Vesekő

A vesekövek a férfiak 50% -ában vannak jelen, és kalcium-foszfátból vagy kalcium-foszfát és kalcium-oxalát keverékéből állnak.

Kapcsolódó kifejezések:

Hypercalcaemia
Elsődleges hiperparatireózis
Hypercalciuria
Nephrocalcinosis
A kalcium izotópjai
D-vitamin
Kőképződés
Vizelet
Parathormon hormon

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Nephrolithiasis

A probléma terjedelme

A nephrolithiasis a húgyúti megbetegedések egyik fő oka. A nephrolithiasis előfordulása az Egyesült Államok lakosságában az 1970-es évek végén 3,8% -ról a 2000-es évek végén 8,8% -ra nőtt. A prevalencia növekedését mind a férfiaknál, mind a nőknél, valamint a fehéreknél és a feketéknél megfigyelték. 2000-ben csaknem 2 millió orvosi rendelő látogatása történt a kőbetegség miatt. Meglepő módon a becsült éves költségek körülbelül 2 milliárd dollár maradt, valószínűleg a fekvőbeteg-ellátásról a járóbeteg-kezelésre való áttérés eredményeként.

A nephrolithiasis életkori kockázata férfiaknál körülbelül 19%, nőknél 9%. A férfiaknál a vese kólika első epizódja nagy valószínűséggel 30 éves kor után következik be, de előfordulhat korábban. Azoknak a férfiaknak az előfordulása, akiknek még soha nem volt kőjük, 30 és 60 éves kor között évente körülbelül 0,3%, és ez az életkor előrehaladtával csökken. A nők esetében ez az arány körülbelül 0,25% évente 20 és 30 év között, majd a következő 4 évtizedben 0,15% -ra csökken.

A kezeletlen betegeknél az incidens követ követő első visszatérő kő kockázata továbbra is ellentmondásos. A kő megismétlődésének jelentett gyakorisága ellenőrizetlen vizsgálatokban 30% és 50% között mozgott 5 év alatt. A legutóbbi randomizált, kontrollált vizsgálatok kontrollcsoportjainak adatai azonban azt mutatják, hogy a bekövetkezett kalcium-oxalát kő után az első kiújulás sokkal alacsonyabb, évente 2-5% között mozog. A nemekre jellemző arányok nem állnak rendelkezésre a randomizált vizsgálatokból.

Vesekövek

Fiziológia

A vesekövek akkor keletkeznek, amikor a vizelet túltelítetté válik a kő specifikus alkotóelemeihez képest. A telítettség a kő alkotórészeinek kémiai szabad ion aktivitásától függ. A kémiai szabad ion aktivitást befolyásoló tényezők közé tartozik a vizelet ionkoncentrációja, a pH és más anyagokkal való kombináció. Például a vizelet kalciumkoncentrációjának növekedése vagy a vizelet térfogatának csökkenése növeli a vizeletben lévő kalciumionok szabad ion aktivitását. A vizelet pH-ja módosíthatja a kémiai szabad ion aktivitást is. Az alacsony vizelet-pH növeli a húgysavionok szabad ionaktivitását, de csökkenti a kalcium- és foszfátionok aktivitását. A citrát kalciumionokkal kombinálva oldható komplexeket képez, és csökkenti azok szabad ionaktivitását. Amikor a kémiai szabad ion aktivitás fokozódik, a vizelet túltelítetté válik (túltelítettnek is nevezik). Ebben a környezetben új kövek képződhetnek, és kialakult kövek nőhetnek. Csökkent szabad szabad aktivitás esetén a vizelet túltelítetté válik; kövek nem nőnek, sőt fel is oldódhatnak. Az egyensúlyi oldhatósági termék a kő alkatrészeinek kémiai szabad ion aktivitásának mértéke egy olyan oldatban, amelyben a kő nem nő vagy nem oldódik.

