Táplálkozás a rákellátásban Táplálkozás a rákos megbetegedések során Cachexia

Ez a tartalom a "Nutrition in Cancer Care (PDQ®) -Health Professional Version" válogatása, amelyet az Országos Egészségügyi Intézet Nemzeti Rákkutató Intézete fejlesztett ki.
A teljes tartalom a következő címen érhető el: http://www.cancer.gov/cancertopics/pdq/supportivecare/nutrition/HealthProfessional

A táplálkozás a rák kialakulásának és kezelésének számos aspektusában fontos (de nem mindig teljesen megértett) szerepet játszik. 1 Az alultápláltság a daganatos betegek körében gyakori probléma, amelyet a káros kimenetelek fontos összetevőjeként ismertek el, beleértve a megnövekedett morbiditást és mortalitást, valamint az életminőség romlását.

A súlycsökkenést a rákos betegek rossz prognózisának jelzőjeként azonosították. 2 Kimutatták, hogy a diagnózis felállításakor a felső gasztrointesztinális rákban szenvedő betegek 80% -ánál és a tüdőrákos betegek 60% -ánál már jelentős súlycsökkenés tapasztalható, 3 általában a testtömeg legalább 10% -os csökkenése 6 hónap múlva. 4

A helyes táplálkozási gyakorlatok segíthetnek a rákos betegeknél a testsúly és a test táplálékkészleteinek fenntartásában, enyhítve a táplálkozási hatás tüneteit és javítva az életminőséget. 5 A rossz táplálkozási gyakorlatok, amelyek alultápláltsághoz vezethetnek, hozzájárulhatnak a kezelési mellékhatások előfordulásához és súlyosságához, növelhetik a fertőzés kockázatát, csökkentve ezáltal a túlélési esélyeket. 6.

A táplálkozási hatás tünetei azok, amelyek gátolják az orális bevitelt. Ide tartoznak, de nem kizárólag, anorexia, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés, szájgyulladás, mucositis, dysphagia, íz- és szagváltozások, fájdalom, depresszió és szorongás. 7 Az alultápláltság kockázatának korai felismerése és felderítése táplálkozási szűréssel, majd átfogó értékeléssel egyre inkább elengedhetetlennek számít az onkológiai gyakorlatok ellátásának minőségi normáinak kidolgozása során. 2 A nemkívánatos súlygyarapodás a kemoterápiás kezelés hatása lehet a korai stádiumú rákos megbetegedésekben, esetleg a nyugalmi anyagcsere csökkenése következtében. 8 Következésképpen a rákkal diagnosztizált személyek étkezési gyakorlatát az ellátás egész szakaszában értékelni kell, hogy tükrözze a táplálkozási terápia változó céljait.

A táplálkozási állapotot gyakran veszélyezteti a daganatos betegség természetes előrehaladása. A táplálkozási állapot megváltozása a diagnózis felállításakor kezdődik, amikor a pszichoszociális problémák szintén hátrányosan befolyásolhatják az étrend bevitelét, és a kezelésen és a gyógyuláson át haladnak. A fehérje-kalória-alultápláltság (PCM) a leggyakoribb másodlagos diagnózis a rákkal diagnosztizált egyéneknél, amely abból adódik, hogy a szénhidrát, fehérje és zsír nem kielégítően fogyasztják az anyagcserét és/vagy a makrotápanyagok csökkent felszívódását. A rákos megbetegedésekben a PCM számos tényezőből származik, amelyek leggyakrabban anorexiával, cachexiával és a rákos betegek által gyakran tapasztalt korai jóllakottsági érzéssel társulnak. Ezek a tényezők a megváltozott ízektől kezdve az élelmiszer elfogyasztásának vagy emésztésének fizikai képtelenségéig terjednek, ami a tápanyagok bevitelének csökkenéséhez vezet.

