Vérbetegség

Szerkesztõink átnézik az Ön által beküldötteket, és megállapítják, hogy módosítják-e a cikket.

Vérbetegség, bármely vérbetegség, beleértve a vörösvértesteket (eritrocitákat), a fehérvérsejteket (leukocitákat) vagy a vérlemezkéket (trombocitákat), vagy azokat a szöveteket, amelyekben ezek az elemek kialakulnak - a csontvelő, a nyirokcsomók és a lép -, vagy vérzik és a véralvadás.

Már jóval azelőtt, hogy ismerték volna a vér természetét és összetételét, a rendezetlen vérnek számos tünetet tulajdonítottak. A vörösvértesteket csak a 17. században ismerték fel, és még 100 év telt el, mire leírták a fehérvérsejtek egyik típusát, a limfocitákat és a véralvadást (koagulációt). A 19. században a leukociták más formáit fedezték fel, és a vér és a vérképző szervek számos betegségét megkülönböztették. A morfológiai változásokat - a forma és a szerkezet változásait -, amelyek a vérben a betegség során bekövetkeznek, valamint a különféle vérbetegségek jeleit és tüneteit a 19. században és a 20. század első negyedében írták le. Az elkövetkező években egy fiziológiásabb megközelítés kezdett kialakulni, amely a vérbetegség kialakulásának mechanizmusaival és a rendellenességek kijavításának módjaival foglalkozott.

A fizikális vizsgálat bizonyos jellemzői különösen fontosak a vérbetegségek diagnosztizálásában. Ide tartozik a sápadtság jelenléte vagy hiánya, vagy éppen ellenkezőleg, a színfelesleg észrevétele; sárgaság, vörös nyelv és a szív, a máj, a lép vagy a nyirokcsomók megnagyobbodása; apró lila foltok vagy nagyobb zúzódások a bőrön; és a csontok gyengédsége.

A vörösvértesteket érintő rendellenességek

A vörösvérsejtek (eritrociták) mennyisége normál emberekben az életkor és a nem, valamint a külső körülmények, elsősorban a légköri nyomás függvényében változik. Tengerszinten egy átlagos embernek 5,4 millió vörösvérteste van köbmilliméter vérben. Fiziológiai szempontból fontos a hemoglobin mennyisége a vérben, mert ez a vas-tartalmú fehérje szükséges az oxigén tüdőből a szövetekbe történő szállításához. A vörösvérsejtek átlagosan 16 gramm hemoglobint hordoznak 100 milliliter vérben. Ha az ilyen vért centrifugáljuk úgy, hogy a vörösvértesteket egy speciális, hematokrit néven ismert csőbe csomagoljuk, akkor azt találjuk, hogy átlagosan a vér térfogatának 47 százalékát foglalják el. Egy átlagos nőnél a normál érték ennél alacsonyabb (vörösvérsejtek száma 4,8 millió; hemoglobin 14 gramm; a vörösvértestek tömege 42 százalék). Az újszülött csecsemőben ezek az értékek magasabbak, de a posztnatális élet első néhány hetében csökkennek a normál nőnél alacsonyabb szintre; ezután fokozatosan emelkednek. A férfi és női vérbeli különbségek körülbelül a pubertás idején kezdenek megjelenni.

A vörösvértestek a felnőtt csontváz központi csontjainak (csontvelő, gerinc, bordák, mellcsont, kismedencei csontok) velőüregeiben képződnek. Egészséges emberben a vörösvértest-termelés (erythropoiesis) olyan jól alkalmazkodik a vörösvértestek pusztulásához, hogy a vörösvértestek és a hemoglobin szintje állandó marad. A vörösvértestek termelésének sebességét a csontvelőben általában egy fiziológiai visszacsatolási mechanizmus szabályozza, hasonlóan a helyiség hőmérsékletének termosztatikus szabályozásához. A mechanizmust a szövetekben az oxigén csökkenése (hipoxia) váltja ki, és az eritropoietin hormon hatására működik, amelynek kialakulásában a vese fontos szerepet játszik. Az eritropoietin felszabadul és stimulálja a további eritropoézist. Ha az oxigénigény kielégül, az eritropoietin termelése csökken és a vörösvértestek termelése csökken.

Betegségben, valamint bizonyos helyzetekben, ahol fiziológiai kiigazítások történnek, a hemoglobin mennyisége a normál szint alá csökkenhet, ami vérszegénységnek nevezhető állapot, vagy a normál érték fölé emelkedhet, ami policitémiához vezet (más néven eritrocitózis).