Ukrajna rendszerszintű hibája

Julia Timosenko, Ukrajna volt miniszterelnökének, a tavalyi elnökválasztás második helyezettjének és büntetőeljárás alá vont munkatársainak büntetőeljárása komolyan gyengíti az ellenzéki mozgalom helyzetét. Az ellenzék már számos kihívással néz szembe; még nem tért magához az elnöki és a helyi választásokon elvesztett veszteségektől, hiányzik az egység fontos kérdésekben, és a belharcok segítik, hogy kinek kell vállalnia a vezetését. Timosenko és mások meggyőződése végleg megváltoztathatja Ukrajna politikai helyzetét. Végül mégis az a legfontosabb, hogy ez a helyzet feltárja Ukrajna demokráciájának törékenységét és a jogállamiság gyengeségét az országban.

Néhány külső megfigyelő összehasonlította Ukrajna helyzetét Fehéroroszországgal vagy akár Oroszországgal, ahol az ellenzéki személyiségeket bebörtönözték vagy más módon kizárták a politikai folyamatból a Nyugat által elfogadhatatlannak tartott módon. Ezek az összehasonlítások azonban kérdésesek. Ukrajna az elmúlt húsz évben a saját útját követte. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan alakulhat az ukrajnai helyzet, érdemes megvizsgálni a közelmúlt fejleményeit és azok lehetséges hatásait az ország fejlődésére és külügyeire.

Timosenko számára a tavalyi elnökválasztás elvesztése jelentette politikai karrierjének végét. Nem volt hajlandó elfogadni az eredményeket, ellenzékében hatástalannak bizonyult. Szövetségeseivel nem sikerült megállítani az ország alkotmányának átalakítását vagy az ellenzék jogvesztését a parlamentben. Képtelenek voltak arra is, hogy több politikai területen is vitathassák a kormány lépéseit, nevezetesen nem akadályozták meg a krími fekete-tengeri flottabázis oroszországi bérletének meghosszabbítását. Röviden: Timosenko a korai politikai nyugdíj felé tartott.

De a jelenlegi vezetésnek más terve volt: Timosenkót és politikai társait bűnügyi vád emelésével hozták vissza a politikai életbe. Timosenko négy vádja közül azzal vádolják, hogy Kijev a Kiotói Jegyzőkönyv alapján kapott szén-dioxid-kibocsátási hitelből származó bevételeket jogellenesen felhasználta, valamint jogellenesen profitált egy szállítójárművek és válogatott orvosi felszerelések Ukrajna vidéki lakosságának megvásárlására irányuló szerződéséből, mindkettő ő volt a főszereplője. miniszter. Az utolsó két vád az Oroszországgal kötött gázügyletek nagyon érzékeny kérdéséhez kapcsolódik.

Az ügyész egyre kétségbeesettebben ítélte el a volt miniszterelnököt, aki továbbra is az ellenzék leglátványosabb politikusa. Amikor az első két vádemelés nem állt fenn, figyelmét a gázügyletekre irányította. Emellett Timosenko kormányának képviselői különféle korrupciós vádakkal néznek szembe. Néhány tisztviselőt előzetes letartóztatásba helyezték; néhányan csaknem egy évig voltak börtönben tárgyalás nélkül.

Sok nyugati megfigyelő és nem meglepő módon maguk az ukránok is ezt szelektív büntetőeljárásnak tekintették. Végül is nehéz elhinni, hogy Timosenko és társai az egyetlen rossz alma az ukrán politikában. A jelenlegi adminisztráció „korrupcióellenes” kampánya azonban sem Timosenkóról, sem társairól nem szól. Ez egy ukrajnai rendszerhiba eredménye.