A kövek képződése homogén vagy heterogén magképződés révén történik. Homogén gócképződés esetén a progresszív túltelítettség végül azonos ionok kis csoportokba történő komplexálódását eredményezheti; ezek a klaszterek állandó szilárd fázist vagy kristályokat alkotnak. A heterogén magképződés egy másik kristálytípus felületén vagy más, eltérő anyagokon, például sejteken található kristályképződésre utal. In vivo ez a fajta gócképződés gyakoribb, mint a homogén gócképződés, mert a kristályok alacsonyabb túltelítettségi szinten képződnek szilárd fázis jelenlétében.

Ezután a kristályoknak klinikailag jelentős kövekké kell összeállniuk, ez a folyamat hosszabb ideig tarthat, mint a vizelet átjutása a vesetubulusokon keresztül. Ahhoz, hogy a kőképződés a kristályok eltávolítása előtt bekövetkezzék, a kristályoknak a vese tubuláris hámhoz kell lehorgonyozniuk, hogy több idő álljon rendelkezésre a növekedéshez. Ez a kristályok lehorgonyzódása a vese papilláinál történik, az interstitialis kalcium-foszfát (apatit formájában), Randall-plakkoknak nevezett területein. 22-24 Úgy tűnik, hogy az apatitkristályok a Henle vékony hurokjában lévő tubuláris sejtek alapmembránjából származnak, és az interstitiumba nyúlnak anélkül, hogy maguk a sejtek károsodnának, vagy a cső alakú lumeneket kitöltenék. Apatitkristály és szerves anyag kombinációja a Henle tubuláris alapmembrán hurokjától a papilláris uroepithelialis felületig terjed, ahol kalcium-oxalát-kristályok vagy más kristályok tapadhatnak és kövek képződhetnek.

A vesekő kialakulásának fontos tényezője lehet a kristályosodás-gátlók megfelelő szintjének vagy aktivitásának hiánya köves betegeknél. Az uropontin, a pirofoszfát és a nefrokalcin endogén módon előállított anyagok, amelyekről kimutatták, hogy gátolják a kalcium kristályosodását. Az inhibitorok mennyiségének vagy aktivitásának különbségei a kőképződés változékonyságát magyarázhatják a vizelet túltelítettségének hasonló fokú emberek körében. 18,25

Klinikailag a legtöbb orvos a kőképzők vizeletének litogén potenciálját úgy értékeli, hogy a fő kőalkotó elemek kiválasztási sebességét az egységnyi egységnyi egységnyi tömeg (pl. Milligramm vagy millimol/24 óra) alapján méri. Világos azonban, hogy a vizelet litogén potenciálját jobban meghatározza a túltelítettség mértéke. Számítógépes programok, amelyek a vizeletben lévő különböző elemek koncentrációjából és a vizelet pH-jából kiszámítják a telítettséget, már elérhetőek, és pontosabban meghatározzák a kőképződés kockázatát. Az átlagos telítettség bármilyen számítása alábecsüli a maximális túltelítettséget a víz óránkénti változása és az oldott anyag kiválasztása miatt a nap folyamán.

Vesekövek

Fiziológia

A kövek a homogén vagy heterogén magképződés folyamatai révén alakulnak ki. Homogén nukleáció esetén a progresszív túltelítettség végül kis klaszterek kialakulását eredményezi, amelyek másodlagosak az azonos molekulák aggregációja után. Ezek a klaszterek állandó szilárd fázist vagy kristályokat alkotnak. A heterogén magképződés egy másik kristálytípus felületén vagy más, eltérő anyagokon, például sejteken található kristályképződésre utal. In vivo az ilyen típusú gócképződés gyakoribb, mint a homogén gócképződés, mert a kristályok alacsonyabb túltelítettségi szinten képződnek szilárd fázis jelenlétében.

