Putyin nem állhat meg

Még a cinikusok is szeretik erkölcsösnek érezni magukat. Még a kemény szemű, hatalmi politikát folytató férfiaknak is érezniük kell, hogy erőfeszítéseik egy nagy történelmi misszió részei. Tehát miközben Vlagyimir Putyin a világ minden táján dobta a súlyát, gondosan idézte a 19. és 20. század orosz filozófusait, mint Nyikolaj Berdjajev, Vlagyimir Szolovjov és Ivan Iljin.

Putyin nemcsak ezeket a srácokat idézi; azt akarja, hogy mások olvassák el őket. Mint Maria Snegovaya nemrégiben a The Washington Post-ban rámutatott, a Kreml nemrég három filozófiai könyvet rendelt a regionális kormányzókhoz: Berdjajev „Az egyenlőtlenség filozófiája”, Szolovjov „A jó igazolása” és Iljin „Feladataink” c.

Putyin személyesen vett részt abban, hogy Ilyin maradványait visszatemetik az orosz földbe. 2009-ben Putyin maga ment fel a sír felszentelésére. Az esemény nacionalista hévvel indította el. "Bűncselekmény, amikor valaki csak Oroszország és Ukrajna szétválasztásáról kezd beszélni" - mondta aznap.

Belépni Putyin kedvenc filozófusainak világába annyit jelent, hogy belépünk a melodrámával, misztikával és grandiózus eszkatológiai látomásokkal teli világba. "Bízunk benne, és bízunk abban, hogy eljön az az óra, amikor Oroszország felbomlik a szétesésből és a megaláztatásból, és az új fejlődés és nagyság korszakát kezdi" - írta Ilyin.

Három nagyszerű ötlet fut végig ezen a munkán. Az első az orosz kivételesség: az az elképzelés, hogy Oroszországnak megvan a maga egyedi szellemi állapota és célja. A második az ortodox hit iránti odaadás. A harmadik az autokráciába vetett hit. Összekeverve ezek a filozófusok egy Oroszországra mutatnak, amely egy kvázi teokratikus nacionalista autokrácia, amelynek célja a világ színpadán betetőzni.

Ezek a filozófusok gyakran azzal érveltek, hogy a racionalista, materialista Nyugat megrontja Oroszország szerves szellemi tisztaságát. „A Nyugat ezt a keresztényellenes vírust Oroszországba exportálta” - írta Ilyin. „Miután elvesztette az Istenhez fűződő kötelékünket és a keresztény hagyományt, az emberiséget erkölcsileg elvakította, megragadta a materializmus, az irracionalizmus és a nihilizmus.”

Ennek a morális megterhelésnek a visszhangja hallható Putyin saját beszédeiben, különösen akkor, ha védi rezsimjének a melegekkel és a nők szerepével kapcsolatos hozzáállását. Berdjajevre hivatkozva a hagyományos értékek védelméről beszél az erkölcsi káosz elhárítása érdekében. Azt mondja, hogy védi a külvilágban elveszett jó és rossz közötti különbséget.

Ami a legfontosabb, ezeknek a filozófusoknak epikus elképzeléseik voltak Oroszország szerepéről a világban. Szolovjov azzal érvelt, hogy mivel Oroszország a katolikus Nyugat és a nem keresztény Kelet között helyezkedik el, történelmi küldetése van, hogy utat mutasson az emberi egyesülés felé. Oroszország túllépne a szekularizmuson és az ateizmuson, és egységes szellemi királyságot hozna létre. "Az orosz messiási koncepció" - írta Berdjajev - "mindig olyan országként emelte Oroszországot, amely segítene megoldani az emberiség problémáit."

Oroszországot gyakran ostromolt erődnek tekintik. Úgy gondolják, hogy a Nyugat lényegig rohadt és gyenge, de mégis olyan hatalmas, hogy minden hibásnak felróható. Oroszország mérhetetlen lelki potenciállal rendelkezik, mégis örökre sújtja az önbecsülés hiánya, az önérvényesítés hiánya és a ki nem teljesített lehetőség.

Ilyen 1948-ban írt esszéjében: „Amit Oroszország szétszakítása a világért folytat”, az orosz népet „minden európai-ázsiai, tehát általános egyensúlyi magnak” írja le. A Nyugat szerinte mégis megpróbálja „az egyesült orosz seprűt gallyakra osztani, hogy ezeket az ágakat egyesével megtörje”. A Nyugatot „a gyűlölet és a hatalomvágy terve” vezérli.

Mindez egy erősen feltöltött és határozott messiási ideológiát jelent. Ha Putyin az egészet szó szerint értelmezi, akkor orosz ajatollah lenne. Eddig nem vette szó szerint. Rendszere ezt a nacionalizmust a közvélemény mozgósítására és önmagának kifejtésére használta. De minden alkalommal lecsökkent, amikor ez a nacionalista ideológia a status quo felforgatásával fenyeget.

A veszély az, hogy Oroszország most Ukrajnában vita részese, amely megérinti és aktivizálja ennek a megható messiásnak a lényegét. A kvázi vallásos nacionalizmus tigrise, amelyen Putyin ült, most átveheti az irányítást. Ez nagyon megnehezítené Putyin megállását ebben a konfliktusban, ahol az ésszerű számítások megmondják neki, hogy álljon meg. Eddig nem voltunk Huntington-féle civilizációs konfliktusban Oroszországgal. De a szenvedélyek felkeltésével és a filozófiai buzgalommal teljes forrásban átmenetileg úgy tűnhet, hogy mi vagyunk.

A nyugati döntéshozóknak az a következménye, hogy lehet, hogy nem egy „normális” rendszerrel van dolgunk, amelyet gazdasági és diplomáciai sárgarépa és botok manipulálhatnak. A 8 tagú csoportba való felvétel elvételével vagy egyes eszközök befagyasztásával való fenyegetés lényegtelenné válhat, mert az orosz rezsim más szintre lép. Az orosz nemzetet egy mély, hitvallási ideológia motiválhatja, amely évszázadok óta áthatja a kultúrát, és mára valószínűtlen, cinikus és hideg szemű gazdára talált.