A rák okozta rendellenességek a fő tápanyagok anyagcseréjében szintén növelik a PCM előfordulását. Ilyen rendellenességek lehetnek a glükóz intolerancia és az inzulinrezisztencia, a fokozott lipolízis és a teljes test fehérjeforgalma. Ha nem kezelik, a PCM fokozatos elpazarláshoz, gyengeséghez és gyengüléshez vezethet, mivel a fehérjeszintézis csökken és a sovány testtömeg elvész, ami halálhoz vezethet. 9.

Az étvágytalanság, az étvágycsökkenés vagy az étkezési vágy általában a daganatos betegek 15-25% -ában fordul elő a diagnózis felállításakor, és a kezelések mellékhatásaként is előfordulhat. Az anorexia szinte univerzális mellékhatás a metasztatikus 10, 11 betegségben szenvedő egyéneknél, a karcinogenezis során az anyagcserében bekövetkező fiziológiai változások miatt. Az étvágytalanságot súlyosbíthatják kemoterápiás és sugárterápiás mellékhatások, például íz- és szagváltozások, émelygés és hányás. A műtéti eljárások, beleértve az esophagectomiát és a gastrectomiát, korai jóllakottságot, korai teltségérzetet eredményezhetnek. 4 A depresszió, a személyes érdekek vagy a remény elvesztése és a szorongó gondolatok elegendőek lehetnek az anorexia kialakulásához és a PCM kialakulásához. 3 Bizonyítékokon alapuló ajánlások jelentek meg a rákkal kapcsolatos fáradtság, anorexia, depresszió és nehézlégzés problémáinak különféle megközelítéseiről. A rák vagy annak kezelése egyéb szisztémás vagy helyi hatásai, amelyek befolyásolhatják a táplálkozási állapotot, a hipermetabolizmus, a szepszis, a felszívódási zavar és az akadályok. 9.

Az étvágytalanság felgyorsíthatja a cachexia lefolyását, 3 a progresszív pazarló szindróma, amelyet gyengeség és a testsúly, a zsír és az izom jelentős és progresszív csökkenése bizonyít. A becslések szerint a rákos betegek 20-40% -ánál a cachexia azonnali halálok; kialakulhat olyan egyéneknél, akik úgy tűnik, hogy elegendő kalóriát és fehérjét fogyasztanak, de elsődleges kachexiájuk van, így a daganattal kapcsolatos tényezők megakadályozzák a zsír és az izom fenntartását. Különösen veszélyeztetettek a gyomor-bél traktus betegségei.

A rákos cachexia etiológiája nem teljesen ismert. A cachexia metasztatikus rákban szenvedő egyénekben, valamint lokalizált betegségben szenvedőknél is megnyilvánulhat. Számos elmélet azt sugallja, hogy a cachexiát a változók összetett keveréke okozza, beleértve a tumor által előidézett tényezőket és az anyagcsere-rendellenességeket. 11 A kachektikus egyénekben az alapanyagcsere sebessége nem adaptív, vagyis fokozódhat, csökkenhet vagy normális. 13 Egyesek reagálnak a táplálkozási terápiára, de a legtöbben még a agresszív terápiával sem fogják teljes mértékben megfordítani a szindrómát. 6 Így a cachexia legmegfelelőbb és legelőnyösebb megközelítése a táplálkozás monitorozásával és a táplálkozási beavatkozással történő megelőzés. 14

Táplálkozási szűrés és értékelés

A táplálkozás a rákellátásban magában foglalja a betegségek megelőzését, kezelését, gyógyítását vagy támogató palliációt. Óvatosan kell eljárni az alternatív vagy be nem bizonyított táplálkozási terápiák mérlegelésekor a rákkezelés és a szupportív palliáció minden fázisában, mivel ezek az étrendek károsnak bizonyulhatnak. A betegek tápláltsági állapota szerves szerepet játszik nemcsak a rák kialakulásának kockázatának meghatározásában, hanem a terápiával kapcsolatos toxicitás és az orvosi eredmények kockázatában is. Függetlenül attól, hogy a rákkezelés célja a gyógyítás vagy a palliáció, a táplálkozási problémák korai felismerése és azonnali beavatkozás elengedhetetlen.