A kis kristályok ezután nagyobb klinikailag jelentős kövekké aggregálódhatnak. A kristályok általában a vese tubuláris epitheliumához kötődnek; ez több időt biztosít a növekedésre. Ez a kristályok lehorgonyzódása a vese papilláinál történik, az interstitialis kalcium-foszfát olyan területein, amelyek apatit formájában vannak jelen, Randall-plakkokként (30-2. Ábra). 26–28. Úgy tűnik, hogy az apatit kristályok a Henle vékony hurkában lévő csősejtek alapmembránjából származnak, és az interstitiumba nyúlnak anélkül, hogy károsítanák magukat a sejteket vagy kitöltenék a csőszerű lumeneket. Az apatitkristály és a szerves anyag kombinációja a Henle tubuláris alapmembrán hurokjától a papilláris uroepitheliális felületig terjed, ahol a kalcium-oxalát kristályok vagy más kristályok tapadhatnak és kövek keletkezhetnek. Ha a kő ezt a horgonyt az urotheliális felszínhez szakítja, akkor a vizelet az ureteren keresztül a hólyagba viszi. Ha a kő kicsi (átmérője általában ≤5 mm), csak kisebb kényelmetlenséggel haladhat el; ha azonban megfelelően megnőtt, ez a vándorlás rendkívül fájdalmas lehet, és ha a kő megfelelő méretű, akár teljesen elzárhatja az uretert, ami az egyoldalú vese működésképtelenségéhez vezet.

A vesekövek kialakulásának fontos tényezője lehet a kristályosodás gátlóinak megfelelő szintjének vagy aktivitásának hiánya a vizeletben. Az uropontin, a pirofoszfát, a citrát és a nefrokalcin endogén módon előállított anyagok, amelyekről kimutatták, hogy gátolják a kalcium kristályosodását. Úgy gondolják, hogy az inhibitorok mennyiségének vagy aktivitásának különbségei a kőképződés változékonyságát okozzák a hasonló mértékű vizelet túltelítettségű emberek körében. 22,29

Klinikailag a legtöbb orvos a kőképzők vizeletének litogén potenciálját úgy értékeli, hogy megméri a fő kőképző elemek kiválasztásának sebességét egységnyi tömegben (pl. Milligramm vagy millimól/24 óra). Világos azonban, hogy a vizelet litogén potenciálját jobban meghatározza a túltelítettség mértéke. Ma már elérhetők olyan számítógépes programok, amelyek a vizelet különböző elemeinek koncentrációjából és a vizelet pH-jából számítják ki a telítettséget (például a Quest Diagnostics és a Litholink egyaránt kereskedelmi laboratóriumok, amelyek mérik a vizelet ionkiválasztását és kiszámítják a túltelítettséget), és pontosabban meghatározzák a kőképződés kockázatát. Az átlagos telítettség bármilyen számítása alábecsüli a maximális túltelítettséget, amely kőképződést okozhat, mivel a víz óránkénti változása és az oldott anyag kiválasztása egész nap.

Nephrolithiasis

4 Melyek a nephrolithiasis fő okai?

A nephrolithiasis leggyakoribb okai az idiopátiás hypercalciuria (IH) különféle típusai: abszorpciós hypercalciuria (AH) AH-I - AH-III (vesefoszfát-szivárgás) és renális hypercalciuria (RH). Egyéb okok lehetnek a primer hyperparathyreosis, hyperoxaluria, hyperuricosuria, hypocitraturia, hypomagnesuria, fertőzési kövek, köszvényes diatézis, vese tubuláris acidózis, cystinuria és esetleg nanobaktériumok. Ritkán vesekövek keletkezhetnek xantinból, triamterénből, nátrium-urátból, efedrinből, guaifenesinből és indinavirból (proteáz inhibitor). Az idiopátiás nephrolithiasisban szenvedő betegek a kőképzők 10% -át és 20% -át teszik ki, és a rutinmunka után nincs azonosítható okuk.

Vesekövek

A. Ross Morton, Eduard A. Iliescu, az Endokrin betegségek enciklopédiája, 2004

Az akut vese kólika kezelése a kő átjutása miatt

A vesekő átjutása általában súlyos fájdalommal, hematuriával, valamint émelygéssel és hányással jár. Gyakran előfordul, hogy az illető nem talál kényelmes helyet, és látható, hogy vonaglik az ágyon. Ez ellentmond a súlyos hashártyagyulladásban szenvedőknek, akik általában nagyon nyugodtan fekszenek és ellenállnak a mozgásnak. Annak ellenére, hogy „kólikának” nevezik, a kő átjutásának fájdalma általában állandó, és lehet, hogy a szélén van, vagy sugározhat az ágyékig. Az ágyékterületre történő sugárzás arra utal, hogy a kő az ureter középső vagy alsó részén található.

