Teljes szöveg A pajzsmirigy diszfunkciója és a testsúly közötti kapcsolat nem annyira evi IJGM

Nyílt hozzáférésű, szakértők által áttekintett tudományos és orvosi folyóiratok.

Nyílt hozzáférésű

A Dove Medical Press az OAI tagja.

Újranyomtatás

Tömeges utánnyomás a gyógyszeripar számára.

Kedvenc szerzők

Valódi előnyöket kínálunk szerzőinknek, beleértve a dokumentumok gyors feldolgozását.

Promóciós cikkek figyelése

Regisztrálja konkrét adatait és az érdekes gyógyszereket, és az Ön által szolgáltatott információkat össze fogjuk egészíteni a kiterjedt adatbázisunk cikkeivel, és azonnal elküldjük Önnek a PDF-példányokat.

Közösségi média

A pajzsmirigy diszfunkciója és a testsúly kapcsolata: nem annyira nyilvánvaló paradigma

Megkapta 2019. április 16

Közzétételre elfogadva 2019. július 10

Közzétett 2019. augusztus 23., 2019. évfolyam: 12 oldal 299–304

Ellenőrizte a plágiumot Igen

Peer reviewer megjegyzések 2

A kiadványt jóváhagyó szerkesztő: Dr. Scott Fraser

Mónica Ríos-Prego, 1 Luis Anibarro, 1 Paula Sánchez-Sobrino 2

1 Belgyógyászati Klinika, Pontevedra Egyetemi Kórház Komplexum, Pontevedra, Spanyolország; 2 Endokrinológiai és Táplálkozási Osztály, Pontevedra University Hospital Complex, Pontevedra, Spanyolország

Levelezés: Paula Sánchez-Sobrino
Endokrinológiai és Táplálkozási Osztály, Pontevedra Egyetemi Kórházi Komplexum, Montecelo Kórház, Mourente sn, Pontevedra 36071, Spanyolország
Tel .: +34 98 680 0132
E-mail küldése: [email protected]

Kulcsszavak: hypothyreosis, hyperthyreosis, testtömeg-index, elhízás

Bevezetés

A pajzsmirigy-rendellenességek nagyon elterjedt betegségek, amelyek Spanyolországban a lakosság közel 10% -át érintik. 1 Egy nemrégiben felnőttek körében végzett vizsgálatban a hypothyreosis prevalenciája 9,1%, a hyperthyreosis esetében pedig 0,8% volt. 1 A pajzsmirigy rendellenességek a kórházunk Endokrinológiai Osztályára történő beutalás legfőbb okai, az összes első látogatás 47,6% -át elérik (nem publikált adatok).

A pajzsmirigyhormonok több fiziológiai folyamatban vesznek részt és szabályozzák az alapanyagcsere sebességét, elősegítik az adrenerg idegrendszert, hogy hőt termeljenek a hideg hatására, serkentik a glükoneogenezist, mind a lipolízist, mind a lipogenezist. 2 A pajzsmirigy diszfunkciójában szenvedő betegek változhatnak a testtömegben és a testösszetételben. 3

Ezzel szemben a pajzsmirigy-pajzsmirigy-alulműködés hagyományosan a fogyáshoz és az alulsúlyhoz társult. 8 A hyperthyreosisban szenvedő alanyok adrenerg hiperstimulációja megnövekedett bazális anyagcserével és termogenezissel rendelkezik, és nagyobb az összes energiafelhasználás, ami hajlamos a fogyásra. A hyperthyreosis a triiodothyronin anorexigén hatása miatt fokozott gyomor-bél tranzitot és esetenként anorexiát is kiválthat. 4 Mindezek a tényezők ahhoz vezethetnek, hogy a hipertireoid állapotok alacsony súlyú közvetlen összefüggésben vannak. 9 De, mint a pajzsmirigy alulműködés esetén, ez a kapcsolat nem volt egyértelműen megállapítva.

