Elhízás és társadalmi-gazdasági helyzet gyermekeknél és serdülőknél: Egyesült Államok, 2005-2008

NCHS Data Brief 51. szám, 2010. december

2010

Cynthia L. Ogden, Ph.D .; Molly M. Lamb, Ph.D .; Margaret D. Carroll, M.S.P.H .; és Katherine M. Flegal, Ph.D.

Kulcsfontosságú leletek

Az Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat adatai, 2005-2008

  • Az alacsony jövedelmű gyermekek és serdülők nagyobb valószínűséggel elhíznak, mint magasabb jövedelmű társaik, de a kapcsolat nem következetes a faji és etnikai csoportok között.
  • Az elhízott gyermekek és serdülők többsége nem alacsony jövedelmű (a szegénységi szint alatt van).
  • Az olyan háztartásokban élő gyermekek és serdülők, ahol a háztartásfő főiskolai végzettséggel rendelkezik, kevésbé elhízottak, mint azokban a háztartásokban élőkben, ahol a háztartásfő alacsonyabb végzettséggel rendelkezik, de a kapcsolat nem konzisztens a faji és etnikai csoportokon.
  • 1988-1994 és 2007-2008 között a gyermekkori elhízás előfordulása minden jövedelmi és iskolai végzettség mellett növekedett.

2007-2008-ban a 2-19 éves gyermekek és serdülők csaknem 17% -a elhízott (1). A gyermekkori elhízás gyakran felnőttkorig vezet (2), és rövid távon a gyermekkori elhízás pszichoszociális problémákhoz és kardiovaszkuláris kockázati tényezőkhöz, például magas vérnyomáshoz, magas koleszterinszinthez és rendellenes glükóz toleranciához vagy cukorbetegséghez vezethet (3). Tanulmányok szerint az alacsony jövedelműeknél az elhízás nagyobb, mint a magasabb jövedelműeknél (4). Ez az adatlap bemutatja a legfrissebb országos adatokat a gyermekkori elhízásról és annak összefüggéséről a szegénységi jövedelemaránnyal (PIR) és a háztartásfő oktatásával. Az eredményeket nem, faj és etnikum szerint mutatjuk be.

Kulcsszavak: elhízás, gyermekek, jövedelem, oktatás

A fiúk és a lányok körében az elhízás prevalenciája csökken a jövedelem növekedésével, de ez a kapcsolat nem következetes a faji és etnikai csoportok között.

Azoknál a fiúknál, akik jövedelme meghaladja a szegénységi szint 350% -át vagy meghaladja a jövedelmet, az elhízás elterjedtsége 11,9%, míg a szegénységi szint 130% -a alatt élők 21,1% -a elhízott. A lányok körében a szegénységi szint 350% -át meghaladó jövedelemmel rendelkezők 12,0% -a elhízott, míg a szegénységi szint 130% -ánál alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők 19,3% -a elhízott.

A jövedelem és az elhízás prevalenciája közötti kapcsolat jelentős a nem spanyol fehér fiúk körében; A szegénységi szint 350% -át meghaladó jövedelemmel rendelkező háztartásokban élők 10,2% -a elhízott, szemben a szegénységi szint 130% -ánál alacsonyabb háztartásokban élők 20,7% -ával. A nem latin-amerikai fehér lányok körében a szegénységi szint 350% -án vagy annál magasabb arányban élők 10,6% -a elhízott, a szegénységi szint 130% -a alatt élők 18,3% -a elhízott. A nem spanyol fekete és mexikói-amerikai gyermekek és serdülők között a fiúk és a lányok esetében sem mutatkozik szignifikáns trend a jövedelemszint szerinti prevalenciában. Valójában a kapcsolat nem tűnik következetesnek; a mexikói-amerikai lányok között, bár a különbség nem szignifikáns, a szegénységi szint 350% -án vagy annál magasabb arányban élők 21,0% -a elhízott, szemben a szegénységi szint 130% -ánál élők 16,2% -ával (1. ábra).