A rákkal diagnosztizált emberek táplálkozási ellátásának eredeti alapelveit 1979-ben dolgozták ki 15, és ma is nagyon relevánsak. A proaktív táplálkozási gondozás megelőzheti vagy csökkentheti a rák kezeléséhez általában társuló szövődményeket. 15

Számos táplálkozási probléma a tumor helyi hatásaiból ered. A gyomor-bél traktus daganatai például elzáródást, hányingert, hányást, emésztési zavarokat és/vagy felszívódási zavarokat okozhatnak. A daganat hatása mellett a szénhidrátok, fehérjék és/vagy zsírok normális anyagcseréjében jelentős változások is előfordulhatnak. 10.

A rossz kimenetelt előrejelző legismertebb táplálkozási prognosztikai mutatók a fogyás, a pazarlás és az alultápláltság. Ezenkívül a diagnózis idején bekövetkezett jelentős súlyvesztés a túlélés csökkenésével és a műtétre, sugárterápiára és/vagy kemoterápiára adott válasz csökkenésével járt. 16.

Az alultápláltság és a vele járó fogyás az egyén bemutatásának része lehet, vagy a betegség kezelése okozhatja vagy súlyosbíthatja. A táplálkozási problémák azonosítása és a táplálkozással kapcsolatos tünetek kezelése az onkológiai betegek 50–88% -ában stabilizálja vagy visszafordítja a fogyást. 17.

A szűrésnek és a táplálkozás értékelésének interdiszciplinárisnak kell lennie; az egészségügyi csoportnak (pl. orvosoknak, nővéreknek, bejegyzett dietetikusoknak, szociális munkásoknak, pszichológusoknak) mind be kell vonniuk a táplálkozásmenedzsmentbe a rákellátás egész szakaszában. 18 Jelenleg számos szűrési és értékelési eszköz áll rendelkezésre a táplálkozás értékeléséhez. Ilyen eszközök például a Prognostic Nutrition Index, 19, 20 késleltetett túlérzékenységi bőrtesztek, intézményspecifikus irányelvek és antropometriák. Ezen eszközök mindegyike segíthet azonosítani a táplálkozási kockázatnak kitett személyeket; sajnos az ilyen eszközök alkalmazásával kapott értékeket megváltoztathatja a rákos megbetegedésben szenvedő betegeknél gyakran fellépő hidratációs állapot és immunkompromisszum. Ezen túlmenően ezek az objektív intézkedések költségekkel járhatnak a laboratóriumi vagy a gyakorlói idő szempontjából. Egy szerző hasznos áttekintést nyújtott az előrehaladott daganatos betegek értékelési eljárásairól. 21

A szűrési és értékelési eljárás másik példája a beteg által generált szubjektív globális értékelés (PG-SGA). A szubjektív globális felmérés (SGA) nevű protokoll korábbi munkája alapján 22 a PG-SGA könnyen használható és olcsó megközelítés a táplálkozási kockázatnak kitett személyek azonosításában és a későbbi orvosi táplálkozási terápia triagiájában különféle klinikai körülmények között. 2., 23. Az egyén és/vagy gondozó teljes szakaszokat végez a súlytörténetről, az ételbevitelről, a tünetekről és a funkcióról. Az egészségügyi csapat egyik tagja értékeli a fogyást, a betegségeket és az anyagcsere stresszt, és táplálkozással kapcsolatos fizikai vizsgálatot végez. Az összegyűjtött információkból pontszám jön létre. A táplálkozási beavatkozás szükségességét a pontszám alapján határozzuk meg.

A bioelektromos impedancia analízist (BIA) a táplálkozási állapot értékelésére is használják, a test összetétele alapján. 24 A BIA az elektromos ellenállást a sovány testtömeg és a testzsír-összetétel alapján méri. Az egyszeres BIA-mérések a testsejtek tömegét, az extracelluláris szöveteket és a zsírt mutatják az ideális százalékában, míg szekvenciális mérésekkel kimutatható a testösszetétel időbeli változása. A költség és a hozzáférhetőség miatt a BIA jelenleg korlátozott használatban van, és a legtöbb ambuláns környezetben gyakran nem érhető el.