Ezen változások alapján és elméleti szempontból a pajzsmirigy-diszfunkcióval küzdő betegek várhatóan visszatérnek testtömegükhöz a diszfunkció megjelenése előtt, miután specifikus terápiával normális hormonszintet érnek el. Számos tanulmány azonban kimutatta, hogy ez nem mindig igaz. 10–14

Vizsgálatunk célja a pajzsmirigy diszfunkció és a BMI közötti összefüggés vizsgálata volt a kiinduláskor és a hormonszint normalizálása után.

Anyagok és metódusok

Retrospektív, megfigyelő, leíró vizsgálatot végeztünk pajzsmirigy-diszfunkcióval küzdő betegek egy csoportjáról, amelyet a spanyolországi Pontevedra Egyetemi Kórház Komplexum Endokrinológiai Osztályára irányítottak. A betegeket addig követték nyomon, amíg a pajzsmirigyfunkciós tesztjeik eredményei normálisak voltak egy 12 hónapos időszakon belül. Az összes beteg orvosi dokumentációját felülvizsgálták.

Az összegyűjtött változók a következők voltak: nem, életkor, pajzsmirigy-diszfunkció etiológiája, TSH-szint, szabad levothyroxin (FT4) szint, pajzsmirigy autoimmunitás jelenléte (anti-tiroperoxidáz antitestek és/vagy TSH receptor antitestek kimutatásának tekinthető), BMI és súly beutaló az Endokrinológiai Osztályra és a kezelés után a pajzsmirigyhormonszint normalizálása után.

Felvételi kritériumok

A 18 évesnél idősebb betegeket az Endokrinológiai Osztályra irányították pajzsmirigy-diszfunkció értékelésére.

Kizárási kritériumok

Az elemzéshez kizártuk azokat a betegeket, akik bármilyen változóval befolyásolhatták a BMI-t: hipokaloratív étrend, dohányzás, a közelmúltbeli leszokás a dohányzásról vagy a rekreációs szerhasználat, súlyos pszichiátriai betegségek, terhesség és szülés utáni szakaszok, inzulinkezeléssel kezelt diabetes mellitus, GLP-1 analógok vagy SGLT-2 gátlók, testtömegre ható gyógyszerek (kortikoszteroidok, antipszichotikumok, mirtazapin, görcsoldók, daganatellenes hormonterápia, fluoxetin vagy topiramát) és egyéb kísérő betegségek, például előrehaladott pangásos szívelégtelenség, krónikus obstruktív tüdőbetegség, végső stádiumú vesebetegség vagy aktív neoplazma.

Statisztikai analízis

1.ábra Betegválasztási folyamatábra.

Végül összesen 34 egyébként egészséges beteget vontak be elemzésbe, amelyek 6 férfit (17,6%) és 28 nőt (82,4%) tartalmaztak; ezek közül 17 volt hyperthyreosisban és 17 hypothyreosisban szenvedő. Az átlagéletkor 53,4 ± 20,4 év volt. E betegek demográfiai, antropometriai és biokémiai jellemzőit az 1. táblázat mutatja.

Asztal 1 A pajzsmirigy-rendellenességben szenvedő betegek kiindulási és kezelés utáni demográfiai, antropometriai és biokémiai jellemzői

A hypothyreosis etiológiája esetenként 13 primer hypothyreosisban szenvedő beteg volt (anti-tiroperoxidáz antitestek nyolc esetben voltak jelen), kettő amiodaron által kiváltott hypothyreosisban, egy műtét utáni hypothyreosisban és egy postradioiodine terápiában. Hét beteg mutatott szubklinikai hypothyreosisot (TSH 2 vs 26,39 ± 4,44 kg/m 2 (p = 0,609) hipo- és hyperthyreosisos betegeknél.

