Szójaszósz (सोया सॉस)

Hindi név: सोया सॉस

szója

Vágott fűszerként és összetevőként a szójaszósz erjesztett szójababból, sült szemekből vagy árpából, sóból és vízből készül. Rizsbe adják, sütéshez és mártásként használják. A szójaszósz általában sós, csokoládébarna színű. Beépült a kelet-ázsiai és délkelet-ázsiai kultúrák hagyományos konyhájába. A szójaszószt általában lezárt üvegpalackokban értékesítik.

A szójaszószoknak sokféle változata van, a konzisztencia, az öregedés és az ízerősség variációitól függően. A leggyakrabban megtalálható fajták a sötét szójaszósz és a világos szójaszósz. Ez utóbbi fajta vékonyabb konzisztenciájú és sósabb ízű. Gyakran használják a főzés során, mivel a sötét szójaszósz csípős szaga tönkreteheti az étel ízét. A könnyű szójaszószt pácolás, főzés közben és mártásfűszerként használják.

A sötét szójaszósz vastagabb ízű, sötétebb barna színű. Ezt a mártást inkább a színe miatt használják, mint az íze, amelyet az ételhez ad. Ha további sötét szójaszószt ad hozzá, keserű ízt eredményezhet. Szúrós szaga van. A sötét szójaszósz készítéséhez további fűszereket adnak, amelyek különböznek a világos szójaszósztól. A hozzáadott összetevők a különböző kultúráktól függően változnak. Kínában szalma gombát adnak a gombás szójaszósz elkészítéséhez. A sötét szójaszószt sokkal hosszabb ideig érlelik, mint a világos fajtát.

A szójaszósz létfontosságú összetevője a kínai ételeknek. Fűszerként használják zöldségek pörkölésénél. Pörköltek és levesek sójának alternatívájaként is használják. Jól keveredik olyan fűszerekkel, mint a fokhagyma, a hagyma és a gyömbér.

Tápérték

A szójaszósz gazdag mangán- és fehérjeforrás.

Mivel a só helyettesítésére használják, a szójaszósz kiváló lehetőség a korlátozott sótartalmú diétákhoz.

A szójaszósz különböző típusú antioxidánsokat tartalmaz.

Vigyázat: A szójaszósz túlzott fogyasztása egészségügyi problémákhoz vezethet, mivel nagy mennyiségű nátriumot tartalmaz.

Tudtad?

A szójaszósz az USA-ban a legtöbb ételallergiáért felelős nyolc étel közé tartozik. A szójaszósz felhasználása 2000 évvel ezelőttre nyúlik vissza, a Zhou-dinasztia idején.