Táplálkozás és hepatocelluláris rák

Absztrakt

Háttér

A hepatocelluláris carcinoma (HCC) jelentősen hozzájárul a rák globális terheihez. A májrák a harmadik leggyakoribb daganatos haláleset, a HCC az elsődleges májrák több mint 90% -át képviseli. A betegek többségét nemcsak a rosszindulatú betegség érinti, hanem krónikus májbetegségben is szenvednek. Ezért számos tényező befolyásolja a HCC-ben szenvedő betegek prognózisát, beleértve a daganattal kapcsolatos tényezőket, a májfunkciókat és a betegekkel kapcsolatos tényezőket, például a teljesítmény állapotát és egyéb kísérő betegségeket. A táplálkozási állapot nagy jelentőséggel bír a betegek teljesítményállapota, a tumor-célzó terápia toleranciája és bármilyen típusú rák prognózisa szempontjából, és erre külön utal a HCC. Ez az áttekintés a táplálkozási tényezők hepatocarcinogenezisben betöltött szerepének és a HCC által érintett betegek táplálkozási szerepének jelenlegi koncepciójáról szól.

Összegzés

A táplálkozási állapot és az étrend összetétele a HCC kockázatához kapcsolódó tényezők. Fontos szerepük van a HCC-ben szenvedő betegek prognózisában is. A kockázati tényezők mellett számos makro- és mikroelem összetevőt találtak fordított összefüggésben a HCC kockázatával. A nem máj alkoholos steatohepatitisben szenvedő betegek májcirrhosissá vagy HCC-vé válásának megakadályozása érdekében elengedhetetlen az anyagcsere-állapot optimalizálása.

Kulcsüzenet és gyakorlati következmények

A HCC előfordulásának csökkentésére vagy a HCC-ben szenvedő betegek túlélésének meghosszabbítására irányuló, jól megtervezett prospektív intervenciós kísérletekből származó bizonyítékokat tápanyag-módosítás alapján még elő kell állítani.

Bevezetés

A hepatocelluláris carcinoma (HCC) jelentősen növeli a rák globális terheit. A HCC legjelentősebb kockázati tényezője a májcirrhosis, amely a betegek 70-90% -ában van jelen [1]. Mindazonáltal mindazon kockázati tényezők, amelyek májcirrhosis jelenlétében HCC-hez vezethetnek, szintén kockázati tényezők a HCC kialakulásához cirrhosis hiányában [2]. Világszerte a krónikus vírusos hepatitis B (HBV) és C (HCV) a hepatocarcinogenezishez kapcsolódó legfontosabb tényezők. Az iparosodott országokban a vírusos májgyulladáson kívül a zsírmájbetegség szorosan összefügg a táplálkozási tényezőkkel, és a zsírmájbetegségek gyakorisága növekszik. A magas alkoholfogyasztás az egyik legjelentősebb rizikófaktor a májcirrhosis és a HCC kialakulásában. Az utóbbi években azonban az alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD) egyre inkább elterjedt, és manapság Európa néhány régiójában a HCC fő oka lett [3]. NAFLD-ben szenvedő betegeknél a HCC progresszió gyakori, cirrhosis hiányában. A metabolikus kockázati tényezőket, például az elhízást és a cukorbetegséget, a HCC kialakulásának független kockázati tényezőként azonosították [4,5,6,7].

A metabolikus kockázati tényezőkhöz kapcsolódó vagy ezektől független, a hepatocarcinogenezishez védő vagy hozzájáruló táplálkozási szokások szerepéről korlátozott ismeretek állnak rendelkezésre.

HCC-vel diagnosztizált betegeknél a táplálkozási állapot kritikus fontosságú a tumor-irányított terápia tolerálhatósága és a túlélés szempontjából.

Táplálkozási tényezők a hepatocarcinogenezisben

Alkohol

Az alkohol a HCC kialakulásának megalapozott kardinális kockázati tényezője. Kevés bizonyíték van az alkohol közvetlen karcinogén hatására. Az alkohol HCC-fejlődésre gyakorolt hatását az alkohol okozta májgyulladás, a májfibrózis vagy a cirrhosis előrehaladásával vezérli. Az alkohol azonban acetaldehiddé metabolizálódik, amely képes károsítani a DNS-t. Az alkoholfüggő HCC esetében dózis-hatás összefüggést igazoltak [8]. Az alkohol szinergetikusan hat a HCC egyéb kockázati tényezőivel, a HBV és a HCV fertőzésekkel, és kisebb mértékben a cukorbetegséggel együtt [9].

Aflatoxin B1

Az Aflatoxin B1, az Aspergillus faj gombáinak terméke, a gabonafélék, a diófélék és a zöldségek gyakori szennyezője azokban a régiókban, ahol az éghajlat és a tárolás elősegíti annak fejlődését, például Ázsiában és Afrikában, és közvetlen rákkeltő anyag, amely specifikus pontmutációkat vált ki a TP53-ban [ 10]. A HBV egyidejű fertőzése jelentősen felerősíti az aflatoxin B1 karcinogén hatását [11]. Becslések szerint az aflatoxin-expozíció csökkentésével a magas kockázatú régiókban a HCC-esetek száma több mint 20% -kal csökkenthető [12].

