Új kapcsolat a bél és az agy között

Meglepő módon az étrend a stroke és a kognitív károsodás kockázatához vezet

"data-newsletterpromo_article-image =" https://static.scientificamerican.com/sciam/cache/file/CF54EB21-65FD-4978-9EEF80245C772996_source.jpg "data-newsletterpromo_article-button-text =" Regisztráció "data-newsletterpromo button-link = "https://www.scientificamerican.com/page/newsletter-sign-up/?origincode=2018_sciam_ArticlePromo_NewsletterSignUp" name = "articleBody" itemprop = "ArticleBody">

Köztudott, hogy a magas sótartalmú étrend magas vérnyomáshoz vezet, amely számos egészségügyi probléma, köztük a szívbetegség és a stroke kockázati tényezője. De az elmúlt évtizedben az emberi populációkon végzett vizsgálatok beszámoltak a sóbevitel és a stroke közötti összefüggésről, függetlenül a magas vérnyomástól és a szívbetegségek kockázatától, ami arra utal, hogy hiányzik a sófogyasztás és az agy egészsége.

Érdekes módon egyre több a munka, amely azt mutatja, hogy a bél és az agy között van kommunikáció, amelyet ma általában bél – agy tengelynek neveznek. A bél-agy tengely megszakadása a betegségek változatos skálájához járul hozzá, beleértve a Parkinson-kórt és az irritábilis bél szindrómát. Következésképpen a bél-agy tengely kutatásának fejlődő területe gyorsan növekszik és fejlődik. Öt évvel ezelőtt néhány tanulmány kimutatta, hogy a magas sótartalom mély immunváltozásokhoz vezet a bélben, ami az agy fokozott sérülékenységét eredményezi az autoimmunitás ellen - amikor az immunrendszer tévedésből támadja saját egészséges sejtjeit és szöveteit, ami arra utal, hogy talán a bél immunjelzés útján kommunikálhat az agyval.

Most egy új kutatás egy másik összefüggést mutat: a bélből küldött immunjelek veszélyeztethetik az agy ereit, ami az agy egészségének romlásához és kognitív károsodáshoz vezethet. Meglepő módon a kutatás bemutat egy korábban le nem írt bél-agy kapcsolatot, amelyet az immunrendszer közvetít, és jelzi, hogy a túlzott só negatívan befolyásolhatja az emberek agyának egészségét azáltal, hogy károsítja az agy erét, függetlenül annak vérnyomásra gyakorolt hatásától.

Ez a kutatás új terápiás célpontokat javasol az agyvérzés - világszerte a második legfontosabb halálok - és a kognitív diszfunkció leküzdésére. A sóbevitel csökkentése világszerte alkalmazható, mivel szinte minden felnőtt túl sok sót fogyaszt: átlagosan napi 9–12 grammot, vagy az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott maximális beviteli szint (5 gramm) kétszerese.

A kutatók egereket használtak, és megállapították, hogy a vékonybélben kialakuló immunválaszok kémiai válaszok lépcsőjét indítják el, amelyek eljutnak az agy erekbe, csökkentve a kéregbe és a hippokampuszba áramló véráramlást, amely két agyi régió kulcsfontosságú a tanulás és az emlékezet szempontjából. Ez viszont a kognitív teljesítmény tesztjeinek csökkenését hozta. A tanulás és a memória károsodása magas vérnyomás hiányában is egyértelmű volt; megfigyelték, hogy a bél reagál a sótúlterhelésre, és olyan immunjeleket irányít, amelyek megalapozzák az agy egész vaszkuláris komplexumának romlását és veszélyeztetik a kognitív funkciókat. Míg ezt a vizsgálatot eddig csak kutatóállatokon végezték, a tudósok valószínűnek tartják, hogy nagyjából ugyanez vonatkozik az emberekre is.

Kimutatták, hogy a sóbevitel csökkentése jótékony hatással van az egészségi állapotra, ezért a kutatók azt szerették volna tudni, hogy ezek a hatások kiterjednek-e erre az újonnan azonosított jelző kaszkádra, amely a bélben kezdődik és az agy ereit célozza meg, hogy végső soron befolyásolja a kognitív funkciókat. Amikor az egereket normál étrendre állították vissza, miután magas sótartalmú étrendet folytattak, a túlzott sóbevitel okozta káros hatásokat kitörölték. Az immunjeleket megzavaró farmakológiai beavatkozás szintén megfordította a hatásokat.

Ennek az újonnan azonosított bél-agy kapcsolatnak a következményei számos autoimmun rendellenességre terjednek ki, beleértve a szklerózis multiplexet, a reumás ízületi gyulladást, a pikkelysömört és a gyulladásos bélbetegségeket, amelyekről kimutatták, hogy ugyanazt az immunjelző utat aktiválják, amely ebben a tanulmányban szerepel. Ezeknek az autoimmun rendellenességeknek magas a stroke kockázata, és összefüggenek az idegrendszer rosszul működő erekkel. Ez a kutatás azt is demonstrálja, hogy amit eszünk, befolyásolja gondolkodásmódunkat, és hogy a látszólag elszigetelt testrészek létfontosságú szerepet játszhatnak az agy egészségében. Ezek az eredmények motiválják a kutatást arról, hogy az emésztőrendszerünk és az erek mindennapi stresszorai hogyan változtathatják meg az agyat, és ennek következtében hogyan látjuk és tapasztaljuk a világot.