Specifikus kezelés és a pajzsmirigyhormonszint normalizálása után továbbra sem voltak statisztikailag szignifikáns különbségek a testsúlyban a két csoport (68,68 ± 10,14 kg vs 68,37 ± 12,80 kg; p = 0,938) vagy a BMI (26,22 ± 3,36 kg/m 2) között. versus 27,57 ± 4,98 kg/m 2 p = 0,361) hipo- és hyperthyroid betegeknél. A betegek 58,8% -a és 64,7% -a a túlsúly/elhízás tartományában maradt mindegyik csoportban (p = 0,72).

Kezelés és a pajzsmirigy működésének normalizálása után a 17 hipotireózisban szenvedő beteg átlagsúlya 70,93 ± 10,06 kg-ról 68,68 ± 10,14 kg-ra csökkent (átlagkülönbség 2,25 ± 2,01 kg; p 2, és a végső BMI 26,22 ± 3,36 kg/m 2 (átlagos különbség 0,86 ± 0,77; p 2, és a kezelés utáni BMI, 27,57 ± 4,98 kg/m 2 (átlagkülönbség 1,18 ± 1,22; p = 0,001).

Vita

Vizsgálatunkban sem a hipo-, sem a pajzsmirigy-hiper pajzsmirigy-betegek súlyában vagy BMI-jében nem figyeltünk meg statisztikailag szignifikáns különbséget sem a diagnózis felállításakor, sem a kezelés után a hormonszint normalizálódását követően. A kiinduláskor mind a hipo, mind a hyperthyreoid betegek csoportja nem szignifikáns, körülbelül 6 kg-os súlykülönbséget mutatott, és nagyon hasonló BMI volt, mindkét csoport túlsúlyos tartományba esett. A kezelés és a pajzsmirigy működésének normalizálása után a két csoport közötti súlykülönbség tovább csökkent. A BMI értékek szintén hasonlóak maradtak mindkét csoport esetében.

Ezenkívül a pajzsmirigy-működési rendellenesség két különböző típusának (hiper- és hipotireózis) külön-külön történő elemzése után statisztikailag szignifikáns különbségeket figyeltünk meg a kiindulási és a kezelés utáni testtömeg és a BMI között. A pajzsmirigy-alulműködő betegek átlagos testsúlycsökkenése 2,25 ± 2,01 kg volt, ami sokkal kisebb, mint a klasszikus sorozatban leírt súlycsökkenés. 6 Ugyanakkor nincs tudomásunk arról, hogy léteznének olyan legújabb sorozatok, amelyek ezzel a témával foglalkoztak. Eredményeinket befolyásolhatja az a tény, hogy a hypothyreosisban szenvedő betegek közül hétnél szubklinikai hormonváltozás mutatkozott (TSH 12. Vizsgálatunkban csak egy esetben fordult elő műtét utáni hypothyreosis; ez a nem jelentős ezek a betegek.

A hypothyreosis és az elhízás közötti kapcsolat történelmileg olyan alapokon alapuló populációval végzett vizsgálatokon alapszik, akiket elhízott betegek közül választottak ki, akiknek pajzsmirigyhormonszintjét értékelték. Ezen tanulmányok közül többben elhízott betegeknél gyakoribb volt a hypothyreosis előfordulása, mint az általános populációban. 16,17,18 Ezen eredmények alapján néhány szerző azt javasolta, hogy a kisebb pajzsmirigy-diszfunkció hozzájárulhat a testtömeg jelentős változásához, amely a túlsúly és az elhízás kockázati tényezője lehet. Ezek a tanulmányok azonban nem meggyőzőek az ok-okozati összefüggés megállapításában, mivel az elhízott betegeknél a hypothyreosis nagyobb gyakoriságának bemutatása nem feltétlenül jelenti azt, hogy az elhízást a rendellenesség okozza. A hypothyreosis és az elhízás közötti kapcsolat gyengébbnek tűnik, mint azt korábban gondolták, még inkább a kezelt hypothyreosisban szenvedő betegeknél.

