A diabéteszes lábfekély gyógyulásának előrejelzése 2-es típusú cukorbetegeknél rutin klinikai és laboratóriumi paraméterek alkalmazásával

Szerzői AlGoblan A, Alrasheedi I, Basheir O, Haider K.

Közzétételre elfogadva 2016. január 27

Közzétett 2016. március 22., 2016. évfolyam: 6 oldal 11–16

Ellenőrizte a plágiumot Igen

Peer reviewer megjegyzések 3

A kiadványt jóváhagyó szerkesztő: Mingzhao Xing professzor

Abdullah S AlGoblan bemutatott videó absztrakt

Abdullah S AlGoblan, 1 Ibrahim M Alrasheedi, 2 Osman H Basheir, 3 Khawaja H Haider 3

1 Diabetes Központ, 2 Orvosi Osztály, Fahad King Specialist Kórház, Buriadah, Qassim, 3 Sulaiman AlRajhi Főiskola, Al Bukairiyah, Szaúd-Arábiai Királyság

Absztrakt: A diabéteszes lábfekélyek jelentős morbiditással és mortalitással járnak a cukorbetegeknél. A vizsgálat célja a testtömeg-index (BMI) és a hemoglobin A1c (HbA1c) érvényességének és hatékonyságának felmérése volt a lábfekély gyógyulásának előrejelzésére diabéteszes betegeknél. Feltételeztük, hogy a rutin klinikai és laboratóriumi paraméterek megbízhatóan megjósolhatják a diabéteszes lábfekély gyógyulását. Ennek a hipotézisnek az igazolására egyközpontú elemző vizsgálatot végeztek 140 cukorbeteg, lábfekélyes betegen (2014. február és 2015. február között) a Szaúd-Arábiai Királyság Al Qassim régiójában. Az adatgyűjtés demográfiai adatokat, orvosi diagnózisokat, BMI méréseket, fekélygyógyulási időtartamot és HbA1c eredményeket tartalmazott. Az eredmények azt mutatják, hogy a BMI és a HbA1c szint szorosan összefüggött a diabéteszes betegek folyamatával, valamint a lábfekély gyógyulásának időtartamával. A magasabb BMI és az emelkedett HbA1c a gyenge prognózishoz kapcsolódott a lábfekély gyógyulása szempontjából. Érdekes stratégia lenne a jövőbeni tanulmányok mindkét prediktor együttes alkalmazásával.

Kulcsszavak: diabéteszes lábfekély, prediktor, testtömegindex, HbA1c

A diabéteszes láb szindrómát általában a lábfertőzés, fekélyképződés vagy a mély szövetek megsemmisítése jellemzi neurológiai rendellenességekkel és a perifériás vaszkuláris elégtelenség divergens szintjével összefüggésben. A diabéteszes lábfekély és a fertőzések jelentős morbiditással és mortalitással járnak. Becslések szerint a cukorbetegek 2,5% -ánál alakul ki diabéteszes lábfekély évente, és 15% -nál alakul ki diabéteszes lábfej élete során. 1 A cukorbetegség elterjedése az elmúlt évtizedben megduplázódott az arab országokban és Szaúd-Arábiában; a diabéteszes lábfejű betegek százalékos aránya 13,5%. 2 A diabéteszes betegek fekélygyógyulását befolyásoló tényezők általában segítséget nyújtanak a betegkezelési stratégia optimalizálásában, a rutinszerű alkalmazás mellett az eredmény előrejelzőjeként. 3 Ezek közül a prediktorok közül néhány hasznos a cukorbetegek korai felismerésében, akiknek nagy a kockázata a lábfekélynek, és ezáltal hozzájárulnak a végtag amputációk alacsonyabb arányához. 4 Bár a diabéteszes lábfekély gyógyulásának előrejelzése hozzájárulhat a páciens optimalizált és individualizált kezeléséhez, erre a célra egyetlen megállapított és általánosan elfogadott előrejelző nincs.

A hemoglobin A1c (HbA1c), a cukorbetegek vércukorszintjének monitorozására létrehozott marker jelenleg vizsgálják a fekélygyógyulással való összefüggését. 5 Mivel a megemelkedett HbA1c rossz prognózist jósol a fekélygyógyulásra cukorbetegeknél, megfigyelték, hogy a fekély gyógyulási aránya jelentősen lassabb, ha a HbA1c szintje magas. Ez a megfigyelés különösen a lábon elhelyezkedő fekélyek esetében jelentős. 5 A szaúdi diabéteszes betegek glikémiás kontrolljával kapcsolatos mintázat és tényezők vizsgálata szerint a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek 50% -ának kontrollálatlan cukorbetegsége volt (véletlenszerű vércukorszint> 10 mmol/L). 6 Ugyanakkor az elhízás szövődmények sokaságával járt együtt, beleértve a bőrsebek károsodását, a fasciás dehiszcenciát és a teljes sebhiányt. Vizsgálatunk elsődleges célja a testtömeg-index (BMI) és a HbA1c-szint jelentőségének meghatározása volt a prognózis előrejelzőjeként diabéteszes lábfekélyben szenvedő betegeknél.