Az elhízott gyermekek és serdülők többsége nem alacsony jövedelmű (a szegénységi szint alatt van).

A körülbelül 12 millió elhízott gyermek és serdülő közül 24% (csaknem 3 millió) olyan háztartásokban él, amelyek jövedelme meghaladja a szegénységi szint 350% -át, vagy 38% -ának (körülbelül 4,5 millió) a jövedelme 130-350% között van. a szegénységi szint, és 38% (kb. 4,5 millió) él a szegénységi szint 130% -a alatt. A mintegy 6 millió elhízott, nem spanyol fehér gyermek és serdülő közül a többség (4,4 millió) olyan háztartásokban él, amelyek jövedelme meghaladja a szegénységi szint 130% -át (2. ábra).

A gyermekkori elhízás prevalenciája csökken, ahogy a háztartásfő végzettsége növekszik, de a kapcsolat nem konzisztens a faji és etnikai csoportok között.

Összességében jelentős inverz összefüggés van az elhízás prevalenciája és a háztartásfő oktatása között. A fiúk közül azoknak a háztartásoknak az 11,8% -a elhízott, ahol a háztartásfő legalább főiskolai végzettséggel rendelkezik, szemben a háztartásokban élők 21,1% -ával, ahol a háztartásfő alacsonyabb végzettségű. A lányok körében a háztartásokban a gyermekek és serdülők 8,3% -a elhízott, ahol a háztartásfő legalább főiskolai végzettséggel rendelkezik, szemben a középiskolai végzettséggel nem rendelkező személyek által vezetett háztartások 20,4% -ával.

A nem latin-amerikai fehér és fekete lányok körében az elhízás gyakorisága lényegesen alacsonyabb a főiskolai végzettséggel rendelkező háztartásokban, mint a középiskolai végzettségnél alacsonyabb végzettséggel rendelkező háztartásokban (3. ábra).

1988-1994 és 2007-2008 között a gyermekkori elhízás prevalenciája minden jövedelmi szinten növekedett.

A szegénységi szint 350% -át vagy annál magasabb arányban élő fiúk körében az elhízás prevalenciája 6,5% -ról 11,9% -ra nőtt 1988-1994 és 2005-2008 között. Hasonló növekedést tapasztaltak azok között, akiknek jövedelme a szegénységi szint 130-350% -a, és azoknál, akik jövedelme a szegénységi szint 130% -a alatt van.

A lányok körében az elhízás elterjedtsége 5,2% -ról 12,0% -ra nőtt a szegénységi szint 350% -át vagy annál magasabb arányban élők körében, 10,3% -ról 15,8% -ra nőtt a szegénységi szint 130-350% -a között, és 11,9% -ról 19,3% -ra az 1988-1994 és 2005-2008 közötti szegénységi szint alatti 130% alatt (4. ábra).

1988-1994 és 2005-2008 között a gyermekkori elhízás prevalenciája nőtt az olyan háztartásokban, ahol minden végzettségű személy él.

A fiúknál a gyermekkori elhízás prevalenciája 1988-1994 és 2005-2008 között jelentősen megnőtt a háztartásokban, minden oktatási szinten. A főiskolai végzettséggel rendelkező háztartásokban élő fiúk körében a prevalencia 4,5% -ról 11,8% -ra nőtt, míg a középiskolai végzettségnél alacsonyabb végzettségűek által vezetett háztartásokban az elhízás prevalenciája 15,3% -ról 21,1% -ra nőtt 1988- 1994 és 2005-2008.

A lányok körében az elhízás gyakorisága jelentősen növekedett a háztartásokban az oktatás minden szintjén, kivéve ott, ahol a háztartásfő főiskolai végzettséggel rendelkezett. A középiskolai végzettséggel nem rendelkező háztartásokban a lányok körében a prevalencia 11,4% -ról 20,4% -ra nőtt (5. ábra).

