Táplálkozási támogatás krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD): a bizonyítékok frissítése

Peter F. Collins 1, Ian A. Yang 2,3, Yuan-Chin Chang 2,3, Annalicia Vaughan 2,3

Hozzászólások: (I) Koncepció és tervezés: Minden szerző; (II) Igazgatási támogatás: Nincs; (III) Tananyag vagy betegek biztosítása: Nincs; (IV) Adatok gyűjtése és összegyűjtése: Nincs; (V) Adatok elemzése és értelmezése: Minden szerző; (VI) Kéziratírás: Minden szerző; (VII) A kézirat végleges jóváhagyása: Minden szerző.

Kulcsszavak: Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD); alultápláltság; táplálkozási támogatás

Beküldve 2019. szeptember 20-án. Elfogadva közzétételre 2019. október 17-én.

Bevezetés

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) egy progresszív légúti betegség, amelyet a káros részecskék vagy gázok jelentős expozíciója által okozott károsodás következtében fennálló tartós légáramlás-korlátozás jellemez (1). A krónikus légáramláskorlátozást a kis légúti megbetegedések, például obstruktív hörghurut és emfizémában észlelt parenchimális pusztulás keveréke okozza. Jóllehet ezek a légzési fenotípusok eltérnek a betegségben szenvedő egyének között, gyakori légzési tünetek tapasztalhatók, többek között dyspnoe, köhögés és/vagy köpetképződés. A COPD-ben a megnövekedett légzési munka miatt még az evésről is megfigyelték, hogy hátrányosan befolyásolja a hemoglobin-telítettséget és fokozza a dyspnoát (2). Ezeket a tüneteket gyakran funkcionális (csökkent testtűrés) és táplálkozási hatástünetek (pl. Étvágytalanság és korai jóllakottság) is kísérik. Ennek a felülvizsgálatnak az a célja, hogy átfogó tájékoztatást nyújtson a COPD-ben a táplálkozási támogatás felhasználására vonatkozó legújabb bizonyítékokról.

A COPD egyik jellegzetes jellemzője a mozgásképesség fokozatos csökkenése a vázizomvesztés és a diszfunkció miatt. A COPD metabolikus adaptációját az izomrost típusú átalakulásnak tulajdonítják, ami az 1. és a 2. típusú rostok újraeloszlásának elmozdulásához vezet, ami növeli a fáradtságra való hajlamot (3). Ezért, bár a COPD-t történelmileg elsősorban a tüdőt érintő betegségnek tekintették, a megemelkedett és krónikus szisztémás gyulladás, valamint a betegséghez kapcsolódó kísérő tünetek ma már jól ismertek, hogy jelentősen kívüli tüdőhatásokkal járnak. Ezeket az anyagcsere-adaptációkat és fenotípusokat mára jól jellemezték, és kapcsolódtak a COPD-ben megfigyelt hagyományos légzési fenotípusokhoz (4). A COPD-s betegek egy alcsoportjában megfigyelhető bizonyos anyagcsere-jellemzők, mint például a kimerült zsírmentes tömeg (FFM), további negatív hatással lehetnek az egyének funkcionális képességére, táplálkozási szükségleteikre és a megfelelő étrend következetes fogyasztásának képességére. Viszont a napi energiafogyasztás kielégítése érdekében a nem megfelelő táplálékfogyasztás hatással van az energia rendelkezésre állására a mindennapi élet teljes tevékenységéhez, ami a testtömeg, a zsírtömeg (FM) és az FFM (használhatatlansági atrófia) csökkenését eredményezi.

Alultápláltság a COPD-ben

Az alultápláltság etiológiája a COPD-ben nagyon összetett és többtényezős (1. ábra), amely számos metabolikus és patofiziológiai adaptációt tartalmaz, például a COPD tüneteit, valamint az életkorral összefüggő tényezőket (pl. Ízvesztés, rossz fogazat, anorexia) ) és a megfelelő étrend megszerzésének, elkészítésének és fogyasztásának képessége. Fontos társadalmi tényezők, mint például az egyedül élés (12) és a nélkülözés szintén befolyásoló szerepet játszhatnak mind az alultápláltság kialakulásában, mind annak kezelésében. A közelmúltban kiderült, hogy a COPD-ben szenvedő betegek nélkülözése szignifikánsan összefügg az alultápláltság kockázatával, függetlenül a zavaró tényezőktől, például a COPD-betegség súlyosságától és életkorától (13). Ezenkívül a COPD-ben való nélkülözés a megnövekedett sürgősségi kórházi ápolással, az egészségügyi ellátás költségeinek növekedésével és rosszabb túléléssel járt (14). Ez rávilágít az alultáplált COPD-s betegek individualizált kezelésének fontosságára, valamint a táplálkozási beavatkozások testreszabására a metabolikus, patofiziológiai, szociális és viselkedési tényezők figyelembe vételére.