Betegek és módszerek

Az egyes betegek fekélygyógyulásának értékeléséhez lefényképeztük fekélyét/fekélyeit a bemutatáskor, majd a gyógyulási fekélyeket lefényképeztük a meghatározott időpontokban (azaz 2., 3. és 6. hónapban) nyomon követésként. A fényképeket ezután a fekély méretének, a nekrotikus szövet jelenlétének és a granulációs szövetek képződésének összehasonlítására használtuk a gyógyulás előrehaladásának megállapítása céljából. 5 Az adatok elemzését az SPSS-20 alkalmazásával végeztük.

Összesen 140 beteget (férfi n = 83, 59,3%; nő n = 57, 40,7%) vontak be a vizsgálatba. A betegség hossza alapján a betegek 45% -ának volt cukorbetegsége 20 évig. A vizsgálatba bevont betegek átlagos életkora 56 év volt (szórás [SD] ± 9,7).

A betegek átlagos testtömege 81 kg volt (STD ± 13). A BMI-mérések azt mutatták, hogy a betegek 12,9% -ának volt normális a BMI-je, míg 30,7% -ának volt túlsúlya, és 56,4% -ának az elhízott kategóriába sorolták a BMI-t> 30-at. A vizsgálatba bevont betegek egyike sem rendelkezett alsúlyú BMI-vel (1. táblázat).

1. táblázat A BMI és a diabéteszes lábfekély gyógyulásának időtartama közötti kapcsolat
Rövidítés: BMI, testtömegindex.

A gyógyulás menete és a gyógyulási folyamat időtartama szignifikáns kapcsolatot mutatott ezeknél a betegeknél a BMI-vel (P= 0,005). Míg a normál BMI-vel rendelkező betegek 61% -ánál gyógyult lábfekély volt az első 3 hónapban, 11,1% -uk pedig> 7 hónap alatt gyógyult meg, addig az elhízott betegek 36,7% -ának késett a lábfekély gyógyulása> 7 hónapon át, szemben a 24% -kal. azok, akiknek gyógyulása volt a 2. táblázatban. A BMI és a diabéteszes lábfekély gyógyulásának kapcsolata.
Rövidítés: BMI, testtömegindex.

Hasonló megfigyeléseket tettek a HbA1c-vel is, mint a lábfekély gyógyulási folyamatának előrejelzőjével. A kontrollált HbA1c-vel rendelkező diabéteszes betegek 48 százaléka (7 hónap a lábfekély teljes gyógyulásához. Másrészt a kontrollálatlan cukorbetegségben szenvedő betegeknél a magasan emelkedett HbA1c (> 10 mmol/L) jelzi a lábfekélyek jelentős késését a betegek többségénél megfigyelték (3. és 4. táblázat).

3. táblázat A HbA1c és a gyógyulási idő összefüggése
Rövidítés: HbA1c, hemoglobin A1c.

4. táblázat A HbA1c szintek és a diabéteszes lábfekély gyógyulási folyamata közötti összefüggés
Rövidítés: HbA1c, hemoglobin A1c.

Összehasonlítva a kontrolláltan magasan emelkedett HbA1c-értékű betegeket, a betegek csak 23% -ánál gyógyult meg a lábfekély 3 hónapon belül, 28% -án 3 és 6 hónap között, és 48% -nál> 7 hónap (P= 0,024). Hasonló összefüggést figyeltünk meg a gyógyulás folyamata és a HbA1c szint között pácienseinknél. A gyógyulási folyamat HbA1c szinthez viszonyított tanulmányozása során azt tapasztaltuk, hogy a normál HbA1c-vel rendelkező betegek 68% -ának teljesen meggyógyult a lábfekélye, míg 20% -ának részleges gyógyulása volt, 4% -ának pedig gyógyulatlan lábfekélye volt (4. táblázat). A betegek fennmaradó 8% -ánál oltványra volt szükség. A magas HbA1c-s betegek körében 45,9% teljes gyógyulást mutatott, míg 33,8% -ának részleges gyógyulása volt, 5,4% -uk átoltási folyamatba lépett, 14,9% -uknak pedig nem gyógyult lábfekélye volt.