Az állítólag korrupt politikusok üldözése természetesen nem egyedülálló jelenség Ukrajnában. Sok külső megfigyelő számára azonban az ellenzék jeles szereplőinek üldözése - akik a következő választásokon veszélyt jelenthetnek a kormánypártra - enyhén szólva is riasztóak. Sőt, meglehetősen szokatlan, hogy a volt politikusok ellen - mint Timosenko és szövetségesei - bíróság elé állítsák a politikai döntéseiket.

Kijev hivatalos álláspontja szerint a vádlottak súlyos bűncselekményeket követtek el, amelyek jelentős pénzügyi veszteségeket okoztak az ország számára. A közigazgatás azt állítja, hogy semmi köze ezekhez az esetekhez, és hogy nem akadályozhatja Ukrajna független igazságszolgáltatását abban, hogy munkáját elvégezze.

De csak az ukrán sajtó legfrissebb cikkeihez kell tekinteni, hogy széleskörű találgatásokat találjanak az ügyészség valódi indítékairól. Úgy tűnik, hogy a politikai bosszútól kezdve egészen a gázüzleti konfliktusok bosszújáig terjednek, amelyeket a volt miniszterelnök a jelenlegi elnök, Viktor Janukovics társaival folytatott, valamint megpróbálták megakadályozni Timosenkót és Jurij Lutsenkót, hogy részt vegyenek a közelgő választásokon. Még azt is feltételezik, hogy a jelenlegi közigazgatás az egyik esetet kihasználhatja az Oroszországgal folytatott gázárak újratárgyalására azáltal, hogy Timosenko akkori és Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök által 2009-ben megkötött megállapodás hatályon kívül helyezésével fenyeget.

Bármi is vezetett Timosenko és társai elleni vádakhoz, a folyamat nem volt jól átgondolt. Állítólag ezek a vádak egy villámháborúban felszámolták Timosenkót és kíséretét a politikai színtérről. A folyamat azonban hosszú, megerőltető csatává vált, amely Timosenko imázsát mind hazai, mind nemzetközi szinten javította, Janukovics viszont súlyos kritikákat kapott. Úgy tűnik, hogy az elnököt vagy a saját környezete állította fel, vagy egész egyszerűen a saját petardja emelte fel. Nem számít, Janukovics és társai gyorsan, arcvesztés nélkül akarják kiszabadítani magukat a helyzetből. De lehet, hogy késő ezt megtenni.

A jelenlegi helyzet hatása Ukrajna ellenzékére rövid lesz. Timosenko frakciója a főügyész és az ellenzék ellen indított ügyek többségéért felelős Pečerski kerületi bíróság elleni harcokkal van elfoglalva. Timosenko finanszírozói vagy hűséget váltottak, csatlakoztak a Régiók Pártjához, vagy a Biztonsági Szolgálat zaklatja őket. Ukrajna legfiatalabb milliomosához tartozó cégeket és Timosenko finanszírozót, Konstantin Zhevago-t például a Biztonsági Szolgálat célozta meg, és büntetőeljárást indítottak ellenük.

Az ellenzék többi tagja továbbra is megosztott. Egyes frakciók hűséget követelnek Timosenkóval szemben, míg mások alternatív stratégiákat próbálnak felépíteni politikai túlélésük biztosítása érdekében. Nem valószínű azonban, hogy bármelyik jelenlegi ellenzéki vezető, akivel szemben nem áll eljárás, képes lesz Timosenko helyettesítésére politikai súlya, közvélemény támogatása vagy karizmája szempontjából.

Eközben az a kérdés, hogy a bírósági ügyek hogyan és mikor zárulnak le, bonyolult. A vádlottak számára annál jobb, minél tovább tartanak a tárgyalások. Ha a tárgyalások a következő, 2012 októberére tervezett parlamenti választásokig tartanak, Timosenko és az előzetes letartóztatáson kívüli többi vádlott jól indulhat a választásokon, sőt nyerhet. Megválasztása megadná számukra azt az immunitást, amelyet minden ukrán parlamenti képviselő élvez. Nagyon valószínűtlen, hogy a vizsgálatok addig tartanak. A kijevi pletykák azt javasolják, hogy Timosenko ügyében döntést hozzanak, és mások egy része valószínűleg kora őszre várható.

