Vércsoport-diéta: tény vagy kitalálás?

A kutatók által vizsgált népszerű táplálkozási diéta módszer.

A könyvben vázolt vércsoport-diéta Egyél 4-es típusúat írta Peter D’Adamo a vércsoport alapján meghatározott étrendeket szorgalmaz. Például az O vércsoportba tartozóknak magas fehérjetartalmú étrendet kell fogyasztaniuk, az A vércsoportúaknak olyan étrendet kell fogyasztaniuk, amely a zöldségeket hangsúlyozza a vörös hús helyett, míg a B vércsoportba tartozók képesek boldogulni a tejtermékeken. D’Adamo szerint ugyanis az O csoportba tartozó emberekről úgy gondolják, hogy ősi kapcsolataik vannak a vadász-gyűjtögetők korában élőkkel, míg a B csoport a nomád törzsekkel, az A csoport pedig az agrár társadalmakkal. Könyve először 1996-ban jelent meg, és azóta több mint 7 millió példányban kelt el, így a New York Times bestseller listája számos alkalommal bekerült. Ezt az étrendet vita tárgya volt, mivel nem támasztják alá tudományos bizonyítékokat. A kutatók ezt követően tanulmányt indítottak a vércsoportos étrend és a kardiometabolikus egészség biomarkerei közötti kapcsolat vizsgálatára.

Egy tanulmányt végeztek a Torontói Egyetemen, amelyben 1455 20–29 éves alany vett részt keresztmetszeti vizsgálatban 2004 októbere és 2010 decembere között. Étrendi bevitelüket egy 196 kérdéses félkvantitatív ételfrekvencia kérdőív segítségével értékelték. A különböző vércsoport-diéták betartásának számszerűsítése érdekében az alanyok pozitív pontot kaptak az ajánlott élelmiszerek egy adagjának elfogyasztásáért, míg negatív pontot kaptak az elkerülendő ételek listáján szereplő elemek egy adagjának elfogyasztásáért. A kérdőívben semlegesnek ítélt ételek nem járultak hozzá a végeredményhez. Ezután az alanyokat az egyes étrendek pontszáma alapján csoportosítottuk. A legmagasabb pontszámot azok képviselték, akiknek étrendje leginkább hasonlít a megfelelő vércsoportos étrendre.

E tanulmány megállapításai azt mutatják, hogy bár a vércsoportos étrend betartása a kardiometaboilc kockázati tényezőkre gyakorolt kedvező hatásokkal jár, ezek nem függenek az alany vércsoportjától. Például az A vércsoporthoz való ragaszkodás alacsonyabb BMI-vel, vérnyomással, trigliceridekkel és a derék kerületével volt összefüggésben, míg az O vércsoportos étrend csak alacsonyabb trigliceridekkel volt összefüggésben. Ezek az asszociációk azonban nem az alany vércsoportjának jellegéből adódnak.

Ez a konkrét tanulmány azt mutatja, hogy nincs tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a vércsoportos diéták megfelelő vércsoportú embernél végeznék őket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a diéták önmagukban sem működnek. Nem meglepő, hogy a zöldségekben gazdag és kevés húskészítményt tartalmazó étrend elősegíti a kardiometabolikus kockázati tényezők kedvező értékeit. Nincs csak tudományos bizonyíték arra, hogy az étrendeket az emberek bizonyos csoportjaihoz társítsák. Ezen étrendek bármelyikének kedvező hatást gyakoroltak a kardiometabolikus kockázati tényezők bizonyos biomarkereire. Röviden, annak a módnak, ahogy az egyén reagál ezekre a diétákra, semmi köze nincs a vércsoportjához, sokkal inkább az a képessége, hogy ragaszkodjon az ésszerű étrendhez.

Elfogadásra került az Endokrin Társaság kiadásában Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism (JCEM).