A hyperthyreosisban szenvedő betegeknél súlygyarapodást figyeltek meg a kezelés befejezésekor, amikor a pajzsmirigyfunkciós teszt eredményei normalizálódtak. Ez a 13,15,20,21 irodalomban gyakori megállapítás, és számos elmélet létezik ezzel kapcsolatban. A pajzsmirigy-túlműködés fokozott bazális energiafelhasználást indukál, amely súlyvesztéshez vezet a test sovány és zsírtömegének csökkenése következtében. Az euthyreoidizmus helyreállításakor a súlygyarapodás mindkét rész rovására megy. 20 Egy másik lehetséges magyarázat arra, hogy a hyperthyreoid betegek híznak-e az euthyreoidizmus elérése után, összefüggésben lehet a kezelés utáni TSH-szint emelkedésével a kiindulási szinthez képest. Ennélfogva ez relatív hypothyreosis jelenlétét jelzi az analitikai normalitás határain belül. 14 Vizsgálatunk során nem tudtuk tesztelni ezt a hipotézist, mivel a betegek TSH szintje nem volt elérhető a hyperthyreosis megjelenése előtt.

Következtetés

Összegzésképpen elmondható, hogy a kezelés és a pajzsmirigyfunkció normalizálása után a hypothyreos és hyperthyroid betegeknél statisztikailag szignifikáns változások vannak a BMI-ben, de ezek nem mutatnak nagy jelentőséget a klinikai gyakorlatban, mivel a BMI mindkét csoportban a túlsúly tartományban maradt.

Közzététel

A szerzők nem számoltak be összeférhetetlenségről ebben a munkában.

Hivatkozások

1. Valdes S, Maldonado-Araque C, Lago-Sampedro A és mtsai. A pajzsmirigy-diszfunkció népességalapú országos előfordulása Spanyolországban és a kapcsolódó tényezők: cukorbetegség-tanulmány. Pajzsmirigy. 2017; 27 (2): 156–166. doi: 10.1089/thy.2016.0353

2. Liu YY, Brent GA. A pajzsmirigyhormon áthallása a nukleáris receptor szignalizációjával az anyagcsere szabályozásában. Trendek Endocrinol Metab. 2010; 21 (3): 166–173. doi: 10.1016/j.tem.2009.11.004

3. Biondi B. Pajzsmirigy és elhízás: érdekes kapcsolat. J Clin Endocrinol Metab. 2010; 95 (8): 3614–3617. doi: 10.1210/jc.2010-1245

4. Karmisholt J, Andersen S, Laurberg P. A hypothyreosis terápiája utáni súlycsökkenést elsősorban a myxoedemával járó testfelesleg kiválasztása okozza. J Clin Endocrinol Metab. 2011; 96 (1): E99 – E103. doi: 10.1210/jc.2010-1521

5. O´Malley B, Hickey J, Nevens E. Pajzsmirigy diszfunkció-súlyproblémák és a psziché: a beteg nézőpontja. J Hum Nutr diéta. 2000; 13: 243–248. doi: 10.1046/j.1365-277x.2000.00238.x

6. Plummer WA. Testtömeg spontán myxedema esetén; in American Association for the Study of Goiter: az American Association for the Study of Goiter. Rochester West J Surg Obstet Gynecol. 1940; 88–98.

7. Garber JR, Cobin RH, Gharib H és mtsai. Klinikai gyakorlati útmutatások a hypothyreosis kezelésére felnőtteknél: támogatta az Amerikai Klinikai Endokrinológusok Egyesülete és az American Thyroid Association. Pajzsmirigy. 2012; 22 (12): 1200–1235. doi: 10.1089/thy.2012.0205

8. Amouzegar A, kazem E, Abdi H és mtsai. A pajzsmirigy működésének és a különböző elhízási fenotípusok kialakulásának összefüggése euthyroid felnőtteknél: kilencéves követés. Pajzsmirigy. 2018; 28 (4): 458–464. doi: 10.1089/thy.2017.0454

9. Ross DS, Burch HB, Cooper DS és mtsai. Az Amerikai Pajzsmirigy Szövetség 2016. évi irányelvei a hipertireózis és a tireotoxikózis egyéb okainak diagnosztizálására és kezelésére. Pajzsmirigy. 2016; 26 (10): 1343–1421. doi: 10.1089/thy.2016.0229