A máj vas túlterhelése hozzájárul a karcinogenezishez. Előfordulhat örökletes hemochromatosisban vagy másodlagos vas túlterhelésként krónikus gyulladás miatt, különösen alkoholfogyasztással szenvedő betegeknél. A kelátképző szerekkel végzett kezelés és az ismételt phlebotomia hemochromatosisban szenvedő betegeknél csökkenti a HCC kockázatát [13]. A világ egyes régióiban, pl. Szaharától délre fekvő Afrikában a bevitt vas magas szintje máj túlterheléséhez vezet [14], amelynek szintje összehasonlítható az örökletes hemochromatosis szintjével. A nagy mennyiségű bevitt vas nagy mennyiségű sörből származik, amelyet öntöttvas dobokban vagy edényekben házilag főznek. Becslések szerint ez a diétás vas túlterhelés, amelyet korábban Bantu siderosisnak neveztek, a fekete vidéki afrikaiak körülbelül 15% -át érinti [15,16].

Elhízás és a metabolikus szindróma

Az elhízás a NAFLD egyik mozgatórugója. Ezenkívül számos tanulmány megállapította, hogy az elhízás a HCC független kockázati tényezőjeként 1,39-4,52 [4,5,6] jelentett OR-val. A súlyvesztés a NAFLD kezelésének sarokköve. Az életmód megváltozása, a farmakológiai beavatkozások és/vagy a bariatrikus műtétek hozzájárulhatnak a súly normalizálásához. Azt, hogy az elhízott betegek tartós súlycsökkenése pozitívan befolyásolhatja-e a HCC kockázatát, nem vizsgálták megfelelően a prospektív klinikai vizsgálatok.

A NAFLD farmakoterápiával történő pozitív befolyásolásának lehetőségei korlátozottak. Az inzulinrezisztencia fontos tényező a NAFLD elősegítésében, és a hepatocarcinogenezis okozó tényezője is lehet. Az inzulinrezisztenciát csökkentő és az inzulinszintet csökkentő gyógyszerek, például a metformin inzulinérzékenyítő, a glitazonok vagy a GLP1 analógok, például a liraglutid, potenciálisan pozitív hatással lehetnek a HCC kockázatára a NAFLD-ben szenvedő betegeknél [14,17]. Ugyanez vonatkozik más, a metabolikus szindróma szempontjait korrigáló beavatkozásokra is, például a sztatinokra [18,19]. Az obetikolsav kibővítheti a nem alkoholos steatohepatitis terápiás lehetőségeit, de a HCC megelőzésében kifejtett hosszú távú jótékony hatása még nem egyértelmű [20].

A diéta összetétele

Elegendő bizonyíték van arra, hogy a NAFLD bizonyos étrendi szokásokhoz kapcsolódik [21,22,23]. Számos nagy kohorszvizsgálatot és kevés prospektív, randomizált, kontrollált vizsgálatot végeztek az étrend és a táplálkozás májrák megelőzésében betöltött szerepének elemzésére, de a táplálkozás és a HCC közötti lehetséges összefüggésekre vonatkozó bizonyítékok sokkal gyengébbek. Míg ezek a tanulmányok némelyike értékeli az étrendi szokások szerepét, mások a különféle tápanyagokra koncentrálnak.

A HCC és a húsfogyasztás kockázatának legutóbbi metaanalízise hét kohorsz- és tíz esettanulmány-vizsgálatot azonosított. Nem mutatott összefüggést a vörös hús, a feldolgozott hús vagy az összes hús HCC-kockázattal járó bevitelével. A magas fehér hús- vagy halfogyasztás viszont jelentősen csökkentheti a HCC kockázatát [34].

A táplálkozással és a rák megelőzésével kapcsolatos, randomizált, kontrollált vizsgálatokból származó adatok kevések. A menopauzás nőknél végzett prospektív, randomizált, kontrollált vizsgálat nem mutathatta ki az alacsony zsírtartalmú étrend jótékony hatását a májrák előfordulására [35].

A tápérték állapota jelentős prognosztikai tényező májcirrhosisban szenvedő betegeknél [36]. A nemzetközi irányelvek szükség esetén táplálkozási terápiát javasolnak ezeknek a betegeknek. Az optimális táplálkozási támogatás meghosszabbítja a túlélést, javítja a májműködést és a májcirrhosisban szenvedő betegek táplálkozási állapotát [37,38]. A HCC megelőzésére összpontosítva azonban hiányoznak a bizonyítékokra alapozott ajánlások.

