Zab és a gluténmentes étrend

A lisztérzékenység (CD), a populáció 1% -át érintő genetikai állapot, némileg egyedülálló az autoimmun állapotok között, mivel hatékony kezelést nyújt a gluténmentes étrendben. Az étrend azonban nehezen követhető; a CD-betegek jelentős része nem reagál az étrendre a várható bélgyógyulással, tipikusan a véletlen glutén expozíció miatt. A gluténmentes címkézést végre szabványosították az Egyesült Államokban, de még mindig vannak más kérdések, amelyek az egészséges állapotban maradni próbáló CD-s betegeket sújtják. Az egyik vita a zab felvétele. A zab olyan tápanyagok nagy forrása, amelyek gyakran hiányoznak a gluténmentes étrendből, például vas és rost, azonban számos tanulmány kimutatta a keresztreaktivitás in vitro lehetőségét: az avenin (a gluténhez hasonló fehérje) a gluténreaktív T-sejteket aktiváló zabokban. Olyan esetekről is beszámoltak, hogy a nem szennyezett zab elfogyasztása miatt a betegek visszaesnek. A másik oldalon vannak olyan vizsgálatok is, amelyek szerint kevés a kockázata annak, hogy a betegek szövettanilag látható bélkárosodást mutassanak, miután tiszta zabbal kezelték őket. Ezeket az ellentmondó eredményeket szem előtt tartva egy nemrégiben készült tanulmány azt vizsgálta, hogy a zab miként tolerálható in vivo a CD-ben szenvedő betegeknél.

A tanulmányt a The Journal of Autoimmunity 2014. októberében elfogadta, és címe: „A zab és az árpa bevétele celiaciás betegeknél keresztreaktív T-sejteket mozgósít, amelyeket aktiválnak az avenin-peptidek és az immun-domináns hordein-peptidek.” A nemzetközi kutatócsoportban 3 ImmusanT munkatárs volt: mindkét első szerző Hardy Melinda, Ph.D. és Jason Tye-Din, Ph.D., valamint a vezető szerző, Robert Anderson, M.D., Ph.D. Az ImmusanT emellett dolgozik a NexVax2 nevű CD elleni vakcinán is. A vakcina peptidekből áll, amelyeket kifejezetten a búzára, az árpára és a rozsra reagáló T-sejtek megcélzására terveztek, a zab azonban nem. Az ehhez hasonló vizsgálatokra van szükség annak meghatározásához, hogy pontosan mely ételeket kell célba venni egy potenciális CD-oltás esetén. A kísérletben 73 megerősített CD-beteg vett részt bevett gluténmentes étrenden, akiket három különféle bolti zabbal vetettek ki. A zab forrásait tesztelték, hogy meggyőződjenek gluténmentességről.

Napi 100 gramm zab bevitele háromnapos teszt alatt elegendő volt az avenin-specifikus T-sejtek aktiválásához, de csak 12 (8%) CD-beteg egyikében. Sok CD-s beteg emésztési tünetekről számolt be a zabfertőzés után is, de ezek a tünetek alig vagy egyáltalán nem voltak összefüggésben a T-sejt aktivációval. Meglepő módon, ha a betegeket először árpával, majd zabbal kezelték, az avenin-specifikus T-sejtek aktiválódásának mértéke jelentősen megnőtt (11 betegből nyolc, 73%). E nyolc beteg közül héten korábban már átesett a tiszta zabfertőzés, és közülük csak hárman reagáltak T-sejtre. A betegeket búzával és rozssal is fertőzték, de az avenin T-sejtek aktivációjában nem volt hasonló növekedés.

A szerzők három lehetőséget kínálnak arra, hogy a vizsgálatban résztvevők közül sokaknak miért voltak olyan emésztési tünetei, amelyek nem voltak összefüggésben a T-sejtek válaszával. Ezeket a tüneteket a nagy mennyiségű bevitt zab okozhatta (ami körülbelül kétszerese a napi javasolt adagméretnek), az a tény, hogy a zab nagy mennyiségű rostot tartalmaz a tipikus gluténmentes étrendhez képest, vagy egy „nocebo” hatás, amely hasonló a placebóhoz, kivéve, ha a hatás káros. A jövőbeli vizsgálatokhoz nem CD-s betegkontrollokra, randomizált és kettős-vak protokollokra, valamint egy avenin placebo kontrollra lesz szükség annak meghatározása érdekében, hogy az emésztési tünetek pontosan hogyan kapcsolódnak a zab lenyeléséhez.

Összességében a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a zab normál mennyisége a CD-betegek túlnyomó többségében nem képes immunválasz kiváltására, mint a búza, az árpa vagy a rozs. Lehetséges, hogy nagyobb mennyiségű zab megbízhatóbban indukálhat immunválaszt; a kísérletben felhasznált napi 100 gramm azonban „jelentős mennyiséget” jelent, és „összhangban van más etetési vizsgálatokkal”. Csak miután a T-sejtek reagáltak az árpa hordeinjére, a zabból származó avenin képes volt aktiválni a T-sejteket a résztvevők többségében. A búza és a rozs nem tudta növelni az avenin T-sejtjeinek aktiválódását, ami azt sugallja, hogy az immunrendszer reakciója a különböző gabonafélékre nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is eltérő.

Néhány lehetséges magyarázat van arra, hogy a zab miért nem képes stimulálni a T-sejteket, mint más gabonafélék. Az Avenin nem annyira ellenálló az emésztéssel szemben, mint a glutén, amit aminosav-szekvenciája alapján jósoltak, és in vitro is bemutatták. A gluténnek több olyan szekvenciája van, amelyeket az emberi test nem képes teljesen megemészteni, majd képesek kiváltani az immunválaszt, amely végül a bél károsodásához vezet. Az Aveninnek nincs ilyen sok szekvenciája. Lehetséges az is, hogy az ebben a kísérletben felhasznált három zabforrás nem olyan immunogén, mint más zabfajták. Ennek a lehetőségnek az igazolásához további in vivo vizsgálatokra lenne szükség, különböző zabforrások felhasználásával.

Noha ez a tanulmány a zabot gluténmentes lehetőségként támogatja a legtöbb CD-beteg számára, fontos biztosítani, hogy a zab továbbra is gluténmentes legyen, mivel a zabban a glutén keresztszennyeződése gyakori. Az étrend jelentős változásait orvosával és/vagy táplálkozási szakemberrel is meg kell beszélni.