Végül azonban a tárgyalások befejezésének dátuma nem olyan fontos, mint az ítéleteik. Timosenko esetei ebből a szempontból tanulságosak lesznek társtársaival szemben, mivel az ellenük felhozott vádak többsége ugyanazon három téma köré épül: a kiotói alapok visszaélése, az Opel szállítójárművek vásárlása és a gázszerződések. A volt miniszterelnöknek három lehetséges eredménye van: nem bűnös minden vádban; hét évtől tíz évig terjedő büntetéssel; vagy bűnös, de az elnök „kegyelmezett”.

E forgatókönyvek bármelyikében Timosenko kétségtelenül választási pontokat szerezhet. Először is visszatért az ukrán politikába. A közvélemény-kutatások még nem mutatták ki, hogy a büntetőeljárások megkezdése után jelentősen nőtt volna a lakosság támogatása. De a Demokratikus Kezdeményezés Alapítvány, egy ukrán agytröszt által megkérdezett 52 szakértőből 21 úgy véli, hogy a tárgyalások a következő parlamenti választások előtt Timosenko „Batkivschyna” pártjának fokozott támogatásához vezethetnek. 1

Timosenko ügyvédei hitüket az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) nyújtották be. Maga az alkalmazás azonban nem növelte Kijev nyomását, és az EJEB-től sem kapott ígéretet a gyors kezelésre. Független ügyvédek szerint a halálbüntetés vagy más súlyos következményekkel nem járó esetek vizsgálata általában évekig tart. Ha azonban nem találják bűnösnek, Timosenko valószínűleg felhasználja a hamis vádolás tényét, hogy több szavazatot szerezzen a 2012-es kampány során.

Ha viszont Timosenkót bűnösnek találnák - még akkor is, ha később az elnök kegyelmet nyújtana neki -, legalább tíz évig kiesne a politikából. A parlamenti képviselők és az elnök megválasztásáról szóló ukrán törvények egyértelműen előírják, hogy az elítélt bűnöző nem indulhat hivatalban. Ennek ellenére pártja nem tűnne el a versenyből; fiatal, ígéretes párttagok sora tűnik szívesen elfoglalni Timosenko helyét. Timosenko politikusi kaliberét azonban még senki sem közelíti meg. Lehetséges hiánya a pártlistáról, valamint a parlamentből megváltoztatja Ukrajna politikai helyzetét.

Janukovics számára e forgatókönyvek bármelyike negatív következményekkel járna, itthon és külföldön egyaránt. Ha Timosenkót nem találják bűnösnek, a közvélemény megítélése, miszerint tárgyalása és társai politikai indíttatásúak, csak fokozódik. Ha azonban bűnösnek találják, Janukovics veszélyes hazai következményekkel szembesülhet.

Az ukránok többsége vagy a túlélésért küzd, vagy általában kiábrándult a belpolitikából. Timosenko vagy Lutsenko bűnös ítélete ezért valószínűleg nem vezet utcai tüntetésekhez. De komolyan befolyásolhatja a következő parlamenti választások eredményét. Bár még túl korai az eredmények pontos előrejelzése, ésszerű feltételezni, hogy megfelelő ösztönzéssel az ukránok több szavazatot adhatnak a „rezsim áldozatainak”. Ha azonban Ukrajna megváltoztatja választási rendszerét - a zárt pártlisták és az egy mandátumú választókerületek vegyes rendszerének visszahozásával -, Timosenko elveszítheti a szimpátiaszavazás minden lehetséges előnyét.

