Új kezelés a diabéteszes Charcot láb megnyomorítására

A kórosan elhízott cukorbetegek riasztó növekedése újabb esetekben okozza a láb gyengítő Charcot lábának deformációját.

cukorbeteg

A Charcot láb nehézzé vagy lehetetlenné teheti a járást, és súlyos esetekben amputációt igényelhet.

De a lábcsontokat külső kerettel rögzítő műtéti technika lehetővé tette a betegek több mint 90 százalékának a normális járást, állítja a Loyola Egyetem Egészségügyi Rendszerének láb- és boka sebésze, Dr. Michael Pinzur. Pinzur, az ország egyik vezető sebésze, aki Charcot lábát kezeli, leírja az eszközt a Hospital Practice folyóiratban.

A kör alakú külső rögzítőnek nevezett eszköz egy merev váz rozsdamentes acélból és repülőgép-minőségű alumíniumból. Három gyűrűt tartalmaz, amelyek körülveszik a lábfejet és az alsó borjút. A gyűrűk rozsdamentes acél csapokkal rendelkeznek, amelyek a lábig nyúlnak és rögzítik a csontokat a műtét után.

A fixátor "bebizonyosodott, hogy magas fokú klinikai eredményeket ér el, a kezeléssel összefüggő morbiditás minimális kockázatával" - írta Pinzer. A Pinzur évente körülbelül 75 Charcot beteget kezel külső rögzítőkkel. E betegek többsége cukorbeteg.

A Charcot-láb olyan cukorbetegben fordulhat elő, akinek neuropathiája (idegkárosodása) van a lábában, ami károsítja a fájdalomérzet képességét. A Charot láb általában kisebb sérülést, például ficamot vagy stressztörést követ. Mivel a beteg nem érzi a sérülést, tovább jár, súlyosbítva a sérülést. A csontok eltörnek, az ízületek összeomlanak és a láb deformálódik. A páciens a láb oldalán jár, és nyomásgyulladás alakul ki. A csontok megfertőződhetnek.

Az elhízási járvány kétféle módon növeli a Charcot-láb előfordulását. A túlsúly növeli a diabéteszes neuropathia kockázatát, valamint annak kockázatát, hogy a diabéteszes neuropathiában szenvedő betegeknél Charcot-lábfej alakul ki.

A cukorbetegek körében riasztóan nőtt a kóros elhízás. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő amerikai felnőttek körülbelül 62 százaléka elhízott, és 21 százaléka kórosan elhízott - írja a Loyola veseproblémák szakorvosának, Dr. Holly Kramernek és munkatársainak a Journal of Diabetes és szövődményei folyóiratban publikált 2009-es tanulmánya szerint.

A kóros elhízás definíciója szerint a testtömeg-index (BMI) meghaladja a 40-et. Például egy 5 láb magas, 10 hüvelyk magas és 40 BMI súlyú ember súlya 278 font.

A hagyományos sebészeti technikák, amelyekben a csontokat belső lemezek és csavarok tartják a helyükön, nem működnek az elhízott Charcot-betegek egy részével. Csontjaik, amelyeket már a Charcot-láb szövődményei gyengítettek, összeomolhatnak a beteg súlyos súlya alatt.

Ilyen esetekben gyakori kezelés, ha a beteget gipszbe helyezik. De a csontok deformált helyzetben képesek gyógyulni. Az elhízott betegek számára nehéz vagy lehetetlen az egyik lábukon járni, amikor a másik lábuk gipszben van. A betegeknek általában kerekesszéket kell használniuk, és csak a ház első történetére korlátozódnak, akár kilenc hónapig. És miután a gipsz leválik, nehézkes lábtartót kell viselniük.

Ezzel szemben a külső fixátorral kezelt betegek gyakran képesek járni vagy legalább viselniük a kezelt lábat. Az eszközt csak két vagy három hónapig rögzítik a lábon.

A Pinzer által a Foot & Ankle International-ben megjelent 2007-es tanulmány bemutatta a külső rögzítő előnyeit. Pinzur 26 elhízott, cukorbeteg Charcot lábfejű beteget követett, akiknek átlagos testtömeg-indexe 38,3 volt. A deformitás kijavítására irányuló műtét után a lábcsontokat a külső rögzítő rögzítette. Egy évvel vagy annál később a 26 betegből 24-nél (92 százalék) nem volt fekély vagy csontfertőzés, és nadrágtartók nélkül is tudtak járni, kereskedelemben kapható, cukorbetegeknek tervezett cipőt viselve.

Pinzur a Loyola Egyetem Chicagói Stritch Orvostudományi Karának Ortopédiai Sebészeti és Rehabilitációs Tanszékének professzora.