A súlygal összefüggő egészségügyi kockázatok értékelése 38 éves elhízott nőnél

Az elhízás összetett, krónikus állapot és világszerte vezető közegészségügyi probléma. 1 1999 és 2010 között a betegség prevalenciája nőtt mind a férfiak, mind a nők körében, az amerikai felnőttek 35,7% -át azonosították elhízottnak (azaz testtömeg-indexük [BMI]> 30 kg/m 2). 2,3 A túlsúly és az elhízás különösen az alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű egyének, az afroamerikaiak és a középkorú (40-59 éves) emberek körében jellemző. 4 2008-ban az elhízással járó orvosi költségek az Egyesült Államokban 147 milliárd dollárt tettek ki; egy elhízott egyén orvosi költségei 1429 dollárral voltak magasabbak, mint egy normál testsúlyú emberé. 4

2013 júniusában az Amerikai Orvosi Szövetség az elhízást betegségnek minősítette, amint azt az Amerikai Klinikai Endokrinológusok Egyesülete korábban javasolta. 3,5 Az elhízáshoz kapcsolódó hosszú távú szövődmények sokasága aláhúzza annak szükségességét, hogy az egészségügyi szolgáltatók krónikus betegségnek tekintsék azt, és megértsék szerepüket a megelőzésben, a diagnózisban és a kezelésben a kapcsolódó morbiditás és mortalitás csökkentése érdekében. 6.

Bevezetés a betegbe

Az elhízás diagnosztizálása - elég-e a BMI?

Az elhízás növekvő gyakorisága miatt a rutinszűrés és a pontos diagnózis kritikus első lépések a sikeres kezelés felé. 6 Valójában az Egyesült Államok Preventive Services Task Force (USPSTF) azt javasolja, hogy a klinikusok az összes felnőttet megvizsgálják az elhízás szempontjából. 7 A BMI (kg/m 2) meghatározása biztonságos, kényelmes, nem invazív és olcsó módszer a testzsír meghatározására, és ez az eszköz, amelyet a klinikai gyakorlatban leggyakrabban alkalmaznak. 6,8 Sajnos az elhízás szűrésének aránya az Egyesült Államokban alacsonyabb, mint az optimális. 6 Amerikai felnőttek több mint 800 millió járóbeteg-látogatásának adatainak áttekintése során megállapították, hogy mind a testmagasságot, mind a testsúlyt (a BMI kiszámításához használták) az összes látogatásnak csak 41% -ánál és a megelőző ellátások 51% -ánál regisztrálták. 6 Az összes látogatás kevesebb, mint 40% -át olyan betegek végezték, akiknek BMI-je> 30 kg/m 2 volt, és csak a betegek 30% -ánál diagnosztizálták az elhízást. 6.

Bár a BMI a testzsír hasznos mértéke, jelentősen alulbecsülheti az elhízást és hozzájárulhat a sikertelen kezeléshez. 9 A BMI figyelmen kívül hagyja az adipozitáshoz hozzájáruló fontos tényezőket, ideértve a testösszetétel és a testzsír-eloszlás különbségeit, valamint a BMI és a testzsír közötti nemspecifikus különbségeket, amelyek a nőknél az életkor előrehaladtával növekvő sovány izomtömeg és csontvesztéshez kapcsolódnak. 10 Fontos megjegyezni azt is, hogy a BMI-vel összefüggő betegség kockázata az etnikai alcsoportok, például afroamerikaiak és ázsiaiak között változik. 8 Ezzel szemben a derék kerülete korrelál a hasi zsír mennyiségével, amely az elhízással összefüggő betegség kockázatának független előrejelzője. 8 Kombinációban a BMI és a derék kerülete általános értékelést adhat a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM), a magas vérnyomás és a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) 8, valamint a metabolikus szindróma kockázatáról. 12.

Diagnosztikai szempontok

Judy 40 kg/m 2 BMI-je az elhízás III. 8 A derék kerülete 37 hüvelyk. Valójában Judy 6,9% -os HbA1C és 130 mg/dl FBG megfelel az American Diabetes Association (ADA) T2DM diagnózisának; BP-je (142/85 Hgmm) kielégíti a magas vérnyomás diagnózisát; diszlipidémiás az emelkedett trigliceridszint (175 mg/dl) miatt. 11,12 Összességében megnövekedett derék kerülete, hiperglikémia, magas vérnyomás és hipertrigliceridémia azt jelzi, hogy a metabolikus szindróma öt metabolikus rizikófaktorából négy van (1. táblázat). 12 Megállapításra került, hogy Judy rendkívül nagy kockázatot jelent a kardiometabolikus betegség szempontjából (2. táblázat).