Összegzés

A nem spanyol fehér gyermekek és serdülők körében az elhízás gyakorisága növekszik a jövedelem csökkenésével, ugyanakkor a nem spanyol fehér gyermekek és elhízott serdülők többsége nem él a szegénységi szint alatt. Valójában az elhízott gyermekek többsége nem éri el a szegénységi szint 130% -át. A magasan képzett háztartásokban minden fiú és lány, valamint nem spanyol fehér és nem hispán fekete lány kevésbé valószínű, hogy elhízik, összehasonlítva azokhoz a háztartásokhoz tartozó társaikkal, ahol a fej alacsonyabb, mint középiskolai végzettség. 1988-1994 és 2005-2008 között az elhízás gyakorisága a jövedelem és az oktatás minden szintjén nőtt a gyermekeknél, kivéve a háztartások lányait, ahol a fej legalább főiskolai végzettséggel rendelkezett.

Definíciók

Elhízottság: Testtömeg-index (BMI) ≥ életkor- és nemspecifikus 95. percentilis a 2000. évi CDC növekedési táblázatokban (5). A BMI-t a kilogrammban kifejezett tömeg és a tizedesjegyre kerekített magasság méterben osztva osztják.

Szegénységi jövedelemarány (PIR): A háztartások jövedelmének aránya a szegénységi küszöbhöz az infláció és a családméret figyelembevétele után. 2008-ban a 350% -os PIR körülbelül négyezer fős 77 000 dollárnak felelt meg; a 130% -os PIR megközelítőleg 29 000 dollárnak felelt meg egy négy tagú család esetében. 2008-ban a háztartások medián jövedelme megközelítőleg 50 000 dollár volt, és a 18 évnél fiatalabb gyermekek 19% -a élt a szegénységi szint külső ikonja alatt. A kiegészítő táplálkozási segélyprogramban (SNAP) való részvétel kritikus pontja a szegénységi szint 130% -a.

Adatforrás és módszerek

Az elemzésekhez a Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) adatait használták fel. Az NHANES egy keresztmetszeti felmérés, amelynek célja a civil, nem intézményesült amerikai lakosság egészségi és táplálkozási állapotának figyelemmel kísérése (6). A felmérés a résztvevők otthonában lefolytatott interjúkból, a mobil vizsgaközpontokban végzett szabványosított fizikai vizsgálatokból és a résztvevők által a fizikális vizsgálat során biztosított vér- és vizeletminták felhasználásával végzett laboratóriumi vizsgálatokból áll.

Az NHANES mintát egy komplex, többlépcsős tervezésen keresztül választják ki, amely magában foglalja az elsődleges mintavételi egységek (megyék), a megyék háztartási szegmenseinek kiválasztását és végül a kiválasztott háztartások személyeinek mintavételét. A minta kialakítása magában foglalja a túlmintavételt, hogy megbízható becsléseket kapjon a népesség alcsoportjaira vonatkozó egészségügyi és táplálkozási intézkedésekről. 1988-1994-ben és 2005-2008-ban az afroamerikai és mexikói-amerikai gyerekeket és serdülőket túlmintázták. 1999-ben az NHANES folyamatos felméréssé vált, amelyet folyamatosan indítottak. Az adatgyűjtés minden éve reprezentatív mintán alapul, amely a civil, nem intézményesített lakosság minden korosztályát lefedi. A nyilvános használatú adatfájlok kétéves ciklusokban kerülnek kiadásra.

A becslési folyamatba beépítettük azokat a mintasúlyokat, amelyek figyelembe veszik a szelekció, a nem válasz és a fedezet különbségét. A százalékos hibák standard hibáit a Taylor Series Linearization segítségével becsültük meg, amely a minta tömegét és a minta tervezését magában foglalja.

Az elhízott egyedek számának becslését a 2005–2006-os és a 2007–2008-as átlagos népességfelmérés (CPS) átlagos összesítésének felhasználásával számították ki. A csoportok közötti prevalencia különbségeket egyváltozós t-statisztika segítségével értékeltük a 2015. november 6-i p-n