Eredményeink érdekes vonása az volt, hogy a BMI és a HbA1c egyaránt megbízható előrejelzője a lábfekélyeknek a cukorbetegeknél. A lábfekély gyógyulási idejének (1. és 3. táblázat), valamint a gyógyulás befejezésének (2. és 4. táblázat) közvetlen összehasonlítását végeztük BMI-vel és HbA1c-vel.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy vizsgálati eredményeink azt mutatják, hogy a BMI és a HbA1c egyaránt jó kapcsolatot mutat a gyógyulás folyamatával, valamint a gyógyulás befejezéséhez szükséges idővel. A magasabb BMI és az emelkedett HbA1c a lábfekélyek lassabb és hiányos gyógyulásához kapcsolódott cukorbetegeknél. Tekintettel a cukorbetegség és az ahhoz kapcsolódó szövődmények diagnosztizálásának és monitorozásának eszközei megbízhatóságára, mindkét paraméter megbízható előrejelzőként használható a lábfekély gyógyulásának a cukorbetegeknél. További vizsgálatok nagyobb alanyokkal és kombinatorikus megközelítéssel, amely magában foglalja mindkét paraméter egyidejű használatát prediktorként, érdekes stratégia lenne klinikailag megbízható előrejelzési módszer kidolgozására diabéteszes lábfekélyben szenvedő betegeknél.

A szerzők nem számoltak be összeférhetetlenségről ebben a munkában.

Assaad-Khalil SH, Zaki A, Abdel Rehim A és mtsai. A diabéteszes lábbetegségek és a kapcsolódó kockázati tényezők előfordulása a cukorbetegségben szenvedő egyiptomi alanyok körében. Alapellátási cukorbetegség. 2015; 9 (4): 297–303.

Al-Wakeel JS, Hammad D, Al Suwaida A, Mitwalli AH, Memon NA, Sulimani F. Mikrovaszkuláris és makrovaszkuláris szövődmények diabéteszes nephropathiás betegeknél nephrológiai klinikára utalva. Saudi Journal of Vese Diseases and Transplantation: A Szaúd-Arábiai Szervátültetési Központ hivatalos kiadványa, Szaúd-Arábia. 2009; 20 (1): 77–85.

Elsharawy MA, Hassan K, Alawad N, Kredees A, Almulhim A. A diabéteszes láb szűrése sebészeti fekvőbetegekben: kórházi vizsgálat Szaúd-Arábiában. International Journal of Angiology: Az International College of Angiology, Inc. hivatalos kiadványa. 2012; 21 (4): 213–216.

Abolfotouh MA, Alfaifi SA, Al-Gannas AS. A diabéteszes láb rizikófaktorai Közép-Szaúd-Arábiában. Szaúdi orvosi folyóirat. 2011; 32 (7): 708–713.

Christman AL, Selvin E, Margolis DJ, Lazarus GS, Garza LA. A hemoglobin A1c megjósolja a diabéteszes sebek gyógyulási arányát. A Journal of Investigative Dermatology. 2011; 131 (10): 2121–2127.

Ahmed AA. A diabetes mellitus és a diabéteszes lábproblémák epidemiológiája Szaúd-Arábiában. Avances en Diabetologia. 2010; 29: 29–35.

Sulimani RA, Famuyiwa OO, Mekki MO. A diabéteszes lábelváltozások mintája Szaúd-Arábiában: tapasztalat a Rijád Khalid King Egyetemi Kórházból. A szaúdi orvoslás évkönyvei. 1991; 11 (1): 47–50.

Margolis DJ, Allen-Taylor L, Hoffstad O, Berlin JA. Diabéteszes neuropátiás lábfekélyek: a seb méretének, a seb időtartamának és a seb fokozatának összefüggése a gyógyulással. Cukorbetegség ellátása. 2002; 25 (10): 1835–1839.

Al-Rubeaan K, Al Derwish M, Ouizi S és mtsai. A diabéteszes láb szövődményei és azok kockázati tényezői egy nagy retrospektív kohorsz vizsgálatból. PLoS One. 2015; 10 (5): e0124446.

Mansour M, Al-Nozha YYA-M, Mohammed A és mtsai. Elhízás Szaúd-Arábiában. Szaúdi orvosi folyóirat. 2005; 26 (5): 824–829.