Ráadásul az ítéletet - még ha rövid börtönbüntetést vagy végrehajtói kegyelmet is eredményezne - a Nyugat nem látná kedvezően. Jelnek tekintenék, hogy az elnök és kormánya már nem törekszik az európai integrációra és végső soron az Európai Unió (EU) tagságára. Az EU és az Egyesült Államok nem tárgyalja komolyan a tárgyalás utáni lépéseket, abban a reményben, hogy Kijev sorba kerül. Egyértelmű azonban, hogy hacsak Timosenkót nem találják ártatlannak, az elnök és csapata nem fogad meleg hangulatot a keleti partnerség csúcstalálkozóján, amelyet Varsóban terveznek szeptemberre, sőt fagyos fogadtatással is számolhatnak a decemberi EU – Ukrajna csúcstalálkozón.

Nyilvánosan és magántulajdonban az EU és az USA magas szintű tisztviselői ezeket a tárgyalásokat „szelektív büntetőeljárás” eseteinek minősítették. Az egyetlen ésszerű eredmény a Nyugat számára az lesz, ha Ukrajna politikai okokból megszünteti a büntetőeljárást. A 2011-es elnökválasztás után párhuzamot vonva Fehéroroszországgal, a Nyugat elvárja Ukrajnától, hogy „engedje szabadon és rehabilitálja” az alpereseket, és engedélyezze számukra, hogy részt vegyenek a következő parlamenti és elnökválasztásokon.

Miután elbeszélésüket arra az előfeltevésre építették, hogy Timosenko és társai korruptak és bűnösek, az ügyészség és az igazságszolgáltatás független, és az elnöknek semmi köze sincs az esetekhez, a kormány most valódi gondolkodással néz szembe, amikor kiszabadítja magát ebből a helyzetből, miközben szembe kell néznie ellentmondásos külföldi és hazai nyomás.

Eddig úgy tűnik, hogy keveset lehet tenni annak megakadályozására, hogy Ukrajna ebbe a csapdába essen. Timosenko pere jelentősen beárnyékolhatja a jelenlegi adminisztráció jó cselekedeteit. Az ügyészségnek és az igazságszolgáltatásnak nehéz lesz visszafordítani a Timosenko elleni eljárást. Még ha akarná is, Kijevnek lehet, hogy nincs módja ennek megállítására, a helyzet, amelyet a Nyugat kevéssé befolyásolhat. Ennek eredményeként úgy érzi, hogy Ukrajna soha többé nem lehet ugyanaz.

Azzal, hogy precedenst teremtett elődeinek és riválisainak üldözésére, Janukovics kinyitotta Pandora dobozát. Lehet, hogy példát mutatott, amelyet utódai fognak emulálni, és továbbra is megfoghatatlan marad annak a lehetősége, hogy politikai okokból megvédje magát a büntetőeljárásoktól. Az ellenzék ellen indított perek - különösen, ha meggyőződéseket és ítéleteket eredményeznek - megváltoztatják Ukrajna politikai helyzetét azáltal, hogy eltüntetik az elmúlt évtized néhány kulcsfontosságú politikai szereplőjét.

Végül, de nem utolsósorban, ez az epizód súlyos téves számításokat tárt fel Ukrajna nyugati felfogásában, és az országgal kapcsolatos fájdalmas igazságot: a szabad és tisztességes választások - akár egymás után háromszor is - nem garantálják a demokráciát és a jogállamiságot. Az EU-nak sokat kockáztat Ukrajnával fenntartott kapcsolatai, különösen a társulási megállapodásról folytatott majdnem teljes tárgyalások. Általánosabban véve az Uniónak legalább egy sikertörténetre is szüksége van a keleti partnerség kezdeményezésén belül. Miközben megpróbálja Ukrajna ellenzékét felszínen tartani, az EU-nak be kell zárnia az országot ebbe az új megállapodásba. Végső soron azonban a Nyugatnak segítenie kell Ukrajnát a rendszerszintű hibák kijavításában azáltal, hogy a napi demokráciára összpontosít, és segít a jogállamiság megerősítésében a választások között.