Perinatális kimenetel terhességekben, amelyek terhességi diabétesz mellitusszal és nagyon koraszüléssel bonyolultak: eset – kontroll tanulmány

Eredeti cikk

  • Teljes cikk
  • Ábrák és adatok
  • Hivatkozások
  • Idézetek
  • Metrikák
  • Engedélyezés
  • Újranyomtatások és engedélyek
  • PDF

Absztrakt

Koraszülöttnek nevezzük az összes olyan születést, amely a terhesség 37 teljes hete előtt történt. A koraszülés tovább osztható a terhességi életkor alapján: rendkívül koraszülött (1–4). A koraszülés a terhességi életkor alapján tovább osztható: rendkívül koraszülött (2). Az összes korai újszülöttkori halálozás, amely nem kapcsolódik veleszületett rendellenességek, 28% a koraszülés következtében következik be [1]. A koraszülött gyermekeknél nagyobb az agyi bénulás, az érzékszervi hiány, a tanulási zavar és a légzőszervi megbetegedések aránya, mint a terminusban született gyermekeknél a koraszülés gyakran kiterjed a későbbi életre is, ami óriási fizikai, pszichológiai és gazdasági költségekkel jár [1, 2]. A koraszüléssel járó szövődmények súlyossága arányos a terhességi korral. A koraszülöttek aránya 5% -tól 11,6-ig terjed. Az élveszületések% -a [1, 5, 6].

perinatális

A magas vércukorszint vagy hiperglikémia a terhesség egyik leggyakoribb egészségügyi problémája napjainkban. A Nemzetközi Diabétesz Szövetség becslése szerint a nők 2015-ben született születéseinek 20,9 milliójának, vagyis 16,2% -ának volt valamilyen hiperglikémiája a terhesség alatt [10]. A többség (85,9%) a terhességi diabetes mellitusnak (GDM) köszönhető [10]. A GDM előfordulása növekszik az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség járványával összefüggésben a modern világban [10]. A terhességi hiperglikémia diagnózisának és osztályozásának változásai hozzájárultak a GDM előfordulásának jelentős növekedéséhez [11–16].

A GDM komoly orvosi és társadalmi probléma, mivel nagymértékben megnöveli a káros perinatális kimenetelek, a krónikus placenta elégtelenség, a pre-eclampsia, a koraszülés, a krónikus hipoxia és a magzati makrosomia előfordulását [8,17–21]. A GDM perinatális szövődményekkel jár, amelyek gyakoribbak a koraszülöttek körében, például légzési distressz szindróma, hipokalcémia, hipoglikémia [8,17–21].

A terhesség alatti anyai hiperglikémia és a koraszülöttek közötti kapcsolat ellentmondásos. Egyes kutatók nem számoltak be a koraszülés megnövekedett kockázatáról a GDM-ben szenvedő nők körében [22], mások kimutatták, hogy a GDM önmagában is a koraszülés kockázati tényezője [8]. Ezért arra törekedtünk, hogy értékeljük a terhesség kimenetelét a GDM-ben szenvedő nők körében a koraszülött időszakban, és megvizsgáljuk, hogy van-e szinergikus additív hatása a szülészeti és újszülöttkori kimenetelre.

Mód

Online közzététel:

1. táblázat: GDM-es vagy anélküli nők jellemzői nagyon koraszüléskor.

A GDM diagnózisa az Orosz Endokrinológusok Szövetsége és az Orosz Szülész-Nőgyógyász Társaság [14] 2012-ben elfogadott konszenzusán alapult. Ez a konszenzus [14] a Diabétesz és Terhességi Kutatócsoportok Nemzetközi Szövetségének (IADPSG) ajánlásain alapul. [12] és kétfázisú stratégiát tartalmazott a terhesség alatt fellépő hiperglikémiás rendellenességek kimutatására és diagnosztizálására. Az első a nyilvánvaló cukorbetegségben szenvedő nők felismerése, akiket korábban nem diagnosztizáltak vagy kezeltek a terhességen kívül. Ha az éhomi plazma glükózérték a terhesség korai szakaszában ≥5,1 mmol/L, de 3, 23]. A nagy terhességi korú csecsemőket olyan újszülöttként határozták meg, akiknek születési súlya meghaladja a terhességi életkor 90. percentilisét. Minden újszülöttet ponderális index alapján értékeltünk [24]. Az újszülöttek összes kimenetelét a kezelő gyermekorvos határozta meg nemzetközi és nemzeti meghatározások szerint [3].