A COPD súlycsökkenésének és izomvesztésének okai

Táplálkozási támogatás COPD-ben

Hagyományosan a COPD-ben szenvedő betegek súlyvesztését a súlyos légzőszervi megbetegedések elkerülhetetlen következményének tekintették, és ennek eredményeként nem voltak alkalmasak táplálkozási beavatkozásra. Valójában azt is feltételezték, hogy a pazarlás adaptív válasz a betegségre, és hogy a táplálkozási támogatás akár káros is lehet, ha további szubsztrátot biztosítanak, különösen szénhidrát formájában, ami további terhet ró a légzőrendszerre. Szisztematikus áttekintések és metaanalízisek azonban a táplálkozási támogatás hatékonyságának vizsgálatára a stabil (nem súlyosbító) COPD járóbetegekben azt találták, hogy az alultápláltság kezelhető, ami jelentős javulást eredményez mind a táplálékbevitel, mind a táplálkozási állapot szempontjából (21). Ezenkívül a javított táplálkozási állapot összefüggésbe hozható a funkcionális kapacitás, a légzőizom erő és az életminőség jelentős javulásával (22).

A COPD-ben szenvedő stabil járóbetegek táplálkozási támogatásának megalapozott bizonyítéka mellett egyre több bizonyíték is bizonyítja a táplálkozási támogatás hatékonyságát a betegségben szenvedő betegek gyakorlása során. Két nem alultáplált COPD-s beteg bevonásával végzett randomizált, kontrollált vizsgálat táplálkozási támogatást talált, orális táplálék-kiegészítők (ONS) formájában, ami a testtömeg és a testmozgás teljesítményének jelentős növekedését eredményezte (28,29). Ez arra utal, hogy az alultápláltság kezelésén túl a táplálkozási támogatás szerepe lehet a kezelésre adott válasz maximalizálása, valamint a tüdőrehabilitációban részt vevő betegeknél általánosan megállapított negatív energiamérleg kialakulásának kezelése vagy megakadályozása (15 ).

Multimodális beavatkozások és jövőbeli irányok

A stabil COPD-ben az alultápláltság etiológiája valószínűleg elsősorban az energiahiány (félig éhezés) következménye, ezért ebben a betegcsoportban nem meglepő, hogy a táplálkozási támogatás javulással jár. Pulmonalis cachexiában szenvedő COPD-s betegeknél azonban célzottabb táplálkozási módszerekre lehet szükség. Egy nemrégiben végzett intervenciós vizsgálatban az alultáplált COPD-s betegeket randomizálták, hogy célzott beavatkozást kapjanak, biztosítva

Vitaminok

Esszenciális aminosavak

A testösszetétel javulása a COPD-ben

Megállapították, hogy a légzőszervi megbetegedésben szenvedő betegek táplálkozási támogatása, a testedzés és a farmakoterápia (anabolikus szerek) kombinációja javítja a testsúlyt, az izomerőt, a testmozgást és az életminőséget (29,49). Fontos, hogy ezek a tanulmányok az FFM növekedését is elérték. Pison és munkatársai (49) tanulmányában a +1,76 kg testtömeg-javulás +1,47 kg-os FFM-növekedést tartalmazott. Tanulmányok, amelyek táplálkozási támogatást és testmozgást tartalmaznak anabolikus szteroidok hozzáadása nélkül (28,29,31), a testtömeg, az izomerő, a testmozgás teljesítménye és az életminőség javulását tapasztalták, de az FFM-ben nem történt változás. Mivel a cachexiás COPD-ben szenvedő betegeknél egyedül a megestrol-acetát és a tesztoszteron biztosítása jelentős súlygyarapodáshoz kapcsolódott, beleértve az FM-t és az FFM-t is (50).

A táplálkozástámogató tanulmányok következetes megállapításai a funkcionális kapacitás és az életminőség javulását és a testtömeg javulását igazolják, függetlenül a megnövekedett súly összetételétől (FM vagy FFM) további kutatást igényelnek. Szükség van arra is, hogy a jövőbeni beavatkozási tanulmányok egyértelműen meghatározzák, hogy a táplálék-kimerülés milyen formájával kívánnak kezelni, mivel a jelenlegi bizonyítékok alapján a kachektikus COPD-s betegeknek anabolikus szerekre van szükségük annak érdekében, hogy a súlygyarapodás elősegítse az FFM javulását. A COPD-ben mind a testmozgásról, mind a táplálkozási beavatkozásokról jobb jelentést kell készíteni, részletezve a testmozgás típusait (pl. Rezisztencia), terhelését (pl. 1 ismétlés maximális százaléka, ismétlések száma) és gyakoriságát, valamint azt, hogy táplálkozási szempontból a beavatkozással előre meghatározott táplálkozási célok érhetők el a súlygyarapodás elősegítése érdekében (pl. 45 kcal/testtömeg-kg/nap és 1,2–1,5 g fehérje/kg/nap). Ennek ösztönöznie kell az egyénre szabott táplálkozási és testmozgási beavatkozásokat, nem pedig az egyöntetű, mindenkinek megfelelő megközelítést. Ezt szem előtt tartva nagyon valószínű, hogy még fel kell ismernünk a táplálkozási támogatás valódi hatását a COPD táplálkozási kimerülésének számos arcának kezelésében.

Következtetések

Köszönetnyilvánítás

Finanszírozás: A Vaughan-t a Prince Charles Kórház Alapítvány kutatási ösztöndíj és innovációs támogatása (RF2017-05 és INN2018-30) támogatja. Az IA Yang-ot az ausztrál Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Tanács támogatja (APP1121740).

Lábjegyzet

Érdekkonfliktusok: A szerzőknek nem jelentenek be összeférhetetlenséget.

Etikai megállapítás: A szerzők felelősek a munka minden aspektusáért annak biztosításában, hogy a munka bármely részének pontosságával vagy integritásával kapcsolatos kérdéseket megfelelően megvizsgálják és megoldják.