Kávé

Számos tanulmány bizonyította a kávéfogyasztás és a HCC kockázatának fordított összefüggését [39,40,41,42,43]. Egy frissített metaanalízis 40% -os kockázatcsökkenést eredményezett minden kávéfogyasztás esetén. Az összesített RR 0,80 (95% CI 0,77-0,84) volt napi 1 csésze kávé növekedésével [44].

Elágazó láncú aminosavak

Dekompenzált májcirrhosisban szenvedő betegek szájon át elágazó láncú aminosav-kiegészítése javítja a táplálkozási állapotot és megakadályozza a májval kapcsolatos szövődményeket. Prospektív klinikai vizsgálatok során ez a terápia a májcirrhosisban szenvedő betegeknél is szignifikánsan alacsonyabb HCC előfordulási arányt mutatott [45,46].

D-vitamin

Az epidemiológiai vizsgálatok kimutatták a D-vitamin státusz és a rák előfordulása közötti fordított összefüggést, a biokémiai vizsgálatok pedig azt sugallják, hogy a D-vitamin-hiány szerepet játszhat a rák kiváltásában és előrehaladásában [47]. Az EPIC vizsgálat eredményei rámutattak, hogy a magasabb (25) (OH) D kiindulási szintek alacsonyabb HCC-kockázattal járnak (10 nmol/l-re növeli az IRR 0,80; 95% CI 0,68-0,94) [48]. Ezzel szemben az étkezési kalcium, a D-vitamin, a tejből származó zsír és fehérje fokozott HCC-kockázattal jár, míg a nem tejből származó ugyanazok a tápanyagok fordított vagy semmilyen összefüggést mutatnak [49].

A HCC táplálása és előrejelzése

Az alultápláltság gyakori, de alul diagnosztizált probléma a daganatos betegeknél, és többszintű „sovány testtömeg csökkenés és funkcionális károsodás lehetősége”. Az alultápláltság diagnosztizálására nincs általánosan elfogadott aranyszabvány, de a rákos betegek körülbelül egyharmada alultáplált [51]. A HCC-ben szenvedő betegeknél fokozott az alultápláltság kockázata. Májcirrózisban szenvedő betegeknél az alultápláltság gyakori megállapítás, amely összefüggésben áll a halálozással és az életminőség csökkenésével [52,53]. A HCC-ben az esetek többsége májműködéskárosodáshoz kapcsolódik a májcirrhosis miatt [1], és a tumor progressziója és a tumor által irányított terápiák tovább ronthatják a májfunkciókat [54].

A leendő klinikai vizsgálatok az alultápláltságot önálló negatív prognosztikai tényezőként határozták meg a HCC-ben, de a HCC-ben szenvedő betegek táplálkozási terápiájának hatásával foglalkozó beavatkozási tanulmányok kevés [55].

A HCC gyógyító szándékú reszekcióján átesett betegeknél a perioperatív táplálkozás-kezelést meghatározták a kezelés sikerének meghatározó tényezőjeként [56]. Az étrend makro- és mikroelem-összetételének módosítása, valamint a táplálkozási és anyagcsere-utakat célzó farmakológiai beavatkozások javasoltak a betegek prognózisának pozitív befolyásolására [14]. A HCC-kezelés alatt álló betegeknél az elágazó láncú aminosav kiegészítése javítja a máj működését [57,58], és meghosszabbíthatja a kiújulás nélküli túlélést és az általános túlélést [59]. Ezeket az egyedi vizsgálatokból származó megfigyeléseket csak részben erősítette meg egy nemrégiben készült metaanalízis [60].

200 HCC-ben szenvedő beteg prospektív vizsgálata azt mutatta, hogy 25 (OH) D3 hiány a HCC előrehaladott stádiumaihoz kapcsolódik, és a rossz eredmény további prognosztikai mutatója [61]. A táplálkozási beavatkozásoknak a HCC-ben szenvedő betegek prognózisára gyakorolt hatására azonban még mindig nagy, véletlenszerű, randomizált, kontrollált vizsgálatokat kell végezni.

Következtetés

A táplálkozási állapot és az étrend összetétele a HCC kockázatához kapcsolódó tényezők. Fontos szerepük van a HCC-ben szenvedő betegek prognózisában is. Számos makro- és mikroelem-összetevőről fordított összefüggést találtak a HCC kockázatával. A nem máj alkoholos steatohepatitisben szenvedő betegek májcirrhosissá vagy HCC-vé válásának megelőzése érdekében elengedhetetlen a metabolikus állapot optimalizálása. A HCC előfordulásának csökkentésére vagy a HCC-ben szenvedő betegek túlélésének meghosszabbítására irányuló, jól megtervezett prospektív intervenciós kísérletekből származó bizonyítékok tápanyag-módosítás alapján azonban még nem állnak rendelkezésre.

Közzétételi nyilatkozat

A szerzők kijelentik, hogy a cikkhez nem fűződik összeférhetetlenség.