Sohn MW, Budiman-Mak E, Lee TA, Oh E, Stuck RM. Jelentős J alakú összefüggés a testtömeg-index (BMI) és a diabéteszes lábfekély között. Cukorbetegség/anyagcsere kutatások és vélemények. 2011; 27 (4): 402–409.

Deribe B, Woldemichael K, Nemera G. A diabéteszes lábfekély előfordulása és befolyásoló tényezők az Arbaminch Kórházba járó diabéteszes betegek körében, Dél-Etiópia. Journal of Diabetes and Metabolism. 2014; 2: 322.

Mousley M. Diabetes és hatása a sebgyógyulásra és a betegellátásra. Ápolási idők. 2003; 99 (42): 70.

Pierpont YN, Dinh TP, Emerick Salas R és munkatársai. Elhízás és sebészeti sebgyógyulás: aktuális áttekintés. Nemzetközi tudományos kutatások az elhízásról. 2014; 2014: 13.

Vela SA, Lavery LA, Armstrong Főigazgatóság, Anaim AA. A megnövekedett súly hatása a csúcsnyomásokra: következmények az elhízásra és a diabéteszes láb patológiájára. A Journal of Foot and Bok Surgery. 1998; 37 (3): 416–420.

Pinzur M, Freeland R, Juknelis D. A testtömeg-index és a lábzavarok közötti összefüggés cukorbetegeknél. Láb és Boka Nemzetközi. 2005; 26 (5): 375–377.

Az WHO iránymutatásait az Iránymutatások Felülvizsgálati Bizottsága hagyta jóvá. A glikált hemoglobin (HbA1c) alkalmazása a diabetes mellitus diagnosztizálásában: a WHO konzultációjának rövidített jelentése. Genf: Egészségügyi Világszervezet; 2011.

Zubair M, Malik A, Ahmad J. Glikozilezett hemoglobin diabéteszes lábfejben és összefüggése a klinikai változókkal egy észak-indiai tercier kórházban. Journal of Diabetes and Metabolism. 2015; 6: 7.

Shahbazian H, Yazdanpanah L, Latifi SM. Lábfekély miatt cukorbetegségben szenvedő betegek kockázatértékelése a Diabéteszes Lábbal Nemzetközi Munkacsoport (IWGDF) kockázati osztályozási konszenzusa szerint. Pakisztáni Journal of Medical Sciences. 2013; 29 (3): 730–734.

Apelqvist J, Agardh CD. A klinikai kockázati tényezők és a diabéteszes lábfekély kimenetele közötti összefüggés. Cukorbetegség-kutatás és klinikai gyakorlat. 1992; 18 (1): 43–53.

Markuson M, Hanson D, Anderson J és mtsai. A hemoglobin A (1c) értékek és az alsó végtagi fekélyek gyógyulási idejének kapcsolata cukorbetegeknél. A bőr- és sebkezelés előrehaladása. 2009; 22 (8): 365–372.

Ezt a művet a Dove Medical Press Limited kiadta és engedélyezte. A licenc teljes feltételei a https://www.dovepress.com/terms.php címen érhetők el, és tartalmazzák a Creative Commons Nevezd meg - Nem kereskedelmi (nem támogatott, v3.0) licencet. A munka elérésével elfogadja a Feltételeket. A mű nem kereskedelmi célú felhasználása a Dove Medical Press Limited további engedélye nélkül megengedett, feltéve, hogy a művet megfelelően tulajdonítják. A mű kereskedelmi felhasználására vonatkozó engedélyt a Feltételek 4.2 és 5. bekezdésében talál.

Az itt publikált cikkekben kifejtett vélemények a szerző (k) véleményét tükrözik, és nem feltétlenül tükrözik a Dove Medical Press Ltd. vagy annak bármely alkalmazottjának véleményét.

Annak érdekében, hogy weboldalunk látogatóinak és regisztrált felhasználóinknak az egyéni preferenciáiknak megfelelő szolgáltatást nyújtsunk, sütiket használunk a látogatói forgalom elemzésére és a tartalom személyre szabására. Az adatvédelmi irányelvek elolvasásával megismerheti a sütik használatát. A látogatóinkra és a regisztrált felhasználóinkra vonatkozó adatokat belső célokból és üzleti partnereinkkel történő információmegosztás céljából is megőrzünk. Az adatvédelmi irányelvek elolvasásával megismerheti, hogy milyen adatait őrizzük meg, hogyan dolgozzuk fel, kivel osztjuk meg őket, és az adatok törlésének jogáról.

Ha elfogadja a sütik használatát és az Adatvédelmi irányelvek tartalmát, kattintson az "Elfogadom" gombra.