Ha a követ elhaladják, elemzésre kell küldeni. Az akut körülmények között végzett egyéb fontos vizsgálatokat úgy kell megtervezni, hogy kizárják az urosepsist és az obstrukciót, valamint kizárják az egyéb diagnózisokat. A helikális számítógépes tomográfia nagy érzékenységet és specifitást kínál az ureter kövek diagnosztizálásához, és jelentős információkat nyújthat, ha a vesekő nem megfelelő diagnózis. A vesekő okának meghatározását célzó vizsgálatok az akut epizód végéig elhalaszthatók.

Az akut vesekólikában szenvedő betegek támogatóan kezelhetők. Az 5 mm-nél kisebb vesekövek várhatóan spontán elmúlnak 48 óra leforgása alatt, tüneti enyhüléssel. Emlékeztetni kell arra, hogy a tünetek eltűnése nem mindig jelenti a kő áthaladását, és megerősítő tesztre van szükség, ha a kő nem semmis. Az akut fázis alatti műtéti beavatkozás indikációi közé tartozik az akadályozó kő nem áthaladása, az obstrukcióval járó urosepsis és a folyamatos fájdalom. Az akut beavatkozások magukban foglalhatják a perkután nephrostomiát, majd az ESWL-t, a perkután litotripsziát és a cisztoszkópiát a kő visszavételével. Invazív műtétre ritkán van szükség.

Nephrolithiasis

John J. Pahira MD, Millie Pevzner MD, a Penn Clinical Manual of Urology, 2007

IV. A NEFROLITIÁZIS KLINIKAI KIÁLLÍTÁSAI

Tünetmentes nephrolithiasis felfedezhetők egymással összefüggő okokból végzett radiográfiai vizsgálatok során.

Mikroszkópos vagy durva hematuria a betegek 95% -ában fordul elő. A hematuria hiányozhat, ha a kő teljes elzáródást okoz.

Hányinger és hányás gyakran társulnak vese kólikával.

A gyakoriság, a sürgősség és a dysuria következhet be az ureterovesicalis kereszteződésnél fellépő kődobásból és/vagy a kapcsolódó UTI-ből.

Lehet alacsony fokú láz társult fertőzés nélkül.

A Staghorn calculi csak akkor hoz létre tüneteket, ha apró darabok törnek le és jutnak át az ureterbe. A hosszú távú, kétoldalú betegség krónikus veseelégtelenséget eredményezhet.

Nephrolithiasis

KLINIKAI ELŐADÁS

A nephrolithiasis életkori kockázata 7-13%. A kristályok többségét oxaláttal vagy foszfáttal komplexált kalcium (> 80%) alkotja. Egyéb kövek húgysavból, magnézium-ammónium-foszfátból (struvit) vagy cisztinből állnak, akár önmagukban, akár kombinációban. A tüneti kőbetegség megjelenésekor az átlagos életkor 45 év a férfiaknál és 41 év a nőknél, a férfiak és nők teljes aránya 1,7: 1. Az életkor és a nem mellett a faj, a földrajz és a testtömeg-index a vesekő előfordulásának tényezője, a napozás és az elhízás jelentős kockázati tényezőkkel.

A nephrolithiasis legjellemzőbb tünetei a fájdalom, a hematuria, az émelygés és a hányás. További prezentációk közé tartozik a húgyúti fertőzés és az akut vesekárosodás, ha a kövek kétoldali vesetrakciót vagy egyoldali obstrukciót okoznak egyetlen működő vesében.