Az íz- és szaghibák gyakoriak a rákos betegeknél, és befolyásolhatják a táplálkozási állapotot. 66 előrehaladott rákban szenvedő betegnél értékelték a kemoszenzoros változások relatív jelentőségét az alultápláltság etiológiájában. Bizonyos fokú kemoszenzoros rendellenességről a betegek 86% -a számolt be; a betegek körülbelül fele arról számolt be, hogy zavarja a kedvenc ételek fogyasztását. Rossz étvágy, hányinger, korai jóllakottság és kemoszenzoros rendellenességek jelentkeztek egyidejűleg. Ezek a megállapítások szignifikánsan összefüggésben voltak a csökkent energiafogyasztással. További kutatások szükségesek a táplálkozási beavatkozások megtervezéséhez ezekhez a kemoszenzoros problémákhoz. 25

Mivel a táplálkozási állapot gyorsan veszélybe kerülhet a betegség és a csökkent étrendi bevitel miatt, és mivel a táplálkozási jólét fontos szerepet játszik a rák kezelésében és felépülésében, a korai szűrés és beavatkozás, valamint a rák kezelésének és gyógyulásának minden fázisában végzett szoros monitorozás és értékelés nélkülözhetetlenek a rákos egyén egészségének elérésében.

A táplálkozási terápia céljai

Az optimális táplálkozási állapot fontos cél a rákkal diagnosztizált egyének kezelésében. Bár a táplálkozási terápiára vonatkozó ajánlások az ellátás folytonosságában változhatnak, fontos a megfelelő bevitel fenntartása. Ezért a vallási ünnepek alatt betartott étrendi korlátozások alól felmentést engedélyeznek azok, akik aktív kezelés alatt állnak. Arra ösztönzik a rákos embereket, hogy ünnep előtt beszéljenek vallási vezetőikkel ebben az ügyben.

Akár a betegek aktív terápián esnek át, gyógyulnak a rákos terápiából, akár remisszióban vannak, és törekednek a rák megismétlődésének elkerülésére, az optimális kalória- és tápanyagbevitel előnyei jól dokumentáltak. 26 - 28

A táplálkozási terápia célja a következő megvalósítása:

A tápanyaghiány megelőzése vagy visszafordítása
A sovány testtömeg megőrzése
Segítsen a betegeknek jobban elviselni a kezeléseket
Minimalizálja a táplálkozással kapcsolatos mellékhatásokat és szövődményeket
Fenntartja az erőt és az energiát
Védje az immunfunkciókat, csökkentve a fertőzés kockázatát
Segítség a gyógyuláshoz és a gyógyuláshoz
Maximalizálja az életminőséget.

Az előrehaladott rákban szenvedő betegek akkor is táplálkozási támogatást kaphatnak, ha a táplálkozási terápia kevéssel járulhat hozzá a súlygyarapodáshoz. [Bib14,29bib] Az ilyen támogatás hozzájárulhat a következők megvalósításához:

Lessen mellékhatások
Csökkentse a fertőzés kockázatát (ha enterálisan adják be)
Csökkentse az aszténiát
Javítsa a közérzetet.

Előrehaladott rákos egyéneknél a táplálkozási terápia célja nem a súlygyarapodás vagy az alultápláltság megfordítása, hanem a kényelem és a tünetek enyhítése. 5.

A táplálkozás továbbra is szerves szerepet játszik azoknál az egyéneknél, akiknek rákja gyógyult vagy remisszióban vannak. Az egészséges táplálkozás segít megelőzni vagy ellenőrizni a társbetegségeket, például a szívbetegségeket, a cukorbetegséget és a magas vérnyomást. Az egészséges táplálkozási program követése megakadályozhatja egy újabb rosszindulatú daganat kialakulását.