a betegség fennmaradására; potenciálisan abbahagyhatnánk az orvosi kezelést azoknál a betegeknél, akik 6% -os súlycsökkenést, teljes papillémafeloldást és stabil VF-t értek el.

Ennek a tanulmánynak számos korlátja van. Vizsgálatunk retrospektív jellege szelekciós torzítást eredményezhetett. Bár a regisztrált súlyváltozások révén objektíven ellenőrizni lehetett a betegek diétás terápiának való megfelelését, kizárólag a betegek szubjektív megállapításaira kellett támaszkodnunk az orvosi kezelésnek való megfelelésükről. Azok a betegek, akik betartották a diétaterápiát, szintén jobban megfeleltek az orvosi kezelésnek, míg azok, akik nem tartották be a diétaterápiát, nem biztos, hogy megfeleltek az orvosi terápiának; ez lehet az oka a rosszabb kimenetelnek az étrend-kudarc csoportban. A VF tesztelése mint fő eredménymérő egy másik korlátozás volt a vizsgálatban. Noha a VF-teszt a legjobb módja az IIH-betegek vizuális funkciójának követésére, szubjektív teszt és magas szintű együttműködést igényel. A IIH-s betegek 21% -ában és összességében a VF-vizsgálatok 2,7% -ában számoltak be teljesítményhiányról (21). A probléma minimalizálása érdekében megismételtük a teszteket, ha a megbízhatósági indexek (rögzítési veszteségek, hamis negatívok és hamis pozitívok) nem voltak elfogadhatók, vagy ha az előzőhöz képest jelentős romlást észleltek.

Összefoglalva, a jelen tanulmány eredményei megerősítik, hogy az orvosi kezeléssel kombinált súlycsökkenés a VA, a VF és a papilléma jelentősen jobb javulásával jár IIH betegeknél. Ösztönözni kell a hatékony diéta program betartását túlsúlyos IIH betegeknél.

Finanszírozás: Ehhez a tanulmányhoz nem állt rendelkezésre konkrét pénzügyi támogatás.

A következő kutatási etikai bizottság jóváhagyta: Izmir Katip Çelebi Egyetem (# 75/2014).