10. Nordyke RA, Glibert FI, Harada ASM. Graves-kór. Az életkor hatása a klinikai leletekre. Arch Interm Med. 1988; 148: 626–631. doi: 10.1001/archinte.1988.00380030132023

11. Vanderpump képviselő, Tunbridge WM. A pajzsmirigybetegségek epidemiológiája. In: Braverman LE, Utiger RD, szerkesztők. A pajzsmirigy: alapvető és klinikai szöveg. 8. kiadás Philadelphia: Lippincott Williams és Wilkins; 2000: 467.

12. Jonklaas J, Nsouli-Maktabi H. Súlyváltozások pajzsmirigy eltávolítás alatt álló euthyreoid betegeknél. Pajzsmirigy. 2011; 21 (12): 1343–1351. doi: 10.1089/thy.2011.0054

13. Rathi MS, Miles JN, Jennings PE. Súlygyarapodás a tirotoxicosis kezelése során hagyományos tirostatikus kezeléssel. J Endocrinol Invest. 2008; 31 (6): 505–508. doi: 10.1007/BF03346398

14. Hoermann R, Midgley J. TSH mérés és annak következményei a személyre szabott klinikai döntéshozatalban. J Pajzsmirigy Res. 2012; 2012: 1–9. Művészet. ID 438037. doi: 10.1155/2012/438037

15. Crocker MK, Kaplowitz P. A gyermek hyperthyreosisának kezelése, de a hypothyreosis nem, jelentősen befolyásolja a testsúlyt. Clin Endocrinol (Oxf). 2010; 73: 752–759. doi: 10.1111/j.1365-2265.2010.03877.x

16. Verma A, Jayaraman M, Kumar HKVS, Modi KD. Pajzsmirigy alulműködés és elhízás: ok vagy okozat? Saudi Med J. 2008; 29 (8): 1135–1138.

17. Mamtani M, Kulkarni H, Dyer TD és mtsai. A megnövekedett derékkörfogat függetlenül összefügg a hipotireózissal a mexikói amerikaiaknál: két nagy, népességalapú vizsgálat replikatív bizonyítéka. BMC Endocr Disord. 2014; 14 (46): 1–13. doi: 10.1186/1472-6823-14-1

18. De Moura Souza A, Sichieri R. A normál tartományon belüli szérum TSH-koncentráció és az adipozitás közötti összefüggés. Eur J Endocrinol. 2011; 165: 11–15. doi: 10.1530/EJE-11-0261

19. Reihner T. Elhízás és a pajzsmirigy működése. Mol Cell Endocrinol. 2010; 316: 165–171. doi: 10.1016/j.mce.2009.06.005

20. Greenlund LJ, Nair KS, Brennan MD. A nők testösszetételének változása a nyílt és szubklinikus hyperthyreosis kezelését követően. Endocr Pract. 2008; 14 (8): 973–978. doi: 10.4158/EP.14.8.973

21. Dutta P, Bhansali A, Walia R, Khandelwal N, Das S, Masoodi SR. Súly homeosztázis és annak modulátorai hyperthyreosisban a karbimazol-kezelés előtt és után. Indiai J Med Res. 2012; 136: 242–248.

Ezt a művet a Dove Medical Press Limited kiadta és engedélyezte. A licenc teljes feltételei a https://www.dovepress.com/terms.php címen érhetők el, és tartalmazzák a Creative Commons Nevezd meg - Nem kereskedelmi (nem támogatott, v3.0) licencet. A munka elérésével elfogadja a Feltételeket. A mű nem kereskedelmi célú felhasználása a Dove Medical Press Limited további engedélye nélkül megengedett, feltéve, hogy a művet megfelelően tulajdonítják. A mű kereskedelmi felhasználására vonatkozó engedélyt a Feltételek 4.2 és 5. bekezdésében talál.