További okok a Glyburide búcsúzására

Matthew C. Riddle, További okok a búcsúzásra Glyburide-től, The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism, 95. évfolyam, 11. szám, 2010. november 1., 4867–4870. Oldal, https://doi.org/10.1210/jc.2010- 1972

A 2-es típusú cukorbetegségben a szulfonilkarbamidokat hosszabb ideig alkalmazták a hiperglikémia kezelésére, mint az inzulinok kivételével. Használatukat a cukorbetegség korai szakaszában a hosszú távú orvosi előnyök bizonyítják (1), és bár általános formában állnak rendelkezésre, és ezért nem kerülnek kereskedelmi forgalomba, széles körben előírják őket (2). E tények ismeretében meglepő, hogy sok ismeretlen marad ezekről az ügynökökről, nevezetesen arról, hogy az osztály különböző tagjait hogyan kell bevetni a jelenlegi kezelési algoritmusokban.

Összegzésképpen: Zeller et al. (3) fontos kérdésekre hívja fel a figyelmet a szulfonilkarbamidok orvosi gyakorlatban betöltött szerepével kapcsolatban. Ide tartozik, hogy a gliburidot továbbra is alkalmazni kell-e a biztonsági aggályok ellenére, és hogyan kell más szulfonilkarbamidokat elhelyezni a kezelési algoritmusokban. Az első kérdésre azt javaslom, hogy éppen akkor, amikor búcsút intettünk a fenformintól (20), és megengedtük, hogy a metformin kimutassa kiváló tulajdonságait, elbúcsúzunk a gliburidtól. A második kérdés megválaszolásához összehasonlító hatékonysági vizsgálatokra van szükségünk, amelyek közvetlenül összehasonlítják a modern szulfonilkarbamidokat (gliklazid, glimepirid vagy glipizid), nem pedig a gliburidot a metforminnal és az újabb szerekkel. Miért hagyja, hogy egy rossz alma elrontja az egész hordót?

Köszönetnyilvánítás

Ezt a munkát részben a Rose Hastings és a Russell Standley Memorial Trusts támogatta.

Közzétételi összefoglalás: A szerző kutatási támogatást kapott Amylin, Eli Lilly, GlaxoSmithKline és Sanofi-Aventis részéről, és konzultációért vagy előadásokért honoráriumot kapott Amylin, Eli Lilly, Hoffmann-La Roche, Pfizer és Sanofi-Aventis részéről.