A statisztikai elemzést a Statistica szoftver segítségével (10. verzió) végeztük. A folyamatos változók összehasonlítását a Student's-rel végeztük t-teszt, Mann – Whitney U tesztet és a kategorikus adatokat összehasonlítottuk χ 2 teszt. A korrelációt Pearson (r) és Spearman's (rs) együtthatók. Az adatokat átlag ± SD vagy medián formájában adjuk meg (25.; 75. percentilis). A o értéke 0,05). A második leggyakoribb ok a membrán koraszülött korai elszakadásának és a magzati malpresencia kombinációjának kombinációja volt (20% (3/15) mindkét csoportban). A harmadik ok az újszülött hemolitikus betegség volt (6,7% (1/15) mindkét csoportban). A placenta megszakadást, mint a sürgősségi, nagyon korai szülés okát csak akkor figyelték meg, ha a GDM 6,7% -ban (1/15).

Az Apgar-pontszám az első és az ötödik percben nem mutatott szignifikáns különbséget a GDM jelenlététől vagy hiányától függően (2. táblázat). Mindkét csoportban nem azonosítottunk nagy terhességi korú újszülötteket. De a GDM-ben szenvedő nők újszülöttjeinél alacsonyabb volt az intrauterin növekedés korlátozása (14,6% (6/21), szemben a 31,7% -kal (13/20), o = 0,02). A GDM-ben szenvedő anyák csecsemőinek kissé alacsonyabb volt a vércukorszintje (2,40 [2,2; 3,2] mmol/L, szemben a 2,45 [1,6; 2,7] mmol/L, o > 0,05). De mindkét csoportban újszülöttkori hipoglikémia fordult elő (o > 0,05). A mortalitásban és az újszülöttek morbiditásának egyik paraméterében sem volt különbség. Az azonosított tendenciák ellenére nem azonosítottunk szignifikáns különbségeket az antropometriai paraméterekben és az újszülött glükózszintjében (2. táblázat).

Online közzététel:

2. táblázat: Újszülöttkori kimenetel nagyon koraszülötteknél GDM-el vagy anélkül.

Pozitív összefüggést találtak az újszülött vércukorszintje és a születési súly között (r = 0,37, o = 0,047). A születési súly pozitív összefüggésben volt a terhesség korával a szüléskor (r = 0,52, o = 0,003) és negatív korreláció az anya szisztolés vérnyomásszintjével (rs = −0,7, o 0,05). Nem találtunk szignifikáns különbséget a vizsgált csoportok között a bronchopulmonalis dysplasia incidenciájában (GDM 9,5% (2/21) szemben 15,0% (3/20), o > 0,05), retinopathia (GDM 66,7% (14/21) szemben 70,0% (14/20), o > 0,05) és vérszegénység (GDM 38,1% (8/21) szemben 60% (12/20), o > 0,05). A légzési rendellenességek és az agyi hipoxia-ischaemiák súlyossága és időtartama a terhesség korától függ, és nem függ az anyai GDM jelenlététől vagy hiányától. Korlátozott adataink szerint tehát a GDM-ben szenvedő nőknél előforduló nagyon koraszülés nem jelent nagyobb kockázatot az újszülött szövődményeinek.

Vita

A hipoglikémia a GDM-ben szenvedő anyák újszülöttjeinek gyakori tünete. A GDM-ben szenvedő anyák újszülöttjeinek kissé alacsonyabb volt a vércukorszintje, mint a GDM nélküli csoport csecsemőinek (o > 0,05). De az újszülöttkori hipoglikémia mindkét csoportban előfordult. Koraszülöttség, méhen belüli növekedés korlátozása, kis terhességi kor, nem megfelelő glikogén raktározás a májban és az izmokban, a zsírszövet elégtelen mennyisége okozza az átmeneti újszülöttkori hipoglikémiát.

A terhesség előtti> 24,9 kg/m 2 testtömeg-index aránya 46,7% (14/30) volt a nagyon koraszülött nők körében, és nem volt összefüggésben a GDM-mel. Ismert, hogy az anya túlsúlya és a terhesség alatti elhízás a koraszülés, különösen a rendkívül koraszülés fokozott kockázatával járt [25]. Vizsgálatunkban megerősítettük, hogy negatív kapcsolat van jelen az anya terhesség előtti testtömeg-indexe és a születési súly között. Az elmúlt években nőtt annak tudata, hogy az anyai étrend befolyásolhatja a terhesség kimenetelét, valamint a gyermek hosszú távú egészségét. Számos tanulmány összefüggéseket mutat az anyai étrend és a koraszülés között [26].

Következtetés

Adataink szerint a nagyon koraszülött GDM-ben szenvedő nőknél nem növekszik az újszülöttkori szövődmények kockázata. A korai koraszülés idején született gyermekek egészsége jobban függött a születés időtartamától és morfológiai és funkcionális éretlenségük mértékétől, mint az anyai GDM-től. A probléma azonban természetesen további tanulmányozást igényel.