SVÁJC: A JOGI REFORM NYITJA AZ TÁPLÁLKOZÁSI KIEGÉSZÍTŐK PIACÁT

2017 májusában az élelmiszerekre vonatkozó új svájci jogi szabályozás lépett életbe, összhangban az Európai Unióban (EU) alkalmazandó élelmiszer-előírásokkal. Ennek eredményeként a vállalatoknak végre lehetőségük van étrend-kiegészítők forgalmazására Svájcban anélkül, hogy drasztikus változtatásokat kellene végrehajtaniuk termékeiken, és át kellene menniük a terhes engedélyezési eljárásokon. Valójában az étrend-kiegészítőkre vonatkozó bejelentési kötelezettség hiánya miatt Svájc az egyik legkedvezőbb ország Európában. Ennek ellenére a svájci szabványok tartalmaznak néhány sajátosságot, amelyeket szem előtt kell tartani a piacra lépéskor.

Svájc nem tagja az EU-nak, és fenntartja saját élelmiszer-normáit. Eddig Svájc az úgynevezett „pozitív elvet” alkalmazta, amely szerint minden olyan élelmiszer vagy élelmiszer-összetevő, amelyet nem kifejezetten engedélyeztek a svájci szabványok szerint, kifejezett forgalomba hozatal előtti engedélyt igényelt, amely eljárás hónapokat vehet igénybe. Ez a korlát különösen az innovatív termékeket érintette, amelyek nem hagyományos összetevőket tartalmaznak, amelyek között számos étrend-kiegészítő található.

Az élelmiszerekre vonatkozó új szabályok célja, hogy megkönnyítsék az EU tagállamaiból származó élelmiszeripari termékek Svájcba történő bejutását és fordítva. Az EU példáját követve elhagyták a „pozitív elvet”. Ehelyett az élelmiszereket és az élelmiszer-összetevőket szabadon lehet használni, kivéve, ha azokat a svájci előírások tiltják vagy korlátozzák. A gyakorlatban ez az összetevők használatának jelentős liberalizálását jelenti. Ennek ellenére be kell tartani a vitaminok és ásványi anyagok maximális szintjét, bizonyos növények és egyéb anyagok kifejezett tiltását. Tilos továbbá olyan élelmiszerek értékesítése, amelyek nem biztonságosak, gyógyhatásúak vagy új élelmiszerek.

Fontos változás a felülvizsgált étrend-kiegészítőkről szóló rendeletben, hogy az étrend-kiegészítőket élelmiszer-besorolásnak tekinti, ami azt jelenti, hogy az általános táplálék-előírásokat értelemszerűen alkalmazni kell az étrend-kiegészítőkre. Ide tartoznak az élelmiszerek címkézéséről és az állításokról, valamint az élelmiszer-adalékanyagok használatáról szóló rendeletek, amelyeket szintén felülvizsgáltak, és amelyek szinte teljes mértékben összhangban vannak európai társaikkal.

Ez a logika ugyanúgy vonatkozik az új élelmiszerekre, amelyek olyan élelmiszerek vagy élelmiszer-összetevők, amelyeket 1997. május 15. előtt nem fogyasztottak el elegendő mértékben. Svájcban és az EU-ban egyaránt felhasználásuk alapja a forgalomba hozatalt megelőző jóváhagyás, amely alapos biztonsági értékelést tartalmaz. Figyelembe véve az egyedi anyagok innovatív étrend-kiegészítőkben való felhasználását, ez jelentős bürokráciát jelent azok marketing potenciáljában. Az új rendszer értelmében Svájc elfogadja az EU-ban engedélyezett új élelmiszereket és azokat az élelmiszereket, amelyek fogyasztása 1997 előtt volt az EU bármelyik országában.

A svájci piac megcélzásának vitathatatlanul nagy előnye az étrend-kiegészítők regisztrációjára vagy bejelentésére vonatkozó kötelezettség hiánya. Az EU-ban szinte minden ország megköveteli, hogy az étrend-kiegészítőket a forgalomba hozataluk előtt értesítsék, ami késleltetheti vagy bonyolíthatja marketingjüket, és díjat is fizethet. Ilyen követelmény hiányában a svájci kereskedelem kedvező lehetőség, mivel nem jelent további adminisztratív terheket vagy költségeket.

A fentieket figyelembe véve az összetételüket és a címkézést illetően az uniós előírásoknak megfelelő étrend-kiegészítők általában könnyen beléphetnek Svájcba.

A farokcsípés bizonyos különös különbségekkel jár az új svájci szabályok és európai alapjai között. Az étrend-kiegészítőkre vonatkozó uniós jogszabályok teljes harmonizációjának hiányában ugyanis az uniós országok fenntartották a tápanyagok maximális szintjét, valamint a botanikai készítmények és egyéb anyagok felhasználására vonatkozó szabályokat. Svájc most hozzáadja ezt a meglehetősen kaotikus rendszert azzal, hogy meghatározza a vitaminok és ásványi anyagok maximális szintjét, amelyek ennek ellenére nagyrészt összhangban vannak az általános uniós trenddel. Meghatározták az aminosavak, zsírsavak és néhány más anyag maximális szintjét, a címke-nyilatkozat minimális mennyiségét és bizonyos esetekben kötelező figyelmeztetéseket is. Az EU-országokban ritkábban fordulnak elő ilyen korlátozások. Ezért továbbra is nélkülözhetetlen marad annak ellenőrzése, hogy az étrend-kiegészítők összetétele és címkéje megfelel-e Svájcba vagy egy uniós országba történő bevezetéskor.

Végül bizonyos területeken, ahol az EU nem tud kezdeményezni, Svájc ezt megtette. Például a svájci címkézési rendelet egyértelmű feltételeket határoz meg a „vegetáriánus”, az „ovo vegetáriánus”, a „lakto vegetáriánus” és a „vegán” kifejezések használatára, amire az EU már évek óta próbálkozik. Egy másik példa három rovarfaj engedélyezése élelmiszer-összetevőként, ami különösen bátornak tekinthető az EU-hoz képest, aki óvatos és legális megközelítést tart fenn azáltal, hogy minden rovar új élelmiszerét figyelembe veszi.

Összességében úgy tűnik, hogy a kereskedelem akadályainak megszüntetése a reform által megvalósult, és Svájc ma már komoly étrend-kiegészítő piacnak tekinthető Európában.