Emésztőrendszer

A gyomor-bél traktus fizikai állapotában és funkcióiban számos, gyakran kisebb-nagyobb szorongást okozó változás következik be terhesség alatt.

Az íz- és szagérzetek megzavarása, amely viszonylag gyakori a vemhesség első hónapjaiban, gyakran a szagok iránti ellenszenvvel és a korábban elfogadhatónak talált ételek gusztustalanságával jár együtt. A száj és az íny gyulladását, amelyre néhány terhes nő panaszkodik, gyakran a nem megfelelő szájhigiénia, vitaminhiány vagy vérszegénység okozza, mint maga a terhesség.

A gyomor terhesség alatt csökkent mennyiségben termel sósavat és pepszint, amelyek megfelelő mennyiségben szükségesek az emésztéshez. A gyomor savmennyiségének ez a csökkenése megmagyarázhatja az egyébként megmagyarázhatatlan vérszegénységeket, amelyek alkalmanként egy egyébként normálisnak tűnő terhesség során fordulnak elő.

Terhesség alatt a gyomorizmok elveszítik tónusuk egy részét és petyhüdtebbé válnak, és a gyomor kontraktilitása csökken. Ennek eredményeként meghosszabbodik az az idő, amely alatt a gyomor kiüríti tartalmát a bélrendszerbe. A terhesség előrehaladtával a gyomor felfelé tolódik; rövid távon egy petyhüdt tasakként fekszik a méh tetején, ahelyett, hogy lefelé lógna, mint általában, szemivertikus helyzetben. A gyomorizom tónusának elvesztése, a gyomor savasságának csökkenése és a gyomor helyzetének változása elősegíti a béltartalom visszaáramlását a gyomorba.

A gyomor működésének ezek a zavarai felelősek legalább részben a zsíros ételek intoleranciájáért, az emésztési zavarokért, a has felső részén érzett kellemetlen érzésért és a gyomorégésért, amelyet a legtöbb terhes nő a terhesség ideje alatt tapasztalt.

Nem csak a gyomor, hanem az egész bélrendszer izomzata is elveszíti tónusának nagy részét. Ennek eredményeként a perisztaltika, a belek hullámmozgásainak sorozata lelassul, meghosszabbodik az ételnek a bélrendszerbe való áthaladásához szükséges idő, és a béltartalom kisebb-nagyobb stagnálása tapasztalható.

A székrekedés és az aranyér, amely végbélfájdalmat és vérzést okoz, gyakori panasz a terhesség alatt. A székrekedést a bélrendszer tónusának hiánya és a béltartalom stagnálása okozza. A terhes nők is elveszíthetik a székletürítést a méh alsó bélre gyakorolt nyomása és a gyomorból a végbélig terjedő reflex inger, gasztrokólikus reflex gátlása miatt. Ez utóbbi mechanizmus, amely a gyomor normális működésétől függ, felelős az alsó bél fokozott aktivitásáért, amely a megnövekedett gyomortevékenységet követi, például az étkezés okozta. Ez a reflex okozza sok emberben a teljes étkezés elfogyasztása után körülbelül egy órán belüli székletürítési vágyat. A terhesség alatt megjelenő aranyér - nagymértékben megnagyobbodott vagy visszér az alsó végbélben - székrekedés, a medence vénáinak stagnálása és a megnagyobbodó méh által a kismedencei erekre gyakorolt nyomás következménye.

Máj

A máj, amely számos létfontosságú folyamatban nélkülözhetetlen szerepet játszik - olyan változatos folyamatokban, mint amelyek részt vesznek a tápanyagok és vitaminok anyagcseréjében és az anyagcsere salakanyagok eltávolításában - anatómiailag és funkcionálisan megváltozik a terhesség alatt, hogy teljesítse a terheket. az anyai organizmus, a megnagyobbodó méh, és kisebb mértékben a növekvő magzat.

A máj fehérjék szintetizálására, valamint ásványi anyagok és tápanyagok szállítására való képessége megnő, reagálva az anya szövetének és a magzat megnövekedett igényeinek. A máj alkalmazkodik az anya vérében a terhesség alatt keringő hormonok nagymértékben megnövekedett mennyiségéhez. Segít a növekvő magzat, a megnagyobbodó méh és az anya szöveteiben az anyagcsere-folyamatok során keletkező nagyobb mennyiségű hulladék ártalmatlanításában vagy méregtelenítésében. Továbbá a májban lévő erek megnagyobbodnak, hogy befogadják az anya ereiben lévő nagyobb mennyiségű vért. Ugyanakkor a májnak kompenzálnia kell a keringő vörösvérsejtek nagyobb számát.

Ezekre az igényekre válaszul a máj megnövekszik és nagyobb lesz, és erei nagyobbak lesznek, de egyébként anatómiai szerkezete viszonylag kevéssé változik terhesség alatt.

A placenta által termelt hormonok és az anyai organizmus metabolikus változásai, nem pedig a magzat, azok a tényezők, amelyek nemcsak a máj megnövekedett munkájáért felelősek, hanem a terhesség alatt megjelenő számos fizikai és funkcionális változásért is.