A nephrolithiasisban szenvedő betegek fájdalmának klasszikus megjelenése súlyos ureterás kólika. Ez a fájdalom gyakran hirtelen jelentkezik, és az idő múlásával gyötrő, súlyos mellkasi fájdalommá fokozódik, amely kő áthaladásával vagy eltávolításával megszűnik. A fájdalom elöl vándorolhat a has mentén, és alacsonyabban az ágyéknál, a pénisznél vagy a nagy szeméremajkakon, amikor a kő az ureterovezikus csomópont felé mozog. Jelentős hematuria, vizelési sürgősség, gyakoriság, hányinger és hányás is előfordulhat. A 2 mm-nél kisebb köveknél 97% a spontán áthaladás valószínűsége, 3 mm-nél 86% az átjutási esély, 4-6 mm-nél 50% az esély, de ha 6 mm-nél nagyobb, akkor csak 1% az esély a spontán átjutásra. és szinte biztosan urológiai beavatkozást igényel.

Hematuria

A kőbetegség általában hematuriát okoz, mikroszkopikus és makroszkopikus. Általánosságban elmondható, hogy a makroszkopikus hematuria leggyakrabban nagy fogkővel, vizeletfertőzés és kólika esetén jelentkezik. Bár tipikusan ágyékfájdalommal vagy ureterikus kólikával társul, a nephrolithiasis fájdalom hiányában hematuriát okozhat. A hematuria klinikai differenciáldiagnózisa ezért széles körű, magában foglalja a daganatot, a fertőzést és a köveket, valamint a glomeruláris és interstitialis veseparenchymás betegségeket. Gyermekeknél a fájdalommentes mikroszkopikus hematuria kimutatható kövek hiányában hypercalciuriával fordulhat elő.

Karéjfájás Hematuria-szindróma

Az ágyékfájdalom és a hematuria szindróma (LPHS) kombinációja vesekő hiányában rosszul ismert állapot, amelyet mindig figyelembe kell venni a nephrolithiasis klinikai megnyilvánulásait mutató betegek differenciáldiagnózisában. Ezt a diagnózist kizárással érik el, amikor a betegek - gyakran fiatal vagy középkorú nőstények - ágyékfájdalommal és tartós mikroszkopikus vagy intermittáló makroszkópos hematuriával jelentkeznek. Gondos értékelés szükséges a kis kövek, daganatok és húgyúti fertőzések kizárására, mint a fájdalom okáról. Beszámoltak inkonzisztens angiográfiai rendellenességekről, amelyek intrarenalis vazospasmusra vagy elzáródásra utalnak, valamint a vesebiopszia rendellenességeiről, amelyeket a C3 komplement arterioláris falakban történő lerakódása jellemez. A vese denaturálása autotransplantációval ritkán sikeres, és bár megpróbáltak nephrectomiát végezni, a fájdalom gyakran azonnal megismétlődik az ellenoldali vesében.

Tünetmentes kőbetegség

Még a nagyméretű szaruhártyakövek által okozott obstruktív uropathia is fájdalommentes lehet; így a megmagyarázhatatlan veseelégtelenség differenciáldiagnózisában mindig figyelembe kell venni a nephrolithiasisot.

Különleges klinikai problémák

Terhesség

A nephrolithiasisban szenvedő betegeknél a terhesség szövődményei nem nőnek az általános populációnál nagyobb mértékben, kivéve a húgyúti fertőzések kissé magasabb arányát. Ezenkívül a kő képződésének sebessége a terhesség alatt nem magasabb, mint a nongravid kőképzőknél megfigyelhető.

Húgysav- és kalciumkövek

A kalciumköveket képző betegek kis része húgysavköveket, esetenként kalcium-oxalátból és húgysavból álló köveket is alkot. Ezeknél a betegeknél szokatlanul magas a kiújulás aránya; az átlagos megismétlődés meghaladja a 65 követ/100 betegév - ez általában a kétszerese a kalciumkő-képzők átlagos arányának. Ezeknek a betegeknek olyan anyagcserezavarai lehetnek, amelyek mind a kalciumot, mind a húgysavat tartalmazzák, amelyeket - ha vannak - kezelni kell, vagy a kő megismétlődik.