felismerések

Táplálkozás és a hormonjelzésre gyakorolt ​​hatások

A specifikus tápanyagok, táplálkozási szokások és az általános táplálkozás jótékony vagy káros szerepet játszhatnak a hormonális egyensúlyban. A táplálékbevitel szokásai, mint például az éhgyomor és a felesleges kalória, valamint a magasabb glikémiás terhelésű ételek ismert módon befolyásolják bizonyos hormonok keringési szintjét. Például a pajzsmirigyhormon-szabályozást befolyásolja a test állapota, az etetéstől az éhezésig, 1 és a szelén, a jód és a vas tápanyagok megfelelő bevitele és elérhetősége hozzájárul a pajzsmirigyhormonok egészséges szintjéhez és működéséhez. 2,3 Ezenkívül a szteroid hormon kortizol a testfolyamatok széles körét szabályozza. Míg maga a kortizol étvágygerjesztõ hatású, a táplálékbevitel 4,5 szélsõséges, a túlevéstõl az éhezésig, a 6–8, valamint a speciális tápanyagok, például a halolaj 9 bevitele hatással lehet a kortizol termelésére és szekréciójára.

gyakorolt

Bár fontos megérteni a táplálkozásnak a hormonszintre gyakorolt ​​lehetséges hatásait, egy másik rejtvény, amelyet figyelembe kell venni, a táplálkozás lehetséges hatása a hormonérzékenységre.

Az étrendi tényezők befolyásolják-e a sejtek érzékenységét a hormonális jelekre, vagyis mennyire reagálnak a hormon üzenetre? Pontosabban, a szövetek és sejtek rezisztensebbek vagy érzékenyebbek-e a hormonokra specifikus tápanyagok, táplálkozási szokások vagy általános táplálkozás alapján?

A potenciális táplálkozás-hormon összefüggések megértése, beleértve a hormonjelző érzékenységet is, kulcsfontosságú része a funkcionális orvoslás hormonális diszfunkcióval kapcsolatos megközelítésének. Ha több hormon ingadozó szinten működik együtt egy ingadozó környezetben, ez összekapcsolódási hálót hoz létre, ahol számos tényező befolyásolhatja a hormonális egyensúlyt. A bonyolultságot fokozva ez a hormonháló betegenként változhat, a megjelenéstől függően, ami potenciális kihívást jelenthet az értékelés és a beavatkozás szempontjából. A következő videóban Joel Evans, az IFM oktatója, az IFMCP, a funkcionális orvoslásban alkalmazott rögzítési koncepciót és hatékony eszközt tárgyalja a beteg hormonális egyensúlyhiányának kezelésére.

A táplálkozás különböző módon befolyásolhatja a szövetek vagy sejtek érzékenységét a hormonjelekre: közvetlen vagy közvetett úton, táplálkozási szokások vagy specifikus tápanyagok alapján. A sejthormon iránti érzékenység és a táplálkozás közötti lehetséges összefüggések azonosítása további kihasználási pontokat emelhet ki, ahol a terápiás beavatkozás segíthet az egyensúly helyreállításában.

Közvetlen táplálkozási hatások a hormonjelzés érzékenységére

Az étrendi szokások és összetétel befolyásolhatja a szövetek érzékenységét legalább néhány hormonra. Vizsgálatok szerint a kortizol felszabadulásának szabályozása nyugati mintájú étrenddel történt, amely megnövelt mennyiségű finomított szénhidrátot és telített zsírokat tartalmaz, és csökkent rostmennyiséget tartalmaz. 6,10 Az étrend összetétele szintén javasolja a hasnyálmirigy béta sejtjeinek reakciókészségét és az azt követő inzulinérzékenységet. 11,12 Egy kisméretű tanulmány a policisztás petefészek-szindrómában szenvedő nők számára fenntartott fogyókúra keretében (PCOS) azt mutatta, hogy szerény szénhidrát-csökkentéssel a béta-sejtek válaszának csökkenése és az inzulinérzékenység növekedése indukálható. 12.

A leptin a zsírszövet zsírsejtjeiből felszabaduló étvágyhormon, és a különböző ételek potenciálisan növelhetik vagy csökkenthetik a leptin érzékenységét. A gyulladáscsökkentő étrendek, mint például a többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag halétrend, kimutatták, hogy javítják a leptin érzékenységet, 13 míg a telített zsírsavak megnövekedett mennyisége leptin rezisztenciát vált ki a leptin szignalizációjának megszakításával a leptin krónikus túlstimulálása után. receptor. 14 Továbbá a szövetek leptin iránti érzékenységének általános csökkenése elhízás kialakulásához és a „leptin által kiváltott leptin rezisztencia” ciklikus hatásához vezethet. 15

Közvetett táplálkozási hatás a hormonjelzés érzékenységére

A hormonális jelek iránti sejtérzékenységet befolyásolhatja a beteg fiziológiai állapota, beleértve a szisztémás gyulladást, a zsigeri zsír mennyiségét, az életciklus szakaszát és a glükóz intolerancia szintjét. 16-18 A táplálkozás közvetett módon befolyásolhatja a hormon jelátviteli érzékenységét oly módon, hogy ezektől az állapotoktól függ. Például a felesleges tápanyagok, például a magas étkezési zsír bevitele a mitokondriumok által generált reaktív oxigénfajok (ROS) növekedéséhez vezethet. Viszont a ROS krónikus emelkedése károsodott inzulinérzékenységhez vezethet. 19-21 Egy másik közvetett út magában foglalja a táplálkozási jelek, például a leptin szerepét a pajzsmirigyhormonok modulációjában. A táplálkozási szokások potenciálisan befolyásolják a leptin érzékenységét és szintjét, 13,14 és a leptin jelátvitelének ebből eredő esetleges cseppjei végső soron befolyásolhatják a pajzsmirigyhormon szekrécióját, bár a pontos szabályozási kapcsolat még mindig nem világos. 23

Klinikai alkalmazások

A hormonális egyensúlyhiány vagy diszfunkció kiváltó okának meghatározása kihívást jelenthet, az egyes betegektől és megjelenéstől függően. Fontos szempont a későbbi beavatkozás során annak megértése, hogy a sejt mennyire érzékeny a hormonális jelzésre, és mi befolyásolhatja a jelek vételének romlását. A sejtérzékenység S az IFM „PTSD” emlékiratában, amelyet a hormon diszfunkció általános értékelésében használnak, és segít meghatározni, hogy a diszfunkció összefügg-e a hormonokkal orágódás, hormon transport, jelzés skövetkezetesség, vagy a detoxifikáció. Ez a funkcionális orvostudományi megközelítés segít meghatározni azokat a tőkeáttételi pontokat is, ahol az orvosok egyéni beavatkozásokat alkalmazhatnak a hormonális egyensúly helyreállításához. Tudjon meg többet a funkcionális orvoslás hormonális diszfunkciójának kiváltó okáról a Hormon Haladó Gyakorlati Modulján.

A hormonegyensúlyról és a táplálkozási beavatkozásokról további információt az IFM által készített következő cikkekben olvashat: